Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-12 / 9. szám

MM. január 12., kedd BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Egy szürke hétköznap... Január 4-et mutatott a naptár. I en hogyan kezdjenek munkához. A ködös, nyirkos reggelen nyakig Megannyi szervezési probléma, gombolták télikabátjukat az em­berek. Dr. Kertész Márton elv­társ, a Mezökovácsiházi Járási Ta­nács elnöke is magára öltötte barna műbőrkabátját, s gondola­taiba mélyedve lépett ki lakása kapuján. Reggel 7 óra múlt né­hány perccel, amikor irodájába belépett, A két elnökhelyettes már javában vitatta az aznapi tennivalókat. A szokásos üdvözlés után máris a napi feladatról, a megannyi tennivalóról beszélget­tek a járási tanács vb. elnökével. Arról,. hogy ki merra megy és mit csinál ezen a napon — Neked milyen munkád van, hová mész? — kérdezte Kertész elvtárs az egyik elnökhelyettes­től. — Magyardomibegyházára, ahol megkezdték a tagosítást... — Oda valóban ki kell menni. Alaposan nézd meg, hogy mit csinál a tagosító bizottság... — És te mit csinálsz ma? — kérdezte a másik elnökhelyettes­től. — Az adókivetés nézem meg az osztályon, hogy mennyire jutot­tak már előre benne. Meg aztán megnézem, hol tartanak már a művelődési ház építésével. — Jól van elvtársak. Te pedig titkár elvtárs bent maradsz házi­gazdának, és segítesz a népszám­lálásban. No, máris indulok Vég­egyházára, mert a község lakossá­gának túlnyomó többsége tegnap már a szövetkezeti útra lépett, s van néhány fontos megbeszélni való a tagosítás megkezdését il­letően... Még néhány fontos tennivalót megvitattak, majd Kertész elv­társ kisietett az utcára, hogy gép­kocsiba üljön és minél előbb Vég­egyházára érjen. Fél nyolc lehetett, amikor Ker­tész elvtárs a Végegyházi Közsé­gi Tanács előtt a gépkocsiból ki­szállt. A tanácsházánál már több száz nevelő várakozott, hogy be­osszák őket a kijelölt utcákba. Alighogy Kertész elvtárs belépett a tanácselnök szobájába, máris ezernyi problémával fogadták. — Elvtársak, én azt mondorn; először a népnevelőket osszuk 7>e, majd aztán mindent megbeszé­lünk — javasolta Kertész elvtárs. Jó félóra múlva a Mezőhegy'esi Állami Gazdaságból Végegyházá­ra jött népnevelők már község utcáit rótták. Kertész elvtársat pedig IcörGIvattálc a község veze tői, a termelőszövetkezetek elnökei, hogy az új helyzetnek i negfelelő­tervkészítési gond került előtér­be a termelőszövetkezeti községgé lett Végegyházán. És Kertész elvtárs egymás után adta a ja­vaslatokat, a tanácsokat. — Szerintem első teendő, hogy a termelőszövetkezetek hívjanak össze rendkívüli közgyűlést, me­lyen azok a parasztemberek is részt vesznek, akik ezekben a napokban választották a közös gazdálkodást... Legalább két óra hosszáig tar­tott a legégetőbb tennivalók meg­beszélése, melyek az új útra lé­pett végegyházi parasztemberek biztos jövőjét jelentik. Közben több új tsz-tag jött be a tanács­házához, hogy a belépési nyilat­kozat kitöltése után ugyan, de Kertész elvtárssal is beszéljenek a község és a saját jövőjükről, arról, amit a népnevelők annyira részletesen elmondtak. Nem volt számukra új, amit Kertész elv­társtól hallottak, de — amint az egyik 60 év körüli bácsika mond­ta — a járási tanácselnöktől hal­lották. — Még valamit elvtársak — lé­pett ki az emberek gyűrűjéből Kertész elvtárs. — A hét végére jó lenne megcsináltatni a Terme­lőszövetkezeti község feliratú táb­lákat... Majd újra az emberek között láttuk, hogy bátorítsa az új éle­tet kezdőket. Nerr sokkal 12 óra előtt MezőkoVá- sházára indult, hogy megebédel jen. Egy óra lehetett, amikor Ker­tész elvtárs a járási tanács é- pületében íróasztal fölé hajolva ismét megtaláltuk. A napi postát olvasgatta, rnajd néhány fonto­sabb levelet aláírt. A bent ma­radt elvtársaknak még egy-két tanácsot adott és is-mét útra készen sietett le a lépcsőn. Átsietett a járác-i tanács szomszédságában befejezés előtt álló járási műve­lődési házba, hogy szétnézzen és Földi elvtárssal, az egyik vb-el- riökhelyettessel szót váltson. — Magyardombegyházára me­gyünk, mert telefonált a községi tanács vb-elnöke, hogy feltétlen akar velem beszélni... Magyardombegyházán az elv- társak azzal fogadták Keltesz el v_ társait, hogy a községben már igen sokan választották a szövetkezeti gazdálkodást. Majd az egyik elv­társ a folyosóra hívta Kertész elv- társat, aki arról tájékoztatta, hogy a vb-elnök és a yb-tttkár között napok óta rossz a viszony, s ez hát­ráltatja a ijsuhkát. Nem számolt ezzel Kertész elvtárs. A szemé­lyeskedések pel's ze nem akadá­lyozhatják a központi feladatok megoldását. Ezért máris intézke­dett. í Híh'oro óra lehetett, amikor Kertész elvtárs Nagykamarísra indült, ‘íogy tanácskfígzon a párt községi bizottságának titkárával, ahol szintén növekedett a számuk azoknak a parasztoknak, akik a szövetkezeti utat választották. Húr csaknem besötétedett, amikor Mezökovácsháza felé ro­bogott a Podjeda, hogy a járási vb-elnök részt vegyen a já­rási tanácsnál ülésező tsz-szerve- i ő brigád értekezletén. Az utcákon már alig lehetett embereket látni, amikor Kertész elvtárs hazafelé ballagott. A napi munkán gondolkodott és a más­napi tennivalókon. Amikor haza­ért, már csaknem kihűlt a vacso­rája. — Még nem lehet lefeküdni — vetett számot magával. — Holnap megyei tanács vb-ülés lesz, át kell olvasni a jelentéseket... Mikorra ágyba került, közelebb volt az éjfél, mint az este nyolc óra, de még átböngészte az aznapi újságokat és néhány eszébe jutott tennivalót bejegyzett kis jegyzet- füzetébe. Majd kialudt a villany és Kertész elvtárs pihenésre tért, hogy erőt gyűjtsön a másnapi fel­adatok megvalósításához. Egy nap volt ez dr. Kertész Márton elvtárs életéből, amint mondta: egy szürke hétköznap... Balkus Imre Épül, szépül a tanyavilág (Baranya Séndor írja Bölcsi-tanyákról) VASÁRNAP van, nem köt a munka. Elhatároztam, ismét felkeresem Önöket írásommal, és meg kell mondanom, az ad ösz­tönzést, hogy látom a változásokat, érzem, minden napnak meg­van a maga szépsége... — így kezdi Baranya Sándoi levelét, melyből megtudjuk, hogy ebben az évben artézi kutat kapnak és az új esztendőt már villanyfény mellett ünnepelhették. A terme­lőszövetkezetről azt írja: Az új elnök, Törő elvtárs elintézte, hogy ezután minden hónapban a teljesített munkaegység után egysé­genként 20 forintos előleget kapjanak. Folyamatosan érkeznek vagonszámra a betonjárdalapok. Meg­szűnik a sárbanjárás. Tiszta lábbelivel jönnek haza a gyerekek az iskolából — írja a tanyaközpont fejlődéséről, és hozzáteszi, hogy az újonnan átépített emeletes rnaptárjukba megérkezett a villany- daráló. Aztán a vezetésről ír, a termelőszövetkezeti brigádvezetőkről. BARTH A SÁNDOR BRIG A ÖVEZETŐ, tanyasi lakos, volt középparaszt — írja Baranya Sándor —, a közösben az ősszel kezdte a munkát. Egyénileg út kifogástalanul gazdálkodott, mintagazda. Az állami kötelezettségének mindig példásan eleget tett. A termelőszövetkezetben is hű maradt önmagához. Szereti a rendet, a fegyelmet, és eszerint irányítja a reá bízott munkát. Azán Ily és Lajos brigádvezetőről is olvashatunk elismerő szavakat. — ..Zsadányból jár ki a tanyaközpontba — folytatódik a levél —, állattenyésztési brigódvezetö, és szép fogatot vitt a közösbe. E- gyéni korában is mindig kifogástalan jószágállománya volt. Lát­ták ezt a tsz tagjai, és ezért választották vezető munkakörbe. A tsz-ben is arra törekszik, hogy a közös állomány kifogástalanul fejlődjön. A brigád tagjai készségesen fogadják meg tanácsait, u- tasitásait, mert látják, ért a gazdálkodáshoz. PÁRT ALAP SZERVEZETÜK MUNKÁJÁRA terelődik ezután Baranya Sándor gondolata. Kifogásolja, hogy a taggyűlések sablo­nosak, egyhangúak. Azt szeretné, ha a pártélet elevenebb lenne. Megemlíti, hogy a tsz-elnök, Töry. eltvárs részt vett a párt VII. kongresszusán. Az alapszervezetben azt javasolták, hívjanak össze rendkívüli taggyűlést, vaéú szervezzenek egy szabad pártnapot — ami bölcsi viszonylatban eddig ismeretlen — és Törő elvtárs számoljon be, nv tapasztalt a nagy jelentőségű budapesti tanács­kozáson. A békési Október 6 Tsz tagjai is megalapozták jövőjüket Asszonyok talüiUzójo Gyomon A járási nőtanács és. a Hazafias Népfront kezdemény* %csére tsz- és egyéni parasztasszonyok talál­kozóját rendeztünk a i o-selyűsi ha_ térrészen lévő iskolában. A talál­kozón uzsonnával kedveskedtünk a vendégeknek, majd elbeszélget­tünk a termelőszövetkezeti élet­ről. Az egyénileg gazdálkodók je­lenlévő asszonyai a hallottakon fellelkesülve, azzal az ígérettel tá­voztak: meggyőzik otthon férjü­ket, hogy lépjenek a szövetkezeti útra. Kádár hajosné, Gyoma A mölt év őszén, amikor a hé* kési Béke és Előre Termelőszövet­kezetek tagjai úgy határoztak, hogy az egymással határos gaz­daságukat „összeházasítják”, bi­zony sok gond lebegett a fejük fe­lett. Különösen a jövedelmezőség megalapozása körül voltaik nagy viták. Ugyanis mindkét szövetke­zetben — de különösen az Elérő­ben — évekéi át keveset tudtak a munkíjegységekre osztani, ter­mén vf él e5&g ékből épp úgy, mint készpénzből. Pedig a jelenlegi nagyszerű adottság évekkel ez­előtt ugyanúgy megvolt, mint a hiúit évben. Egyik oldalon a Kö­rös, a másik oldalon a Körösből eredő nagy öntöző csatorna hatá­rolja az egyesült termelőszövetke­zetet. Ezt a kincset azonban alig- alig próbálták kiaknázni. Pedig a kertészkedés — mint ahogyan ezt a múlt évben a szövetkezeti tagok és egyéni parasztok egyaránt saját szemükkel látták — szép jövedelmet hozott volna már évekkel ezelőtt is. Szép jövedel­met? Százezreket ♦ e&>—egy év alatt ä lgaz, az ellenforradalmat köve­tően a kertészkedéshez jól értő emberek hiányoztak mindkét szö­vetkezetből. S ami tetőzte a bajt: ♦ az állattenyésztés és a takarmány- A Budapesti Harisnyagyár gyű- ♦ bázis megteremtése körül is igen Iái üzeme 80 kötetes fiókkönyv- ? nagy hibák voltak. Ha mást nem tárt rendezett be az általa párt- ♦ említünk is, már ezek a körül­fogóit Petőfi és Rákóezi Termelő-j mények megmagyarázzák a bajok szövetkezeteknek, amelyek most 4 okait. Vörös Csillag Tsz neves egyesül- J Még aiig múlt egy éve, hogy tek. 1 egyesült a két termelőszövetkezet A gyárvezetöség és üzemi bi- ♦ és máris van jól jövedelmező ker- zottság 15 mezőgazdasági szak- « tészetünk, mely a múlt évben szép könyvet is vásárolt és elősegíti,♦jövedelmet hozott a közös kasz- hogy szépirodalmi, ifjúsági, poli-♦ szába. No persze az is igaz, hogy tikai és szakkönyvek olvasásával t az utóbbi egy év alatt step szám­művelődjön a téli estéken a 6zö- ♦ mai szaporodott a szövetkezetiek vetkezeti parasztság, s gondosko- ♦ száma, köztük olyan kis- és kö- dik a rendszeres könyvcseréről a * zépparasztokkal, akiket nemcsak kétezer kötetesnél gazdagabb üze- ♦ szorgalmukról, hanem a paraszti mi könyvtárból. «munkához való hozzáértésről is­Tsz-fiókkönyvtárt rendezett be a Gyulai Harisnyagyár mertek a környékben, sőt egész Békésen. S amint hallottuk, a so­kat Ígérő kertészkedést ebben az évben tovább növelik. Ugyanak­kor a kertészkedés megalapozásá­val egy időben nagyot léptek előre az állattenyésztésben, s az állatte­nyésztéshez annyira szükséges ta­karmányféleség megteremtésében is. Amióta a két szövetkezet „egy­sekéit”, állatállományuk csaknem duplájára növekedett S az állatállománynak biztosítva van a kellő mennyiségű és minő­ségű takarmányféleség. A múlt év őszén állami segítséggel vásárol­tak hordozható szórófejes öntöző­berendezést. Mindezt a környék­ben lakó egyéni parasztok látják, tudják. S a jövedelem? Háromnegyed év alatt — s ez érthető —, igaz, még nem lettek az ország legjobb jövedelmet elért termelőszövetke­zetévé. De azt senki nem tagad­hatja, hogy rövid idő alatt nagy utat tettek meg. Még nincs kész a végleges számvetés, de minden jel arra enged következtetni, hogy a munkaegységek értéke el­éri a 32 forintot. Jóllehet van a megyében jó néhány olyan szö­vetkezet, ahol ennél több jut egy- egy munkaegységre, akik azon­ban ismerik ennek az egyesült közös gazdaságnak akár az egy évvel ezelőtti körülményeit is, azok valamennyien azt mondják: az Október 6 Tsz tagjainak nem kell ezzel az eredménnyel szé­gyenkezniük. A szövetkezet egész tagságának szorgalma, mindenek feletti aka­rása már a múlt évben nagysze­rűen példázta, hogy tudnak ered­ményesen gazdálkodni. Kelemen János tehenész például 863 mun­kaegységet szerzett. A 863 mun­kaegységre 32 forintjával több mint 27 600 forint jár. Ennyit ke- | resett szorgalmas munkával Ke­lemen János a múlt évben, vagyis 1 havonként jóval többet, mint két­ezer forintot Nem megvetendő jövedelem ez és aligha lehet ha­sonlítani egy egyéni paraszt tisz­tán megmaradt évi jövedelméhez. Mert ezt teljes egészében haza vitte Kelemen János, de vajon melyik 7—8 holdas parasztembernek marad meg 27 600 forintja a kia­dásokon kívül? Igaz, általában azt szoktak mondani: ne az állatgondozók jö­vedelméről beszéljünk, hanem a növényápolókéról. Nos, ime né- hányan a békési Október 6 nö­vényápolói közül. V. Balogh Já­nos 469, Nagy Sándor 472, Szál­kái László 449 munkaegységet tel­jesített növényápolásban, a múlt évben. Hogy mindhármuk munka, egysége kevesebb, mint Kelemen János tehenészé? Kevesebb. Az is igaz, hogy jó darab földet meg kellett dolgozniuk a négyszáz- egynéhány munkaegységért. Da ismerjük el: az is igaz, hogy a te­henészek vasárnap, ünnepnap is az istállók lakói. És mégis — hogy a három növényápoló közül a legkvesebb munkaegységet tel jesítőt vegyük szemügyre —, Szálkái László a 449 munkaegy­séggel is megkeresett a múlt év­ben több mint 14 360 forintot. Vagyis a havonkénti jövedelme jóval meghaladta az ezer forin­tot. Az igazság azonban az, hogy ezért a munkaegységért, s az érte járó 14 360 forintért, ha alaposan megnéznénk, nem dolgozott hét hónapnál többet. Míg a tehenész minden napját megdolgozta. Amint e néhány példa bizonyít­ja, a békési Október 6 Termelő- szövetkezet tagjai rátaláltak ar­ra az útra, melyen évről évre to­vább növekedhet közös gazdasá­guk jövedelmezősége és egyéni jövedelmük is. Megvan ehhez szorgalmuk és területi adottsá­guk egyaránt. B. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom