Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-29 / 282. szám

6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. november 29., szombat ÁLÁDI Télapó pályázata a Népújság legkisebb olvasói számára ‘sl ö a _N 1 R T E1 \ 8 P » o H ’ni E' P R 1 10 ÉL V n O «I'f N ft rJ m 12 s o * m '£ c, í é ■ m ti, N £. is J± D* K Pl m R i 6 17 EJ K E 18 _r 19 0 D >0 S \ E ü m % \ e R VI s v E'fb« 21 K % ! R. 26 V p E s 21.1 ^ o 1 R v\ O K G m 29 h ■O 1= R K R le,« Pí Vízszintes; i. December 6.-án <,..9 ........retek, mogyoró. 10. T áplálkozó. 11. E. N. A. R. 12. Betűik vannak benne. 13. Nem földi. 14. Rossz gyerek mondja. 16. A földet szántja. 18. Megtanul­-*« Heti étrendünk SZOMBAT: Zöldségleve$, eerpenyös rostélyos. VASÁRNAP; Karfiol-krémleves, cit­romos nyúlpeesenye, burgonyapüré, mokkatorta. HÉTFŐ: Hamis húsleves daragalus­kával, hamis fasirt, burgonya, meggy­mártás. KF.DD: Paradicsomleves, kelltápOvSZ- ta. sült szalonna, alma. SZERDA: Bableves, töltött spagetti, naspolya. CSÜTÖRTÖK; Gulyásleves, barát fü­le. PÉNTEK: Rántottleves. spenótfőze­lék, gombás-burgonyás rántotta, sült tök. ta a leckét. 20. S. É. 21. Liba mondja. 22. Ország. 24. Tyűk te­szi. 26. Kérek — magánhangzói. 27. Vígság. 28. Teke mássalhang­zói. 29. Én faragok, te faragsz,.., Függőleges; 2. Idős. 3. Anyóka. 4. Szülő. 5. Kopasz. 6. Figyel. 7. Névelővel; gőzparipa. 8. Nincs ru­hája. 13. Cukorka. 15. Madár — becézve. 17. Sok gabonaszál, ösz- szekötve. 19. Kutya teszi. 23. Szúr. 24. Ilyen alakú a kerék. 25. A. M. A. Figveljetekj gyerekek Örömmel tudatom veletek, hogy 1 újból megérkeztem a szerkesztőségbe, és elkészítet­tem számotokra ezt a kereszt­rejtvényt. Elhatároztam, hogy a helyes megfejtők között kiosz­tok egy egész puttonyra való ajándékot: mesekönyvet, cso­koládét, cukorkát. Remélem, valamennyien szeretnétek kap­ni tőlem valamit? Akkor pedig fejtsétek meg ezt a keresztrejt­vényt, vágjátok ki az egészet az újságból, és megfejtve küldjé­tek be „Népújság szerkesztősé­ge, Békéscsaba” címre. A borí­tékra írjátok rá; TÉLAPÓ-PÁ­LYÁZAT. A beküldési határidő 1958 december 3-a. December 4-i, csütörtöki számunkban már közöljük is azoknak a gyere­keknek a névsorát, akik helyes megfejtésük alapján arra érde­mesek lettek, hogy ajándékot kapjanak tőlem. Az ajándékok kiosztása 1958. december 5-én, délután fél 4 órakor lesz a szerkesztőségben, (Irodaház, I. emelet), ahol én, személyesen adom át az aján­dékokat az én kedves kis paj­tásaimnak. Sok sikert a rejtvényfejtés­hez! Szeretettel köszönt bennete­ket: A NÉPÚJSÁG TÉLAPÓJA Egy kitűnő könyv — vasárnapi szórakozás liatkó István: Felszívű uposiolok Kozmetikai apróság A bőr bársonyossága A korpafürdők lágyítják a bőrt j és bársonyos fehérséget adnak! neki. Ilyen fürdőt a következő- ' képpen készíthetünk: beszerzőnk i langyosvízben feloldunk, forró vi­zet öntünk hozzá, s így öntjük az egészet a fürdővízbe. E regény — kísérlet. Űjabb szó- használatunkban gyakorta mente­getőzésnek vélik e szócskát. Oly­kor hozzá is biggyesztik: „csak” kísérlet. Vallom, hogy a kísérlet az alkotói bátorság, a formaújítás a művészetben. Amikor a regény megírásához kezdtem, a naptár 1957. február­ját; mutatta. A történet viszont, a- mellyel a regény olvasásakor meg­ismerkednek, 1957 nyarán ér vé­get, Lehet-e az írónak szinte együtt haladni az idővel, kivált­képpen oly eseménydús korszak­kal, amilyen ez volt? Választ próbáltam adni erre is. Néha a közelmúlt messzibbnek tűnik, mint ami évtizeddel ezelőtt történt. Bizonyára megérzik ezt a távolságot mélyítő írói módszert, hasonlattal élve: optikai beállítást. A modern próza eszközeivel igye­keztem érzékeltetni ezt a sokszor valószínűtlennek tetsző, szinte a fétálomhoz hasonlatos állapo­tot. Pikareszk és lélektani regény elemei olvadnak össze a Félszívű apostolok-ban. Politika, szerelem, csalódás, útkeresés. E témák az---------+ a ►---------­N yári holmik eirakása ősz van. Szekrény mélyére kerül­nek a könnyű, vidám pettyes szok­nyák, fehér blúzok. A nyári holmik télire való eltevése aránylag kevesebb gonddal jár, mert gyapjúholmi nem sok van közöttük, így a molyoktól sem kell félteni. A nyári ruhákat, alsószoknyákat ala­posan mossuk ki, keményítsük, s tö­kéletesen kiszárítva, szorosan össze­csavarva tegyük el. Ha eljön az ideje, csak belocsoljuk, vasaljuk s máris tisztán felvehetjük. A vászon- és se- lyemanyagokat télen főleg a penésze­dés, dohosodás ellen kell védeni, mert ez még a száraz lakásokban is előfor­dulhat. Ha a falon páralecsapódást észle- lüuk, ruhaneműnket kéthetenként rakjuk ki, olyankor, mikor jól be- fütöttünk. Arra is ügyeljünk, hogy a berakott ruha ne feküdjön hozzá a szekrény hátsó falához. Katkó István arcképe, most jelent meg a „Félszívű apostolok4’ című kötete. irodalommal egyidősek. Új köny­vemben mindennek mai vetületét akartam megrajzolni. A rigónak ö szólása- Szerelmi ének a X VII.? századból — A rigónak ő szólása Engem vigasztal, Kit gyakorta óhajtottam. F ohászkodássa l, Mert ékesen, kedvesen Leiile 6 szép csendesen Sugárszárnyával. Alig vártam szép szólását Hogy neki halljam, Rózsaszínű szép orcáját Hogy csókolhassam, Kezét kezembe tartsam, Szép orcáját megcsókoltam. Azt óhajtottam. Megadtam neki magamat Mint szerelmemnek, Tudom, hogy ő is nem örül Fejem vesztének. Sót vigasztal énekekkel. Ékes tréfabeszédek kel. Kérli kedvemet. 5 liter durva korpát és beletesz- 1 ,| 1 e;i( ilil't Pliplú lük till VVpItitl szűk egy durva szálú vászon zate-, a ülteti 11)1 It UflUIIIHlllj V rlHH Mikor az emberek „nagy lábon“ éllek kóba, e zacskót a fürdőkád vizé­be tesszük és fürdés közben, időn­ként tryomogatjuk. A keményítő is igenNkellemes bőrlágyító. Fél kiló keményítőt előbb hideg, majd Mese, mese, meskete... Mátyás király meg a katona Elment egyszer Má­tyás országot nézni. Ahogy ballag, lát az átok pariján egy ka­tonát. Látja ám, hogy a katona retket eszik. Még a hóna alatt is szorongat egyet. — Mit eszel szol­gám? — kérdi tőle. — Találja ki az űr! — mordult egyet a katona. — Talán valami, pástétomot? — firtat­ja a király. — Lejjebb-, uram, lejjebb. — Talán bizony li­bacombot? — Lejjebb, uram, lejjebb. — Ejnye, ejnye — tréfál a király —, ha jól megnézem, úgy látom, hogy te retket eszel! •— Hát éppen elta­lálta az úr! Azzal ballag arrébb a király, de nem úgy a katona! Sehogy nem megy a fejébe, hogy ki is lehet ez az úr, aki annyim bele­szól még az ebédjébe is. — Hát az úr kicso­da? Talán bizony de­ák? — kiabál utána. Megfordul Mátyás, 6 is visszaszól: — Feljebb, fiam, feljebb. — Talán bizony fiskális? — Feljebb, fiam, feljebb. Megszeppen a ka­tona. Ijedten kéri: — Talán bizony va­lami udvari ember? — Feljebb, fiam, feljebb. — Csak nem a ki­rály? Valamennyi ruhadarab között a cipő viselkedett, mindig a leghii- «* ségesebben. A divat ugyan nem S szereti a logikát, & így az az alap­* törvény sem volt ínyére, amely * szerint a cipő arra való, hogy jár- ; janak benne. Bele-belekötött, | igyekezett az alapelvtől eltántorí­S tani. S ; Egyetlenegyszer sikerült a csá­; bítás, a cipő megszédült, megva­; dúlt és kirúgott a hámból — de 5 ekkor aztán alaposan, ■ ■ j Volt a rómaiaknak egy cipőfai- ; tájuk, az úgynevezett calceus re- ; pandus. Ennek az orra csőrszerű j hegyesen végződött és íelkunko- 5 rodott, mint egy megfordított ke- ; selyű, vagy mint a csónak orra. ! Nem igen hordták; valami di- 5 vatcipő lehetett. Ez a rég eífelej­• tett római cipő a XI. században • váratlanul ismét felibukkant. Az ■ anekdota Piantagenet Henriket S teszi meg az új divat szerzőjének, ; aki a cipő megtoldott csőiébe rej- J tette volna el középső ujjainak ! óriási bütvkét. Az anekdota tét­■ j szetős, de nem valószínű, mert a i csónakorrú cipő , már jóval előtte ~ Hát éppen élt a- ! ismeretes volt a kontinensen. A láltad fiam! j csónaikorrú név látszik a legmeg­Elkiáltotta. magát { felelőbbnek; a franciáknál is po­em? a katona: * ulaine volt a neve, ami csőrt is — Hál akkor fogja ! jelent, hajó-onrot Is, A németek meg az úr a retket. • Schnabeischuh-ra fordították a hadd tisztelegjek! 1 francia elnevezési, ebből szárma­zott a nálunk csőrös saru. itt-ott használatos Mindegy a név. A cipóorr pe­dig akár csőrhöz, akár hajóorr­hoz hasonlított, a hasonlatosság csupán rövid ideig tartott. Mert az orr elkezdett nőni. Nőtt egy­két hüvelyket, nőtt féllátoat, nőtt egy egész lábat, sőt amikor vég­képpen megbolondult, felnöveke­dett két teljes láb, vagyis körül­belül hatvanhat centiméter hosz- szúra! Az ilyen keskeny cipőkro- kodilus persze ide-oda fityegett és az állandó hasraivágódás veszedel­mét jelentette. Ügy segítettek raj­ta, hogy az orrot gyapjú- vagy szövettömítéssel megmerevítették, miáltal a járás is biztonságosabb lett és a kunkor Is nyert díszben és jelentőségében. A két láb hosz- szú orron a tömés sem segített, te­hát azt a megoldást eszelték ki, hogy az orrot felhajtották egészen a térdig s kapoccsal, vagy horog­gal odaerősítették. Aki ismeri a divat egyéb kinö­véseit, ezen a vadhajtáson nem is csodálkozik túlságosan. A .kéz­összecsapó áimélkodás csak akkor következik be, mikor kiderül, hogy a kerge divat nem csupán néhány évtizedig tartott, ném is egy századig, hanem érthetet’en módon körülbelül ötszáz eszten­deig. Jegyezzük meg, hogy... *— evésnél nem könyökölünk az asztalra ; — nem csámcsogunk, hanem csukott szájjal eszünk; levest, vizet nem szürcsölünk; — nem vesszük a kést szánkba, s nem nyúlunk kézzel a tálba; — egyenesen ülünk, nyugodtan eszünk; — nem beszélünk teli szájjal^ — nvelénél fogjuk az evőesz­köz!; — étkezési után nem tesszük vissza a piszkos evőeszközt az asz­talra, hanem egymás mellé fek­tetjük a tányérra; — nem tesszük uiiunkai a kés peremére ; — ivás előtt szánkat megtör "4- jük; — evés közben nem olvasunk; <— nem ülünk mosatlan kézzel, fésületlen hajjal asztalhoz; — törjük, és nem harapjuk a kenyeret.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom