Békés Megyei Népújság, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-20 / 68. szám

BÉKÉS MEGYEI * Ära 64 IHK* * Vikíg proletárjai, egyesüljetek! NÉP ÚJSG i960, március 20., VASÁRNAP MSZMP BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGAINAK LAPJA v. évfolyam. 68. s*Am Negyvenegy évvel ezelőtt Negyvenegy esztendeje, amikor a négyéves gyilkos háború után az osztrák—magyar monarchia ural­kodó osztályai hazánkat a szaka­dék szélére sodorták, s a nyuga­ti imperialisták, mint éhes far­kasok akarták vetni magukat vo- nagió zsákmányukra — mint pat­kányok a süllyedő hajóról mene­kültek pozícióikból az országvesz­tő urak. A nép azonban mégsem maradt egyedül. Azokban a törté­nelmi napokban országszerte ha­talmas tüntetések zajlottak le, s a kinyílt börtönajtók — melyek mögött a békéért, hazánk függet- I lenségéért és szabadságáért har­coló kommunisták sínylődtek — olyan vezetőket adtak az ország­nak, akik nem féltek a felelősség­től, s a súlyos örökség ellenére is a nép élére álltak, hogy új kor­szakot nyissanak hazánk történe­téiben. 1919. március 21 olyan dá­tum, melynek hallatára a bukás utáni 25 évben is megremegett a burzsujok szíve, s új erő gyűlt az elnyomottak izmaiban. Negyvenegy esztendővel ezelőtt először vette birtokába a magyar nép a föld minden javát, először ismerte fel tömegesen, hogy két világ van: egyik, amelyik min­ket, proletárokat akar legyűrni, számkivetettségbe taszítani, s a másik, a mi világunk, amelyik­ben ember lesz végre az ember. Az októberi forradalom példá­ja lelkesített akkor minden haza­fit. Azok a magyar hadifoglyok, akik részt vettek a fiatal szovjet köztársaság Vörös Hadseregének harcaiban az intervenciósok el­len, hazajőve erősségei lettek s mellettük dicső példákat adtak a későbbi nemzedéknek az első magyar munkáshatalmat védő névtelen hősök, a párt egyszerű katonái és vezetői, az egész mun­kásosztály. Még háborús sebektől vérzett az ország, de a Magyar Tanács- köztársaság első rendeletéi az ipari, bánya, közlekedési üzemek lakóházak, bankok, pénzügyi in­tézetek köztulajdonba vételéről, a száz holdon felül földbirtokok kisajátításáról, a nemzetiségek egyenjogúsításáról megmutatták már, hogy igazi hazára lelt itt a Duna—Tisza táján a nép, s új hazájáért ha kell, újra fegyvert fog. Járatlan úton indultunk ak­kor el, de már akkor sem voltuk egyedül, tanácstalanságban. A fi­atal szovjet köztársaság, a nagy Lenin hazája, pártjának fényes példája világított akkor is a ma­gyar kommunisták előtt. Már március 22-én üdvözölte Lenin, s az OK(b)P VIII. kongresszusa a Magyar Tanácsköztársaság kikiál­tásért, s a későbbiek során Szov- jet-Oroszország harcaiból, tapasz­talataiból merítve hívta fel veze­tőink, Szamuelly és Kun elvtár­sak figyelmét a Tanácsköztársa­ságot belülről fenyegető különbö­ző veszélyekre. Egy héttel később Csicserin külügyi népbiztos, mi­dőn az antant-hatalmak megtá­madták a vörös-Magyarországot, az itt élő orosz hadifoglyokat a Magyar Tanácsköztársaság meg­védésére hívta fel. Ezrével léptek be a Vörös Hadseregbe az itteni foglyok, vérükkel pecsételve meg a magyar—szovjet szövetséget, a- melyet államközi dokumentumok is megerősítettek, s mely az első szövetség volt a világon két mun­káshatalom között. A magyar proletariátus a hazai reakció és az antant-imperialis­ták elleni küzdelemben élcsapata, a kommunista párt politikáját követve a nemzet vezető osztályá­vá vált és az egész dolgozó nép támogatásával nemcsak a szo­cialista forradalmat hajtot­ta végre hazánkban, hanem abban is példát mutatott, hogy miként kell harcolni a kiví­vott szabadságért. Vörös Hadsere­günk nagyszerű győzelmekkel ír­ta be névét a magyar nemzet és a nemzetközi munkásmozgalom történetében. Ketté vágta a cseh és román imperialisták frontját, segített a szlovák munkásosztály­nak, mely 1919 júniusában létre­hozta a Szlovák Tanácsköztársa­ságot. Harcaival akadályozta a még nagyobb intervenciós erők bedobását Szovjet-Oroszország ellen, s mindezzel internaciona­lista kötelességét teljesítette. És éppen e gigászi feladatok megoldása közben a kommunis­ták és baloldali szocialisták for­radalmi blokkjának már nem volt ideje arra, hogy a belső reformis­ta-revizionista árulóktól megtisz­títsa a párt sorait, a kormányzati szerveket és más intézményeket, akik aztán a legsúlyosabb órák­ban támadták hátba a forradalom erőit. A nyugati imperialista ha­talmak, a hazai feléledt ellenfor­radalmi osztályok és a reformista összeesküvők egyesült frontjának nagy túlerejű támadását már nem tudta kivédeni a fiatal Tanács- köztársaság. Százharminchárom napos hősies küzdelem után olyan korszak zúdúlt hazánkra, amely­nek nyomorúsága sokkalta súlyo­sabb volt, mint amilyenből a márciusi szocialista forradalom kivezette a nemzetet. A Magyar Tanácsköztársaság hősi küzdelmeire emlékezünk holnap, március 21-én. Büszkén hajtjuk meg zászlónkat történel­münk e dicső fejezete előtt. A 133 nap rendkívül jelentős harci ta­pasztalatokkal gazdagította a magyar és a nemzetközi munkás- mozgalmat, s tanulságai alapvető útmutatásul szolgáltak a kommu, nista mozgalom további harcai­hoz, a szocialista forradalom második és végleges győzelméért vívott harchoz hazánkban. Tisz­telettel nézünk azokra a veterá­nokra, akik 1956-os ellenforrada­lom sötét napjaiban is világosan látták, hová akarják újra taszí­tani az országot az imperialisták bérencei, s mint 41 évvel ezelőtt, most is elsők közt fogtak fegyvert a szocialista haza védelmére. Varga Dezső Carapkin rendkívül fontos kompromisszumos javaslatot terjesztett elő a genfi atomértekezlet szombati rendkívüli ülésén Genf (MTI) Az atomfegyver-kísérletek meg­szüntetéséről tárgyaló háromha­talmi értekezlet szombati rendkí­vüli ülésén Carapkin, a Szovjet­unió küldötte rendkívül fontos kompromisszumos javaslatot ter­jesztett elő. E javaslat megnyit­ja az utat egy végleges egyez­mény megkötése felé. A szovjet javaslat lényege a következő: A szovjet kormány azzal a fel­tétellel hajlandó elfogadni a feb­ruár 11-én beterjesztett amerikai javaslatot, amely szerint a föld­alatti nukleáris kísérleti robban­tások közül csak a 4,75 szeizmi­kus nagyságrend fölötti robban­tásokat kell betiltani, ha a há­rom hatalom kötelezi magát arra, hogy közösen tanulmányozza a kísérleti robbantások észlelési módszereit, s a tanulmányozás időtartamára kötelezően minden­fajta kísérleti nukleáris robban­tást felfüggeszt, tehát a 4,75 sze­izmikus nagyságrendnél kisebb földalatti kísérleti robbantásokat is. A Szovjetunió tehát elfogadja azt az amerikai javaslatot, amely közös tudományos kísérleti prog­ram megvalósítását indítványoz­za a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia részvé­telével. Másrészt a megegyezés­nek feltétele, hogy a három hata­lom felfüggesszen minden atom­fegyverkísérletet a levegőben, víz alatt, a földön és a föld alatt. (Folytatás « 2. otdakm). A Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a forradalmi munkás-paraszt kormány határozata hazánk felszabadulása 15. évfordulója megünnepléséről I960, április 4-én ünnepeljük hazánk felszabadulásának 15. év­fordulóját. Kemény és sok áldo­zattal járó harcokban a szovjet hadsereg ezen a napon szabadí­totta fel hazánkat a hitleri fasisz­ták és magyar csatlósaik uralma alól. Az azóta eltelt másfél évti­zed sorsfordulót jelentett népünk életében: a dolgozó nép a hata­lom birtokába jutott. E tizenöt év alatt — áldozatos építőmun­kája eredményeként — a magyar nép nagyobbat lépett előre, mint történelme során évszázadok alatt bármikor. Felszabadulásunk évfordulóján a magyar dolgozók hálatelt szív­vel emlékeznek azokra a magyar és szovjet hazafiakra, akik éle­tüket áldozták, vérüket hullatták népünk szabadságáért, hazánk függetlenségéért; megemlékeznek azokról a román, bolgár, jugo­szláv katonákról, akik a szovjet hadsereg oldalán bekapcsolódtak az országunk területének felsza­badításáért folyt harcokba; meg­emlékeznek azokról az amerikai, angol és más nemzetiségű kato­nákról, akik itt estek el a fasisz­ta imperializmus ellen folytatott háborúban. Országunkat ma a proletámem- zetköziség eltéphetetlen szálai fű­zik össze a szocialista országok­kal. Erőinket egyesítve, egymást segítve küzdünk a béke fenntar­tásáért, a népek közötti békés egymás mellett élésért, s dolgo­zunk azért, hogy békés verseny­ben bizonyosodjék be a szocializ­mus, a kommunizmus fölénye a kapitalizmus felett. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány — a Magyar Szocialista Munkáspárt javaslatára — hazánk felszabadu­lásának 15. évfordulója alkalmá­ból elhatározta, hogy a Szovjet­unió és a nemzetközi munkás- mozgalom nagy ünnepét, novem­ber 7-ét — az eddigi munkaszü­neti napok meghagyása mellett — fizetett munkaszüneti nappá nyil­vánítja. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa és a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány megtisztelő kötelességének tekintette, hogy nemzeti ünnepünkre meghívja felszabadítónk és nagy barátunk, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának küldöttségét. Visszaérkezett Varsóba a magyar párt- és kormányküldöttség Varsó (MTI) A magyar párt- és kormánykül­döttség — amely Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára és Púja Frigyes külügyminiszter­helyettes kivételével — március 18-án egynapos látogatást tett Sziléziában, pénteken a késő esti órákban visszaérkezett Varsóba. A katowicei pályaudvaron sok e- zer ember búcsúztatta a magyar vendégeket. Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottsága Poli­tikai Bizottságának tagja, a kato­wicei vajdasági pártbizottság el­ső titkára rövid beszédben kö­szönte meg a látogatást. Szavaira Kádár János, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első titkára, a küldöttség vezetője válaszolt. A különvonaton visszaérkező magyar küldöttséget W. Tiíkov, a LEMP varsói városi pártbizottsá­gának első titkára, J. Czesak, a Központi Bizottság nemzetközi osztályának vezetője és a fővárosi néptanács vezetője fogadta a var­sói pályaudvaron. « Edward Ochab, a LEMP Közpon­ti Bizottsága Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság j titkára március 18-án fogadta : Szirmai Istvánt, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizott- : ságának póttagját, a Központi J Bizottság titkárát és megbeszé- j lést folytatott vele. I A Népköztársaság Elnöki Taná­csa és a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány nagyra ér­tékeli a dolgozók százezreinek azt a törekvését, hogy a szocia­lista alkotó munka újabb sikerei­vel készülnek hazánk felszaba­dulásának 15. évfordulójának megünneplésére. Felhívja az álla­mi és társadalmi szerveket, az ál­lampolgárokat, hogy méltó kere­tek között ünnepeljék az évfor­dulót, s ennek külső jeleként lo­bogózzák fel a köz- és magán- épületeket. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa — a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány javaslatára — április 4-e alkalmából kitün­tetésben részesít olyan dolgozó­kat, akik példamutató eredmé­nyeket értek el a szocialista épí­tőmunkában, a néphatalom erősí­tésében. Ezenkívül meg kell álla­pítani és április 4-e alkalmából ünnepélyesen ki kell hirdetni, hogy a „szocialista brigád” cím­ért folytatott munkaversenyben mely brigádok érdemelték ki a megtisztelő cím viselésének jogát. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa — a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elhatá­rozza, hogy a felszabadulás év­fordulója alkalmából koszorúzzák meg a Magyarország területén elesett hősök síremlékeit, továb­bá rendezzenek központi díszün- nepséget, katonai díszszemlét és fogadást. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa és a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány hazánk fel­szabadításának 15. évfordulója alkalmából üdvözli a magyar dol­gozókat, kívánja, hogy a magyar —szovjet barátság jegyében ün­nepeljék legnagyobb nemzeti ün­nepünket, s érjenek el további si­kereket a szocializmus építésé­ben. Budapest, 1960. március hó 18. Dobi István s. k. Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Dr. Münnich Ferenc s. k. a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom