Békés Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1960. február 2., kedd Két lépést «lőre: Megalakult a pártszervezet az ifjú Ady Tsz-ben fing egy hónapja több mint 36o e­gyéni paraszt ragasztotta össze Jris parcelláit a csorvási fűzfás-al- sócsárdai részen, s azóta erősen meg is vetette lábát ez az Ady Endre névre keresztelt 2500 hol­das termelőszövetkezet. Nemcsak azért, mert szerencsés módon ké­szen vettek át a gépállomástól nagy és szép gazdasági épületeket — úgyszólván egy egész majorra valót —, hanem elsősorban azért, mert erősödésükhöz, megszilárdu­lásukhoz megteremtették a szub­jektív feltételeket is. Még a termelőszövetkezet szer­vezése közben látták Erdei János és Szilágyi János, az Ady alapító tagjai, hogy azt az erőt, amely mozgásba került a mezőgazdaság szocialista átszervezésére, a helyi pártbizottság irányítja. Az aláírás után szinte akaratlanul, ők ma­guk is bekapcsolódtak aztán aza- gitációba, s mivel mindketten gondolkodó emberek (nemcsak úgy vesznek mindent ahogyan puffan, hanem a maguk módján elemzik az eseményeket), e mun­ka közben sok olyan dologra döb­bentek rá, melyekről ugyan az­előtt is tudtak, de ilyen világosan mégsem értették az összefüggése­ket, mint ahogy éppen az agitá­ció alatt világosodott meg előt­tük minden. Az egyéniek ugyanis szóba hoztak egyet s mást, amely­re felelniük kellett. És akármiből is indult ki a beszélgetés, min­dig csak oda lyukadt ki, hogy: a párt volt 1945-ben is... A párt szüntette meg a nyomort; űzte el a földesurakat; formálja az orszá­got, az életet mindig szebbé. S most is a párt mondja, hogy ezt tegyük. Egyszóval: minden, ami ebben az országban szép és jó, a párt irányítása alatt lett azzá, ami. Ezehbö! a szavakból származott felismerésük, amit aztán elmond­tak a községi pártbizottságon Ko­vács elvtársnak, a termelőszövet­kezet megalakítása után. — Ügy véljük, Kovács elvtárs, hogy jobban mennének nálunk a dolgok a jövőben, ha lenne párt- szervezet is a tsz-ben. Ha már e- gyet léptünk, helyes lenne még egyet lépni.* Erdei és Szilágyi János párton- kívüliek voltak a múlt hét végéig. Erdei elvtárs ugyan párttag is volt már, de az ellenforradalom után kimaradt a pártból. Nem kérte az átigazolását. Talán azért sem, mert akkor még nem értette meg annyira, mint most, a párt tanításait, nem volt annyira mé­lyen benne a hit, hogy nálunk már elképzelhetetlen az élet párt nélkül. De 1956 óta is segítette a konszolidációt. Tanácstagnak vá­lasztották, s a pénzügyi állandó bizottság elnöke lett. Tanult em­ber, érettségije van, ám megma­radt a gazdálkodás mellett, amit apja. s nagyapja is űzött. A föld szeretete tartotta ott a régi, örö­költ földeken. Szorgalmasan mű­velte hét holdját, de egyre vilá­gosabban látta: hogyan nő a kü­lönbség a kisparcellás és a nagy­üzemi gazdálkodás között. Az ő szemében az élet igazolta a párt tanítását, hogy a parasztság fel­emelkedésének egyetlen útja a szövetkezés. Mindez átfutott a községi párt- titkár agyán, amikor kézszorítás­sal üdvözlői te Erdei János szava­it. — Egyet gondoltunk Erdei elv- társ — mondta neki. — Sőt, én arra is gondoltam, hogy olyan elvtársakból, mint maga, Szilágyi, Gombkötő, Fehér és még néhá- nyan. akik annyira lelkesen ki­vették részüket az agitációból, máris megalakulhatna az Ady ban egy pártszervezet.* így került SOra nevezett elvtársak­kal való beszélgetésre, amelyek közben kiderült, hogy ők Is egy gondolaton vannak, mint ahogyan egyikük, ifjú Seres mondta: — Pártszervezet nélkül csak botor­kálnánk, s nem is lenne megfelelő kapcsolatunk sem magukkal, sem a tanáccsal. Ha felvennének a pártba, én nagy örömmel fo­gadnám... így aztán a múlt hét végén nyolc taggal, akiket rendkívüli taggyűlésen a tagjelöltség mellő­zésével vettek fel a pártba, meg­alakult az Ady Tsz-ben a párt- szervezet. Hírére még hat, rész­ben régi párttag kérte tagfelvé­telét. A 360 tagú termelőszövetkezet­ben nem nagy létszámúnak tűnik a nyolc vagy akár 14 tagú párt- szervezet. De szilárd mag, élesztő erő mindenképpen a közös gaz­dálkodás kialakításához, a kollek­tív szellem, a szocialista tudat for­málásához. S ha belenézünk e kis pártszervezet terveibe, melyet a községi pártbizottság segítségével kívánnak végrehajtani, még in­kább érezzük ezt az erőt. Mi az, amit a tavaszi munkák megkezdése előtt tenni akarnak? Úgy tervezik, hogy a községi párt­bizottság segítségévéi márciusig három előadást tartanak a tsz-ta- goknak részben politikai kérdé­sekből, részben pedig a közös munkaszervezésről, a munkaegy­ség-számolásról. Egyszóval a tsz- be vetett hitük erősítése mellett apránként meg kell ismertetni ö- két az új életformával. Tervezik az idős tagok összehívását, hogy megnyugtató választ adjanak külön-külön is elbeszélgetve ve­lük — a helyzetükre. Ugyanígy, külön-külön meglátogatnak min­dé tagot, s meghallgatják őket: kinek mi a kívánsága a beosztá­sát illetően. Létre kívánják hozni a nőbizottságot és a KlSZ-szer- vezetet, hogy társadalmilag is megtalálja helyét minden réteg a iermelőszövetkezetben. A KISZ — már beszélgettek is erről né­hány fiatallal — önkéntes brigá­dot szervez majd, melynek egyik feladata lesz, hogy méltányosság alapján megművelje a beteg vagy idős tagok háztáji földjét. Nem kis feladat tavaszig, amit vállalt az új pártszervezet. De megvalósítható és szükséges is mindezt megtenni, mert így ko- vácsolódhat csak igazán egybe a nagy taglétszámú és sokföldű Ady Endre Termelőszövetkezet. Varga Dezső A pártélet hírei Hasznos módszer Már régebbi híradásainkban közöltük, hogy a megye több köz­ségében kéthetes tanfolyamokon ismerkednek meg a párt VII. kongresszusának anyagával. E tanfolyamokat sokan úgy képzel­ték el, ahogyan a múltban szokás volt szervezni, vagyis a tanfo­lyamnak lesznek állandó hallga­tói, akik rendszeresen meghall­gatják az előadásokat és részt vesznek a vitákon. Kovács Károly élvtárs, Néphad­seregünk tisztje, amikor a párt Központi Bizottságának megbízá­sából mint egy ilyen tanfolyam előadója Sarkadra érkezett, első dolga volt megbeszélni, hogyan történjen ez az oktatás. A járási pártbizottságon igen hasznos módszert dolgoztak ki, amikor összeállították a kéthetes prog­ramot. Elhatározták, hogy Okány köz­ségben szervezik meg a tanfolya­mot, azonban a régebbi szokások­tól eltérően. A tervet megbeszél ■ék a község gazdasági és politi­kai vezetőivel is és ennek értel­mében a hét elején Kovács elv­társ már részt vett a községi nő- ayűlésen és a kongresszuson el­hangzottakról beszélt. Elsősorban a nőket érintő kérdésekről vitat­koztak. Kedden a pártoktatásba bevont elvtársak részére tartott előadást. Szerdán a termelőszö­vetkezett tagok egy csoportjával, az Alkotmány Termelőszövetke­zetben vitatták meg a komgresz- szus határozataiból adódó felada­tokat. így tovább a két hét alatt előadásokat, és ezt követően vi­tákét rendeztek és rendeznek a község több munkacsoportjával is és szinte minden társadalmi ré­teghez eljutnak. A tanácstagok részére tartott e- lőadáson elsősorban az államhata­lom erősítésével kapcsolatos fel­adatok végrehajtásáról beszéltek. A termelőszövetkezetekben a gazdaság fejlesztésének és meg­szilárdításának kérdéseiről, a pe­dagógusok pedig elsősorban a kultúrforradalomról és ebben sa­ját munkájukról hallanak a vitá kon. Közben a pártalapszervezetek- ben taggyűlések lesznek. A be­számolók elkészítéséhez segítséget nyújt Kovács elvtárs, mert eze­ken a taggyűléseken a kongresz- szusi feladatokról »lesz szó, é6 a feladatok helyi meghatározásáról. Kovács elvtárs mielőtt vissza­utazik, a község vezetőivel meg­beszéli a tapasztalatokat és e- redményeket, melyet e propa­gandamunka során elértek. B. Z. Körülzárták a lázadó egységeket Am algériai helyset alakulása Párizs (MTI) Az Algírból érke­ző hírek alapján párizsi politikai megfigyelők valószínűnek látják, hogy a lázadás városában napo­kon belül helyreáll a rend. A je­lek arra mutatnak, hogy a láza­dás vezetőinek egyike, Ortiz lába alól kicsúszik a talaj: csapatai mindinkább leolvadnak, és csak a fasiszta diákvezér-képviselőnek, Lagalllardenak az egyetem épüle­tében elbarikádozott lázadói ké­szek a további ellenállásra. Tak­tikájuk abban áll, hogy napról napra tömegeket toboroznak ba­rikádjuk köré, szinte fizikai és erkölcsi fedezetül a katonaság e- setleges támadása ellen. Nem á- tallanák golyófogónak felhasznál­ni a tömegben jelenlévő asszo­nyokat és gyermekeket, másrészt azt akarják bizonyítani a tömegek ismételt felvonultatásával, hogy Algír népe melléjük áll. Vasárnap is ezért adta ki a jelszót Lagail- larde rádiója, hogy Algír folytas­sa sztrájkot. A hatóságok utasítá­sára viszont hétfőn a város életéi egy héten át megbénító sztrájkot abba kellett hagyniok. Miután vasárnap délben levál­tották Gracieux tábornokot, az ejtőernyősök hadosztálypa­rancsnokát, és azok után, hogy Crepin tábornok (Massu utóda az algíri hadtest élén) felhatalma­zást kapott a rend helyreállításá­ra, egész nap katoni erősítések érkeztek Algírba. Páncélautók je­lentek meg a városban, feltűntek az idegenlégió gyalogsági egysé­gei is és általában megfigyelhető volt: olyan csapatokat vontak össze, amelyek eddig még nem jár­tak Algírban és amelyek tágjai­nak így nem lehetnek baráti kap­csolataik az algíri lakossággal. A barikádok körül rendkívül meg­erősítették a katonai egységeket, az éjszaka folyamán pedig szöges- drót-akadályokat vontak köréjük. Pillanatnyilag Párizsban úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a hadsereg szorosabbra zárja a gyű­rűt a lázadók „erődje” körül. Megakadályozza, hogy emberben, hadianyagban és élelmiszerben u- tánpótlást kapjanak és kivárja, amíg a lázadók önként kiürítik állásaikat. Lagaillarde erre ke­vés hajlandóságot mutat és va­sárnap kijelentette: a csata csak most kezdődik. Az algíri lázadás fasiszta vezére nyilván abban is reménykedik, hogy az anyaország­ban lévő francia erők megmcz- dulnak. A nép a lázadás ellen van — szögezte le vezércikkében a l’Hu- manité — emlékeztet de Gaulle tábornok pénteki rádióbeszédének egy mondatára: „Mindenkitől azt kérem, támogasson engem, bármi történjék is ” A köztársasági elnök által kért népi támogatás nem/ marad el — írja a francia Kom­munista Párt lapja — abban a mértékben, ahogyan hajlandónak mutatkozik az önrendelkezési politikájának tettekre váltására. A Francia Kommunista Párt 'apja leszögezi: a hatalom csak 'isak akkor erős, ha elszántan a nepre támaszkodik. A nép pedig ízt akarja, hogy végezzenek az ilgiri lázadással és sújtsák pél- lás büntetéssel a lázadás felelő­seit. A nép azt akarja, hogy fran-. ciaországi bűntársaikat, a láza­dók védelmére kelteket is térítsék észre. Lapzártakor érkezett; Összeomlott az algíri zendülés Algir (MTI) Kevéssel hétfőn 12 óra előtt Lagaillarde, az algériai zendülők egyik vezetője 700 em­berének kíséretében elhagyta a barikádokat és néhány perccel később a másik zendülő vezér, Ortiz csoportja megkezdte a főba­rikád szétbontását. Az algíri fran­cia telepesek zendülése összeom­lott, résztvevői megadták magu­kat a francia hadseregnek. Pá­rizsban a rádió bemondta: „A zendülés véget ért”. A Békéscsabai Ruhagyár 10 éve (1950-1960) Tíz év nem nagy Idő. A króni kasok évszázakodat, évezredeket tartanak nyilván. A magyar népnek is évezredes történelme van, melynek hömpölygésében a nagy események mellett eltörpülnek a kicsik. 1944 óta megváltozott ez a történelem. A világ megfordult körülöttünk — és mi felül marad tunk. Üj emberek születtek — akik ugyan azelőtt is éltek, mégis újakká váltak. Űj gyárak is születtek, köztük a Békéscsabai Ruhagyár. A februári szél metszőén ka­varta végig a Jókai utcát. Közép- termetű, vállas férfi szaporázta a lépést, élesvonású arcát pirosra csípte a fagy. Ahogy befordult a Trefort utcába, felnézett: a volt Hubertus-gyár épülettömbje előtt kisebb embercsoportot látott. Ügy látszik, az elvtársak már meg­érkeztek — gondolta — és mo­solyra húzódott ajka, mert szinte mindegyik egy-egy széket szoron­gatott a hóna alatt — Mi az híveim, szegény az ek­lézsia?— kurjantott feléjük. — Most még szegény, de lesz még itt bársonyszék is — szólt egyikük. — A lehetőség adva van, csak ki kell használni. Egyébként gye­rünk be, mert mindjárt jönnek a pártbizottságtól a megnyitóra — szólt az újonnan jött.. „.és most elvtársak átadjuk Önöknek az üzemet, amely az ötéves terv első szülötteként Bé­késcsabán létesült Tudjuk, hogy lesznek nehézségeik, de ez a negy­ven ember, aki itt van, meg fog sokszorozódni és pár év múlva tudásban meggyarapodva, a szük­séges tapasztalatok birtojkában komoly termelőerőt jelent. Sok si­kert és jó munkát kívánunk hoz­zá. És a Szovjetuniótól kapott var­rógépek felzúgtak. Megkezdődött az első munkanap. S aztán így so­rakoztak a napok szabályos egy­másutánban, mint katonák a gya­korlótéren. Hetekké, hónapokká, majd évekké sűrűsödtek. 1950. EREDMÉNYES ESZTENDŐ VOLT, A III. negyedévi jó munka eredményeként elnyerték a büsz­ke élüzem címet Eves tervüket 104,8 százalékra teljesítették. Nem volt hiábavaló tehát a 6 279 000 forintos beruházás, amibe a vál­lalat létesítése került. Megfeleltek az előlegezett bizalomnak. 1951. A FELFEJLÖDÉS EVE A termelési tanácskozás részt­vevői feszült figyelemmel hallgat­ták az előadót, aki a vállalat ered­ményeit ismertette, „...sokat ha­ladtunk előre ebben az evben. Megkezdtük a közszállítási fehér­nemű és belkereskedelmi férfiin­gek gyártását. A begyakorlottság hiánya és a nem megfelelő elő­készítés miatt sok volt a leérté­kelt áru. A műszaki fejlesztésben is komoly lépést tettünk előre. A munkaversenyben részt vevő dol­gozók a mennyiségi vállalás mel­lett önköltségi vállalást is tettek. Az év végére 51 dolgozónk érte el a sztahanovista szintet. 1950-ben 871 fő vállalati dolgozóval szem­ben 893 fővel zártuk az évet, a- zonban termelési értékben közel négyszeresét produkáltuk. Az évi tervteljesítés 100,2 százalékos volt.“ 1952. A TERMELÉKENY- SEG EVE A vállalatvezetői irodában szin­te vágni lehetett a füstöt a fülledt melegben. A mérlegbeszámoló vé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom