Békés Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-29 / 24. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSAG 1960. január 29., péntek JCöä-t Ön * _ kompom, LzmJkÁZML, nuxzmi? Az István-maHomban arra voltam kiváncsi, vajon egy-egy dolgozó munkás, tisztviselő kötí-e könyvre, színházra, mozira. A kérdések s a válaszok így hangzottak el, ahogy itt leírtam. Nem volt szándékom sem szépíteni, sem rontani a mondottakat. Arról sem írtam, hogy esetleg az idősebb munkások ezelőtt 20 évvel el sem jutottak a színházba, vagy egy munkáslány nemigen gondolhatott arra, hogy a sstaférunggyűjtés mellett még színházba is járjon. Gondolom, a válaszok elmondják ezt Az igazgatói irodában ketten ülünk. Kérdés kérdést követ. Kiderül, hogy itt Csabán, ahogy elhaladunk az István Malom mellett, sokan nem is tudják, hogy ez Magyarország második legnagyobb üzeme, a malomipar fellegvára. 24 óra alatt 21 vagon búzát őrölnek itt meg. — Mennyi pénzt költenek kulturális alapra? — fordultam az igazgatóhoz. — Az elmúlt év háromnegyed éve alatt 77 366 forintot. Ez az összeg azt jelenti, hogy (a vállalat összes dolgozóinak létszáma 700), minden egyes dolgozóra *«bsp forintnyi összeg jut. Ehhez hozzászámolva azt is, hogy a dolgozók a fizetési borítékok mellé a vállalattól megkapják még a szociális, kulturális, munkaruha ellátási összegben egy év alatt az 571 ezer forintot. —■ Igazgató elvtárs, mennyi pénzt költ könyv-vásárlásra? — Havonta körülbelül 120 forintot könyvre, most rendeltem meg a pártmunkások könyvtárát. Újságot négyet is járatok. S most mint rendszerető emberhez illik, komótosan kihúzza íróasztala fiókját, elővesz egy dossziét és a megrendelő-lap mellé már oda van tűzve az első havi részlet csekkje is. — Színházba jár? — Bérletet ugyan nem váltottam, de a prózai darabokat és néha-néha az operetteket is megnézem. Elindulok az irodában, egy gyors körkérdés, ki, mennyit költ könyvre, színházra. Az egyik szobában találom Szántó András üzemmérnököt, aki 1957-ben végezte Budapesten az egyetemet. — Mennyi pénzt költ könyvre? — Ez változó, de például karácsony előtt 400 forint értékű könyvet vásároltam, most, ahogy a múlt héten fenn voltaim Pesten, találtam egy szakkönyvet, s akkor úgy belelendülteim a vásárlásba, hogy elköltöttem 100 forintot. Újságra havonta körülbelül 30 forintot költők. — Színházba jár? — Eddig majdnem minden darabot láttam, a héten nézem meg majd az új operettet. — Mi tetszett legjobban? — Nekem a Faust tetszik. __t — Igen, igen. Hát Pesten legalább olyan színházba járó voltam, mint itt, láttam legutóbb a 12 dühös embert a Bartók-terem- ben. — Mi a véleménye a város kulturális igényéről? — Semmi. — Mit csinálna, ha önre bíznák, hogy irányítsa a kulturális munkát? — Először is csinálnék egy olyan klubot, ahol például a nőtlen fiatalemberek olcsón, előfizetéses áron kapnának egy vacsorát, ha kedvük kerekedik, akkor kártyáznának (nem pénzre), rádiót hallgatnának, táncolnának..., szóval valahogy úgy, ahogy néhány kultúrházban már Pesten van. A másik irodában Perlaki La- josné pénzügyi előadó azzal fogad, hogy „jaj ilyen kérdésekre válaszolni... de azért nem bánom”. — Könyvekre? — Most rendelteim meg a Kultúra Világa sorozatot, ha nem én, akikor a férjem vásárol könyvet. Nem tudom, hogy havonta ez mennyi összeget jelent. — Színházba járnak? — Bérletünk van. — Mi tetszett a legjobban? — Csókos asz... Na, na nem! Hanem a Kötéltánc! — Milyen a város kulturális igénye maga szerint? — Nekem azt mondták kislány korom óta, hogy a csabai közönség nagyon igényes, de azóta sem tudom megérteni, hogy hogy lehet az, hogy mikor egy-egy jó prózai darab megy a színházban, bizony csak lézengenek a nézőtéren, míg egy operettnél, mint például a Csókos asszonynál, tele van a nézőtér... — Szeretnék egy munkással beszélni — fordulok Horváth Károly igazgató elvtársihoz. — Tessék, válasszon ki valakit. Az irodába balép egy pufajkás munkás, kezet fog az igazgatóval... Szerbusz-szerbusz. Köszöntik egymást. — Ruszinka János! — mutatkozik be. — Mióta van az üzemiben Ruszinka elvtárs? — 1951-től, azelőtt az Erzsébet malomban dolgoztam, de az megszűnt — Szokott néha vásárolni könyvet? — Én a családommal élek. Ötödmagammal vagyok, a családból hárman itt dolgoznak: féleségem, lányom és én. 1956-ban kezdtünk spórolni és most már felépítettünk egy szép kis házat, két szoba-konyhás. Újságra azért 40 forintot biztos elköltünk. A lányok vásárolnak könyvet is... — Színházba járnak? — A család jár, nekik bérletük is van. — Moziba? — A két nagyobb lányom majdnem minden filmet megnéz, táncolni is járnak. Most egy fiatal lány jön be az irodába. — Ő a KlSZ-titfcár — mutatja be Horváth elvtárs. — Sicz Judit vagyok — mondja. — Mit csinálnak a KlSZ-szervezetben? — Most farsangi bálra készülünk, a vállalat is segít. — Látom, karikagyűrűje van. Menyasszony? — Igen, a fiú katona, majd most szerel le. —Színházba jár? — Néha-néha a barátnőmmel szoktam elmenni, staférungra gyűjtök. — Mi tetszett ebben az évadban a legjobban? — A szókimondó asszonyság, de általában minden tetszik. — Moziba jár? — Minden filmet megnézek. Iiegjobban a legutóbb látott Vörös tinta című magyar film tetszett. — És melyik külföldi film? — Nem emlékszem a címekre, de sok szép külföldi filmet láttam. A beszélgetés után megkérem ”icz Juditot, hogy kísérjen el az üzemben, mulasson be egy pár munkást — Faragó János almolnár. — Könyvet vásárol? — A könyvtárból szoktam könyvet hazavinni, újságot olvasok legtöbbször. — Színházba jár? — Igen... Legutóbb a Csókos asszonyt láttam, nagyon tetszett. — Moziba járnak? — Vasárnaponként, mikor ráérek, akkor igen. — Üdülni volt már? — Már többször is. Voltam Hévízen, Miskolc-Tapolcán. — Családja hány van? — Négy. — Szarvas Márton főtisztító — mutatkozik be az idősebb munkás. — Könyvet vásárol? — Már nemigen, a gyerekek szoktak. 51 éves vagyok, a szemem már könnyezik, ha olvasok. — Színházba jár? — Egyszer egy évben. —- Mivel tölti a szabad idejét? — Itt benn az üzemben munkaidő után biliárdozok, 120-ast játszunk. Az üzemrész másik sarkában a zsákoknál áll Sztankó János, búzahántoló. — Szokott olvasni? — A kislányaim hoznak a ja- minai könyvtárból jó könyvet. Az Ország-Világ című újságot szeretem a legjobban, azt mindig kiolvasom. —Színházba jár? — Igen, ebben az évben a Kö- léltánc tetszett a legjobban... sajnos van még nálunk protekció, mint ahogy a darabban láttuk... — Moziba jár? — Igen; Legutóbb A nagybácsim című francia filmet láttam. Tetszett. — Hányán élnek a fizetéséből? — Hatodmagammal élek. — Mi szeretne lenni a legnagyobb lánya? — Áh, még nem nagylány az, ötödik osztályos még csak, de üzletben szeretne dolgozni. Kereskedő akar lenni. Még rengeteg ideje van. A kérdések egyformák voltak, a válaszok különbözők. Dóczi Imre HÍREK Időjárásjeleniés Enyhe, felhős, párás, a délikeleti megyékben helyenként ködös idő. Több helyen, elsősorban a Dunántúlon és az é- szaki megyékben kisebb eső, keleten mérsékelt, a Dunántúlon élénlk, helyenként erős déli-délnyugati szél. Enyhe idő, esőkkel. ISKOLÁK JAVÍTÁSÁRA 200 ezer, utak rendbehozására 100 e- ser és kutak karbantartására 40 ezer forintot fordítanák Vésztőn ebben az évben. Ezenkívül szociális, egészségügyi és kulturális célokra is nagyobb összeget biztosítanak ebben az évben állami költségvetésből. Az egész évi költség- vetés 2 500 000 forint. „A SZOCIALISTA ÁTSZERVEZÉS HAZÁNKBAN” címmel előadást tart Orosházán a tiszti klubban január 29-én délután három órakor Mikó József tanár. A Dózsa Termelőszövetkezetben este hat órakor a takarmány minő- ségvizsgálásáról tart előadást Kátai Sándor tanár. RÁDIÓT VÁSÁROLT és akváriumot állított be a zsadányi óvodában az óvoda szülői munkaközössége. HÁROMSZOROSÁRA növekedett megyénkben az esti iskolák levelezői tagozatán részt vevő hallgatók száma az idei oktatási évben az elmúlt évihez viszonyítva. HANGFELVÉTELEKET készítenek a kórusok, énekkarok és népdalénekesek műsorszámaiból február 13-, 14- és 15-én Gyulán, Mezőberényben, Békésen és Dévaványán a Magyar Rádió munkatársai. 400 VÖRÖSKERESZTES aktíva segít az orvosoknak megyénk- aen a Sabin-féle oltások lebonyolításában. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK, községek és üzemek 15 év óta elért eredményeit dolgozzák fel képekben és egyéb anyagokban felszabadulásunk 15. évfordulója alkalmából megyénk úttörői és a KISZ-fiatalok. 16 EZER DIAFILMET kölcsönöztek ki a múlt évben a közművelődési és községi könyvtárak. ÖT ÉV ALATT többet fejlődött Bucsa, mint a felszabadulás előtt 25 év alatt. Régebben egyáltalán nem volt a községben betonjárda, az elmúlt öt év alatt hét kilométeres szakaszon raktak le járdát a községben. Nem volt park, most háromezer négyzetméteren van parkosított terület. Nem volt gyógyszertár sem, ma már a dolgozók rendelkezésére áll a 800 e- zer forintos költséggel épült gyógyszertár. MA, JANUÁR 29-ÉN nyílik meg Békéscsabán a népművelők háromhónapos akadémiája. Az előadásokat hetenként két alkalommal tartják, melyeket üzemi és területi művelődési vezetők látogatnak. Pénteken Pánxtón Horgolják a lottót A hónap utolsó lottó«sorsolását vidéken tartják: az 5. játékhét nyerőszámait pénteken Pásztón sorsolják. Ez alkalommal döntik el azt is, hogy a januári öt játékhét közül melyik hét szelvényei vesznek részt a következő tárgy- nyeramény-húzásom. (MTI) Egymillió könyvet kölcsönöztek a könyvtárak Békés megye közművelődési és községi népkönyvtárai hatvanezer ■»íjával egymillió könyvet kölcsönöztek az elmúlt évben. Az előző érinél mintegy hatezerrel több, összesen negyvenezer olvasó látogatta a könyvtárakat Békéscsalán, Békésen, Gyulán, Orosházán, Gyomán, Mezőberényben, Dobozon, Szarvason és másutt, s 42 új könyvtár is nyílt a megyében Figyelemre méltó az is, hogy mintegy 400 könyvkiállítást, kétszáznál több könyvismertetést és egyéb előadást rendeztek a megye könyvtárai. IX. Látogatóban a sztara-zagorai vasutasoknál 1957. augusztusában, a VII. vas- nőköt, Janaiki Gancsev Sztojanov utasnapra kedves vendégek látó- mozdonyfelvigyázót, Nikola Bel- gattak el Bulgáriából Békésesabá- csev kocsivizsgáló művezetőt és ra a sztara-zagorai vasútállomás- Szav Petkov Hrisztov főpályames- ról és fűtőházból Eljöttek, hogy tért hamar megszerették és szíegyütt ünnepeljenek magyar barátaikkal, kicseréljék tapasztalataikat. Az öttagú küldöttség tagjait: Gane Janev állomásfőnököt, Georgiu Leszov fűtőházi lőmérA város egy szép része, vükbe zárták a békéscsabai vasutasok. őket kerestem fel. Gondoltam, ha már Bulgáriában vagyok, nem szalasztóm ei ae alkalmat. Ehhez. éppen kapóra jött, hogy Szófiában a Bolgár Újságíró Szövetségben összeismerkedtem Jordan Atana- szov Balabanowal, a sztara-zagorai területi lap főszerkesztőjével és Teofil Teofilowal, a plov- divi területi lap főszerkesztőjével. Ök segítettek hozzá, hogy eljussak Sztara Zagorába. Szívességükért ezúton mondok köszönetét mindkettőjüknek. Este értünk a neonfényben úszó Sztara-Zagorába. A több ezeréves múltú város festői környezetével szinte fogva tartja az ejyibert. Rádióállomása, repülőtere, színháza, operája van, hogy csak a jelentősebb létesítményeket említsem. Operája arról nevezetes, hogy vidéken ez volt az első, 1944. szeptember 9-én nyitotta meg kapuit az operakedvelők előtt. A város ipara is rohamléptekkel fejlődik. Nemrégen a város környékén csekély mélységben óriási mennyiségű lignitet fedeztek fel. A kis ka- lóriájú szén szállítása elég sokba kerülne. Ezért elhatározták, hogy hőerőművet építenék. így a helyszínen eltüzelt szénből olcsó e- nergiához juthatnak majd. Már meg is kezdték a Marica-iztok e- rőmű építését. Évi kapacitása 500 ezer kilowatt lesz! Még nagyon sokat lehetne írni erről a városról, messze környá*
