Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-06 / 56. szám
6 NÉPÚJSÁG I960. március 6.. vasárnap QlifÁll Leóéi uitokahAg^omLw-z Egy januárvégi napon nálatok jártam. Emlékszel még rá, Hú- gocskám? S ha véletlenül elfelejtetted volna már azóta, akkor engedd meg, hotry ez úton emlékeztesselek rá, mert kötelességemnek tartom, hogy szóljak hozzád. Odakinn hideg szelek jártaik. De a jó meleg szobátokban a szép, nagyméretű csempekályha mellett, kellemes volt üldögélve figyelni téged. Igen, téged húgom, ki érdeklődő kérdésemre nagy örömmel mutattad középiskolai félévi bizonyítványodat. Példamutató magaviselet, jelesek özöne, az osztály legjobb tanulmányi eredménye. Szüléiddel együtt én is mily büszke örömmel néztem fel rád, ki boldog, megelégedett mosollyal ajkadon, most már a nagy tükör előtt hajladoztál, szüléidtől ajándékozott szép, nyúlánk termeteddel, eszményien karcsú derekaddal. A fény megtört a kisestélyid taft-selymén. Hosszú, szép ívelésű nyakadon csillogtak a kisestélyidet kiegészítő nyakékek kövei. Gyönyörű, magas boltozata, fehér homlokodat körülövezte a legújabb divat szerint fésült lágy, selymes fényű, hatna hajad. Nagy, barna, értelmes tekintetű szemed ábrándosán merengett el, ki tudja hová? Halkan folyt a szó sok mindenről, s többe k között arról is, hogy hova mentek majd az iskolai szünetben szórakozni? Félvetődött a kérés, hogy jó lenne, ha egyszer édesapátok is elkísérne arra a bizonyos szórakozóhelyre. Hadd gyönyörködne két szép lányában, amint azok kéz. ről kézre járva, lejük a táncot. S ekkor felhangzott a te kiáltásod. *— Nem! Nem, nem! Apus ne j öjjön, el tudom képzelni azt a látványt, amit majd nyújtana az asztalok mellett. Elbóbiskol, és az e- rösen foghijjas ajkai még jobban beesnek barázdás arcába. Csúnya látványt nyújt majd előre-hátra hajló düledezése. — És arcoddal utánozva mutattad kinézését. Semmi esetre sem jöhet, mert ha úgy fogja meglátni az Endre, belőlem is ki fog ábrándulni még! S e felkiáltó szavak csattantak, mint a pofon, az édesapád szívén. Oh, te ifjú lány, fel bírtad-e fogni, hagy mit tettél? Megütötted édesapádat, annyira, hogy ütésed fájdalmát én is megéreztem, s velem egyetemben az egész társadalmunk. Ügy éreztem, mintha a szoba levegője is meghűlt volna hirtelen. S odakünn az erősödő szél süvítésében, mely belekapaszkodott ablakszárn!jatokba, mintha édesapád hangtalan, befelé jajduló, félrfeltörő zokogását hallottam volna. Mintha egy kísértet támadt volna fel. A letűnt Horthy-rendszer, melyben a gyermek szégyellte szüleit! Gondolj csak húgom vissza édesapád szomorú ifjúságára! Kicsiny gyermek korában, az első világháborúban elesett az édesapja. Nyelvmü vetés Bálát rendezni, vagy bált rendezni? Sétáljunk végig Békéscsaba leg- r&t, A bál címszónál a kö- forgalmasabb részén, a Szt. 1st- vetkező kifejezéseket találjuk: Árván maradt testvéreivel, és megözvegyült édesanyjáról. S a halál nem sok idő múlva édesanyjukat is elragadta gyermekei köréből. Az árván maradt fiú szíve majd megszakadt forrón szerető szülője után. A kegyelemkenyér, mely azután jutott részére, na- gyon-nagyon sós volt, a ráhulló árva keserves könnyeitől. Hányatott-vetődött, mint egy céltalan kis csónak az akkori élet poshadt, zöldnyálkás, hináros vizén. De ő nem merült el a fenyegetőn lehúzó hínárban, hanem a küzdelemben megacélosodva felnőtt. Ma mar neked kis húgom, ez úgy hangzik, mint egy mese, mely úgy kezdődött: hol volt, hol nem volt, hol volt unokája, s új ruhája. E kegyetlen élet kísérte akkor is, amikor megnősülve családot alapított. Jött a második világháború, és véres vihara őt is a harctérre vetette, ahol vállperec-sérüléssel kórházba került, s majd onnan haza, családja körébe. Emlékszel, húgocskám, mikor gyermekkorodban a betegség csont-bőrré csúfított meg? Akkor ő mily aggodalmasan féltő szeretettel karolt át sérült karjaival, eszébe sem jutva szégyellni téged. Sőt még jobban szeretett és dolgozott éretted. Haja galambősz lett. Nem törődve kihulló fogai megcsinúltatásával sem! Lemondott önmaga ápolásáról, hogy te légy az ápőltabb. Iskoláztat! Mit gondolsz, kinek köszönheted, hogy a tudomány telt pohara feléd is van nyújtva, hogy oltsd el vele a tudás utáni szomjad? Az új társadalmi rendszerünknek, melynek hasznos tagja édesapád is. Amely társadalom nem tűri azt, hogy a gyermek szégyellje atyját, aki a közért dolgozva, családjának él. Mit gondolsz, magaviseletéddel hányast érdemelsz meg? Semmi esetre sem példamutató jelest!! Ha attól félsz, hogy az a fiatalember azért ábrándul ki belőled, mert megfáradt, törődött munkás édesapádat nem a legszebb külső kinézettel szunnyadni látja, akkor te előbb, mint ő tőled, fordulj el tőle megvetően. Mert nem érdemli meg, nem méltó arra, hogy te, húgocskám, az első szerelem illatos álmait tékozold rá!!! De ugyanakkor vigyázz!! Jól vigyázz! Hogyha szülői tiszteletből nem javítsz az év ■másik felében, akkor esetleg majd ö fog elfordulni ezért jogosan tőled! Édesapád megérdemli, hogy tiszteld, és mikor vágyik a szereteted után, akkor ne sajnáld üde, rózsás arcodat arcához szorítani, gyermeki szeretettel. E soraimat tükörnek szántam, és arra kérlek, hogy most az egyszer ne a szobátokban lévő tü körbe pillants bele, hanem ebbe a tükörbe, melyet egész társadalmunk nevében nyújtok feléd. Nézz bele hosszan, és majd te magad döntsd el, ki a szebb, vonzóbb? Ki a szeretni valóbb benne? Te, húgom, vagy az élet küzdelmeiben megfáradt, barázdás arcú, őszhajú édesapád? S ha majd ráeszméltél arra, hogy mit követtél el édesapáddal, s marcangolja lelkedet az önvád, akkor gondolj arra, hogy nem elbuktatni akartak, hanem felemelni... Igen. felemelni, hogy társadalmunk méltó tagja legyél, s hogy büszkén nézhessek fel rád, ki képviseled majd a szülők iránti példamutató magaviseleteddel is a jövőnk ifjúságát. H. J-né. ván téren és Sztálin úton! Akaratlanul is szemügyre veszünk jó néhány táncmulatságra hívó plakátot. Szinte mindegyikhez lehetne helyesírási és nyelvhelyességi szempontból egy-két szó megjegyzést fűmi. Most inkább azzal a bizonytalansággal foglalkazzunk, amely a bál szavunk tárgyas alakja körül uralkodik. Egyik plakáton az illető szervezet bálát rendez, a másikon bált — mikor melyik kifejezés van többségben. A napokban egy ismerősöm azt kérdezte tőlem, a bál főnév tárgyesete hogyan helyesebb: bált vagy bálát. Tehát pontosabban az a kérdés, hogy a bál szó után a t tárgyrag előtt kell-e a kötőhangzó vagy nem. Tudnunk kell azt, hogy o szavak rágós alakja mindig régebbi alakot őriz meg, pl. az ég főnév tárgyragos alakja eget. Ez azt mutatja, hogy a az említett szó a t rag kialakulása idején kéttagú volt: ege. Az alanyeset alakja (ég) pedig a mai állapotokra mutat rá. Ebből láthatjuk, hogy nem használhatunk önkényesen kötőhangzót. Tehát nem mondhatom azt — az ég szó mai alakjából kiindulva — „Nézem a csillagos éget’’, hanem azt kell mondanom: „Nézem a csillagos eget”. Az asztal főnév tárgyragos alakja asztalt, a t rag előtt nincs kötőhangzó. Nem mondjuk azt: „Vettem egy új asztalai”, hanem: „Vettem egy új asztalt”. Ezek után rátérhetünk a bál szó problémájára. Szavunk az újfelnémet ball átvétele, az újíel- németbe pedig a franciából került. A XVII. században tűnt fel először nyelvünkben. A bál szavunk sohasem volt a magyarban kéttagú, ezért a tárgyragos alakja nem lehet bálát, csupán bált. Ezzel kapcsolatiban üssük fel A Magyar Nyelv Értelmező Sfótá„Megnyitja a bált, bált ad, bált rendez.” Az egészet összegezve azt kell megjegyeznünk: a bál tárgyragos alakja bált. A bálát alak nyelvhelyességi hiba! Mindenképpen kerüljük! Mégis hogyan alakulhatott ki a bálát alak? — Bizonyára tájnyelvi eredetű, olyan tárgyragos szó hatására alakult ki, mint pl. váll — vállat, ház — házat. Szabó Géza Kétszázhűsz rézkarc a felszabadult Magyarországról A Képcsarnok Vállalat vidéki és budapesti művészeket bízott meg,- hogy rézkarcokban dolgozzák fel a főváros és a megyék első tizenöt szabad évének nagy vívmányait, fontos eseményeit. Összesen 220 rézkarc készült, a- melyeket huszonkétezer példányban küldenek a megyékbe, felszabadulásunk 15. évfordulójára. Egy-egy megye átlag száz sorozatot kap. Htapasb %actH.ih.ia i indig lélkesed; tem az újért. • Sohasem értet- \ tem meg a- ; zokat az embereket, akik idegeii• kedtek az újtól, attól, aminek a 5 jó oldalait még nem is ismerték. S Optimista vagyok. Minden új jö- ! vőjében látok valamit. Mint ■ ahogy minden új jövőjében van • is valami. • A legújabb újdonság számom• ra nemrégiben az volt, hogy ; hanglemezt helyettesítő képesla- í pok jelentek meg. A főváros • egy-egy nevezetes építménye, ; dal kíséretében. ; Előre kívánnám leszögezni, > hogy régóta tudom, miszerint a • kerthez tartozik a rózsa, stb... • Mégis meglepett, mikor pl. a • Lánchidat láttam a képen, és Ü hallottam a hozzá felvett dalt: ■ „Hosszú az a nap, amely a csó- ; kod nélkül múlik el...” Hasonló ■ értelmű dalokat hallottam már ■ hasonló „ lemezről”, annak ide- ! jén a negyvenes évek elején, ; német és más elkészítésben, de ■ ahogy visszaemlékszem, a kép is • valami „szerelmetes ábra” volt olyankor. Annak is tudatában í vagyok, hogy napjainkban a for- ] mabontás korszakát éljük. A tar* ialombontósról azonban, legjobb tudomásom szerint még nem e- sett szó... többi — eddig megjelent — képeslap-lemezt nem sorakoztatom ide, hiszen közismertek. Mindenesetre, reményeket fűzök a közeljövőben megjelenendő újabb képes-lemezekhez. Alig várom már, hogy megjelenjen a „János vitéz”-bői az a kép, mikor Jancsi búcsúzik llus- kájától. Dal: „Csau bambinó...” Alit várom, hogy az egyik matyó falu életéből egy fonóka fény- képfelvétele megjelenjék. Dal: „Gyönyörű így este- Budapest...” Alig várom, hogy kedves dalaim közül megjelenjen a „Három a kislány” kedves, pajkos, csevegő dala: „Tschöll papa lányai mi vagyunk...” Kép: kézfogás — két szakállas, 75—80 éves bácsi találkozik a Margitszigeten... Alig várom... remélem, minden igényt kielégít majd, ami a képes lemezek kiadásában ezután következik. Meg kell valtanon\ hogy ebben a legújabb újban a ; kezdet kezdetén ; nekem sem volt ■ sok bizodalmám. ■ Azonban az élet, a gya- ■ korlat segítségemre jött, és bizo- ; nyitotta, hogy ha nem is értem [ még meg az összefüggéseket, biz- \ tosan van benne valami művészi : vagy logikai magasság vagy : mélység. És én e gyakorlati bi- • zonyíték után egy pillanatig ■ sem kételkedem többé az újdon- • ság jövőjében. A gyakorlati példa a követke- • ző: Orosházán az egyik üzlet előtt ■ láttam egy rajzlapra készített : reklámot: narancs 36 Ft, sava- S nyű káposzta 3 Ft. [ Tekintve, hogy egy lapon volt : a kettő, kerestem az összefüg- ! gést a két dolog között. Csak ■ akkor találtam meg. mikor vet- ■ tem narancsot, és megkóstol \ tam... : J^izonyára ilyen magasb hár- ; mánia van az új képes- ■ lemezek által ábrázolt kép és a i rájuk felvett dalok között is. : Csak sajnos, nem vagyok elég > képzett fogyasztó ahhoz, hogy ! ezt a magasb harmóniát a ma- í gam erejéből felfedezzem. BECK ZOLTÁN j Továbbtanulás — Jó reggelt, tanító úr! Egisslgire kívánom az íccakai nyugodalmat. — Jó reggelt. Szilágyi bátyám! Üljön le. Mi járatban van? Hogy érzi magát? — Köszönöm kérdísit, megvagyok. Csak az öregsíg, a’ ne vóna. Nem kis teher ez a 72 esztendő, hájjá. Elfáradtam. De azír edgyüt- tem magáho. — Jól tette. — Az unokám dógába kerestem fel, tanító úr. Merhogy az apja mindenkippen valami teknikomha akarja kűdeni a gyereket. Nem mondom, jó lehet az is, de én máskíppen beszíltem megadógot Janival. — Mondja el, Szilágyi bátyám. — Mégpég úgy, hogy tanító le- gyík a gyerek. Rígen is a tanító vét a falu esze, hájjá! Azír akarom. — Ennek semmi akadálya nincs, Szilágyi bátyám. Jani kitűnő tanuló, szorgalmas, jó gyerek. Jelentkeztetni kell a gimnáziumba s ha azt elvégzi, mehet tovább a tanítói pályára. — így helybe’ vagyunk. Akkor legyík szíves, csinálja meg aztait a továbbító lapot, tanító úr. — Azt most nem lehet, Szilágyi bátyám, mert ahhoz legalább az egyik szülő jelenléte és aláírása szükséges. Az öreg megvakarta füle tövét — Akkor baj van, az áldóját néki! — Miért volna baj? — Merhogy ük a teknikomba kívánják, mondom magának. A tanító gondolkozott. Az öreg is. — Hájjá, tanító úr! Tanáltam én valamit. Csinájjík hát olyan lapot. Az egyiket nékem, a gim- náziomrul, a másikat nékik, a teknikomrul. Oszt eztet kűggye ^1, amit én írok alá. Erre a tanító vakarta meg füle tövét. Mit tegyen, hogy megnyugtassa az öreget? Kis idő múlva határozott. Gondolta, majd meggyőzni a szülőket a dologról. Elővett egy továbbtanulási lapot, kitölötte és Szilágyi bácsi elé tette, hogy írja alá. Az öreg * boldogan tette fel szemüvegét. Fogta a tollat és alá- kanyarította nevét a papíron. — No, e’ megvan. Osztán mivel ..'tozok, tanító úr? — Sémivel, Szilágyi bátyám. — A’ nem lehet! Szivessígir szí- vessíg jár. Ehun egy százas, ez a magájé. A tanító tiltakozott. — Hogy gondol ilyet? Nem fogadom el! — Mír nem? Kevéselli? — Dehogy, dehogy. Értse meg, hogy nem jár nekem semmi. Az öreg elkomolyodott. — Akkor nem biztos az unokám dóga. Fogaggya már el, hájjá! — Nem lehet. Ilyesmi csak a múltban fordult elő. Ma nincsen ilyen. — Nincs a fene! Ami jár, a’ jár. Segített rajtam, meg az ono- kámon, megérdemli. Nem is mik el addig, míg el nem teszi a pízt. A tanító felállt az asztaltól. Az ablakhoz ment. Kinézett. Aztán hirtelen mentőötlebe támadt. — Ugye úttörő a maga unokája? — A’ hát. — Nos, akikor az úttörokassza javára elfogadom a százast, ha átveszi tőlem ezt a nyugtát. — Aggyá ide. Mit bánom én, hogy hova köti a pízt. Csak tanító legyík az unokám. Azzal kezet fogott a tanftővat s megelégedetten távozott.
