Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-17 / 245. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. október 17., péntek Választási nagygyűlés Angyalföldön (Folytatás az 1. oldalról.) 4 szövetkezetekbe tömörült kisi­szonyáról is beszélt Kádár János. — Belpolitikánk egyik jelentős Iparosak is, ahol a többi ember áll eredményének tekintjük — mon- ahol csak a munka az élet a- dotfta többek között —, hogy je­lapja. Akkor majd biztosítani kell nékik is — mint dolgozó embe­reknek — és gyermekeiknek is a személyes boldogulás útját. Ez az igazságos és helyes eljárás. Ami­kor azonban ezt világosan meg­mondjuk, meg kell mondani azt is, hogy nem tetszik nekünk, ha valamelyik kispolgár elvéti a mér­téket és nem éri be azzal a bizo­nyos — ahogy ők szeretik mon­dani — szolid polgári haszonnal, hanem lánckereskedelemmel, spe­kulációval minden évben meg a- karja háromszorozni az alaptőké­jét. Ezt nem engedjük meg! (Taps.) Gazdasági intézkedést is teszünk ez. ellene aki a törvényes előíráso­kat megsérti, azt megbüntetjük. A kispolgárság többsége megérti, hogy ez máskép nem lehet, s he­lyesli az intézkedéseket. A kormány és az egyházak vi­lenleg lojális a kapcsolat a kor­mány és az egyházak között. Kádár János ezután gazdaság- politikai kérdésekről beszélt. Fel­idézte az ellenforradalom okozta 22 milliárd forintnyi kárt, majd így' folytatta: — Életek is pusztultak el és hányódnak a nagyvilágban, ö- szintén megmondom, Központi Bi­zottságunk és kormányunk saj' nálja azoknak az egyszerű, az el­lenforradalmárok által félreveze­tett, beugra:ott fiatalembereknek az életét, akik a néphatalom vé­delmezőivel szembe,i estek el. A- zokat a fiatalokat is sajnáljuk, a- ki'k kivágtattak úgymond a sza­badság földjére, hogy aztán min­denféle lágerek emeletes ágyain találják magukat és megismerjék a csajkarendszert, amely ott lé­tezik, nem pedig minálunk! Az ellenforradalom okozta gazdasági károkból kilábaltunk Tavaly hat százalékkal maga­sabb volt az ipari termelés, mint 1965-ben, s a mezőgazdasági ter­més is igen jó volt. Az idén az első kilenc hónapban az ipari ter­melés már 14 százalékkal halad­ja meg a tavalyit. kot. Ezt az álláspontot azzal in­dokolják, hogy mit fognak szól­ni mondjuk a kétgyermekesek, ha csak a harmadik gyerek után emelik a pótlékot. Van azonban egy másik nézet és ezt fogadtuk el. Azt mondottuk, hogy a kétgyer­mekes családoknak meg kell ér- teniök, hogy az ország gazdasági helyzete pillanatnyilag többet nem enged meg. De, ha azt meg­engedi, hogy annak a körülbelül 110 000 családnak a helyzetén könnyítsünk, ahol sok gyermek van, akkor nekünk mielőbb kö­telességünk segíteni ezeken a csa­ládokon! Ezt meg fogják érteni az emberek. Majd, amikor olyan helyzet­ben kezünk, hogy általánosan emelhetjük a családi pótlé­kot, nem fogunk várni egy hétig sem. Viszont már most sem szabad tét­lenül néznünk azt, hogy magányos asszonyok négy-öt gyermekkel szűkösebben éljenek olyan or­szágban, ahol a nép átlaga lassan a világrekordot éri el a táplálko­zásban. (Helyeslés, nagy taps.) — Ha világosan látjuk már az idei év eredményeit, akkor a jö­vő év elején, bizonyos kategóriák­nál emelni kell a fizetést. Olyan kategóriákról van szó, amelyek nem a nehéziparban dolgoznak, de a munkások általános jó élete és nyugodt álrria szempontjából fon­tos feladatokat végeznek. Az egészségügyi dolgozókra, valamint az általános és kö­zépiskolai tanítókra gondolok. (Taps.) Mert a fizetésük bi­zonyos mértékben elmaradt. Rendezni kell az ügyüket, hiszen ők gyógyítják a dolgozókat, ha betegek és ők faragnak embert gyermekeinkből. Helyzetük to­vábbi javítása össznépi, össznem- zeti érdek. A lakáskérdésről többek kö­zött a következőket mondotta: A hároméves tervben 110 00Q lakást építünk Sokan az ellenforradalom u- tán — azt hitték akkor, hogy a tűztünk, elértük: stabilizáltuk az elől tévesztenünk a következő­ket: csak reális életszínvonal e- melkedést határozhatunk el. Ez az év arra szolgál, hogy megtart­suk az 1957. decemberéig elért nívót és megteremtsük a további j elpusztult Az ieénvek előrehaladás felté eleit. A célt, a- ] geteg Iakas elpusztult. Az igenjeit melyet erre az évre magunk elé j Ez évi átlagban hatvan százalék­kal több, mint az elmúlt években. Emellett a jövő év első felében olyan tervet kell törvényerőre e- melnünk, amelynek végrehajtásá­val 15 év alatt alapjában megold­juk Magyarországon a lakáskér­dést. Ismeretes, hogy a második világháborúban és 1956-ban ren­penz tönkremegy. Lázasan vásá­roltak. Mi azonban győztük áru­val! Most 17 milliárd forint érté­kű áru van az üzletekben és a raktárakban. Tessék nyugodtan vásárolni! (Nagy taps.) Most 2100 millió forint takarékbetét van az országban. Dolgozóinknak ezt a törekvését dicsérendőnek, jónak tartjuk a saját szempontjukból is és az ország szempontjából is. — Az életszínvonal — mint is­meretes — tavaly 14—16 száza­lékkal növekedett. A statisztiku­sok most alaposabban utána szá­moltak és azt mondják, hogy a korábbihoz képest tavaly nem 14 1—16 százalékkal, hanem pontosab­ban 18 százalék fölé emelkedett az életszínvonal. Én ilyen dolgok­ban konzervatív vagyok és in­kább a réginél maradok, 14—16 ^százaléknál. Ha 17 százalékot ka­pok, nem fogok haragudni, ha előzőleg csak tizennégyet mond­tunk. Viszont, ha előzőleg 17 szá­zalékot mondtunk volna, s csak 14 százalékot értünk volna el. ak­kor ezért mindenki haragudna. Bocsássanak meg, hogy ha nagy dolgokkal tréfál az ember, de van egy terület, ahol megint élenjáró szerepünk van. Miről van szó? Az egy főre jutó kalóriafo­gyasztás Olaszországban 257«, Hollandiában 291«, Ausztriá­ban 2940, Angliában 323«, a Magyar Népköztársaságban pedig 3240 Ha 10 kalóriával is, de már meg­előztük az Egyesült Államokat is, Angliát is — ha még nem is az egy főre számított termelésben, de az evésben. (Derültség.) — Ismét komolyra fordítva a szót — az elért eredmény maga nagy és megmutatkozik annak az elvnek az érvényesülése, hogy a szocializmus építésének együtt kell járni a dolgozók életszínvo­nalának emelkedésével. Nj'uaod- tan állíthatom, hogy nálunk ez az elv gyakorlatban is megvalósult. Gazdasági előrelahadásunk- ban is két tényező volt a dön­tő: a Szovjetuniótól, Kínától és a többi országtól kapott segítség, valamint a magyar dolgozó nép becsületes és egyre lendületesebb termelő­munkája. — Nem szabad azonban szem életszínvonalat. Kádár János ezután bejelentet­te, hogy a párt széleskörűen meg­vizsgálta, milyen kérdések foglal­koztatják a munkásosztályt. A kommunista és pár'.ónkívüli tár­sadalmi munkások r°‘ körülbelül 5 000—50 000 dolgozóval beszél­tek. — Azt kértük az emberektől, mondják meg véleményüket az egj'es kérdésekről. A dolgozók el­mondották: helyeslik a párt po­litikáját. Első és fő követelésük, hogy ezt a helyes politikát még következetesebben valósítsuk meg az élet minden területén. Ez igaz­ságos és helyes követelés! Ne­künk a központban az a dolgunk, hogy következetesen érvényt sze­rezzünk dolgozóink e fő követe­lésének. Van olyan ismert szociá­lis kérdés, amely a munkások jó részét foglalkoztatja. Ilyenek: a nyugdíjasok egy részének hátrá­nyos helyzete, a sokgyermekes családok helyzete, továbbá az, hogy a dolgozok egyes kategóriái­nak keresete más kategóriákhoz képest elmaradott, végül a lakás­kérdés. — A Központi Bizottság most vi­tatta meg ezeket az kérdéseket és határozatokat is hozott. A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy — az idei év első kilenc hó­napjának eredményei alapján és a további fejlődést figj'elembevé- ve — a jövő évben végre kell haj­tani azt az általános életszínvo­nalnövelést, amelyet a hároméves tervben előírtunk. Ezenkívül a jö-r vő év első felében néhány dolgot rendezni kelL Az a véleményünk, hogy se­gíteni kell a nyugdíjasok bi­zonyos kategóriájának helyze­tén és gondoskodni kell ar­ról, hogy a nyugdíjak megál­lapításának az összes ledolgo­zott évek száma jobban érvé­nyesüljön, mint jelenleg. (Taps.) A jövő év első felében segíteni kell azokon a családokon is, ahol három, vagy több gyermek van és azokon a magányos asszonyo­kon, akiknek két, vagy kettőnél több gyermek eltartásáról kell gondoskodniok. (Taps.) Van olyan nézet, hogy várjunk az egésszel egy-két esztendőt, hogy általáno­san emelhessük a családi pótlé­is megnövekedtek. Emlékezzenek csak 1930-ra, amikor egymás he- gj'én hátán éltek a munkásembe­rek, de a fővárosban 8000 kiadó lakás volt. Senki sem rohant ki­venni azokat, mert nem tudta, hogy a következő héten dolgozik-e még, Most nem kell félni attól, hogy nem tudják a lakbért fizetni, vagy a jövő héten nem lesz munka. Az igények növekedtek, s mi arra gondolunk, hogy meg­kétszerezhetjük, sőt meghá­romszorozhatjuk a lakásépí­tést, ha a lakásra váró dolgo­zók egy kicsit takarékoskod­nak, szövetkezetei alapítanak, így saját tulajdonukként, sa­ját maguknak előbb fognak lakást építeni. így az állami lakásépítésből is hamarabb jutnak lakáshoz a leg­jobban rászorultak. A mai lak­bérek mellett nincs más út a la­káskérdés megoldására. A lakbé­rek a fenntartás 70 százalékát sem fedezik. Meg kell mozdulniok te­hát egy kicsit a társadalmi erők­nek. A Horthy-rendszerben az emberek a keresetük negyven szá­zalékát adták lakbérre, most öt- h'at százalékát csupán. Komolyan szembe kell néznünk tehát a la • káskéndéssel és kézbe kell ven­nünk megoldását. Elhatároztuk, hogy 15 óv alatt — a társadalom segítségével, mozgósításával — egj'szersmindenkorra rendbe kell hozni a lakáshelyzetet. Nem lehet az unokákra örökül hagyni. Elég baj, hogy mi nyögjük. Mi a régi uraktól örököltük ezt az áldatlan helyzetet. A továbbiakban elmondotta, hogy az idén már decemberben jóvá­hagyják a jövő évi tervet. Készül az ötéves terv is, amelyhez az anyag- és energiaszükséglet na- gj'otobdk részét már előre biztosí­tottuk. Foglalkozunk a 15 éves távlati tervvel, s már megkezdő dött az előkészítő munka. — A gazdasági élet fejlődése e- gésaséges. Tovább kell javítani a gazdasági vezetést. A gazdasági vezető tartson rendet a maga por­táján, A vezetők legyenek kicsit félelősébbek. Kádár János ezután külpolitikai kérdésekről beszélt. Megállapí­totta: külpolitikánk mindenki előtt ismeretes s az nem fog változni a jövőben sem — Büszkék vagyunk arra, hogy népünket barátjának mondja az a szovjet nép, amely négy évtized alatt csodát teremtett az egykori cári Oroszország helyén. Milyen örömmel és büszkeséggel halljuk, hogy most az Egyesült Államok­ban hozzáértő emberek kétségbe­esetten követelik: „érjük utói a Szovjetuniót a tudományos kép­zésben, a közoktatásban, az ener­giakutatásban”. Azt az országot, a- hoi negyyen esztendővel ezelőtt tömeges volt az írástudatlanság. Ilyen eredményekre csak a szo­cializmus képes. Büszkék vagyunk e nagy nép barátságára és rendületlenül mindenkor a magyar—szovjet barátság mellett vagyunk és leszünk. (Hasszantartó viharos taps.) U- gj’anígy hívei és következetes har­cosai vagyunk a szocialista tá­bor egységének. (Nagy taps.) A világ változik. A Szovjetunió az első szocialista ország volt a világon, de most, ezekben az 6- vekben lerakták a szocialista tár­sadalom alapját Bulgáriában, Kí­nában — és az nem akármekkora ország. Közel járnak a szocializ­mus felépítéséhez Csehszlovákiá­ban és az egész szocialista világ gyors ütemben halad előre a szo­cializmus teljes felépítésének út- ján. Minden feltétel megvan ah­hoz, hogy mi, magyarok is ki­csit gyorsabb léptekkel halad­junk ezen az úton. Egység kell, akarat kell, eltökéltség kell! Külpolitikánkat illetően egyik szomszédunkkal, Jugoszláviával nézetéltéréseink vannak — ideoló­giaiak is, politikaiak is. A jugo- szláivok például nem helj'eslik, hogy a 12 szocialista ország egy­séges táborba tömörült. Nekünk viszont az a véleményünk, hogy ha nem volna szociálisra tábor, akkor már béke sem volna a vi­lágon. A jugoszlávok mostanában olyasmit üzennek nekünk, hogy a viszony javítását óhajtják. Mi u- gj’anezt akarjuk és reméljük, hogy a jószomszédi viszony fej­lődni fog. Hívei vagj'unk ennek, ha azonban vannak Jugoszláviá­ban olyan emberek, akik azt kép­zelik, hogy viszonyukat Magyar- országgal úgy is javíthatják, hogy körijén sajtójuk szidalmazza a Szovjetuniót, Kínát, Bulgáriát, Al­bániát — akkor ez az elgondolá­suk hibás. A jugoszláv elvtársaknak meg kell érteniük, hogy a Szovjet­unió, Kína, Bulgária, Albánia, Csehszlovákia és a Magyar Népköztársaság álláspontja között hajszálnyi eltérés sincs az elvi kérdések megítélésé­ben, vagy a nemzetközi poli­tika alapvető kérdéseiben. (Lelkes taps.) A szovjet, a kínai, a bolgár, az albán vagy a csehszlo­vák nép nekünk, magyaroknak testvérünk és szövetségesünk — a bajban mellettünk álltak. Nehe­zen tudjuk e barátkozást elkép­zelni a jugoszláv elvtársakkal, ha testvéreinkre szitkokat szórnak. Reméljük, hogy a jugoszláv elv­társak változtatni fognak ezen a magatartáson és arra törekszenek — ami tényleg közös érdek és a- mit jó volna csinálni —, hogy ál­talában javítsuk kapcsolatainkat. Szolidárisak vagyunk a nagy Kínával. Kína partmenti szigetei­nek kérdése Kína belügye és a2 igazság a Kínai Népköztársaság ol­dalán van. Elítéljük és megbélyegezzük az amerikai imperialistákat, akik jogot próbálnak formálni arra, hogy egy hatalmas sza­bad nép, egy független or- szég be Kigyeibe avatkozzanak. Mi a békés egymás mellett élés hívei vagyunk — folytatta Kádár János. — Békében akarunk élni Ausztriával is. Mostanában az osztrák kormány ténj'ezői pár olyan kijelentést tet­tek, hogy elő akarják mozdítani a normális viszony kialakulását Ausztria és Magyarország között. Ezt üdvözöljük. Mindent meg fo­gunk tenni ezért és őszintén re­méljük is, hogy kialakul a jó­szomszédi viszony. Nekünk azon­ban az a benyomásunk, hogy Bécsben működnek bizonyos —az osztrák népen és talán még az osztrák kormányom is kívülálló — erők, amelyek nem gkarják az AusztrUa és Magyarország közötti jóviszonyt. legutóbb például a Die Presse című újságban láttam egy cikket, amely többek között azt mondja, hogy határőreink gépfegyverednek csöve Ausztria felé néz. (Derültség.) Miféle fel­fedezés ez? Az osztrák határőrség talán Becs felé irányítja géppuí káinak csövét? (Derültség.) Nem hiszem. Az ilyen hangulatkeltésig azt mutatja, hogy amikor semmi ok sincs rá, akkor is működnek Becsben valamiféle olyan erők, a- melyek — ha már mással nem tudják — ilj-en, gyakran nevetsé­ges ostobaságokkal akarják a Mlagj'ar Népköztársaság ellen han­golni az osztrák népet. Ügy gondoljuk, helyes lenne, ha az osztrák nép és a kor­mány utána nézne, hogy ilyen erők ne rontsák ott a két or­szág közötti jószomszédi vi­szonyt, s akkor mindjárt egye­nesbe tudunk jönni, s ez vé­leményünk szerint mindkét országnak és mindkét népnek javára válik. Jó viszonyt akarunk az Egye­sült Államokkal is. Bár kissé ne­héz velük jó viszonyban lenni. En­nek egyszerű okai vannak. Gon­doljunk csak egy dologra: 1924- ben az Egyesült Államok kormá­nya Horthy fasiszta rendszerének kormánj ával egész sor együttmű­ködési megállapodást kötött — konzuli, fizetési, örökségi ügyek­ben. Ezeket a szerződéseket az E- gyesült Államok kormánya 1946- ban a magyar nép kormányával szemben egyoldalúan felmondta, pedig a magyar nép és a Magyar Népköztársaság véget vetett a fasiszta rendszernek. Különös fel­fogás ez: a fasiszta Horthy-rezsim­mel tudtak együttműködni, tud­tak szerződést kötni, míg a de­mokratikus Magyarországot csak támadni, mocskolni és ócsárolni tudják. (Folytatás a 3. oldalon. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom