Békés Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-07 / 32. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1960. február 7., vasárnap Tavaszi remények — tavaszi gondok építését Németország és szomszédai között és ezen túlmenően e két német állam között is. A moszkvai értekezleten a szocialista országok újból a béke olajágát nyújtották a Nyugatnak, az elkövetkező hónapok megmutatják majd, hogy a Nyugat vezetőiben van-e elég akarat — és főleg jószándék — ahhoz, hogy végre komolyan vegyék ígéreteiket és a szovjet kormányfővel megkeressék a kivezető utat abból a zsákutcából, amelyben a jelenlegi helyzetben több létfontosságú nemzetközi probléma megrekedt, így a többi között meg kell találni a német és a nyugat-berlini probléma megoldásának útját is. A Szovjetunió és a többi szocialista ország bármely pillanatban kész aláírni a békeszerződést a két német állammal, így a Német Szövetségi Köztársasággal is. De, ha Adenauer továbbra makacsul ragaszkodik tarthatatlan álláspontjához, s ha ehhez szövetségeseitől a jövőben is segédkezet kap, akkor a Szovjetunió és a többi szocialista ország külön békeszerződést köt a Német Demokratikus Köztársasággal. Ez esetben természetesen automatikusan megoldódik a berlini kérdés is. A külön békeszerződésre egyébként már volt példa az Egyesült Államok és Japán között a második világháború után. Igaz, hogy ezt a békeszerződést Amerika aima használja fel, hogy továbbra is megszállja és háborús támaszpontjává építse ki Japánt. A nemzetközi’ helyzet irányzata jelenleg az enyhülés felé mutat. De ez az enyhülés nem mehet végre máról holnapra. Még sok türelemre, kitartásra van szükség ahhoz, hogy a kapitalista világ felelős államférfiad — akiket a nemzetközi közvélemény és saját népük ereje mind gyakrabban kényszerít a tárgyalóasztalhoz — végre belássák, az emberiség szá. mára nincs más megoldás, mint békében élni egymással, függetlenül az országok politikai, társadalmi rendszerétől, hatalmi helyzetétől. A demokrácia és a fasizmus kérdése a francia nép közvetlen kérdésévé vált Maurice Thorez beszéde a Központi Bizottság legutóbbi ülésén Párizs (MTI) A l’Humanité szombati száma közli Maurice Thorez-nak, a Francia Kommunista Párt főtitkárának a Központi Bizottság legutóbbi ülésén elmondott beszédét. Thorez rámutatott, hogy az elmúlt héten az algériai háború, valamint a demokrácia és a fasizmus kérdése a francia nép félelmetes erőpróbájában egyetlen nagy, közvetlen kérdéssé vált. A május 13-i összeesküvők megkísérelték megismételni államcsínyüket, de a helyzet nem volt ugyanaz, mint 1958-ban. A lázadás ellen foglalt állást a francia nép óriási többsége, a munkáosz- tállyal az élen, ellene fordultak az algériai muzulmánok, Algéria európai lakossága pedig, ha többségében meg is zavarodott, nem követte a végsőkig a lázadókat. Thorez ezután elemezte a február 1-1 népi akció, az egy órás általános munkabeszüntetés tényét és megállapította: a kormány ma azt akarja elhitetni, hogy ez a nagyszabású akció valamilyen javára történő népszavazás volt. A Francia Kommunista Párt főtitkára aláhúzta, hogy az egy órás sztrájk az önrendelkezési jog tettekre váltásának és a fasiszta lázadók elleni megtorlásnak a politikai követelése volt. A párt Politikai Bizottsága hétfői határozatában hangoztatta, hogy fel kell világosítani a tömegeiket: a párt nem a személyi hatalom megerősítéséért, hanem a békéért harcol, a kommunistáknak tudatában kellett lenniük annak, hogy a fasiszta felforgaitás igen súlyos veszélye áll fenn, „de nem szabad szem elől téveszteniük egy másik veszélyt, amit maga a kormány jelent. Ez lett most a kommunisták számára a fő veszély. A veszély most a személyi hatalom megerősödésében van, és e személyi hatalom ellen mindvégig harcolni fogunk, mert ez a demokrácia megújhodásának és helyreállításának feltétele.” Thorez végül rámutatott, a kormánynak megvolt a hatalma a fasiszta lázadás megelőzésére, mégis hagyta szervezkedni a lázadókat. A kormánynak megvannak az eszközei ahhoz, hogy megbüntesse a bűnösöket, feloszlassa a polgárháború szervezeteit. Ha a kormány úgy vélné, hogy szüksége van új törvényekre, a parlamentnek kellene erről dönteni, de egy igazi parlamentnek, amelyet az arányos választási rendszer alapján választottak meg. (MTI) Aki még Göbbelsen is túltesz — volt náci tengernagy tervei — Bonn (MTI) Miután Nyugat-Németonszágban az NDK határa közelében 60 000 amerikai és nyugatnémet katona részvételével napok óta folyó hadgyakorlat kellőképpen megmutatta a világnak, hogy Adenauer változatlanul hidegháborús politikát folyta, most egy volt náci tengernagy hozakodott elő olyan háborús tervekkel, amelyek még Hitler hírhedt propagandaügyi miniszterének. Göbbelsnek elgondolásain is túltesznek. Heye. Volt náci tengernagy CDU képviselő csütörtökön ' a bonni szövetségi gyűlésben ismertette „totális háborúra” .vonatkozó terveit és megfelelő törvényhozási lépéseket sürgetett. A göbbelsi receptre készült tervek javasolják a munkaerő kényszerű igénybevételét, az egész közlekedés militarizálását, a föld felszíne alá rejtett hadiipar kiépítését és a polgári lakosság millióinak könyörtelen kilakoltatását. Este a tanyán... színhelyéül szolgált francia fővárosban összeül a négy vezető nagyhatalom kormányfője. Feladatuk, hogy számot vetve a jelenlegi nemzetközi helyzettel, ismertessék elképzeléseiket; hogyan lehetne csökkenteni a különböző társadalmi rendszerű országokat egymástól elválasztó nézeteltéréseiket, hogyan lehetne mindörökre biztosítani a népek békés együttélését. ■ A tavaszváró emberiség a vi’ágpolitikában is tavaszt — enyhülést remél; Azt szeretné, ha a háború veszélye egyszer s mindenkorra elhárulna felőle. Azt szeretné, ha a szovjet és az amerikai kormányfő találkozása nyomán kialakult „Camp David-i” szellem u- tán egy eredményes csúcsértekezletet nyomon követő „párizsi” szellemről beszélhetne. De sajnos, Nyugaton még szép számmal vannak befolyásos emberek, akik szeretnék szertefosz- latni a békét vágyó százmilliók reményeit, akik még Párizs előtt szeretnék éltemetni Camp David szellemét. Adenauer, a hidegháborús politika veteránja nem akar tudomást venni a Német Demokratikus Köztársaság létezéséről. A német egység helyett kettéosztottságot, demilitarizált Nyugat-Berlin helyett újrafelfégyverzést, új „drang nach Osten”-t akar. Amerikában egyes katonai körök új mesterséges holdat akarnak fellőni százezer mérföld magasságba, hogy onnan hidrogénbombát dobhassanak a Földre. Akadnak olyanok Is, mint például Byrok, akik azzal kérkednek, hogy Amerika any- nyi mérgesgázt képes előállítani, amely elegendő az emberiség túlnyomó többségének elpusztításához. De nemcsak az ilyen nyílt, hidegháborús megnyilvánulások okoznak gondot a becsületes embereknek, s töltik el aggodalommal a béke híveit világszerte. Nyugtalansággal fogadták például Eisenhower amerikai elnöknek azt az elhatározását is, hogy a szövetségesek rendelkezésére bocsátja az Egyesült Államok atomtitkainak jó részét. Nem nehéz felmérni, milyen következmé- lyekkel járhat az egész emberiségre nézve, ha például a revans- vágyó bonni katonai-politikai körök ilyen értesülések korlátlan biliokába juthatnak, s azokat sötét terveik szolgálatába állíthatják. , A nyugati politikusok a csúcs- értekezlet előtti időt elsősorban arra használják fel, ^íogy valamiféle közös álláspontot dolgozzanak | ki, mielőtt leülnek a tárgyalóasztalhoz Hruscsovval. Emellett igyekeznek minden alkalmat megragadni arra, hogy a különböző fórumokon, diplomáciai tárgyalásokon erejüket fitogtassák, mivel úgy vélik — nyomást gyakorolhatnak a Szovjetunióra s kedvezőbb helyzetét teremthetnek önmaguk számára a soron következő csúcsértekezleten. A szocialista táboron belül nincsenek elvi, politikai ellentétek. Ezek az országok egyetértenek a nemzetközi helyzet értékelésében, cselekvőén támogatják a Szovjet' unió sorozatos lépéseit, amelyekkel mind kedvezőbbé tette a nemzetközi légkört, s nem utolsósorban diadalra juttatta a tárgyalásoknak, mint a vitás Jcérdések e- gyedül elfogadható megoldási módjának eszméjét. A béke, a megértés gondolata uralta most a napokban megtartott politikai és gazdasági értekezletet is. Az európai szocialista országok moszkvai értekezlete újból kinyilvánította a szocialista országok egységét, megingathatatlan elhatározásukat, hogy mindent megtesznek az általános béke, áz igazságos elrendezés érdekében. Az értekezlet békés jellegét külön kiemelte az a tény, hogy a varsói szerződés szervezetének tanácskozásaival együtt folyt le a mező- gazdasági tapasztalatcsere-értekezlet. Nyilvánvaló, hogy egy o- lyan értekezelet, amely a mező- gazdaság, a békés termelés fejlesztésének kérdéseivel foglalkozik, nem a résztvevők háborús szándékaira vall. A Szovjetunió már több esetben gyakorlati, lépésekkel bizonyította be, hogy a leszerelés számára nem prop&gandaszólam, piszén legutóbb is 1 200 000 katonát szereltje és helyezett el a gazdasági élet különböző területein. Egyoldalúan beszüntette az atom- és hidrogénfegyverkísórleteit és visz- szávonta külföldön állomásozó csapatéinak jelentős részét. Ilyen tettekkel a nyugati hatalmak eddig még nem dicsekedhetnek. A moszkvai értekezlet újból megállapította, milyen fontos Európa és a világ békéje szempontjából a német kérdés megoldása és a rendellenes berlini helyzet megszüntetése. Az első világhábo. rút két évvel követte a békeszerződés megkötése a győztesek és a legyőzőitek között. Tizenöt év telt el a második világháború óta, de Európa egyik legnagyobb országa még mindig nem kapott béke- szerződést. Ez csak elmélyíti az ellentéteket Európában, akadályozza a normális kapcsolatok kiSzélcsipkézte buckák között, távol a vasúttól, országúttól, fákkal körülvéve áll a ház, Sándor bátyám tanyája. Ilyenkor télvíz idején szomszédolni is ritkán járnak. A rádió nem újság már, a valamire való gazda a sajátját hallgatja. Sándor bátyám azonban nem akármilyen ember. Ö az első „aranykalászos”, övé volt az első rádió, motorkerékpár, villanyvilágítás. Igaz, szélmotolla hajtotta akkoriban az agregátort, s csak néha izzott fel a fényszál, ha fújt a szél. Az pedig fújt, kergette a homokot. Azért ültetett fát is Sándor bátyám, hogy megkösse a földet. Fát ültetett, előbb akácot, majd őszibarackot. A környékbeliek csak nézték, min mesterkedik megint. Volt aki úgy mondta: ráfizet az öreg. Pedig akkoriban még nem vegyült fehér a feketébe, javakorabeli volt. Mégis bátyá- mozták, tisztelték. Nem a sok földért, abból csak tizenkettő volt. A csavaros észért, a merészségért. Ellesni, mit gondol; ha már nem sikerült megelőzni, legalább vele haladni. Keresték is barátságát, invitálták és hozzá mentek. Hol kostolóra, disznótorra, ultira, hol rádióhallgatásra, házszentelőre. Mindig volt ok a szomszédolásra. Manapság a televízió az új, hát ezért mennek. Az adás kezdetéig ultiznak és lesnek. Nem a kártyát, mert az úgy is babszemre megy, hanem a gondolatát; Sándor bátyámat meg a szövetkezést. Én is egy ilyen ulti-parti kellős közepén állítottam be hozzájuk, méghozzá harmadmagam- maí. A kapuban öreg komondor fogadott, fiók pulival. A kicsi csaholt, az öreg kontrázott és fogait vicsorgatta. Én mentem volna bátran, de két társamnak földbe gyökerezett a lába. Több se kellett a komondornak. Öblös hangjától szinte remegett a levegő. Vártunk, majd' csak kijön valaki. Tudtam: Róza ángyom távol tartja magát, az ultitól meg a bortól is, ezért őt vártam. De nem ő dugta ki fejét a pitvarajtón. — Csak kerüljenek beljebb — szólt ki egy fiatalos hang, valamelyik szomszédasszony, mivelhogy hangom a köszönésből nem ismerte fel. — Kössék már meg ezt a dögöt — kiált vissza társam, a komondor felé mutogatva. — Gyüjjenek csak nyugodtan! A jó embereket nem bántja... — Mi is jó emberek volnánk — mondja a társam, de azért mozdulni sem mer. Hiába noszogatom, hogy csak menjen, én majd hátra maradok. Nem megy az istenért sem, áll megbabonázva. — Okos jószág az! Tegnap is megzavart két látogatót — hangzik a pitvar felől —, de a- zok nem voltak jó emberek!... Ez kellett még meg a hanyatt- esés. Hiába a noszogatás, az í- gérgetés, biztatás. Társaimnak elódzott a bocskorszíja, indulnának vissza. Ekkor azonban megjelenik Róza ángyom és a kutyákra mordul. Azok elhúzódnak az ólak mellé. A papucs csattogása hallik, ángyom eli- bünk siet. — Te vagy, te pernahajder!... — így fogad és vállam veregeti. — A társaim — mutatok két kísérőmre. — Isten éltesse! — mondja hadarva, majd faggatni kezd sorsom felől. Beszél, beszél, be sem áll a szája. Majd gondol egyet és előre siet. — Sááándor! Sáándor!... Itt van a druszád ... az a városi, az a tollpusztító ... Már az ajtóban vagyunk. Sándor bátyám mozdul. Egy barack lesz megint a fejemre, gondolom. De aztán visszaül és nézi a tíz lapot. Köszönünk illedelmesen. — Adjon isten minden jót a ház népének!.,, állami gazdaságok, tsz-ek és egyénileg gazdálkodók figyelmébe 1 országos mezőgazdasági könyvhónap a földmüvesszövetkezetek könyvesboltjaiban Keresse fel könyvesboltjainkat és könyvbizományosainkat, akik a legjobb mezőgazdasági szakkönyvekkel állnak kedves Vásárlóink r endelkezésére.
