Békés Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-02 / 27. szám
IMS. február 8., kedd BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Ismerkedés az új mintákkal j|| termelőszövetkezetbe vetett szilárd hittel indultak Biharugrán Ízléses, szép, mintás torontáli szőnyegeket szőnek Békéscsabán, a Szőnyeg- és Takács áru Háziipari Tsz-ben. Több mint ötezer pár női szandál g hulladékanyagból A megye kisipari szövetkezetei több mint hatmillió forint értékű terven felüli munkát vállalták a kongresszusi verseny során. Üj bútorok, ruhák, cipők, épületek, nezőgazdasági gépalkatrészek sokasága jelzi, hogy becsülettel helytálltak és teljesítették vállalt kötelezettségeiket. Az Endrödi Cipész Kisipari Termelőszövetkezet tagjai felajánlásokkal megnövekedett éves tervüket hat héttel előbb befejezték. Hulladékanyagból vállalt 1500 pár női szandál helyett 5242 párat készítettek, s ugyanakkor csökkentették az önköltséget is, több mint 700 ezer forinttal. A kongresszusi hónap során pedig kétezer pár cipőt készítettek terven felül. Az eredményes esztendő után április 4-re, hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére ismét megszervezik a munkaver- senyt. Vizsgára készülnek a traktorosok A Hidasháti Állami Gazdaságban 46 traktoros tanul. Vizsgára készülnek, mert 1961-től kezdődően csak jogosítvánnyal ellátott traktorosok vezethetik az állami gazdaságok univerzális és gumikerekes traktorait A 46 traktoros nem csupán Hidashátról került ki. Itt tanulnak a töviskesi, az örménykúti és a kőszegi állam] gazdaságok gépkezelői is. A gépismeret elsajátítására 200 munkaóra áll rendelkezésükre, amelyből 170 elméleti, 30 pedig gyakorlati foglalkozással telik el. Ezen túl a Békés megyei Rendőrfőkapi- Cámysáigan 8 órán át a közlekedésrendészetről, a legalapvetőbb szabályokról beszélgetnek a tanulókkal A tanfolyamon a modem mezőgazdasági gépek kezelését is ismertetik az állami gazdaságok dolgozóival. Egy nappal előbb még sokan ké- J telkedtak az első közgyűlés sike- S rében. Voltak, akik külön terme- • lőszövetkezet alakításának gondo■ tatával is foglalkoztak. — Nem j helyes az — mondották az em.be■ rek —, hogy komákat jelöltek a ; vezető bizottságokba. Még Veres ■ elvtárs, a helyi pártszervezet el- 5 nöke is csóválta a fejét, mond- ] ván; igaz, ott volt a jelölő bizott- : Ságban, de valahogy elfelejtették j megnézni, hogyan áll a rokonság ! a jelöltek között Nem is csoda, ! hogy megfeledkeztek erről, mert : nagyon mozgalmas volt a jelölő ■ bizottság ülése. Az történt ugyan■ is, hogy a jelölő bizottság tagjait j a tanácstagi körzetekben megvá- 5 lasztott tsz-tagok alkották volna. 5 Azonban szervezési hiba miatt, S két választási körzet kimaradt, S nem küldtek onnan jelölő bizott- i! ságba senkit, azaz elment a jelölő bizottság ülésére mindkét körzet lakossága. Ha nekik lehet, aikkor másnak is — gondolták sokan, így hetvenhat jelölő bizottsági tag helyett ott voltak a gyűlésen több mint kétszázan Nagy volt a mozgás és az akarat. Midenki szólt Jelöltek, csak éppen a rokonságra nem gondoltak. Lesz ebből olyan parázs vita a közgyűlésen, hogy csak úgy füstöl — mondották, amikor szerte futott a híre a dolognak. Az egész község nagy izgalommal várta a közgyűlés napját A napokban zsúfolásig megtelt asszonyokkal, férfiakkal a községi kultúrterem. Ott volt az első közgyűlésen, aki csak tehette. Az elnökségben a helybeli és járási vezetők foglaltak helyet és kezdetét vette a nagy izgalommal várt tanácskozás. Előre megmondom, hogy azok, akik szűkein mérték a bizalmat és egy kicsit is kételkedtek a bihar- ugrai parasztok józan ítélőképességében, cselekvő akaratukban, ezen a gyűlésen rájöhettek arra, hogy tévedtek. A tanácskozás munkája a vezetőségek választásával kezdődött. Még talán végig sem olvasták a géhez közeledett A főkönyvelő letette a számokkal sűrűn teleirt papírlapot, elővette a zsebkendőjét és megtörölte verejtékező homlokát ....összegezve tehát a elm ondottakat, megállapíthatjuk, hogy az 1952-es gazdasági évünk termelékeny volt. Az előző évhez viszonyítva 18,8 százalékkal nőtt a termelékenység. Üj, fejlettebb szervezési formát léptettünk életbe: a zártciklusú gyártást A szalagok létszámának növelésével az egy főre eső 4—5 perces munkaidő mintegy felére csökkent ami megkönnyítette a begyakorlást és jelentős termelékenység növekedést eredményezett. Bevezettük a végbeosztást, ami az ésszerűtlen maradék csökkenését vonta maga után. Az üzemi laboratórium munkája mindinkább felfejlődött, komoly segítséget adott a'gyártás- előkészítéshez, rajzokat készített az ésszerű anyagkihasználás figyelembe vételével és megkezdte a matricák alkalmazását. Üjító mozgalmunk eredménye 691 újítás, gazdasági eredménye 1134 ezer forint volt. Az éves tervet pedig 100,1 százalékra teljesítettük. % 1953. A MÁSODIK ÉLÜZÉM EVE Ebben az évben komoly feladatot kellett megoldani ok. Az előző bihákfun okulva, alaposan előkészítették a gyártást, s ez megmutatkozott a II. negyedév eredményeiben, amivel elnyerték az élüzem címet. Ez évben mutatkoztak először az anyagellátási nehézségek Előfordult, hogy az igazgatóság személygépkocsiján, vagy repülőgépen biztosították a szükséges anyagot A leszállítás megkönnyítésére a készáruraktár és varrodák között csúszdát létesítettek A IV. varrodában mechanikus futószalagot állítottak be, a- mely három százalékos termelékenységi növekedéssel évi 600 ezer forintot hozott Kísérleti műhelyt csináltak az újítások megvalósítására, s év végére 452 újítás és az ebből nyert 360 ezer forint mutatta jó munkájukat 1#4. A HARMADIK ÉLÜZEMSÉG ÉVE Erre az évre a nagy profilváltozás volt jellemző. Az üzem mintegy 70 százalékban fehérnemű gyártásra állt át. Jelentős intézkedés volt a három műszakról két műszakra való áttérés, ami a dolgozók munkakörülményeinek megjavítása mellett 217 ezer forint megtakarítást hozott A végbeosztás tökéletesítése az előző hat százalékkal szemben 0,5 százalékra csökkentette a maradékanyagot, ami 2 485 ezer forint megtakarítást jelentett A 111. negyedévben élüzem lett a vállalat és ötéves tervét 1954. december 6-án befejezte. • Átfutottunk a Békéscsabai Ruhagyár első öt évén, mint ahogy az üstökös fut át az égbolton, fényével itt-ott megvilágít valamit. Vastag kötetet lehetne teleími, ha részletesen tárgyalnánk ^zokataz adatokat és eseményeket, amelyek ismerete teljessé tenné a történetet. Meg kellene említeni, hogy az átlagkeresetek havi 515 forintról 867 forintra emelkedtek. Hogy dolgozóink egészségvédelmét vállalaton belül orvosi rendelő biztosítja. Hogy 30 férőhelyes bölcső, de és 25 férőhelyes napközi otthon létesült. De meg kell említeni azt is, hogy a felfejlődés, az eredmények elérése nehezen lett volna elképzelhető a párt segítsége nélkül. Az üzemi pártszervezet 1950. márciusában alakult meg, 18 taggal. Rövid időn belül 35-re nőtt a létszám. Megindult a mozgalmi munka. A párttagok élenjártak a társadalmi és termelő munkában. Példamutatásuk, s a közös munka eredménye az első ötéves terv határidő előtti teljesítése, a háromszori élüzem cím elnyerése, egy alig ötéves üzem becsültes helytállása. Sárközi Gyula jelölő bizottság által beterjesztett vezetők névsorát, máris többen kiáltották: Rokonság! Nem kell! Sógor-komaság nem kell! — Igazuk van — hagyta helyben a felkiáltásokat Szilágyi Lajos elvtárs, a járási pártbizottság mezőgazdasági felelőse. —, Az alapszabály sem engedi meg a közeli rokonságot a vezetőségekben és bizottságokban. A gyűlésterem minden pontjáról új neveket kiáltottak. Egyes gazdák nevei újra és újra ismétlődtek, majd meglepő gyorsan kialakult az egyesítés. Néhány perc múlva már az elnököt is megválasztották Pincés Bálint személyében. Az intéző bizottságból, az ellenőrző bizottságból és a fegyelmi bizottságból úgy eltüntették a só- kor-komaságot, hogy hírmondója sem maradt. A megválasztott tsz- tagokat „éljen, éljen” felkiáltásokkal és tapssal ünnepelték. A termelőszövetkezetük alapszabályának elfogadására került ezután sor. Mi legyen a neve a termel őszövetkezetnek ? — Üj életet kezdünk! Legyen a neve Új Élet! — kiáltotta egy erős hang a tömegből. Üj Élet! Az jó lesz! — zúgta száz torok és a hangorkán között elveszett az a néhány, akik más nevet emlegettek. Szilágyi elvtárs feljegyzése fölé hajolt és először írta le a termelő- szövetkezet nevét. Aztán felolvasták az alapszabályt és közben meg-magálltak ott, ahol dönteni kellett valamiről. — Mennyi munkaegység pótlást kapnak a szülő nők? Mennyi legyen az évi kötelező munkaegység a férfiaknak, nőknek és a kisgyermekes anyáknak? A bevitt vagyonnak hányadát helyezzék közös alapra ? Hogyan gondoskodjanak az öregekről és betegekről? Az SZTK mellett mennyivel támogassák a betegeket a szociális alapból? Mennyi legyen a földjáradék? — és így tovább, a kérdésekre olyan egyetértés alakult ki, hogy abban hiba nem volt. A döntés előtt persze vitatkoztak, érveltek. Talán legparázsabb hangulat alakult ki a földjáradék kérdésénél. Aranykoronánként előbb öt búzakiló- gnamm értéket javasoltak. — Az kevés! — hallatszott innen is, onnan is a közbeszólás. — A földjáradékból van valami levonás? — kérdezte valaki. — Nincs. — Az jó — lendült egy kéz a magasba és parlamentálisan kapott szót az illemtudó. — Nézzék emberek — kezdte —, a tíz kiló az sok, az öt kiló az kevés, hát akkor legyen hét kiló, másutt is annyit adnak. — Helyes! Helyes! Legyen hét! — hangzott kórusban, és minden kéz szavazásra lendült. így szépen sorjában megegyeztek az alapszabályban és egy hang sem hallatszott, amikor Szilágyi elvtárs bejelentette, hogy ezzel a második napirendi pont végére is elértek és most jön a harmadik kérdés: Mikor kezdjen a szövetkezet? Még a bejelentés utolsó szótagjai sem hangzottak el, amikor egy dörgő hang bekiáltotta: Ősszel! ősszel indulunk! A következő pillanatban, oldalról hallatszott egy józan hang; megállj, hé! Te nem is voltál itt legutóbb! Nem tudod, miről beszéltünk. A szóváltás után csend lett, érezni lehetett a levegőben, hogy ez a kérdés azért a legégetőbb. Szilágyi elvtárs emelkedett szólásra ismét. Jócskán volt dolga ezen a gyűlésen. — Elvtársak! Abba egyeztünk meg, azt a szót, hógy ősszel kezdünk, kitöröljük a szótárból. Az ősszel kezdés nem előnyös a gazdaságuknak... — Ősszel kezdjünk — makacs- kodott az előbbi hang, de szavait elnyomták a többiek, akik az azonnali kezdés mellett kardoskodtak. Aztán elhangzottak a közös munkák kezdésére tett javaslatok. Elhatározták, hogy azonnal megkezdik a felleltározást és a közös állatállomány kialakítását Felmérik a gazdasági lehetőségeket és máris nekilátnak a gazdálkodási terv elkészítéséhez. Megindítják a közös férőhelyek építését. Addig a kihajtásra összevonják az állatokat és amint lehet, közösbe teszik valamennyit. A vita közben az „ősszel kezdő” hang újra megszólalt, de egészen mást mondott, mint az előbb. Az építkezéshez nem kérünk segítséget, megcsináljunk magunk! Felépítjük... Ezután Pincés Bálint szólalt fel. Az elnök a tagok éljenzésétől és tapsától kísérve, többek között a következőket mondotta: „A vezetőség és magam nevében megköszönöm a tagság bizalmát. Minden tudásommal és akaratommal azon leszek, hogy a termelő- szövetkezetünk alapszabálya szerint munkálkodjunk!” Ezután em- 'ékeztette a termelőszövetkezet tagjait azokra az időkre, amikor a parasztemberek nyomorúságos élete volt. A felszabadulás e- lőtti időkre és a máról szólva mondotta: Uj világot, új életet é- pitünk, melyben nem lesz többé olyan, mint amikor sírva borultam az anyám ölébe, hogy éhes vagyok, nem sült-e meg a máié? Munkás-paraszt kormányunk van, ez a biztosíték és az, hogy mi most azt az utat választottuk, melyet kormányunk, pártunk ajánlott nekünk. „ígérte, hogy azon munkálkodik, hogy a termelőszövetkezetben a tagok élete egyre jobb legyen, hírnevesek legyenek a járásban és az országban. Itt mondom el — folytatta — adják át kérésünket és üzenetünket a tógazdaság vezetőjének. Legyen ennek a ma született szövetkezetnek i keresztapja, ahogyan hivatalosan mondjuk, patronáljanak bennünket Segítsenek nekünk abban, hogy a szövetkezeti gazdaságunk a parasztságot szolgálja”. A következő szavaiban kérte a járási pártbizottság és személy szerint Boross Gergely elvtárs országgyűlési képviselő és járási párttitkár támogatását. — Bízok abban, hogy ha a hatszáz tsz-tag mind a hátam mögé áll és egységesen egymásért cselekszünk, nincs az az akadály, melyet le ne gyűrhetnénk. Gazdag szövetkezet leszünk magunk és hazánk javára... — mondotta többek között. Okosan, jól beszélt, gondolatai megerősítették a tagságban azt a meggyőződést, hogy jól választottak vezetőt. A gyűlésen tapasztalt jó hangulat, az akarat és erő, mely egy irányba hatott, azt bizonyítja: tudják a biharugrad parasztok, mit csináltak, amikor a közös gazdasága tették le a voksot. Ha olyan gonddal dolgoznak a közösben, mint egyénileg, ha úgy vigyáznak a nagy gazdaságukra, ahogyan azt kicsiben tették, akkor minden bú zonnyal gyorsan megerősödnek, gyarapodnak. Boda Zoltán
