Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-01 / 78. szám
4 KÉPÚJSÁG I960, április 1., péntek A feketeérl úttörők 'ftuxi {e^ftteiünk Feketeéren ®e*n maradd más a háború után, mint a szegénység. Az Almásey-birbök vagyona, jószága, gabonája vagonokban, -be he rauf ókon. Nyugtait felé vándorolt. Ami emelhető és mozgatható vo®t, hát azt meg is mocagattáSc, s el is emeltéík az urak. Ott maradt a föld' meg a cseléd. Ment még az szerencse, hogy a háború vége elvitte a botosdspáiut is, az urat is meg az intézőt is. Azt mondják a feketeériek, egy cseppet sem sajnálják őket. Folyt ott a haszon, a gabona meg a cselédvér, csak éppen az urasatok: bendőjébe. Ha jóllaktak haszonnal, cselédvért ittak szómj-oltásra. Igy- ígyt Fogyott a termény meg fogyott a cseléd is, családostul. Itt van ez a Bar- ta bácsi, a volt béres. Tíz gyermekéből ótöt az urak sárkánya” felemésztett. A nyomorult nélkülözés elvitte őket. Csak minden másodikat volt kegyes meghagyná. Az ür meg azt mondta, ha sw*wa fakadt gyermeke pusztulásán a béres; miinek is magának annyi gyerek, örüljön, ha ezeket eltarthatja... Kegyetlenül őszintén mondta az úr: annyit úgy sem ad kenyérire, hogy tíz gyereket eltarthasson a béres. És most, a háború végén semmit esem hagytak. Elvitték az öt meg az egy gyerek kenyerét is. Ügy maradtak a cselédek a szegénységben, mint a kikötött jószág a kopár pusztaságban. Egyél és élj, ha tudsz. Ha meg nem, akkor pusztulj. Még a konvencióját sem kapta meg minden cseléd. A magtárakat pensze felseperbetoték, együtt az úr meg az állam. Egy volt az, egy kutya. — Még kíukorica-má'léinak is híján voltunk — emaékeanek az egykori cselédek. Nem maradt hát semmi. A földet is csak azért hagyták itt, mert azt nem olyan könnyű huzigálni. Az ellenáll, mat mondja: magyar föld maradok, magyar paraszté. Hiába tépte a haját m földesúr, hiába nyüszített, mint a kutya a zárt ajtó előtt, a földet el nem vitte. MSfSfft tOháta «setéd, a föld meg a szegénység, Sarkad mellett a Feketeér-pusztán. Mihez kezdjen már most a cseléd a földdel, meg a szegénységgel? A szegénységgel ugyan majd csak csináimiak .valamit, egy évet keli kihúznia, azután a jövő év termése már az övéké lesz. Igen, persze, csakhogy ehhez el kell indítani a gazdálkodást. De a föld jószág meg szerszám nélkül olyan, mint a kincsesláda kulcs né lkül ; Valamihez mégis 'kezdeni kellett. Tanácsadás volt kétféle is: osszuk szét a földet; hagyjuk egyben! Az egyik kecsegtetőbb volt, a másik hasznosabb. Jöttek az érvek, mert voltak ott olyan emberek, akik taniultabbak voltaik, többet olvastak, meg kapcsolatuk is volt a kommunistákkal. És kommunisták is voltak köztük. Ezek azt magyarázták: — Nézzétek, ha szétosztjuk, persze hogy lesz földünk. De ha egyben hagyjuk, akkor is a miénk lesz. Egyébként miihez kezdünk veto? Erősebbek leszünk mi, ha egyben hagyjuk a földet, s jobban tudunk indulni is. A másik érv meg az volt: mindenki kapja meg a maga négy-öt holdját, oszt’ azt csinál vele, ami neki tetszik. Nem leáz veszekedés, nem lesz vita, mert közös lónak túrós a háta... Az előbbiek voltak többen. Boros Gergely, Szabó Bajos, Barta Péter, Tóth Imre, Boros Sándor és a többiek. Estétől hajnalig tartó viták kezdődtek, melyekben már éledt az újfajta parasztember. aki már együtt érzett a másikkal. — A minden fáját neki! Nem vagyunk mi urak, hogy veszekednénk. Hát száz cseléd sem veszekszik annyit, mint két úr?! Miért ne tudnánk mi együtt gazdálkodni? Nem igaz az a közös ló dolog! Ezt csak az uraik mondják. mert tudják a ganéjok, hogy ha mi összefogunk, akkor nehezebb velünk elbánná — mondta az egyik okosabb ember. Aztán legtöbben azzal helyeseltek, hogy: így igaz a’, csináljuk mi csali együtt. És 1945-ben 275 holdon 66 családdal megalakult az ország első társas termelőszövetkezete, Sarkad m e lie tt, Feketeér-pus ztán. j Ami azt illeti, egy cseppet sem volt könnyű. Mert ezzel aztán még nem lett se jószág, se eke. Meg eddig ez rendben van, de hogyan tovább-? Se példa, amit követni lehet, se tapasztalat. Még a Szovjetunió sem ér rá a sarkadiaknak segíteni, hiszen áll a borzasztó háború. Mihez kezdjenek? Volt ember, aki azt tartotta, hogy jo. rendben van, hagyják csak meg egy táblában a földet, de azért vailamMéle mezsgye nélkül ki a fene tud e megkeveredett világban eligazodni? Mindenkinek tudni keli, mije van, mert hát aszerint nagy, vagy kiesd aiz ember...’ Két szél csapkodott, viaskodott egymással: a kaipitalizanusé, mely a magántulajdont összekötötte az emberi méltósággal, s amely még nagyon erős. volt; az új világé, mely az embert csak becsülettel társította, s a- mely még gyenge volt, de éle csípős; A volt cselédek aztán megindultak. Kenetlen volt a gépezet, osdkorgott, de csak megindult. Nevetve és egy kis öngúmmyal mesélik ma, hogy az első közös ádlaitáHományuk egy öszvér és egy bivaly volt. Össze is fogták őket és szántottak, vetettek velük.. Rövidesen nagy öröm érte az első fecskéket: a budapesti Fogaskerékgyár egy traktort ajándékozott nekik. Volt egy gőzekéjük is, melynek megjavításához külön-kölön • adtak pénzt, míg aztán használni tudták; Mondom, nyikorgott, de ment. Az első év aratásáig éppen, hogy csak voltak valahogy. Az aratás sem volt különb. Nagyon sovány lett. A „gyerekcipő0 mellé jött a, különböző támadás, a kapzsisáig, szóval a régimódi gondolkodás. A gazdálkodás formája új volt, a gondolkodás meg régi. Nem is megy ez máról holnapra. Jel emlékeznek az aftapító I tagok, milyen sok bajjal járt az első „aáirszámadási” rendszer. Ügy volt az, hogy pontrendszert vezettek be. Mégpedig: egy napi kapálás hét pont, egy napi aratás 10 pont, egy napi adatolás 5 pont és így tovább. A terményből meg így részesedtek: a termés felét elosztották a holdak számával, s mindenki annyi részt kapott, ahány hold földet bevitt. A termények másik felét elosztották a munkapontokkal, s a tag annyi egységet kapott, a- hány pontot „szerzett”; — Ez aztán sajnos, azzal járt — meséli Forgács István, a mostani elnök —, hogy nem vette mindenki egyforma becsületességgel a munkát. Volt aki az iskolás gyerekét küldte el maga helyett, hogy a pontszámot megkapja, maga pedig addig másfelé ment pénzt keresni. Ez így nem volt jó. Ü- jabb próbálgatások, újabb módszerek, míg néhány év múlva kialakult a munkaegység. Javítani kellett a földet is. Ehhez e- gyedül a gép volt alkalmas. Már az első aratás után földjük nagy részét a gőzgéppel és a traktorral szántották fel. Idejében buktatták a tarlókat és 1946-ban már a föld egy részét megtrágyázták. 1948-ban földbe került a pétisó, meg a szuperfoszfát is. Ekkor már nem lehetett ráismerni a kezdő tagokra. A szegénységnek nyoma veszett, és a gondolkodás is más volt. Más hőt, mert különbül megtollasodtak három—négy év aűatt; mint akik már gyerekkoruk óta húzzák-vonják egyéni földjük ekéjét. Beszélik a tagok, hogy Erdős Sándor 1940-ben szegődött az urasághoz. Az összes cókmókja, beleértve a disznóólát is, egy szekérrel szállíttatott Zsadányból. 1949-ben már három tehene, disznója, új istálló, új szekér, meg mi mindene volt. Nem is bánfa senki a közös utat! Gyarapodtak, erősödtek. A szegénységet is az urak után küldték: vigyék oda, ahol vannak. — Még, hogy azt merték mondani, , cseléd ésszel nem lehet gazdálkodni! — háborog ma is Berta bácsi. — Szerették volna az urak, ha nekünk nem lett volna eszünk. Tessék csak meghallgatni. Engem behasználtak ezelőtt mindenbe. Voltam béres, kocsis, építő, meg minden. Egyszer az urak egymás között beszélgettek előttem.. Olyan butaságot mondott az egyik, hogy na’. Én meg beleszóltam. Erre aztán azt mondja az úr: — Ne szóljon maga bele Berta. Ne akarjon maga okos lenni. A magafajta cselédnek csak annyi esze legyen, hogy esőben ne áljon a csurgó alá. — Hűű, de elfogott a méreg!... A feketeéri cselédeiknek volt eszük. Járt is csodájukra már a negyvenes évek végén barát, ellenség egyaránt. — Aztán törés is volt — mondja Forgács elvtárs. — A túlságosan sok, válogatás nélküli belépők egy része gondolkodásban már elmaradt a volt cselédektől. Csak az egyéni hasznot lesték. Volt köztük, aki nem is akart bejönni, csak beerőszakolták. Itt aztán züTlesztette az embereket, nem törődött aemerúveli nem doigozotti csak Minden! megteszünk! a száját jőcatta. Az időjárás sem voát jó. Nehezebb volt a gazdálkodás is, mert 1300 hóid földet, 440 tagot vezetni, iiányttatni már nem olyan egyszerű. Az I953nas Nagy, Im-re-féie kusza- poMika mégsem rendített meg senkit.. Egy kilépő sem volt, pedig Nagy Imre éppen hogy csak azt nem mondta: gyerünk, meat mindenkinek ki kell lépni! Az 1956-os eilénforradalomra meg így emlékeznek vissza a sarkadi Lenin Termelőszövetkezet tagjai: „ — ötvenhatig jól haladtunk. Minden évben gazdagodtunk. Építettünk is, növeltük az alapot is, gyarapodtak a tagok is. Csupán a fegyelemmel volt baj. A nagyszájúnak nem nyugodtak. És amikor jött a baj, ezek mind cselekedtek is. Széthordták termelőszövetkezetünket, elvittek, kifosztottak mindent. Még az ablaküvegei is „felmérték” és kimérették maguknak. A csúfosak másfélmillió kárt okoztak... A boszorkányfánc nem sokáig ) tartott. Mindössze egy hónapig. 1957. januárjában a Fetoeteér egykori cselédei felülkerekedtek és szeretettel ö- lelkeztek újra össze; most már soha többé nem engedjük! Új alapokon, még jobb gazdálkodással kezdték. — Mi már megnyaltuk azelőtt a mézet, nem állunk le egykönnyen a közös mellől — mondják ma. — Az új elnököt, Forgács elvtársat titkosan választottuk! — büszkélkedik az egyik tag'. — ördöngősen jól csinálja a dolgát. Annyi adósságunk volt ötvenhat után, hogy a hajunk az égnek álüt. És ötvennyolc márciusában az utolsó fülért is egyenlítettük. Csak a hosszúlejáratú van még, azt meg nem is vesszük észre..; Igen, jól, és ha lehet így mondani, ördöngősen fogtak munkához. Meggyőzték egymást, — amiből Forgács elvtársnak különösen sok szerep jutott —, hogy állattenyésztés nélkül nem lehet sehogysem gazdálkodni* Ma milyen a gondolkodás? Talán e- lég bizonyításul, hogy a szavak már így módosultak: ^mennyit vetünk ide?”, Jövőre kellene építenünk”; „Két év múlva meg kellene próbálkoznunk ezzel vagy azzal” ... Szóval együtt gazdálkodnak ma már a feketeériek. És nagyban gondolkoznak! Ez történt dióhéjban Sarkad mei- * lett, az ország első termelőszövetkezetében. S ha a Kossuth-djjas tsz «Ttjában voltak is göröngyök, irtat választottak és utat törtek. Nagyon jö utat! Varga Tibor “ Mindent megteszünk, hogy gyermekeink ne tudják meg, mi a háború — mondta Hruscsov elvtárs a verduni hősi emlékműnél, a tömeg lelkes éljenzése és tapsa közben. Valóban — minden háborúnak legtragikusabb részese, igazi szenvedő aMnya a gyermek. Neki érthetetlen, megmagyarázhatatlan borzalom, hogy a felnőttek akarattal öldökölnek, pusztítanak. Érthetetlen, hogy összedől az otthon, véresen, é- letteleniil hevernek a kistestvérek, a játszótársak, s ő árvám, áll a láng és füst közepette. Tengermiltíó gyermek pusztult el az osztálytársadalmak szülte háborúk során. A legutóbbi világégés is tömegével szedte áldozatait a csecsemők, az óvodáskorúak és az iskolások közül. Az életbenmaradottak esetében szám talan az olyan, akinek szervezete, idegrendszere sínylette meg a háborús nélkülözések, a bombázások, a hozzátartozók elvesztésének rettenetes megpróbáltatását. A hirosrmai tragédia pedig abból adott „ízelítőt”, hogy egy nukeláris háború esetén a megmaradotta k közül éppen a gyermekek lesznek azok, akiknek szervezetében egy életre befészkeli magát a gyilkos sugárzás és szétrombolva, roncsolva a létfontosságú szerveket, idő előtt taszítja a sírba a kis áldozatokat. Az emberiség tudatában van mindennek és érthető, hogy amerre « béke harcos követe jár, a néptömegek túláradó szeretettel fogadják, anyák, apák átszakítják • rendőrkordont, hogy hozzá futhassanak, megszoríthassák kezét, mert hiszen a magúk és gyermekeink békéjének nagyszerű szószólója ő. Annak a hatalmas erőnek a küldötte, mely a politikai, a gazdasági és a kultúra minden területén képes megvívni a harcot az ellenerőkkel a népek békés együttéléséröl, az átkötő, teremlő új társadalomért! Itt a kor, elérkezett az idő, amikor az emberiség lerázhatja magáról az esztelen háborúk ást- kos terhét. Ha csak a nagyhatalmak fognak össze ennek érdekében, már ez is döntő jelentőségű. Erre célzott Hruscsov elvtárs, mikor Párizsban, Marseille-ben, Dijouban és mindenütt eddig franciaországi útja során a francia—szovjet barátság és összefogás roppant fontosságát hangsúlyozta. A legveszedelmesebb tűzfészek, a *ertt- tarista Nyugat-Németország elszigetelődne. Mekkora győzelem, milyen nagy megnyugvás lenne Európa békét áhító népei számára ennek az állapotnak, a beköszöntései Bonn természetesen nem nyugszik, sőt minden eddiginél lázasabb igyekezettel próbál a békés törekvésekkel szemben ellentámadásba lendülni. A földrajzi hely, s a taktikai módszer kísértetiesen hasonlít Hitlerekére. Strauss bonni hadügyminiszter különféle átlátszó ürüggyel, de egyazon tudatos céllal igyekszik az agressziás céUal feltámasztott és ma már ■— közvetve sőt közvetlenül isi — atomfegyverekkel ellátott nyugatnémet hadseregnek külföldi utánpótlási, sőt hadászati támaszpontokat szerezni. Adenauer, a halálnak ez az agg követe, a Tokió—« Bonn tengelyt igyekszik összetákolni, a kommunizmus, tehát a béke legkövetkezetesebb bázisa elleni harc érdekében. — Mindent megteszünk, hogy a gyermekek ne tudják meg, mi a háború! — Hruscsov éhrtárs- nuk, eme szavai mögött súllyal és erővel a szocialista világrend- szer és minden nép ama szent akarata feszül, hogy mindörökre béke legyen a földön, s derű c gyermekszemekben. Huszár Rezső SIKLÓS JÁNOS: líö&étdiZW&th, Jóska elvörösödött. — Ne gyötörd azt a gyerekruhát, inkább néad meg a leekéjü- ket. — Évikém—Emelte fel az asz- szony fejét, nézte érdekes szürke szemét, vékony, lángrózsás arcát, kócos, barna haját. Magához húzta, simogatta keskeny hátát. — Tudom, milyen nehéz neked, de hidd el, másképp lesz minden... — Hiszen, ha érzem és látom... addig nem. Lágyan megcsókolta arcát, száját, azután kipakolta a két kis iskolástáskát. » — Értjük egymást? — nyújtotta kezét friss mozdulattal az első titkár. — Tökéletesen — válaszolta Horváth. — Akkor, hát rendben vagyunk. Három hét múlva újra találkozunk. — Igen. Bár... egy kérdésben... — fogta a párnázott ajtó szélét, indulásra készen. — Milyen kérdésben... mondja... ne zavartassa magát. Horváth nem válaszolt. Lassú léptekkel ment vissza a kerek asztalhoz és a hamutál szélén görgette égő cigarettáját. Magában rágta, gyúrta a mondanivalót, győzködött a gyámoltalansággal. — Na? — Én... én._ voltaképpen azt nem értem, hogy engem is azok közé számít az elvtárs, akik inkább tetszelegnek a sokféle tisztség fényes sallangjában, mintsem keressenek új embereket? — Ezt döntse el magában, mondja meg, amikor újra jön — tért ki a válasz elől a titkár. Elköszönt. Tűnődve sétált az utcán, ösztönösen ment, lábai a hivatal felé vitték. Gondolataival bíbelődött, nem érezte a keltemet meleget, nem látta a déM napsütést, elkerülte figyelmét a szeptember végén pompázó ősz. Befelé kereső esze újfent végigtapogatta a titkárral folytatott beszélgetést. Próbálta érzékelni a mozzanatokat, érték szerint osztályozni a különböző megállapításokat. Valahogy nem így gondolta ezt a megbeszélést. Meglepődött, hogy az első titkár mindjárt fogadta. — Éppen nincsen más elfoglaltságom — mondta a belépő Hor- váthnak. Szórakozottan lépegetett, zsebeiben cigaretta után kotorászva. — Bár zz eredmény... to*saen ezért mentem — állapította meg úgy, hogy maga se hitte. Elölről kezdte. Annyira furcsának talált mindent, mintha kicserélték volna körülötte a világot. Szó szerint ismételte a beszélgetés forrpontját, analizálta magát. Olyasmi módon érezte, hogy ott a beszélgetésen két Horváth ült egy időben. — Akadna-e egy vöröskeresztes vezetőségi tag azon az osztályon, ahol dolgozik? — kérdezte a titkár. Néhány másodpercnyi személyi szemlét tartott az osztálynévsor alapján. — Akadna... éppen... esetleg a Komor Zoltán. — Hát a Hazafias Népfront területi bizottságába? Újra szemlét tartott az osztálynévsoron. — Oda is... de pártonkiviili... Pálik István... talán. — Na ás? Baj az, hogy párton- kívüli? . _??? — A szocializmus mindenkié. — A párt pozícióját csak így?... — A becsületes ember is azt akarja, amit maga, Horváth elvtárs. — Hát igen, igen... így van — válaszolt kényszeredett hangon. — A körzeti pártszervezetbe... instruktornak való — folytatta a titkár. — Talán... igen. Nem tudom biztosan — dadogta kényelmetlenül.
