Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-15 / 12. szám

BÉKÉS MEGYEI h Ara: 50 finér * Világ proletárjai, egyesüljetek! i960. JANUAR 15.. péntek MSZMP BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGÁN A KALAPJA v. évfolyam, 12. szám A szovjet kormány és az SZKP Központi Bizottsága javaslata a Legfelső Tanácsnak: 2 200 080 fővel csökkentsék a szovjet fegyveres erők létszámát — Hruscsov beszámolója a Legfelső Tanács csütörtöki ülésén — Moszkva (TASZSZ) Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök új javaslatokat tett a szovjet fegyveres erők csökkentésére. A Legfelső Tanács két házának együttes ülésén hangoztatta, hogy a szovjet kormány, híven a külön­böző társadalmi rendszerű orszá­gok békés együttéléséről szóló le­nini elvekhez, lépésről lépésre megvalósítja az általános és tel­jes leszerelés szovjet javaslatában kifejtett konkrét intézkedéseket. 1959 úgy vonult be a szovjet történelembe, mint a kommunista társadalom általánosan kibontako­zó építésének első esztendeje. Ez az év újabb nagy győzelmeket ho­zott a kommunizmus építésében, s világos távlatokat nyitott a bé­ke megszilárdítása szempontjából igen fontos nagy nemzetközi kér­dések megoldása előtt. Hétéves tervünk jól indult — mondotta Hruscsov. — Jó kezdet már fél siker — tartja a közmon­dás. Egy év alatt több mint 11 százalékkal emelkedőt az ipari termelés, bár az évi terv csupán 7,7 százalékos emelkedést irány­zott elő, az ipar csaknem 50 milliárd ru. bel értékű árut termelt terven felül. A forradalom előtti Orosz­ország egész ipari termelése — mai pénzben kifejezve — sem érte el ezt az öszeget. , Hruscsov megállapította, hogy a szovjet népgazdaság fejlesztésé­ben továbbra is a nehézipar el­sődleges fejlesztésének lenini el­ve érvényesült. A termelőeszkö­zök termelése 12 százalékkal emelkedett, szemben a 8,1 száza­lékos előirányzattal. Sikeresen fejlődött a könnyű- és az élelmi­szeripar is. A közszükségleti cik­kek gyártása 10,3 százalékkal fo­kozódott, szemben a 6,6 százalé­kos előirányzattal. Örömmel és jogos büszkeséggel szemlélhetjük a mezőgazdaságban kivívott nagy sikereket — folytatta. — Bár az ország sok vidékén aszály volt, az állam 2846 millió púd gabonát vá­sárolt fel, ami kielégíti a lakosság szükségleteit és fedezi az állam egyéb igényeit is. A gabonatermelésben különö­sen fontos szerepet játszottak a szűz- és parlagföldek: ezekről 1693 millió púd gabonát vásá­rolt fel az állam. A beruházási terv megvalósí­tásáról szólva, Hruscsov elmon­dotta, hogy 1959-ben több mint ezer nagy gyárat helyezték üzem­be. Az állami és a szövetkezeti beruházások összege 275 milliárd rubel volt, ez pedig 30 milliárd rubellel több, mint 1958-ban: Ez a szám nem tartalmazza a kolho­zok által eszközölt beruházásokat. A munka termelékenysége is a tervelőirányzatoknál gyorsabban növekedett: az iparban 7,4 száza­lékkal. az építőiparban 9 száza­lékkal emelkedett. Az önköltség­csökkentés terven felül több mint 10 milliárd rubel összegű megta­karítást tett lehetővé. A nemzeti jövedelem 1958-hoz kép>est 8 szá­zalékkal, vagyis körülbelül 100 milliárd rubellel emelkedett. A párt és a kormány 1959-ben több intézkedéssel igyekezett nö­velni a lakosság jólétét és javíta­ni létfeltételeit. Az év végéig több mint 13 mil­lió munkás és alkalmazott tért át a hét, illetve hatórás munkanap­ra, 1960 vége felé pedig az ország valamennyi dolgozója rövidített munkanappal dolgozik. S a Szovjetunióban, eltérően a tőkés országoktól, a munkaidő csökkentése nem jelentett bér- csökkentésit, sőt egyes iparágak­ban jelentős béremelést is hozott, különösen az alacsony fizetésű dolgozók számára. Az életszínvonal szüntelen e- melkedését, az egészségvédelem és az orvosi ellátás javulását ked­vezően tükrözi a népesség növe­kedése. Egy év alatt 3 660 000-rel gyarapodott a Szovjetunió lakos­sága, s ez év elején elérte a 212 milliós létszámot. Hruscsov megemlékezett a szov­jet közoktatás, a tudomány és a kultúra világszerte elismert nagy sikereiről. A népszámlálás szerint a Szovjetunióban 13,4 millió fő­iskolai, illetve szak-középiskolai képzettségű ember él. A szovjet főiskolákon csaknem négyszer annyi hallgató tanul, mint Angliában, Franciaország­ban, Nyugat-Németorszugban és Olaszországban együttvéve. A Szovjetunió régen utolérte mérnökképzésben az Egyesült Államokat. 1958-ban a Szovjet­unióban 94 000, az Egyesült Álla­mokban mindössze 35 000 mérnök kapott oklevelet. A tudományos dolgozók száma 300 000, vagyis 30-szor annyi, mint a cári Orosz­országban. A szovjet miniszterelnök ez­után szólt a világűr meghódításá­ban elért szovjet sikerekről. Mint mondotta, ezek a sikerek új kor­szakot nyitnak a nemzetközi tu­domány és technika történetében. A szovjet nép sok áldozatot ho­zott, hogy megteremthesse saját elsőrendű nagyiparát, a népgaz­daság alapját. Eközben a nép gyakran a legfontosabbról is le­mondott, és semmilyen nehézség­től nem riadt vissza. Ma a Szov­jetuniónak már nagy teljesítmé­nyű termelési és műszaki alapja, kiváló tudósai, szakemberei és szakmunkásai vannak a modern ipar minden ágának, a legkor­szerűbb technikának fejlesztésé­re. A Szovjetunió a világon elsőnek kezdte meg és sikerrel folytatja a békés célokat szolgáló atom­erőművek építését. Több évvel megelőzte a külföldet a különfé­le típusú interkontinentális bal­lisztikus rakéták megalkotásában és tömeggyártásában. A szovjet ipar és mezőgazdaság eddigi fejlődésének adatai azt mutatják, hogy sikerrel megold­juk a Kommunista Párt által ki­tűzött feladatot, utolérjük és el­hagyjuk az Egyesült Államokat az egy lakosra jutó javak termelésé­ben — mondotta. Hruscsov a továbbiakban ösz- szehasonlító adatokat közölt a szovjet és az amerikai ipar ter­meléséről. Elmondotta, hogy 1953-tól 1959- ig a szovjet ipar teljes termelése 90 százalékkal, az amerikai ipar termelése 11 százalékkal emel­kedett. Egy lakosra számítva ez az emelkedés a Szovjetunióban 71, Amerikában 0,3 százalékot tesz ki. A Szovjetunió máris maga mö­gött hagyta az Egyesült Államo­kat az egy lakosra eső vaj- és tej­termelésben, s az eddigi eredmé­nyek alapján remélhető, hogy a szovjet mezőgazdaság hústerme­lésében is egy-két éven belül u- toléri az Egyesült Államokat, A szovjet kormányfő megálla­pította, hogy a Szovjetunióban következetesen fejlődik a szocia­lista demokrácia, a dolgozók szé­les tömegeit bevonják az állami, a gazdasági és a kulturális építő­munka vezetésében. Egyre több állami funkciót vesznek át a társadalmi szerve­zetek. Ezzel kapcsolatban kell megemlíteni a szovjet belügy­minisztérium megszüntetését, valamint azt, hogy e miniszté­rium valamennyi eddigi funk­cióját a köztársaságok, illetve a helyi államhatalmi szervek ve­szik át. A szovjet gazdaságfejlődés gyors ütemében ma már senki sem kételkedik külföldön — foly^ tatta Hruscsov. — Már csak azt vitatják, mennyivel gyorsabban fejlődik a Szovjetunió, mint az Egyesült Államok, s milyen ha­mar éri utol Amerikát. Mély meggyőződésünk — mondotta —, hogy a békés gazdasági ver­senyben a haladóbb és életké­pesebb szocialista rendszeré lesz a győzelem. A hétéves terv a kommunizmus általánosan kibontakozó építésé­nek első szakaszára vonatkozik. Most lehetővé vált, hogy részlete­sebben is kidolgozzuk a szovjet népgazdaság fejlesztésének 15— 20 évre szóló távlati tervét. E távlati terv felöleli az ország vil­lamosításának Lenin által kitű­zött történelmi feladatát, annak befejezését. Hruscsov ezután áttért a kül­politikai kérdések ismertetésére, 'egelégedéssel állapította meg, hogy a csúcsértekezlet összehívá­sára irányuló szovjet erőfeszíté­sek pozitív eredménnyel jártak. Az elsődleges fontosságú kérdé­sek között említette Hruscsov a teljes és általános leszerelést, a német békeszerződés megkötését, beleértve Nyugat-Berlin szabad város megteremtését — a nukle­áris kísérleti robbantások megtil­tását és a.kelet—nyugati viszonyt. Elsősorban ezeket a kérdéseket javasoltuk a csúcsértekezlet napi­rendjéül — mondotta. A nemzetközi életben, több irányzat kedvez a feszültség enyhítésének — folytatta Hrus­csov —, ugyanakkor a nagy nyu­gati országokban, elsősorban a NATO-tagállamokban, még mű­ködnek olyan befolyásos erők, a- melyek nem örülnek a viszonyok javulásának és a vezetők szemé­lyes kapcsolatainak. Hruscsov megemlítette Rockefellert, New York állam kormányzóját, Tru­man, volt amerikai elnököt és Acheson volt külügyminisztert. Ez a három ember — de rajtuk kívül sok más is — a nemzetközi kérdésekben olyan állásponttal hozakodik elő, amely igen-igen távol áll a Camp David-i szovjet —amerikai közös közlemény tar­talmától. Maró gúnnyal beszélt arról, hogy a két „volt ember” — Tru­man és Acheson — sehogyan sem tud megválni az erőpolitiká­tól, az idejét múlta „szakadék szé­lén táncolás” gondolatától. A tő­kés országok politikájában sok ellentmondó megnyilvánulás van, s a felszínen hol a nemzetközi e- gyüttműködés, hogy a viták kié­leződésére irányuló tendencia nyilvánul meg. Ennek példája az amerikai kormány álláspontja a nukleáris kísérleti robbantások megszüntetésének kérdésében. Hruscsov ismét hangoztatta, a- zért, hogy a kísérleti robbantáso­kat mielőbb megtiltsák, a szovjet kormány továbbra sem kíván nukleáris robbantást folytatni, ha a nyugati hatalmak sem újít­ják fel kísérleteiket. A Szovjet­unió továbbra is keresni fogja a genfi értekezleten felbukkanó a- kadályok áthidalásának módjait. Mindent meg fog tenni, hogy mi­előbb aláírhassák a kísérleti rob­bantások örökre szóló megtiltásá­ról kötendő egyezményt. Ezt az egyezményt már most alá lehetne írni, ha valamennyi fél törekednék a megegyezésre — mondotta Hruscsov. — A Szovjetunió szilárdan kitart a- mellett, hogy meg kell szüntet­ni minden nukleáris kísérleti robbantást levegőben, földön, föld alatt és víz alatt egyaránt. A legutóbbi évek — folytatta — olyan nemzetközi eseményeket hoztak, amelyek megszilárdítot­ták a Szovjetunió és a szocialista országok nemzetközi helyzetét. Teljes joggal állíthatjuk, hogy a szovjet állam fennállásának egész dicső történelme alatt még soha­sem állt ilyen magas fokon az ország védelme, mint éppen ma. A Szovjetunió nemzetközi tekin­télye és befolyása ma szinte nar gyobb, mint valaha A nemzetközi küzdőtér erővi­szonyai úgy alakultak, hogy a bé­keszerető államok túlsúlyba ke­rültek. A békét védő országok egységes soraiban halad a Szov­jetunió, a Kínai Népköztársaság, s valamennyi szocialista ország. Sok ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai állam pedig egyre tevéke­nyebben száll síkra a béke meg­őrzéséért. Hruscsov ezután hangoztatta, az általános és teljes leszerelés: világos út, hogy az emberiséget megszabadítsa a háború borzal­maitól. A Szovjetunió olyan le­szerelési egyezményt kíván, a- mely szilárdan biztosítja, hogy egyetlen ország sem szegheti meg leszerelési kötelezettségeit. A szovjet javaslatok hatékony nem­zetközi ellenőrzést irányoznak elő. A leszerelés nem egy államnak, vagy államcsoportn'ak hasznos, hanem minden ország és nép előtt megnyitja a tartós béke és a gazdasági fejlődést útját. Az ipar békés termelésre való át­állítása lehetővé tenné, hogy csök­kentsék a lakosság megadóztatá­sát, növeljék a belső piac felvevő- képességét, fokozzák az oktatás, az egészségvédelem és a társada­lombiztosításra előirányzott ősz- szegeket. Ezután Hruscsov ismertette a szovjet hadsereg fejlesztésének néhány statisztikai adatát is. Kijelentette: — A Szovjetunió most, mint azelőtt is, lehetséges­nek tartja a fegyveres erők újabb csökkentését, attól függetlenül, hogyan halad a leszerelés megvi­tatása a tíztagú nemzetközi bi­zottságban és a többi nemzetközi szervezetben. Hruscsov a szovjet kormány, valamint az SZKP Központi Bi­zottsága nevében javasolta a Legfelső Tanács­nak, hogy a szovjet fegyveres erők létszámát újabb 2 200 080 fővel csökkentsék. Ha ezt a ja­vaslatot elfogadják, a fegyve­res erő létszáma 1423 000 fő lesz. A Szovjetunió jelenleg minden nanyban előre halad — folytatta Hruscsov. — Eddigi sikereink a- lapján a tudósok, a mérnökök és a hadiipar dolgozói újabb fegy­vereket alkottak, amelyek a leg­korszerűbbek és megfelelnek a tudomány, a technika legújabb vívmányainak. Ez lehetővé teszi, hogy honvédelmi érdekeink ne szenvedjenek csorbát a fegyveres erők létszámának csökkentése *'1vtán. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom