Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
lMft. április 3., fgafeMil 7 Párizs után... Párizs előtt... Párizs, a „Fény városa” sokszor volt már a világpolitikai érdeklődés homlokterében, a világ vezető hatalmainak képviselői sokszor cserélték ki nézeteiket a franciák fővárosában. Ezek az értekezletek, találkozók csaknem minden esetben döntő hatásúak voltak a népek és országok további életére. Nem újság tehát, hogy a világ közvéleményének figyelme Párizsra terelődik, de mégis, (alán sohasem voltak a párizsi találkozások olyan jelentősek, mint napjainkban. Miért van ez így? Mert a párizsi találkozások ma valóban az egész világ sorsára kihatnak, annak következményei éppen úgy érezhetőek lesznek Európa országaiban, mint a távoli japán szigeteken, Dél-A- meritaa forrongó mezőin, vagy a gyarmati sors alól felszabaduló Afrika születő új államaiban. Mivel jellemezhetjük leginkább ma a világpolitikai helyzetet? Miiben bízhatnak a népek Párizs után... és Párizs előtt?... Vagy is milyen eredményeket hozott, a Hruscsov—De Gaulle találkozó, a „fél-csúcsértekezlet”, és milyen kilátások vannak az általános megegyezésre a május közepén Párizsban összeülő legmagasabb- színtű tanácskozásokon? Ezek kérdések foglalkozatják ma leginkább a világ közvéleményét. A világpolitikai helyzet az elmúlt másfél évtizedben talán még sohasem volt annyira bonyolult, mint napjainkban, és mindezek ellenére a megegyezés lehetősége még sohasem volt annyira közel, mint éppen most. Az ellentmondás csak látszólagos. Az idő megért arra, hogy az emberiség „rendezze végre közös dolgait” és a Szovjetunió növekvő ereje, következetes békepolitikája, a békés együttélés lenini koncepciója lehetőséget ad arra, hogy valamennyi fennálló vitás kérdést a legszélesebb néprétegek érdekeinek megfelelően, tárgyalások útján, a béke és a barátság gondolata jegyében oldják meg. Ennek a gondolatnak az igazságát bizonyítja Hruscsov párizsi látogatása is, amelynek eredményeképpen a fennálló vitás kérdések ellenére is megállapíthatjuk, hogy a francia —szovjet kapcsolatok fejlesztésében sokat ígérő előrehaladás történt. Annál is inkább nagy jelentőségű mindez, mert ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a békéhez vezető út Európában a Szovjetunió és Franciaország szövetségén és barátságán át vezet. Erre a szövetségre és barátságra pedig minden lehetőség adva van, akkor is, ha még sok a megoldandó probléma. Ennek a barátságnak a múltba mélyen gyökerező hagyományai vannak, a jelenben pedig mind a szovjet népnek, mind pedig a franciának, elsőrendű érdeke. De ezen továbbmenő- en érdeke ez Európa többi népének is, hiszen, ha az európai kontinens két vezető hatalma összefog a béke érdekében, akkor sokkal könnyebb megakadályozni e- gyes militarista körök kalandorterveit. Különös súllyal esik itt latba a német kérdés. A francia néptömegek Hruscsov iránti rokon- szenv-nyilvánitása azt bizonyítja, hogy Franciaország népének túlványos, vagy gyors változás ebben a kérdésben. Egy azonban bizonyos, hogy a tanácskozásokon mélyrehatóan megvitatták ezeket a problémákat és ezek a viták er- jesztően hatnak majd a jövendő francia külpolitikára, hiszen a francia politikusoknak is látniuk kell, amit a francia nép világosan lát: a Szovjetunió nem akar éket verni Franciaország és nyugati szövetségesei közé, a Szovjetunió barátkozni kíván Francia- országgal és annak barátaival is, hiszen az általános megegyezés egyik fontos feltétele a népek közötti barátság és az országok közötti kölcsönös bizalom. Ehhez viszont az szükséges, hogy minden szinten elszigeteljék a re- vansvágyó militaristákat, a béke ellenségeit. Mi tehát Hruscsov franciaországi látogatásának mérlege? Korai lenne még pontos képet adni mindarról, ami az elmúlt héten Franciaországban történt, egy a- zonban kétségtelenül megállapítható: Franciaország népe szívébe fogadta Hruscsovot és benne o- lyan államférfit lát, aki meg tudja mutatni a kivezető utat a jelenlegi bonyolult helyzetből és a- kinek külpolitikai elképzelései találkoznak a legszélesebb tömegek vágyaival, álmaival. A reakció minden mesterkedése és egyes francia körök leplezetlen aknamunkája ellenére is bátran megállapíthatjuk, hogy a Hruscsov—De Gaulle találkozó, Hruscsov franciaországi látogatása a világbéke szempontjából hasznos és fontos esemény volt. A két fél tisztázta álláspontját a legfontosabb nemzetközi kérdésekben és ez lehetőséget ad arra, hogy a májusban az ugyancsak Párizsban összeülő csúcstalálkozón a békés együttélés feltételeinek megfelelően újabb előrehaladás történj«». Párizs után téhát bizakodással tekinthetünk Párizs elé, és ezt a bizakodást megerősíti az ugyancsak nagy figyelemmel kifeért „genfi vita” is. A Nemzetek Palotájában a leszerelés kérdéseit vitatják meg és ebben a vitában a Szovjetunió játssza a legpozitívabb szerepet. Teljes és általános leszerelési tervet nyújtott be a szovjet küldöttség, amely annál is inkább figyelemreméltó, mert a szovjet állam köztudomásúan a rakétakorszak technikájának és tudományának élén áH és legkorszerűbb fegyverzet vériezete mögül figyelmezetet a fegyverkezési hajsza veszélyére, és hívja fel a világot minden fegyver megsemmisítésre. A világ népei rokon- szenvvel figyelik a Szovjetunió küzdelmét a hidegháború, az esztelen fegyverkezés szószólói ellen, akik kétségkívül erős ellenállást tanúsítanak. Gyors sikerrel nem számolhatunk, de vitán felül áll, hogy a kibontakozás ellenségei egyre nehezebben tartható állásokból hadakoznak a végleges megoldást jelentő elgondolások ellen. Nincs még egy ország napjainkban, ahol a faji üldözés olyan határtalanul tombolna, mint a Délafrikai Unióban. Az ország 15 millió lakosából csupán hárommillió fehér, vagyis alig húsz százalék. Ez a húsz százalék fehér telepes bitorolja a hatalmat, a leg- erobertelenebbül elnyomva a szí- nesbőrű lakosságot. Minden gazdasági és politikai hatalom a fehérek kezében van, akik a négereket jóformán emberszámba se veszik. Az ország legterméketle- nebb vidékein létesített úgynevezett rezervátumokba kónyszerítet- tek már hétmillió négert és tovább folyik a deportálás. A rezervátumokban óriási a nyomor, hisz területileg ez még az ország tizenöt százalékát sem teszi ki. A városokban dolgozó négereknek elkülönített külön negyedük van, a- mely gettóhoz hasonlít. A színesbőrű lakosságnak a fehérek parkjaiba, üzleteibe még a lábukat sem szabad betenniük. Nem sztrájkolhatnak s a fehérek bérének csupán egy töredékét kapják a legnehezebb munkáért is. Az elmúlt hetekben az új személyazonossági igazolványok kibocsátásával köl- tözködési és munkavállalási jogoktól akarták megfosztani őket A néger lakosság ez ellen szervezett békés tüntetést, amelyet a faji gyűlölet megszállottjai hallatlan provokációra használtak fel. Kihirdették a lakosság körében, hogy a fővárosból fontos személyiség érkezik, aki a rendőrség épülete előtt beszédet intéz a néphez. A mit sem sejtő négerek ösz- szeseregiettek, a rendőrség pedig váratlanul, figyelmeztetés nélkül golyózáport zúdított a meglepődött és fegyvertelen tömegre. Az egész világ közvéleménye óriási felháborodással fogadta a dél-afrikai mészárlás híreit és számos tóváló politikus is felemelte tiltakozó szavát e gaztettek ellen. Több országban elhatározták, hogy bojkottálják a Dél- Afrikai Unió árucikkeit és tiltakozó tüntetéseket tartottak. A Biztonsági Tanács napirendjére tűzte a dél-afrikai helyzet megvitatását. Bár vannak olyan reakciós körök, amelyek a Délafrikai Unió terrort alkalmazó kormányával értenek egyet, minden jel arra mutat, hogy ez a kormány előbb-utóbb elszigetelődik. Átmenetileg talán folytathatja még megtorló hadjáratát a szabadságukat követelő négerek ellen, de kétségtelen, hogy napjainkban, amikor Afrika népei egymás után aratják győzelmeiket, a faji üldözés napjai a fekete földrészen is meg vannak számlálva. Ohai {egyletünk Mennyiségi és minőségi változás Keserű emlékek, s megelégedettségtől fűtött szavak csengenek a fülembe, amiket a napokban hallottam anélkül, hogy kértem volna bárkit is: nyilatkozzon a régi és mostani életéről. Talán a nagy ünnepre való készülődés ihlette meg őket, s ezért nyitották szélesre az egykori nyomorúság szülte keserű emléket, s a mostani jólét feletti örömük, elismerésük zsilipjét. Nem kérdeztem a büfé fekete - kárvé-főzőjét, hogyan élt valamikor. Valami belső érzés mondatta el vele, hogy nem egy csapásra, egyik évről a másikra született új élete; sok minden tízszer jobb volt már 56 előtt is, mint 1945 előtt, amikor ő nagylány létére örült, ha egy új kartonruhát vehetett. 1956 előtt már jutott elegáns kosztümre neki is, másoknak is, mégis mit műveltek egyesek? — Azt hiszem, hogy még egyszer nem tudná senki sem úgy felbolygatni az embereket Magyarországon, mint 1956-ban. S ime egy másik spontán ■vallomás: egy orosháza-rákóczi- telepi felnőtt férfi kéretlenül elkezdte idézgetni gyermekkori emlékeit, amikor csemege vöröshagyma volt a reggeli, ebéd és vacsora, amikor a cipőt a lábára kötözött zsákdarabok pótolták. Most különben rendelt exkluzív kabátot a gyermekeinek. Exkluzív, azaz minőségi. Ma már csak kiváló minőségű cipő, ruha kell a vásárlók többségének. — A felszabadulás óta legalább 12 öltöny ünneplő ruhát vásároltam magamnak és a fiamnak — mesélte Tóth József nagykamarási termelőszövetkezeti gazda. Egy feketekávé mellett beszélgettem Solymosi Jánossal, a Békéscsabai Kiskereskedelmi Vállalat ruházati árudájának, vezetőjével. A beszélgetés fonala csakhamar átcsapott a régi és a mostani forgalomra, öltözködésre. Az elmúlt napok külpolitikai eseményeit elemezve feltétlenül meg kell még emlékeznünk a délafrikai helyzetről. Szörnyű vérengzés híre járta be a világot, a Délafrikai Unióban, Sharpeville nyomó többsége a Szovjetunióhoz városában a faji gyűlölettől elva- hasonlóan ítéli meg Nyugat-Németország szerepét, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy De Gaulle rokonszenvez az európai biztonságot fenyegető bonni kormánnyal. Természetesen nem várható látkult fehérek géppuskatüzet nyitottak a jogaikat békés tüntetésben követelő négerekre. Sok-sok halott és sebesült maradt az út porában. ÉM. Általános Szakipari V. felvesz azonnali belépéssel tetőfedő, szigetelő, bádogos, parkettás, burkoló, festő-mázoló szakmunkásokat. Munkásszállást, étkezést biztosítunk. Jelentkezés: Budapest V. kér., Vadász u. 29. Munkaerőgazdálkodáson. 2700 Könyv a négy évtizedes szovjet—magyar fegyverbarátságról Harcostársak emlékeznek címmel a felszabadulás 15. évfordulója alkalmából díszes kiállítású kötetet jelentetett meg a Zrínyi Kiadó. A gyűjtemény a Magyar Partizán Szövetség kezdeményezésére készült, hogy emléket állítson a szovjet—magyar fegyverbarátság immár több mint négy évtizedes történetének. A kötethez Révész Géza vezérezredes, honvédelmi tér irt előszót. (MTI) Ha valakik tudják, a kereskedelmi dolgozók tudják legjobban, mennyit emelkedett az é- letszínvonal. Ez a csabai áruda a megnyitás utáni első évben, 1953-ban 16 millió forintot, most pedig 23 millió forintot forgalmaz. Csakhogy akkor az ipar nem tudott még sok minőségi árut adni, a dolgozók keresete is jóval alacsonyabb volt. Leginkább a 398 forintos férfi típusöltönyöket vették ünneplőnek, most már főleg az 1000 forinton felül kamgám kész- és félkészruha és szövet kell. A nők örültek a 000—700 forintos kabátnak, most 1200—1300 forintosokat, meg különböző bundákat vásrólnak. Tehát nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is nagygt növekedett. Eizner Tibor 1945-ben szegődött inasnak Békéscsabán az Ádám-féle cipőboltba. Akkor az a fatalpú cipő exkluzívnak számított, amelyik hajlott. Most az exkluzív a 300 és 400 forint közt váltakozó cipő. Ha nem jön a felszabadulás, Eizner Tibornak most az volna a gondja, hogyan biztosítsa a családjának a mindennapi kenyeret. Most mint a Sztálin úton ez év március 28-án megnyílt, s négy nap alatt 135 ezer forint forgalmat lebonyolított önkiszolgáló cipővolt vezetőjének az a gondja, hogy a több mint 300 féle cipőfazonból csak 120 félét tudott a vitrinekben elhelyezni. Csak néhány ember életéről, csak két boltból villantottam meg részleteket, számokat. Csipetnyi mindez, de bátran merek belőle általánosítani, bátran merem mondani: Magyarország minden boltjában ugrásszerűen megnőtt a forgalom és az áruk minősége, a magyar nép a fel- szabadulás előtti évekhez képest jobb módban, megelégedetteb- ben, s boldogabban él. Kukk Imre k Nem mese, miniszTanácstagi fogadóórák Békéscsabán A Békéscsaba 73. számú városi választókerületben Talabér Fe- rencné tanácstag 1960. április 5. napján 14—18 óráig Mátyás kir. u. 11. szám alatt, a 83. számú városi választókerületben Kincses János tanácstag 1960. április 5. napján 16—18 óráig Kolozsvári u. 14. szám alatt fogadóórát tart. Választóik javaslatait, kérdéseit, panaszait meghallgatják, azokra válaszolnak, illetve azokat a végrehajtó bizottsághoz továbbítják. Kérik, hogy választóik bizalommal keressék fel őket a fogadóóra alkalmával. hogy a termelőszövetkezeti tagok háztáji általános biztosítása évi 130 forintért az alábbi kockázatokra nyújt fedezetet: 1. Tűz, villámcsapás, robbanás, vihar és földrengés. 2. Állatbiztosítás. 3. Jégbiztosítás. 4. Balesetbiztosítás és 5. Szavatossági biztosításra, mert már több károsult kapott az ÁLLAMI BIZTOSÍTÓTÓL komoly kártérítést. Idejében kössön űn is háztáji általános biztosit**' Bővebb felvilágosítást az Állami Biztosító fiókjai nyújtanak.
