Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-17 / 245. szám
Mai számunkból BÉKÉS MEGYEI T«6c »Mtottrjai •crwMjeUk'1 Népújság MSZMP BÉKÉS MEGYE I B/ZOTTSAGANAK LAPJA. JS58. OKTOBER 11., PÉNTEK Ar« 50 fillér III. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM Kikre szavaznak a sarkad keresztúriak? 3, oldal ★ ftépek a megyei belkereskedelmi tanácskozásról 4, oldal Ma: Jövő heti rádióműsor 5. oldal Választási nagygyűlés Angyalföldön Kádár János elvtárs mondott beszédet több mint százezer fővárosi dolgozó előtt Szerdán délután Angyalföldön, a Láng Gépgyár sporttelepén a Hazafias Népfront XIII. kerületi elnökségének és az MSZMP kerületi bizottságának rendezésében tartották első választási nagygyűlésüket a főváros dolgozói. A gyűlés kezdetét több mint százezer érdeklődő várta és tízezrek, akiknek nagygyűlés színhelyén már nem jutott hely, a szomszédos utcákban felállított hagszórókon figyelték a nagygyűlés lefolyását. A nagygyűlést Kiss János, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára nyitotta meg. Megnyitója után Kádár János elvtárs. az MSZMP Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. Hem rejtettük véka alá céljainkat: mi a kommunizmus hívei vagyunk Az amerikai nagytőkések — kezdte beszédét Kádár János — nemrég újból kimestarkedték, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésén napirendre tűzzék az általuk gyártott, úgynevezett magyar kérdést. Mesterkedéseiket a legkülönbözőbb torzításokkal, Ujjúkból szopott rémtörténetekkel szokták (alátámasztani. Ha az általuk terjesztett zagyvaságoknak is rágalmaknak csak egy tizede igaz lenne, akkor a Duna-Tisza mentán már egyetlen teremtett lélek sem élne. (Derültség.) Ezzel szemben népünk teljes létszámban — igaz, ez a szám nem nagyon nagy, ,nam egészen tízmillió —, de jó egészségben, békében dolgozik Magyarországon (nagy taps) és éli a maga, törvényes alkotmányán nyugvó, normális életéi. A választási előkészületekről szólva hangsúlyozta, hogy a választás munka is, politikai harc is. A jelölőgyűlés-sorozatnak már körülbelül negyven százaléka lezajlott. A nagyvárosokban, a gyárakban éppúgy, mint a falvakban körülbelül kétszerannyi ember vesz részt -a jelölőgyűléseken, mint leg'• '"Uóbb.-- Választás előtt állunk, jelöltek vagyunk, szólnunk kell politikánkról — folytatta Kádár János. — Politikánk nyílt, nem rejtettük véka alá céljainkat: mi a kommunizmus hívei vagyunk, New York államban kormányzót választanak ezekben a napokban. Két jelölt van. Az egyik ismertebb nevű: Rockefeller multimilliomos, a másikat nálunk kevésbé ismerik, de szintén multimilliomos. Aligha hiszem, hogy ők azzal állhatnának oda a választók elé: kérem, ml a multimilliomosok érdekét és diktatúráját képviseljük. Kénytelenek azt mondani, hogy a dolgozók érdekében akarnak tevékenykedni. Ki hiszi ezt, ki nem? Az más kérdés! De nem nehéz eldönteni, amikor mi azt mondjuk, hogy a munkásosztály embereiként jöttünk, a proletárdiktatúra, a munkásnemzetköziség, a magyar—szovjet barátság hívei vagyunk és ellenségei a burzsoá diktatúrának — mindenki tudja, hogy ez így van. (Nagy taps.) A magyar nép immár saját tapasztalatai alapján alkothat véleményt a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány politikájáról é» saját élete alakulásán mérheti le e politika eredményeit. Aligha volt még magyar kormány, amelyik súlyosabb körülmények között kezdte volna munkáját. A burzsoá ellenforradalom már szinte bent volt a szobában, a háború pedig ott állt a küszöbön. A burzsoá ellenforradalom már meghúzta a lélekharangot a népköztársaság fölött, temetni akarta * dolgozó nép évszázados, immár megvalósult álmát, a nép hatalmát ás vele minden reménységét. Gyalázták népköztársaságunkat, gyaláztá'k bíz esztendő minden munkáját és eredményét. Elvtársak! Azt hiszem, tudják, hogy számon tartjuk a régi hibákat. Tudjuk, hol volt a hiba az építő munkába u, de tíz év vívmányai, eredményei szentek, mert sokmillió magyar munkás, paraszt és értelmiségi alkotta meg azokat és ellenük senki fel nem emelheti szent-- ségtörő kezét. (Nagy taps.) Forradalmi munkás-paraszt kormányunkat induláskor a burzso- ák, a fasiszták, az árulók és imperialista gazdáik vad üvöltése, állati gyűlölete és gyilkos fegyvere fogadta. Mi azonban nem ijedtünk meg tőlük. Fájdalmasabb és nehezebb volt számunkra, hogy az ellenségen kívül sok megzavart, becsületes ember kétkedésével és remény tvasztettségével is meg kellett küzdenünk. Politikánkat az első perctől kezdve kommunista igazságunkra, a magyar munkásosztályra, a nép szocialista hazafiságára, a magyar nép legigazibb barátjának, a szovjet népnek támogatására, a nemzetközi mu nk á sszol id ári tásra építettük, tehát sziklaszilárd, megdönthetetlen alapra! Azóta se tértünk le erről a magúink választotta útról — bár volt értetlenség is, eszmei zavar is, kishitűség is, csalogatás is, sőt, fenyegetés és erőszak velünk szemben. Következetesek maradtunk, s két év scsilárd, következetes politikája, a szívós munka és a harc meghozta eredményeit. Nem állítjuk, hogy nálunk már minden portán kolbászból van a kerítés, de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy az élet jó és normális. Van szilárd munkáslhatal- munk. Népünk békében él. A Magyar Népköztársaság a szocialista tábor megbecsült tagjla és előttünk a szocializmus mind fényesebben ragyogó napja világítja az utat. Következetes politikánk e- redményei között nem a legutolsó — sőt talán a legelső és legfontosabb — a vezetők és a tömegék között kialakult kölcsönös bizalom, a párt, a kormány és a tömegek szoros kapcsolata, egysége és összeforrottsága. Nekünk két évvel ezelőtt a Rá- kosi-féle vezetés okozta csalódások, majd a Nagy Imre-csoport álnok népcsalása és bűnös árulása után kellett odaállni a nép elé és bizalmat kérni az új vezetés számára. Tettékkel kellett bizonyítanunk — miközben igen keményen kellett fogni az ügyeket —, hogy jót akarunk, hogy rendbehozzuk az ország dolgait és nem hatalmaskodni akarunk a nép felett, hanem becsülettel szolgálni a népet, (Nagy taps.) Azt hiszem. most, két év után elmondhatjuk önmagunkról: tetteink bizonyítják szándékaink őszinteségét, eredményeink, politikánk helyességét. A tömegek ezt látva mind nagyobb bizalommal támogatják Központi Bizottságunk; it rmá- nyunk politikáját. Mi, akik mint vezetők dolgozunk, köszönettel tartozunk a magyar dolgozó népnek a növekvő bizalomért és cselekvő támogatásáért. Az eredmények, amelyeket e két év alatt elértünk, népünk dolgozó millióinak munkájából születtek. Mi, a Hazafias Népfront jelöltjei tiszta lelkiismerettel, emelt fővel állunk a választók elé. Büszkék vagyunk pártunkra, a Magyar Szocialista Munkáspártra, a- mely- a tragikus helyzetből kivezette az országot és a népet. Büszkék vagyunk forradalmi munkás-paraszt kormányunkra, amelyet ugyan az imperialisták, a reakciósok gyűlölnek, de világszerte szeretik és becsülik mindazok, akik hívei a szocializmusnak és a népek szabadságának. (Hosszantartó, nagy taps.) Legfőbb büszkeségünk munkás- osztályunk, dolgozó népünk, a- mely nevelt és a súlyos helyzetben az ország élére állított bennünket. Büszíkék vagyunk a népünkre, amely a testvéri népek támogatásával megvédte a szocializmus és a béke ügyét hazánkban az ellenforradalmi felkeléssel szemben és bizonyosak vagyunk abban, hogy a választás, a szavazatok milliói megerősítik és támogatják politikánkat, a szavazók megadják a támogatást a- zoknak az embereknek, akik — az Elnöki Tanács elnökének legmagasabb közjogi posztjától kezdve a legkisebb falu legegyszerűbb tanácstagjáig — ezt a politikát képviselik és a mindennapi életben lépésről-lépésre megvalósítják: — Politikánk változatlan — folytatta Kádár János —, mert azt az élet kipróbálta, helyességét igazolta. Belpolitikánk lényege: demokrácia a népnek, diktatúra a dolgozó nép ellenségeivel szemben! (Nagy taps.) Az ellenforradalmi bűnösök fele- lősségrevonása alapjában megtörtént. A megtévedteknek megbocsátottunk, zömük visszatért azóta a helyes útra. Az ellenforradalmat azonban nem felejtjük el! Itt az országban is, határainkon kívül is, mindenkinek tudnia kell, hogy sem ma, sem a jövőben senkinek nem lehet büntetlenül támadni a Magyar Nép- köztársaság ellen, aknamunkát folytatni a nép hatalma ellen. (Taps.) Rendszerünket az újjászervezett és újjászületett néphadseregünk és államunk más friss erői védik, köztük egy új, de jónak bizonyult fegyver: » városi és • falusi munkásnépből toborzott munkásőrségünk. (Nagy taps.) Társadalmi rendszerünk lényeges vonása munkásosztályunk vezető szerepe, amelyet tovább kell erősítenünk. Munkásosztályunk vezető szerepét a párt érvényesíti, ezért nekünk az a nézetünk, hogy a társadalmi élet minden területén egyformán és általánosan érvényesülnie kell a párt irányító és vezető szerepének. A munkásosztály vezette népi állam legfőbb politikai .alapja a két nagy dolgozó osztály, a munkásság és a parasztság szövetsége. Úgy gondoljuk, továbbra is feladat, hogy ezt a szövetséget — a- mely ismét erős — még tovább szilárdítsuk. A munkásosztály minden fokon bevonja a hktalom gyakorlásába a parasztság fiait. A néphatalom megvédi az egész parasztságot az átkos kapitalizmustól, segíti a termelésben az egyéni parasztot, ugyanakkor teljes e- rővel támogatja a termelőszövetkezeti mozgalmat, amely a falun fő eszköze a szocialista társadalom felépítésének. Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdaság szocialista átépítése az egész nép érdeke, de mindenekelőtt magáé a dolgozó parasztságé. Az egyénileg dolgozó parasztság az elmúlt két évben meggyőződhetett arról, hogy a párt és a kormány következetesein segíti a falu szocialista átalakulását. Ez állandó és központi kérdés. Az értelmiségről beszélt ezután Kádár János. Megállapította, hogy iparunk, mezőgazdaságunk, termelő és alkotó imun'ká.ník eredményei nagyszerűen bizonyítják, hogy az értelmiség túlnyomó többsége együtt halad a néppel, becsülettel végzi a maga munkáját. Dolgozik a mi értelmiségünk — hangoztatta. — Nézzék meg a brüsszeli világkiállításon elért e- redmónyeinket. Pavilonunk szép sikert aratott. Magyarország 46 díjat kapott, közöttük 20 nagydíjat, 25 különböző más díjat és a pavilonért aranycsillagot. Azt hiszem, ez nagyszerű eredmény. (Nagy taps,) S ebben benne van a munkás, a paraszt és az értelmiségi munkája is. — A kultúra bizonyos területein egy árnyalattal nehezebb a helyzet, mint az iparban dolgozó értelmiségieknél, vagy a tudományos kutatóknál. Nem nagyon kell találgatni: a művészetről és az irodalomról beszélek. Ott kicsit nehezebb a helyzet. Előrementünk ezen a téren is és a jövőben még előbbre akarunk menni. Kidolgoztuk szocialista művelődéspolitikánk irányelveit, amely sok évre előre megszabja a teendőket. Nyíltan megmondjuk: nem burzsoá kultúrát, hanem szocialista kultúrát akarunk teremteni az ország népének. Fezért a kultúra területén is megalkuvás nélkül harcolunk minden ellenséges nézettel, de türelmesek vagyunk a téveszméket hordozó emberekkel szemben. Kezdettől ügyeltünk arra, hogy emberi önérzetükben ne bántsuk meg azokat az értelmiségieket, a- kik nem mindenben értettek velünk egyet, vagy bizonyos kérdésekben egyenesen szemben áll ak velünk. Azt akarluk, hogy belső meggyőződésből maguk adják fel helytelen álláspontjukat. Az a véleményünk, hogy helyesen cselekedtünk. Nem igényeltünk és a jövőben sem igényelünk belső meggyőződés nélkül kinyögött frázisokat, elvtelen udvarlást a párt és a kormány iránt. Ellenkezőleg! Az ilyent megvetjük! Aki nem szereti pártunkat, kormányunkat, politikánkat, senki sem fogja kényszeríteni arra, hogy vasárnap, -mondjuk a piac főterén, dicsérje azt. (Derültség.) Komolyra fordítva a szót, meg kell mondanom, hogy íróink között, íróink gondolkodásában — most már mindenkit ideértve — mély erjedés és változás megy végbe. Ők is látják — azok is, akik nagyot tévedtek és szerintünk nagyot vétettek — merre halad népünk, látják a két év erőfeszítéseinek eredményeit, s mind nagyobb mértékben ébredt fel bennük a leikiisme- ret. Ki így, ki úgy — elkezdtek dolgozni. Nem igaz, hogy hallgattak a magyar írók. Ez ma már csak a reakció álma. S van még egy tényező, a- melyik gondolkodásra készteti az idősebb írónemzedéket: abban a bizonyos félesztendőben, amikor ők valóbabn hallgattak, megindult útján egy új, fiatal nemzedék! Sok olyan fiatal költő és író van már, akinek nevével később milliók ismerkednek meg, mint a szocializmus és a nép ügye költőjének, írójának a nevével. A városi kispolgárság döntő többsége a konszolidáció idején és most is pozitív szerepet töltött és tölt be — állapította meg ezután, majd így folytatta: — A városi kisiparosok, vagy a kispolgárok más rétegei még sok évig nyugodtan dolgozhatnak. tevékenykedhetnek. Nem akarunk olyan hibába esni, hogy mondjuk, a fogpisakálót, vagy a libatollból késült kenőtol- lat a nagyipar állítsa elő. (Derültség.) A kisiparnak, a kisiparosoknak és másfajta kispolgároknak megivan a maguk sajátos feladata, azt még sok-sok évig nyugodtan végezhetik. Úgy gondoljuk, eljön az az idő, amikor le kell maid lépniük a kistőkés pódiumról és oda kell állniok. ahová álltak már (Folytatás a 2. oldalon.)
