Békés Megyei Népújság, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-04 / 260. szám

2 Bf.KÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. november 4., kedd Választási nagygyűlések megyénkben (Folytatás az 1. aldalról). | A gyűlés után még sokáig elbe-| eltelt két év eredményei bebizo- az emberek ügyeinek intézésével! szélgettek a körösladányiak Szó- nyitották a párt és a kormány po- becsülettel eleget tegyen választói; bek elvtárssal és a helyi vezetők- tátikájának helyességét. Most vá- bizalmának. j kel. lasztásokra készül az ország. A nép jelölt és november 16-án meg­választja küldötteit az országgyű­lésbe, a megyei, járási és községi tanácsokba. Elmondotta azt is, j hogy a délszlávofcnak 5 országgyű- ben a délszlávok elsők között fog- . lés; képviselőjelöltjük van, ezen- tak fegyvert az ellenforradalom le- j kívül a nemzetiség lakta községek- veréséért, a népi demokrácia vé- ben több délszlávot jelöltek ta- delmében. ínáostagnak. Beszéde végén éltet­Ezerkétszázon hallgatták meg Battonyán a választási nagygyűlés szánokait A község magyar, szerb és ro­mán nemzetiségű lakossága nagy érdeklődéssel várta a nagygyűlés kezdetét. Tíz óra utánra — az eső ellenére is — mintegy 1200-an jöt­tek össze a József Attila Művelő­dési Otthonba, hogy meghallgas­sák a nagygyűlés szónokainak: Laszli Pál elvtársnak, az MSZMP megyei bizottsága másodtitkárá­nak, megyei tanácstagjelöltnek és Ognyenovics Milánnak, a Magyar- országi Délszlávok Demokratikus Szövetsége főtitkárának, Baranya megye országgyűlési képviselője­löltjének beszédét. Laszli elvtárs először is a múlt­beli választásokra, a Horthy-ura- lom idejére emlékeztette a hall­gatóságot. Elmondta, hogy 1935- ban Battonyán is mintegy 700 in- ségmunkás tengette fillérekből é- letét. Majd ezután a felszabadulás és az ellenforradalom óta elért e- redményefcről szólt: — Legnagyobb politikai sike­rünk — mondotta —, hogy a fel­szabadulás után a párt vezetésé­vel megszüntettük a tőkések, a földbirtokosok uralmát, megte­remtettük a munkásosztály hatal­mát, megvalósítottuk és megszi­lárdítottuk a munkás-paraszt szö­vetséget Eredményeink igazolják — a kisebb-nagyobb hibák ellenére Is —, hogy helyes úton jártunk. 1945. óta megyénk is sokat fejlő­dött, s a lakosság életszínvonala is igen megnövekedett. A megyében 74 ezer lakásban van rádió, egy év alatt pedig 12 000 tűzhelyet, 9800 rádiót, 1500 motorkerékpárt vá­sároltak. A felszabadulás: ©ta- 30 község kapott villanyt, 14 új isko­lát építettünk. Majd ezután Battonya fejlődésé­ről szólva elmondotta, hogy a fel- szabadulás után a községben gép­állomás létesült, gimnáziumot ka­pott, s azóta 350 új lakás épült. A községben is gyökeret eresztett a mezőgazdasági nagyüzemi terme­lés: a 4 termelőszövetkezet csak­nem 3000 holdon gazdálkodik. 1945. után a nemzetiségi iskolák is jelentősen fejlődtek, míg a fel- szabadulás előtt a román iskolá­ban egy tanító volt, jelenleg hatan tanítanak. A délszláv iskolában pedig a felszabadulás előtti 2 taní­tóval szemben most nyolcán taní­tanak. Örömmel fogadták a batto- nyaiak Laszli elvtársnak azt a be­jelentését, hogy a községben csak­nem 2 millió forintos költséggel a jövő évben kenyérgyárat építenek. Nagy tetszéssel fogadott beszé­de után Ognyenovics elvtárs szólt magyar és szerb nyelven a nagy­gyűlés résztvevőihez. — Mi. nemzetiségiek, kettős el­nyomatás alatt éltünk a múltban. A népi demokráciától, az alkot­mánytól kaptunk jogot ahhoz, hogy szabadon, félelem nélkül él­hessünk, anyanyelvűnkön beszél­hessünk és ápolhassuk hagyomá­nyainkat. Szövetségünknek, a Ma­gyarországi Délszlávok Demokra­tikus Szövetségének, amely a Ha­zafias Népfront tagja, két fontos feladata van. Az egyik: a magyar néppel együtt a szocializmus épí­tése, a béke védelme, a másik: a magyarok és a délszlávok barát­ságának, együttműködésének erő­sítése.-4- Két évvel ezelőtt az ország­ban dühöngött az ellenforradalom, amely eddigi vívmányainkat akar­ta megsemmisíteni. A kísérlet a- zonban kudarcba fulladt. Büsz­kék vagyunk arra, hogy nemzeti­ségünk zöme távol tartotta magát az ellenforradalmároktól. Katymá- ron, Hercegszántón, Bácsalmáson és még több délszláv lakta község­Beszédében megemlékezett ar­ról, hogy az ellenforradalom óta te a magyar és a nemzetiségiek egyre szilárduló barátságát. Sarkadon Boros Gergely és Leel-össy Kálmán beszélt (Tudósítónktól.) Tézsla Ferenc, a Hazafias Nép­front községi bizottsága elnökének megnyitó szavai után Boros Ger­gely képviselőjelölt, az MSZMP járási bizottságának első titkára mondott beszédet 1400 választó előtt. — Nem is kell nagyon idősnek lenni ahhoz, hogy valaki emlékez­zen a Horthy-rendszer választási módszereire — kezdte beszédét. Grófok, bárók voltak akkor a képviselőjelöltek. Csak ígérgettek a választások előtt és hitegették a népet, de a választás után nem tettek semmit. Féldaként megemlítette, hogy Ártány községben az egyik képvi­selőjelölt villanyt ígért a község­nek, hogy rá szavazzanak. A vá­lasztás előtt ki is hordták a vil­lanyoszlopokat a községbe, de a- lig, hogy a választás elmúlt, visz- szaszállították és csak a felsza­badulás után, 1947-ben kapott a község villanyt. Boros elvtárs beszélt a megvál­tozott életünkről: a felszabadulás óta elért eredményeinkről. A fel­szabadulás óta épült Sarkadon egy modern kendergyár, a cukorgyár korszerűsítésére is- mintegy 16 járdák épültek, fürdő, törpe víz­mű létesült. Megemlékezett az ellenforrada­lom pusztításairól, a Szovjetunió és a szocialista tábor országainak baráti segítségéről. Beszélt a kül­politikai eseményekről is, majd az ellenség rágalmazó aknamunkájá­ról, mellyel zavart akarnak kel­teni és az országon belül elért e- redményeket akarják kisebbíteni. Válaszoljunk a külföldi és belföl­di jó uraknak azzal a közmondás­sal, hogy: a kutya ugat, a karaván halad — fejezte be beszédét Boros elvtárs. Utána Leel-össy Kálmán kép­viselőjelölt, a Sarkadi Cukorgyár főmérnöke szólt néhány mondat­ban a választókhoz. Hongsúlvozia, hogy az elért eredményeinket a munkásosztály, a dolgozó paraszt­ságunk és a haladó értelmiségiek közös összefogásának, alkotó mun­kájának köszönhetjük. Elmondta, hogy a Sarkadi Cukorgyárban most ötször annyit termelnek, mint a felszabadulás előtti évek­ben, s a munkásoknak sokkal jobb a keresete és a megélhetése. A tettek kézzelfoghatóan bizonyít­hat ják elért eredményeinkéit — fßr Péter János felszólalása az ENSZ Politikai Bizottságában A Politikai Bizottság péntek délutáni ülésén » leszerelésről szóló határozati javaslatok fe­letti vitában felszólalt Péter János, a Magyar Népköztársa­ság ENSZ küldöttségének tag­ja. Bírálta az atom- és hidro- génfegyver-kísérletek kérdésé­ben a bizottság elé terjesztett három határozati javaslatot. A 17 állam által amerikai sugall- mazásra előterjesztett javaslat arra az alapra épült, hogy a kí­sérletek beszüntetésében való megállapodást függővé teszik a leszerelés egész problémaköré­nek különböző kérdéseiben el­érhető fokozatos megegyezéstől. Azonban, ha az Egyesült Nemze­tek nem jut el arra az állás­pontra, hogy a nagyhatalmak­nak részleges megegyezéssel kell elindulmok a fegyr érkezési verseny problémájának megol­dása útján, akkor sohasem fog­nak hozzákezdeni a leszerelés­hez. Péter János ezután a követ­kezőket mondotta: „Ne vezessen félre bennünket az a feltevés, hogy a felfüggesztés kompro­misszumot jelent a kísérletek folytatása és megszüntetése kö­zött. A legutóbbi hetek tapasz­talatai mutatják, hogy a felfüg­gesztés, akármilyen rövid, vagy hosszú időre szó), elkerülhetet­lenül fokozott előkészületekhez vezet, új kísérletezések céljából. Ha nem kapcsolódik a felfüg­gesztéshez biztos garancia ar­ra vonatkozólag, hogy egyik fél sem újítja fel a kísérleteket, akkor a felfüggesztés — akár rövid, akár hosszú időre szól — kényszeríti az atomba tál inakat, hogy saját biztonságuk érdeké­ben minden eshetőségre számít­va, fokozottan készüljenek új az alapelve, s a támogatásra felhozott érvek nem meggyő­zőek, küldöttségem véleménye az, hogy aki erre a javaslatra szavaz, valójában a nukleáris kísérletek folytatása érdekében adja le szavazatát". A szovjet javaslat ezzel szemben világosan kifejezi va­lamennyi nép érdekeit, amikor ködösítés nélkül hangoztatja * kísérletek megszüntetésének szükségességét — mondotta Pé­ter János a továbbiakban. A* India és még 13 ország által előterjesztett javaslat, bár nem miadenbfin felel meg ezeknek a kivánalmaknak, ugyan« ak han­got ad a népek határozott kö­vetelésének, ezért a magyar de­legáció mindkét javaslatot tá­mogatja. A jobb tűzvédelemért Az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkársága felülvizsgálta az önkéntes tűzo’tótestületek munká­ját, s az észrevételeket határozat­ba foglalta, hogy a községek és a mezőgazdaság tűzvédelmét még biztonságosabbá tegyék. A határo­zat adta feladatokat a Békéscsa bai Tűzrrndészeti Főparancsnot ságon ismertették a községekben, szocialista szektorokban működő önkéntes tűzoltótestületek pa­rancsnokaival. A megbeszélésen jelen volt az MSZMP Békés me­gyei Bizottsága, a megyei tanácsi, és a Hazafias Képfront képvise­lője is. A baráti légkörben lefolyt meg­beszélésen a párt- és -a tömegszelte, vezetek képviselői a legmesszebb­menő támogatásukról jvizt'isítot- kisérletekre. Mivel tehát ennek [ ták az önkéntes tűzoltótesiületele a határozati javaslatnak hibás 1 vezetőit. .27) Elvonul a köd millió forintot fordítottak. Utak, 'jezte be beszédét a főmérnök. Köles Pál rendőrszázados a fejét forgatta jobbra-balra és reszketett, ö sem tudta, hogy mitévő legyen, bár egy koffer" «lakészített maga mellé, m den eshe őségre. Lassan elcsendesült mindem Kiürült az óvópimce. Itt is, ott is bekapcsolták a rádiót. Tudni a- karták az események pontos magyarázatát. Csavargatták a rádiósombot s egyszer csak megszólalt a bukaresti adó ma­gyar nyelvű szpíkere s utána felhangzott dr. Münnich Ferenc hangja: Nem nézhettük tovább tétlenül a cselekvésre képtelen­né vált kormány tagjaiként, hogy a demokrácia leple alatt ellenforradalmi terroristák és banditák á’Iati módon gyilkol­ják legjobb munkás és paraszt testvéreinké*, rettegésben tart­sák békés állampolgárainkat, anarchiába döntsék hazánkat és hosszú időre az ellenforrada. lom igájába hajtsák egész né­pünket... Szürkülni kezdett. Kialudtak a lámpák. Fekeíéék sisere cso­portja szétszórva, kábultan tű­nődött: Azért vet.ük őrizetbe a békés, traktoristát, Lestyán Já­nost, a békési tanács elnökhe- he'yettesét, Tarr Lajost, hogy most szabadon fussanak? Meg a többi kommunistát? Pedig milyen okosan csinálta a dol­gokat Békésein is Juhász György volt csendőr. Ráncba szedte a rüheseket. Milyen akkurátusán állt me? szétvetett lábbal a le­tartóztatottak a.tajában még mielőtt Csabára szántották ő— két és odamondogatott nekik, amú?y mamrarosan: Szép kis társaság... Na, miért nem éne­keltek!... Milyen ügyes emberek voltak, és mi lett az egészből? :..A bukott rendszer örököseit is felelősségre kell vonni —rö­pültek Mindszenty szavai a rá­dió hullámain november 3-án, szombat este. Éjszaka borult az emberekre, mégis kevesen hajtották fejüket álomra Kiszökött az emberek szeméből az álom, a hideg őszi éjszaka levegőjét se érezték. Lüktetett a munkásvér, forron­gott a józan ész: meddig? Ho­vá még? Feketéék, mint a sülyedő ha­jó patkányai, futottak ide-oda. Amikor kettemJhárman össze­találkoztak, úgy látszott, már- már kibújnak a bőrükből örö­mükben Mindszenty „szózaté­ra”, Kaskötő majdhogy megette Füzessyt és Feketét. — Látjátok!... Tíz nap és mi­enk a vilás! -- ölelte körül ő- k?t, még néhány könny is ki­gördült sötét szeméből. De ez már a farkas és a bá­rány játéka volt. Egyik sem á- rulta el a másiknak, mit forral magában. Valamennyien tudták, Mindszenty szavai körül valami bűzük. A vén róka rosszul szi­matolhatott, mert bizony itt még nincs minden rendjén. Az orosz katonai egységek mozdulatai­ban valahogy mást lehet látni, 'mint amit ő mond. Nem a visz- szavonulókra hasonlítanak. S a kommun isták, a munkások is valahogy másként beszélnek, mint néhány nappal ezelőtt. A békéscsabai lapnyomdában lázasan csinálták Kiss Béláék a Független Újságot. Tóth Gyula tördelő szerkesztő vastag betűk­kel szedette, hogy az oroszok­nak nincs üzemanyaguk, kenye­rük, de Fekete már a letartóz­tatottaknál járt és bűnbánóan m-ndta: Ha valami fordulat jön, emlékezzetek rá, hogyan bántam veletek. Kaskötő még mihelyt elvbarátaitól megsza­badulhatott, rögvest kereket ol­dott s néhány hét múlva vala­honnan Nyugatról üzent nekik, hogy csak tartsanak ki tovább... A rotációs gép már döbörgött a nyomdában, ontotta a Függet­len Újságot, amelynek első ol­dalán nagy betűk ordították: üzemanyagot, élelmet nem a- dunk az oroszoknak! Igaz, Kaskötő ekkor már sar­kával fenyegette a kommunis­tákat és az oroszokat, dehát Tóth Gyu'áék, Kiss Béláék csak csinálják az újságot, hátha va­lahogy eljut az emberekhez. Legalább megzavarodnak, nem tudják, mitévők lesyenek. Kiss Béláék jó fullajtárok vol‘ak mindig, egy szóra megtagadták, hogy valaha is a kommunisták­kal tartottak. Az ilyen rongy embsrek, az árulók jő fegyver­társai a népi demokrácia ellen­feleinek. Különben egy köpetet sem érnek, mert valamilyen koncért eladnák lelkűket is. Most is ezt tették. Szóval Kaskötő a novemberi éjszakában Nyugat felé osont, a többiek meg itt a megyében főzték kásájukat Hajnalban hirtelen megállt szemük, szá­juk: dübörgés hatolt be a be­sötétített ablakaikon. Visszafoj­tott lélegzettel hallgatták: hát­ha most is csak valami megra­kott szekér nyikorog, mint a múltkor. — Nem szekér! — sápadtak el azok is, akik még csoportba verődve virrasztottak, azok is, akik egyedül. — Tankok jön­nek. Oroszok!... — Majd meglátjuk most asz- szonyom, ki az igazi hazafi — sziszegte a csabai körösparti bériház egyik lépcsőházában az óvóhelyre rohanva L. L. az egyik asszonyra. Az óvóhely ajtaján egy férfi­fej bukkant fel s gazdája hal­kan súgta a legközelebb állók­nak: Az oroszok körülvették a DÁV-ot. — Akkor már az Országházat is — toldotta meg egy másik. — Hozzanak homokot!—ren­delkezett L. L. — Ki kell tar­tani, amíg jönnek az ENSZ- csapatok. — Ha akarja, csinálja! Ne pa­rancsolgasson — dörren t egy hang.

Next

/
Oldalképek
Tartalom