Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-30 / 283. szám

1958. november 3#., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Olvasóink, levelezőink írják KÉT LEVÉL PEDAGÓGUSOK- j szettudomány, a jog, a művésze- i járnak, Éviké ránk csodálkozott: TÖL. A pedagógusok továbbkép- ! tek, az irodalom, az ipar, a mező-----ügye, ilyenek csak a mesében t ése a tanyavilágban is folyik, — Írja Csonka István, Gyula-remetei tanár, majd így folytatja: — Leg­utóbb a biczerei iskolában volt továbbképzés. A tanyavilágból ér­kezett nevelőket barátságos me­leg várta. Törzsök Márton igazga­tó, a Hazafias Népfront elnöke szí­ves fogadtatásban részesített mindannyiánkat. A délelőtti prog­ram keretében bemutató tanítás volt, amelynek tapasztalatait kö­zösen megbeszéltük. Elhatároztuk, hogy az önálló foglalkozásokra ezentúl még nagyobb gondot for­dítunk. Varga Teréz és Törzsök Mártonná az V.—Vili., illetve az J.—IV. osztályosok nevelői gya­korlatilag bizonyították, hogy az osztatlan iskola körülményei kö- \gött is lehet eredményes munkát végezni. — Délben a szülői mun­kaközösség látott vendégül ben- s nünket. Délután folytatódott a to­vábbképzés. Csete József elvtárs, a megyei művelődési osztály ré­széről leszögezte, hogy az igazgató- \ tanítói hatáskör szélesítése min­denképpen hasznos lesz a tanyai oktatás terén. Mi tanyai tanítók azzal a lel­kes elhatározással mentünk visz- sza iskolánkba, hogy azt a szocia­lizmus még szilárdabb, kulturál- b őrhelyévé tesszük. «« -— »» Mezökovácsházán nemrég nyi't i me? a Népfőiskola) melynek 53 ^hallgatója van. A beiratkozottak, kiknek soraiban a párt a közigaz­gatás, a vállalatok, üzemek dol­gozói, sőt a magánszektorokban dolgozók is fellelhetők, a termé­gazdaság, a kereskedelem és nem vannak? Igen, igen lassan már utolsó sorban a politika területé- csakugyan a mesében lesznek, — ről kapnak magasszínvonalú, és takargattam be a két kis Uván- időszerű ismereteket. A Népfőis- CSimat. Mikor elszenderedtek a jó kola jelentőségét mi sem bizonyít- dunna alatt, arra gondoltam, hogy ja jobban^ mint a november 18-i mi sokszor vacsora nélkül feküd- ünnepélyes megnyitás, melyen Je- tünk le és ócslca kabátokkal ta­ten voltak a községi és járási po- be szegény édesanyánk. Meg­unhat, közigazgatási és társadat- csókotíam a szenderedőket; alud- mi szervek vezetői is, írja angyalkáim, ti már ne érez­Schormann Károly, a Népfőiskola gtUjk JO,^ hogy müyen Q szegény igazgatója. A MESE. — Jambrik Imréné írja Kamuiról ezt a kedves kis e- setet: Hideg őszi este borult a tájra. Nehéz óriás eső verte a fák ! gyér levélzetét. De annál barátsá­gosabb, melegebb volt idebent. A jó vacsora meg a mosdás után gyermekeim, kis bogárkáim si­ettek az ágyba, hogy a, rádióban elhangzó zenét onnan hallhassák. Már fel is hangzott a halk, kelle­mes bevezető muzsika és utána egy kedves női hang: — Jóestét, gyerekek. Remélem ágyban vagytok már. — Igen!... felelték vidáman a gyerekek. Ezt sohasem mulasztják el. Azt hiszik, hogy a néni a készülékben szintén hall­ja. — Ma este a szegény és a gaz­dag emberről mondok mesét — szólt és a kicsik odaadással hall­gatták. A végén Marika, a na­gyobbik megszólalt: — Anyuka, milyen az a szegényember? Fér­jemmel összenéztünk: — Ezek a gyerekek nem tudják ml az, hogy szegényember. Mikor aztán én kezdtem el mesélni, hogy azok é- hesek, fáznak, rongyos ruhában \ Hogyan előzzük meg télen a tűzeseteket? Az őszi, téli időjárás erősebb pákát elhelyezni, hogy a jószág le ■tüzelésre kényszeríti mind a vá- 1 ne verhesse és felette védő vas­rosok, községek, mind a tanyavi- lág lakosságát. A tanyavilágban tenkívül veszélyt rejt magában .iüörsfcözo petrőíeom^s _ olaj- unpákkal való világítás is. Megszokott és hasznos velejáró­ba a télnek a disznóvágással járó perzselós, húsfüstölés is, melynél sokan elmulasztják a gondos elő­relátást. Tudni kell például, hogy a városok, községek belterületén csakis géppel szabad perzselni, de nem úgy, mint egyesek teszik, kocsiszínben vagy istállóban. Ez épp olyan veszélyes, mint a pad­lásra deszkából épített füstölő, vagy az udvaron, folyosókon tég­lából, vályogból ideiglenesen ösz- szeállított üstház, vagy az abla­kon, ajtókon, tetőkön kivezetett szabálytalan füstcső. Lakásokban, üzemékben foko­zott gonddal kell télen végezni a fűtést, mindenütt jó karban kell tartani a tüzelőberendezéseket. A füstcsöveket rögzíteni kell és hé­zagmentesen összeilleszteni. A kémények tisztítóajtajaát ki kell Javítani, gyúlékony padozatú he­lyiségben vaslemezt kell tenni a kályhák alá. Igen fontos, hogy a tűz, a tűzhelyek közelében egy méter távolságon belül gyúlékony anyag ne legyen. Begyújtáshoz benzint, petróleumot, vagy hason­ló anyagot használni nem szabad. Hamut, parazsat csak lelocsolt ál­lapotban szabad kihordani tűzbiz­tos helvre. Különösen veszélyes a tüzelőbe­rendezések felügyeletnélküli ha­gyása főleg akkor, ha gyermek is marad a lakásban. Petró eum-, olajlámpát rendkívüli elővigyázat- tal kell kezelni, üzemanyaggal csak eloltott állapotban szabad a- zokat megtölteni. Istállóban külö­nösen gondosan kell az. Ilyen lám­lemezt kell elhelyezni, nehogy meggyújtsa a pókhálós mennye­zetet. Gyakran látni, hogy traktorok gépkocsik indításánál olajos és benzines fáklyát használnak a mo­tor melegítésére. Ez robbanásit idézhet elő. Nyílt lánggal motoro­kat előmelegíteni tehát veszélyes és tilos, célszerűbb azokat forró- vízzel való feltől léssel felmelegíte­ni, vagy hosszabb üzemszünet ese­tén a vizet és az üzemanyagot ki­engedni. K, Tóth Lajos, tűzrendészen főtörzsőrmester, Orosháza. ember, hogy valamikor apátok, ta­nyátok is az volt.-+ af­finer laidor irodalmi leveleaétte Békés megyét illeti meg! A Délmagyarország egyik kö­zelmúltban megjelent számában olvastuk a hírt, hogy a Műve­lődésügyi Minisztérium dr. Ma- dáesy Lászlónak, a szegedi iro­dalmi múzeum vezetőjének kez­deményezésére Gyuláról a sze­gedi levéltárba hozatta át Kner Izidornak, a híres gyomai nyomdász-irodalmárnak levele­zését. Értesülésünk szerint a Kiver­tél levéltári anyag még nem került át Szegedre, Gyulán van. Sajnos, a szegedi irodalmi mú­zeum, és vezetője, dr. Madácsy László elkövette azt a hibát hogy akcióját a Békés megyei szervek megkérdezése nélkül, azok megkerülésével indította el, figyelmen kívül hagyva azt a tudományos kutatómunkát, melyet megyénkben a nevezett anyaggal már esztendők óta folytatnak, és végső cél kép pen egy létesítendő viharsarki iro­dalmi múzeumban kívánják a megye lakossága számára is hozzáférhetővé tenni, ezen kí­vül pedig Elek László tanár — az Akadémia Könyvkiadó meg­bízásából — két kötetben kíván, ja közzétenni a nagy értéket je­lentő irodalmi levelezést. Reméljük, az ügyben megfe­lelő intézkedést tesz a Művelő­désügyi Minisztérium, és a Bé­kés megyére vonatkozó levéltári anyagot nem engedi Szegedre szállítani, hiszen Szeged Ilye» irányú kérésének semmiféle nyomós oka nem is lehet. HIP OLCSO NŐI VÁSÁR az ÁLLAMI ÁRUHÁZ-ban Jó minőségű női télikabát már Női szövetruhák Divatos kamgárn kiskosztüm Bakfiskabátok már kaphatók! 450.— Ft-tól 160.— és 250.— Ft-ért 480.— Ft-ért 400.— Ft-tól W Áttenni Békéscsaba, Szent István tér 14. A Kossuth-szoborral szemben. illl!!lllllllll!IUlllll!lll!IIII!l!li!lll!llll!t!lllllll!ll!llllllllllllllllllll!llllllllll!llinil|!llllll!lll!l!lllll!llllinit!llllllllllllllllllllllllllllll!llllilll[ltnilllll A művelődés százados útjai Megyénk színházi élete a Bach-korszakban A Bach-korszak sötét világában az irodalmi műfajok közül a szín­padi megjelenítés következtében a dráma volt a legsúlyosabb hely­zetben. A Ura és az epika bátrab­ban használhatott burkolt formát, a regényíró meg egyenesen sok mindent elmondhatott a sorok kö­zött, de jaj annak a színműírónak és színésznek, aki elrejtett gondo­latokra mert építeni, s azt vala­milyen úton-módon sejtetni is igyekezett. A közönség hangulata, tetszésnyilvánítása, a szemek né­ma találkozása vagy cinkos mo­solya még a magyarul tökéletesen nem tudó cenzorok előtt is árul­kodó volt. A színpad fontos követelménye az, hogy választ adjon a nézők é- letének izgató kérdéseire. Ha ezt nem képes megadni, nem számít­hat tartós sikerre, táblás házra, a közönség megfelelő támogatására. A színpad rá van kényszerülve ar­ra, hogy aktuális tárgyat vizsgál­jon. Éppen ezért érthető, hogy az elnyomatás idejében, amikor a legkegyetlenebb terrorral vizsgál­ták felül a társulatok működését, ruha- és kelléktárát, könyvtári ál- ladékát, amikor a hazafias eszmék terjesztése elé gátat emeltek, még inkább megnehezedett a színészek élete, a társulatok sorsa. Nem ad­hattak a művek még homályos megfogalmazást sem a kor legfon­tosabb kérdésére, a nemzeti füg­getlenség lehetőségeinek útjaira. Nehéz volt az a szerep, melyet vándorszínészeink magukra vál­óitok. Amúgy sem volt még elég becsülete a színészi játéknak, hl- •zen sokan azt sem tudták, mi 'án terem a színház. (Petőfi apja is azt gondolta, hogy színész fia bukfenceket hány - a- közönség szórakoztatására.) Nem volt ele­gendő múltja sem, noha tudunk arról, hogy már 1826-ban pl. Bé­késen volt színházi előadás. Ezek az előadások azonban nenn váltak általános jellegűekké, elszórt je­lenségek maradtak. Igen jellem­ző a megyénkben is megfordult Vajda János jegyzete az Egy ván­dorszínész naplójából című művé­ben: „Ki akartam magamat jól koplalni, tapasztalatokat akartam szerezni, országot, világot vágy­tam látni. Petőfi volt az ideálom: az is a színészeten kezdte, én is azon akartam kezdeni a költ&sé- get." Be is barangolta hát a tár­sulattal az Alföldet, Bácskát, Kun­ságot, a felső megyéket, Márma- rost, Erdélyt. „Egy ízben Békés­ben arra ébredtem, hogy nem lesz mit ennem" — írta tovább. S vi­dám, fiatalos lelkére igen jellem­ző: megörült neki, csakugyan ki­koplalhatta magát. Elképzelhető, hogy a Bach-kor- szakban sem lehetett semmivel sem rózsásabb a helyzet. A sza­badságharc bukása utáni fájdalom nagyon ráült a telkekre, a hata­lomtól félő nép nem kívánt vi­gadni, nem ment sehova, magába roskadt. S ha a nemzeti lelkese­dés korában Vajda Jánoshoz ha­sonlóan koplalhatott megyénkben a színész, még inkább koplalt eb­ben a korban. Egymást érték a köröztetések (Egressy Gábort, Csongrád megye volt szabadság- harci vezetőjét is köröztették ná­lunk, s érdeklődtek utána, nem volt-e valamilyen kapcsolatban megyénkkel), a bátrabb társulato­kat, melyek nem csatlakoztak a Német Színházi Egylethez, felosz­latták, színészeiket állandóan zak­latták. Nagyon sok adatunk van arra, hogy jelentős számú színé­szünk volt az ellenállás gondola­tának ébrentartói között. Ilyen tevékenységet végzett a körösla- dányi származású Hevesy Imre is, kát Füzy Kálmánnal .guerilla proklamációk terjesztésével” vi* dolt a kormányzat. A Habsburg-ház nagyon jól tudta, mi a színház feladata. Ül­dözte Is minden erővel. A Német Színházi Egyletet életrehívó tör­vény — csatlakoznia kellett hozzá minden magyar színtársulatnak — (a megyénkben megfordult tár­sulatok a főszolgabírói jelentések szerint nem vettek tudomást e törvényről), a német eszmék tér­hódításának elősegítéséül szolgált, a színészek és társulataik okmá­nyainak állandó ellenőrzése, a szín­házi előadások engedélyhez kötése súlyos anyagi kötelezettségek le­fizetése mellett, a nemzeti gondo­lat és szellem gúzsbakötését kí­vánták elérni. Nem is jelent meg színtársulat két éven át a megyében. 1851. de­cemberében aztán Demjén Mihály csoportja, az Arad—Kolozsvári Da Iszín társít lat tagja megjelent Békéscsabán, majd a következő év februárjában Gyulán. A két váro­son kíviil szerepelt még Békésen, Mezőberényben, Gyomén és Szarvason, a Bárány-vend/íglőben, Demjén neve nem ismeretlen a magyar színháztörténetben. 1842 nyarán ő engedte meg a Mezőbe­rényben időző Petőfi Sándornak és Orlal Petries Somának, hogy fellépjenek Gaál József jól sike­rült darabjában, a Peleskei Nótá­riusban. Társulatának tagjairól sajnos nem tesz említést egyetlen levél­tári irat sem, nem sorolja fel ru­határi készletét sem, mindössze anny it tudunk, hogy 15 színésze ivrit. Jóval több adatunk van már az 1853-ban Orosházán is szerepelt S ott rövid egy hónapi tartózkodás után felbomlott Klement (Szegedi) Sándor színtársulatáról. Ez a sze­gény társulat mindössze 10 taggal barangolt az országban. Volt köz­tük pesti, hevesi, fogarasi, kolozs­vári, torontáli, nagyváradi és veszprémi származású színész 18 évestől 43 éves korig, nős és nőt­len, férjezett és özvegy, hajadon és válóperben álló egyaránt. A társulat szabója egyben színész is volt. Ismeretes szegényes kelléktáruk jegyzéke is. Érdemes néhány pil­lantást vetni reá. Három darab fe­kete dominó, hat darab fe­kete dóka rózsaszínnel feldíszítve, két darab fekete spenczel fénye­sítve, négy darab fekete rövid bu- gyogó. két darab rózsaszín bugyo- gó, két darab vörös bugyogó, négy darab trikó-nadrág, egy pár sárga csizma, három darab fekete sapka, három darab fekete és rózsás- (nü kalap, két darab rózsaszínű sapka, két pár fekete ing és gatya, egy pár fehér ing és gatya, két darab „inas frak’’ adta az egész ruhatá­rat. Hát bizony ennyi kellékkel nem lehet nagyon választékosán öltözködni. Könyvtári álladéka 85 darab volt. Ebben több ismert magyar színműíró (Vörösmarty, Szigligeti, Kisfaludy Károly, Szigeti, óber- nyik, Jósika, Czakó, Gaál, Fáy András, Kövér Lajos, Hegedűs Lajos, Megyeri Károly) műve mel­lett nem egy külföldi íróé is sze­repelt. Így Moliere A botcsinálta doktor c. vígjátéka is. Műfaji megoszlás szerint a kimutatás a következőképpen osztja fel a da­rabokat: vígjáték 35 darab, dráma 19 darab, énekes színmű öt dirab, színmű három darab, ének°s víg­játék két darab, színjáték egy. A Csongrádról Orosházira tölt társulat 1853. augusztus 18-án osz­lott fel. A színészek egy része más társulathoz csatlakozott, a többiek „származási helyükre“ menjek. ELEK LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom