Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-18 / 272. szám
BÉKÉS MEGYEI Vf!»« proletárjai, egyesit!}-» ek! NcpufSim MSZMP BÉKÉS MEGY FI BIZOTTSÁGÁNAK IAPJA 1958. NOVEMBER 18., KEDD Ara 50 fillér III. ÉVFOLYAM, *72. SZÁM Szeretettel köszönt]ük megyénk országgyűlési képviselőit és tanácstagjait ~Y H Egy emberként álltak megyénk választópolgárai a párt és a kormány mögé N«v. 13-ón, a választa* napjait nem volt választási dinem-dánom, hurrá hangulat. Mégis az tatitepélyebség, amely vasárnap megölte a megyét, emlékezetes lesz nagyon sokáig. Békés megye már a kora esti érákban jelenthette az országnak: szavaaópolgárairtk elsöprő többsége élt demokratikus jogaival. És ezzel elismerését, harcos együttérzését fejezte ki amellett te. amit a párt s a forradalmi munkás-paraszt kormány tett az elmúlt két esztendő alatt. Megyénk dolgtnéi félreérthetetlenül a szocializmus továbbépítésére, a nagyszerű tervek megvalósulására tették le a voksot. „Isten éltesse a pártot" — mondta ünnepélyesen egy békésszentandrási pártonki. trim parasztasszon y, amikor elhagyta a szavazó fülkét. Kell-e meg hatóbb kifejezés ennél a párt sze- vetetének, irányító, szervező munkája elismerésének? Békés—Oncsa telep idős parasztemberei a népfront ajándékát, a vörijsszekfűs emléktapocs- kát tűzték kalapjuk mellé a szavazás után. Klsdombegyházán csoportosan vái-ták a tanácsháza e- lőtt; írd lett községükben a szavazás eredménye? Számos körzet és egész községek már 10—12 órára jelentették a megyei választási irodánaki nálunk nines már olyan, aki nem szavazott. Gyulán az első szavazóknak virágcsokrot adtak. Szentatoruy án a szavazat-szedő bizottságnak nyújtottak át virágcsokrot a szavazó polgárok. Háromnapos eső volt a megyében november 16_a előtt. Tengelyig érő sár lepte el a tanyai utakat, még a Zetorok is elsüllyedtek a sárban. De a tanyasiak, Nagyszénás környékében is, mintha lakodalomba indultak volna, feldíszített fogatokon vonultak a szavazóhelyiségek elé. Orosházán a monod csárda környékéről, kifogva a nagy sáron, csoportosan hozták be a kocsik a szavazópólgáro- kat. Még Nagykopáncs, e hatalmas tanyavilág egyéni gazdái is déli fél egyre teljes számban az urnák elé járultak. Békés megye népe hitet tett a forradalmi munkás-paraszt kormány mellett leadott szavazataival, hiába tüzelt az ellenség: „Tartózkodjatok a szavazástól." A szavazás napián körbe tártuk a megyét. Ellestük, megtudok éltük: ki tűiért szavazott a népfront jelöltjeire. Szívünkből fakadó kötelesség... Kilenc óra múlt néhány perc- oel. Békéscsabán, a Gutenberg utcai szavazóhelyiségben egymásnak adják az ajtó kilincsét az emberek. A szavazatszedő bizottság gyorsan dolgozik, pontosan betartják az előírásokat. A környék választópolgárai fél tízig már túlnyomórészt leszavaztak: a bizottság elnökének tájékoztatója sze- ínt több mint 70 százalékban. Az Ifjúsági Ház szavazóthelyisó- gében is sokan leszavaztak már a reggelt és kora délelőtti órákban. A Jókai Színház városszerte ismert idős művésze, Lédeczy Antal, a közkedvelt Tóni bácsi is ézek között volt. A szavazóhelyiség előtt beszélgetünk, és miről is beszélhetnénk másról, mint a színészetről, a színészélet múltjáról és jelenéről. — Negyven éve kezdtem a színészi pályámat. Végig kínlódtam az 500—1000 pengős kauciókat követelő maszek-igazgatók társulatait, ahol aztán a legtöbbször 2—3 pengőnként fizették a gázsit, ha fizettek. Amikor ez ellen 1938-ban, a színészegyesület gyűlésén felszólaltam, utána évekig nem kaptam szerződést. Csendesen, elgondolkozva sétálunk végig a sárga levelekkel borított Sztálin úton. — Száz évvel vitte előre a színészéiért ez a társadalmi rendszer — ezért szavaztam a népfront jelöltjeire én Is. Most nyugodt az életünk, a színház a nép államáé, és az állam gondoskodik rólunk. Lédeczy Antal színművész szavazata is ezt az államot, a dolgozók államát erősíti. — így van ez rendjén, ez a ml kötelességünk, Szívünkből fakadó kötelesség.., most négy évig várhatunk' Tíz óra felé két pihegő lány nyitott a békéscsabai városi választási irodába. Egyikük; Vaskó Katalin beszélt: — Egyenesen Orosházáról jöttem, hogy le ne késsem a szavazást — mondta. — Ide járok a technikumba, utolsó éves vagyok. Körzetemben nem engedtek szavazni, engem sem és — mutatott barátnőjére — őt sem. Őt őz Klárinak hívják. Tessék már nekünk kiállítani egy igazolványt. Mi ketten együtt járunk iskolába. Mondom, nem találták nevünket a névsorban. — Előfordulhat — nyugtatta meg egyik ügyeletes a lányokat s már kérte is adataikat, hogy a mulasztást pótolni lehessen. Mikor azonban előkerültek az igazolványok. akkor derült ki, hogy Katalin 10 nap, Klári pedig csak 2 hét múlva lesz 18 éves. Nem . kaphattak még szavazati jogot, bár úgy tudták, hogy mindazok szavazhatnak, akik ebben az évben töltik be ÍR életévüket,« — Most négy évig várhatunk! — sopánkodtak a lányok. Szavazatukkal akarták megköszönni, hogy tanulhatnak, de őszintén szólva az is fájt nekik, hogy nem vehetnek részt azon a díszebéden, melyet a technikum vezetői rendeztek az első szavazóknak. A száz óvés szavazó A 100 éves Mitykó András bácsi a békéscsabai I. kerületi Révai iskolában adta le szavazatát. Amikor autóval kimentek az idős emberhez, hogy a szavazóhelyiségbe vigyék, szinte sértődve mondta; *— Minek én értem jönni fiaim. El tudok ón még menni, már készültem, hogy megyek, Korán a- kartam leszavazni. Még 8 óra sem volt, amikor a 100 évet idős bácsi a terembe lépest. — Szavazunk fiaim *-» »olt at első szava. Amikor megkapta a szavazólapot, szemüveg nélkül nézegette. Egyik fiatalember megkér faxtet hányszor szavazott már életében, Mitykó bácsi? — Hogy hányszor, azt nem tudnám .megmondani, osak azt tűié vők szinte egyszerre mondták: — Kívánjuk, hogy még nagyon sokszor járuljon Mitykó bácsi az vtmák elé Duplán választottak A szeghalmi járási választásiéi- világba. Egy idős nénike ballag noksóg szobájában percenként bér- j velünk szembe, özvegy Egri Lareg a telefon. Rövid jelentések adják tud túl, hogy a járás választó- polgárainak nagy többsége mára délelőtti órákban élt szavazati jogával. A járás két legifjabb községéből érkeznek a legörvendete- sebto hírek. A kertészszigeti emberek déli 11 órára, a körösé j falusi ak pedig 2 órára valamennyien leszavaztak. Jó hírek érkeznék Kö- rösladáinyiból Is. Igaz, hogy a jelentés még csak részeredményeket közöl, de ezek így is biztatóak. A 7-es körzet mind a 361 választója leszavazott déli 12 órára. Szeghalom utcáin tarka kép fogad. Ünneplőbe öltözött emberek; nagyapa, fiú és uindka együtt mertek a vádasztásra. A kőcsi- úton két lovas fiatal vágtat. Az egyiknek hóna alatt kis szavazóurna. ök a beteg, járni képtelen ' mostani szavazás során erre tét- öregekhez látogatnák el a tanya- ! lek mind a ketten örökös pecsétet. Hogy holnap még jobb legyen josné. Meg-megáli, imakönyvét nyitogatja, s benne az emlékbe kapott pirosszegíűs könyvjelzőre írt sorokat olvasgatja, majd- rövidon megjegyzi: — Jót akarnak az Isten áldása rajta. És most nyissunk be egy Hunyadi utcai házba, Vásárhelyi Gyula portájára. Az udvaron példás rend. A konyhában még érzik az ízes ebéd illata. A felesége fogad. Az apjuk, ahogy mondja! Nyírbátorban szavaz, mert menyecskelén yukhoz ment látogatóba. ö már kora reggel leadta , a voksot. Nem is árul zsákbamacskát: valamennyi jelöltet megszavazta és duplán választott 6 is, meg életepárja is, mert két hónappal ezelőtt — ezt külön hangsúlyozza — önként léptek b? a szeghalmi Rákóczi Tsz-be és a A választók egymást váltották Gyomén is. Fiatalok, Idősek, asszonyok, lányok, munkások, parasztok, értelmiségiek jöttek. Szavaztak és mentek tovább. Egy fiatalember — úgy látszik, nem volt sietős az útja — ott maradt, néz- géiődött. A pirosszegíűs emléklap már a kezében volt. Szavazott, választott már ő is, immár másodszor. Először, amikor szavazott — 1954-ben — izgult egy kicsit Ma nem. Tudta, hogy kire szavaz és mit választ. Benslótih András fiahail, nős ember, alig 2Í éves, traktoros. Zavarát — mely miatt aüíg-aliig tud szólni — most má o- kozzuk. — Nagyon jó így. öt éve ülök traktoron, de ez az utóbbi két év kiválik a többi közül. Azt szeretném, ha ennek folytatása lenne, ha még jobb lenne. Ezért szavazdom, hogy sokszor. — A körülötte |tom a népfront jelöltjeire. Az MSZMP megyei bizottságának levele a megye választópolgáraihoz Az MSZMP megyei bizottsága köszönetét mend as elv tárnáknak azért a fáradságot nem kíméld munkáért, méllyel győzelemre segítették a választásokat. A választások sikeréért kifejtett munkásságukért köszönetét fejezi ki a Pánt megyei bizottsága a választás valamennyi aktivistájának: a választási elnökségeknek, a szavazatszedd bizottságoknak, a lelkes párton kívüli agitátoroknak, aa asszonyoknak és if jakinak, akik f árM hatatlantól hirdették a párt, a kormány, a néphatalom Igazát. Hirdették szocializmust építő hazánk eddigi politikai, gazdasági, kulturális eredményeit és aid,hogy a dolgozó nép boldogulásának egyetlen útja — a szocializmus építése. E nagyszerű munkának eredménye az a hatalmas győzelem, melyet szavazőcéduláklaal vívott népünk. A párt megyei bizottsága ez alkalomból köszönti Békés megye választópolgárait, akik 1958. november 16-án az urnák elé jár ultak és szavazataikkal fejezték kJ a párt, a kormány, a néphatalom iránti bizalmukat, ragaszod ásókat a szocializmushoz. A párt megyei bizottsága ar rn kórt a választópolgárokat, hogy a szavazás után a hatalmas politikai sikert újabb gazdasági eredményékkel tetézzék — a gyárakban gyorsabban szaporodjon a tégla, a vászon, a cukor, a falvaikban erősödjenek a szövetkezetek, szélesedjen a szövetkezeti mozgalom, teremje« több gabona kukorica, legyen több tej, vaj, hogy egész népünk jólét« tovább javuljon. MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BßKÄS MEGYEI BI7GTTSÄGA Szűkén méri a szót. — Amit érzek, azt nem tudom, nem lehet elmondani. Egyszerű szavai azonban híven tükrözik érzését. És amikor arról beszól, hogy évente több mint negyvenezer forintot keres, hogy munkája mellett van idő a szórakozásra, hogy bízón, reménykedve néz a jövőbe, akaratlanul ad választ arra, hogy miért élt jogával és miért szavazott ma. Édesapját elvesztette a háborúban. A múlt nyomorúságáról csak édesanyja beszélt neki. Tőle tudja, hogy mi lett volna az ő sorsa is. — Nem akarok cseléd lenni. Nem akarom, hogy más gyerek is apa nélkül nőjön fel. Már régen választattam: békében akarok élni. Ügy hiszem, ma erre is szavaztam. Lassan indul kifelé a helyiségből, nem megkönnyebbülten hogy# „végre, ezen Is túl vagyok”. Nem. Tudja, hogy még nem tett meg mindent és az ajtóiból visszaszólt i — Holnap folytatom a szavazást a földön, a traktoron. Segítek én is, hogy még jobb legyen. »ügy mint én, a jóra..," Ügy robbant be Gyomán asza- vazáhelyóségbe, mintha zavarták volna. Olajos, fekete arcán csörgött az izzadtság. Kezébe a szénpor már beette magát, s talán soha nem tudja kimosni onnan. Lihegve mondja: — Elvtársaik, ügye, megengedik, hogy előttük leszavazzak. Vár a vonat. Pestre megyünk, s itt szeretnénk leszavazni. Kerékpárral jövünk váltva az. állomásról hárman A sor ember utat enged, s már diktálj a is a nevét: Pallag Imre, (Folytatása a 2. oldalon.)
