Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-12 / 241. szám

10öS «bóber 12., vadára»»

BÉKÉS MEGYEI NÉPC'JSÁG

3

Ahol megvalósul a szocialista községpolitika

A régi,még Árpád-kori település idejéből való község utcáin Járva az emberek szépérzékét, igényességét, alkotó kezét, eredményeit láthatjuk. A szürke hétköznapokon üresek Gyoma utcái, csak a „kosaras”- ünnepeken, a heti két alkalommal tartott piac napján népesedik be. Nagyok a hetipiacok, a- Ihol ott találjuk a termelőszövetkezeteket, az állami gazdaságot és természetesen az üzletből élő kofákat is. Nagy az eladók tábora, de nem kevesebb a vevőké sem. ami az emberek pénzkészletének, jómódjának fokmérője. A piaccal szemben az ódon tanácsháza. Az emberek •ma mér szinte természetesnek veszik, ha a piac alkalmakor ügyes-bajos dolgaikkal bemennek a tanács elnökéhez, titkárához s bizony kevésszer emlékeznek vissza a kapun kigördülő hintón gőgösen ülő „főjegyző úrra”, amikor a piacon mindenkinek arra kellett fordulnia, s levett kalappal hajbókolni. Ez megszűnt. Azonban észrevétlenül ma sem jöhet ki Juhász elvtárs, a tanács elnöke, vagy Rát- kai Dániel tanácstitkár. Észreveszik őket a dolgozó emberek tnapi dolgaik elintézése érdekében, de észreveszik őket a kofák is és vigyázva kínálgatják áruikat, mert Juhász elvtársék szigorúan ellenőrzik, hogy szabálytalanság ne történjen. Elvégre a tanácsnak is az a dolga, hogy a dolgozók érdekeit képviselje. S ez a bizalomra épített intézmény ma mát- nyolcadik éve működik egyre eredményesebben.

Nyolc év nem nagy idő as ember életében, s különösen nem nagy az ezer éves Gycrma ’ életében. De az a változás, ami nyolc év alatt a tanács létrejötte óta történt, évszázados fejlődést hagyott maga mögött, megcsúfolva a magukat okosnak tartó „urakat". Ezek az évek azok, amikor a szocialista községpolitikának megfelelően formálódott a község arculata. Ezekben az években szűntek meg az elkülönülések Fegyvernek, Mirhóhát, Révlakos, Zöldlapos és a német város között. Ma már csak Gyoma. így ismerik az idegenek s a helybeliek is csak a részletes magyarázkodás közben eresztik szélnek e- zeket a neveket. Talán egy része még a községnek, Beseny- szeg nem olvadt be a községbe, de ez a vasútnak tudható be, mely elválasztja ezt az egyébként egybetartozó két részt. No de azért nem mostohagyerek Besenyszeg sem, hisz' a szocialista községpolitika hatása érződik, meglátszik itt is. Az új családi házak sora, a sárt megszüntető betonjárdák, a kultúrát jelentő villany, új iskola, óvoda, boltok és még sok minden mind-mind a gondoskodás szimbólumai. Egy teljes utca épült itt a tanács alakulása óta, s a dolgozók ezt az utcát a tanácsról'nevezték el.

Az öreg község utcáin sem dagasztják a sarat. Nyolc év aDolgozók gyors- és gépíró versenye

Október 24-én és 25-én gyors- és gépíró versenyt rendeznek Békéscsabán. A versenyen bárki résztvehet előzetes jelentkezés a- tapján, A versenyre és gyakorló órákra jelentkezni lehet Békéscsabán, a Gyors- és Gépíró Iskolában, Sztálin út 1. sz .alatt. Telefon: 23—28.

latt nyolc kilométer hosszú betonjárda épült, mely több mint egy millióba került. S ez a munka még nincs befejezve, folyik jelenleg is és a tanács feladata lesz, hogy a jövőben sem legyenek e munkák folytatásának akadályai.

S még az új betonjárdán lépegetünk. taposva a fásításkor ültetett fiatal fák lehulló leveleit, a művelődés léhetőségei- ről, a kulturális igényekről beszélgetünk.

— Üj középiskolát, gimnáziumot kapott Gyoma — mondja Ratkai Dániel tanácstitkár. — Működik, s igen eredményesen a művelődési otthon kultúrcso- portja. Mozi van, s néha-néha a Békés megyei Jókai Színház is ellátogat. Háromszázhetven- ezer forintos beruházással könyvtárat létesítettünk. De, hogy a tanyavilágot se hagyjuk ki, ott is építettünk két új iskolát, többet meg bővítettünk.

Mintha sose akarná abbahagyni, mondja, sorolja a nyolc év eredményeit, alkotásait. Közben csinos lányok — mert ebben sem szenved hiányt Gyoma — kantákkal kezükben viszik a vizet. Ratkai Dániel mintha gondolatolvasó lenne, meg sem várja a kérdést, máris mondja.

— Most készítettük el nemrégen a tízéves vízgazdálkodási tervet. Ha ez megvalósul, akkor Gyomán 100 méternél mesz- szebbre nem kell senkinek vízért menni. Igaz, nagyon sok-, ba kerül, de megéri. Törpe vízmüvet építünk. A próbafúrásokat már ez évben megkezdik.

— Nem lesz korai nyilvános-, ságra hozni?

— Dehogy! — neveti el magát — hisz1 mindenki tudja már, s mindennap kérdezik, hogy mikor kezdjük a munkát, mert jönnének segíteni.

Igen, fejlődik, szépül a község, de bármennyire is gyors ez az ütem, mégis sok minden hiányzik még. A pártszervezet, a tanács és a Hazafias Népfront helyi bizottsága kezdeményezésére azonban már elkészült a távlati terv és aszerint halad a munka. A hosszú évek óta húzódozó fürdő-ügy eldőlt már. Megkapják a gyomaiak. Ez évben sikerült több mint 60 fokos vizet találni. A fúrás befejeződött. És a kút percenként 400—450 liter melegvizet ad. Sokba került. Egymillió forint nem volt elég. De a folvdogáló víz, a dolgozók érdeklődése, s a bizalom a tanács iránt, mely az emberek részéről megmutatkozik, kárpótolja a milliót. Ez év telén már fürödhetnek a gyomai dolgozók. Igaz, még csak egy-két kádas fürdőt építenek, de a következő évben már korszerűen berendezett fürdő várja a hét porától tisztulni akaró termelőszövetkezeti tagokat, a gyógyulni kívánó reumásokat.

A jövő tervei merészek, nagyok, de nem megvalósíthatatlanok. S mint a tanács titkára mondja: — A- hogyan megvalósítottuk a járdák építését, a villany- hálózat bevezetését, ugyanúgy a vízellátás, a fürdő építése is közös akarattal, segítséggel létrejön. Bővítik a könyvtárakat, korszerűsítik az iskolákat, építik tovább az új házakat, szebbé, jobbá teszik az emberek életét,

Majnái' József

A nagydífal kaptuk

i teljese 4'a,

A nemes versengés, amelyet a Földművelésügyi Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium indított el a szakiskólák között, véget ért.

Elhatároztuk, hogy készítünk egy működő K—25-ös Zetor-mo- dellt. Sakkoktatóink, tanulóink nagy lelkesedéssel fogtak a munkához. A modell készítésében részt vett Intézetünk csaknem minden dolgozója és a II. éves tanulók nagy százaléka. A kis gép teljesen hasonmása a nagy eredetinek. Működését egy 150 W-os rejtett villanymotorral biztosítottuk, a sebességváltója annyira tökéletes, hogy a 6 sebességet előre és a 2 sebességet hátra külön-kü- lön kapcsolja. A világítás és a kormányszerkezet megoldása is

ljesen azonos a nagy eredetivel. Az egész ország színe előtt kellett bemutatnunk, hogy mire vagyunk képesek. A lelkesedést fokozta az a körülmény, hogy tudamásunikra hozták, hogy a díjazott modellek részt vesznek a Mezőgazdasági Kiállításon. A kiállításon megjelent érdeklődők nagy elismeréssel beszéltek gépünkről. A másik nagy elismerés akkor ért bennünket, a* mikor a bíráló bizottság munkánkat nagydíjjal tüntette ki. Ez egy televíziós készülék antennával A jutalom szimbóluma, a televíziós antenna immár intézetünk homlokzatán hirdeti, hogy jó munkát csináltunk.

Urbaniczki István Gyula 613. sz. Iparitaniuló tézet igazgatója

In•WNéma leventék...

Néhány nappal ezelőtt adatokat gyűjtöttem a Gyomai Baromfikeltető Állomás bővítéséről. Végigjártam a megyei tanács mezőgazdasági osztályának irodáit, ahol az előadók tájékoztat. tak a keltető állomás bővítéséről. A hosszas beszélgetés után két adatot szerettem volna ellenőrizni a

megyei tanács tervosztályán. Nyomban telefon után nyúltam s jelentkezett a hívott szám. Felsoroltam a két adatot, hozzátettem: fedi-e a valót az állattenyésztési csoporttól kapott információ, S mit

göndörnek, ml volt a válasz?

— A tényállást majd írásban megküldjük.

E rövid, egy mondatban összefoglalt, vaskos válaszon egy pillanatig eltűnődtem s arra gondoltam, micsoda precíz emberek lehetnek a tervosztályon, lám, ragaszkodnak az íráshoz.

Mi lenne vajon, ha az MHS azon szerve, amelyik a dolgozók vasárnapi sétarepülését intézi, írásban válaszolna annak, aki szombaton délután telefonon érdeklődne a vasárnapi programról? Hétfőn megkapná postán

Éppen ezért hajthatatlan voltam és a sző szoros értelmében kikönyörögtem a választ. Igazán azonban csak akkor értékeltem, hogy szóba- elegyedtek velem, a- mikor megtudtam, hogy a tervosztállyal csak írásban lehet

beszélgetni. Az ott dolgozók mindenről tényállást fektetnek fel, azt iktatják, postázzák, állítom hűbben, mint a bürokraták. Nagy kár, hogy nem használják a

nyelvüket. Talán attól félnek, hogy a nyelvhasználat miatt kevesebb lesz a muth-t ka? ,l>

— sik —*

(11)

De mi történi itt...?

Megmast

elWVWmVWWWVVTOVWWHVtWVWmWWWWWWW OWVW MMtWUmWmMMMWHMMHMUMVUHWmVWVI

| _ Ezzel zárult a délutáni gyűlés. A visszafordulás megtörtént. Az emberek, a kommunisták értetlenül nézték egymást, míg Tóth diadalmámorban úszott a könnyen irányítható „tömegtaps” láttán. Boldogsága határtalan volt. Azzal állított a laktanyába, hogy embereit magához rendelte.

— A tömeg így akarta! — tárta szét kezét az összegyűltek előtt. — Én pedig inkább a tömegnek hiszek, mint egy-két pártbizottsági tagnak, meg politikai tisztnek... Értsék meg bajtársak, ez a helyes. Ha most még nem is értik, meg fogják majd érteni... Most pedig szervezzenek baj társak tiszteket,

menjenek ki az ünneplő tömeg közé. Győzelemre kell vinni a harcot a rákosisták felett...

Hogy a katonatisztek mennyire voltak az úgynevezett szabadságharc mellett, arra jellemző, hogy a mintegy százötven tisztből mindössze hatan—heten menték az utcára.

A néhány száz ember, akiket különböző fenyegetésekkel ostoroztak az utcára, meg azok, akiknek bajuk volt a népi demokráciával, este a SZOT Székház elé gyülekeztek. Azt mondták nekik, menjenek oda, mert este, a forradalmi tanács elnökségének ülése után újra tüntetésre kell indulni. Hova, merre, miért? Ki tudta? Majd ahova mondják.

Késő estére járt az idő, amikor összegyűltek a forradalmi tanács elnökségi tagjai. A délelőtt kidolgozott taktikai elv szerint vitték tovább céljukat. A mindinkább elnökké váló Fekete Pál mutatott elkeseredéssel állt fel:

(Folytatás a II. rész.)

A laktanyakapunál néhány személy bebocsátásra várt. Ha nem engedik őket be — mondták —, ide hozzák a tömeget. Tóth alezredes először tartózkodni akart a találkozástól, aztán telefonom szólt a kapuügyeleteshez:

— Engedje fel őket!

— A forradalmi tanács küldöttei vagyunk. Azért jöttünk, hogy meghívjuk Tóth polgártársat a forradalmi tanács ülésére. A tömeg(?) követeli a letartóztatottak szabadonbocsátá- sát..; Magyarázatot kérünk..; — mutatkoztak be a küldöttek.

— Nem magyarázkodok most, majd odamegyek...

— De követeljük a szabadlábra helyezésüket, különben idehozzuk a tömeget!

— Na és mit akarnak a tömeggel?

— Azt majd ön megtudja!

— Idefigyeljenek! Tudják maguk, mit beszélnek?

— Igenis, tudjuk ta az égjük cinikusan.

Tóth egy pillanatra kent, nem válaszolt Majd azzal bocsátotta hogy meggondolja.

Meggondolta! A hadosztály törzstisztjeinek legnagyobb meglepetésére délben kinyittatta a fogda ajtaját, s elengedte a háválaszolmeghök- semmit. el őket,

rom elienforradalmárt. könnyebbülve mehetett már a forradalmi tanács mökségének délutáni ülésére.

... Kaskötő rögtön munkához látott. Idegesen verte az asztalt egjr léccel, mely, mielőtt leverték, a színházon levő vörös csillag tartója volt. A színészklub egyik sarkából vette ke- zeü gyébe.

— Ostobák voltunk! — ütö- gette nadrágja szárához a keskeny lécet, s idegesen nézett Aporra és Hrabovszldra. — Tudhattuk volna, hogjr volt párttagokkal nem lehet kezdeni, hogy elárulnak bennünket. És mi még megbíztunk bennük! Ostobák!

— Ki gondolhatott erre? mentegetőzött Hrabovszki.

— Ki? Aki forradalmat akar csinálni és el akar pusztítani egy rendszert, annak gondolnia kell mindenre...! Gyerünk, kidolgozzuk a taktikai tervet — intett emezeknek. — Várjatok gazemberek — mondta magában, miközben ceruzát húzott elő. — Saját kezetekkel fojtalak meg benneteket! Tóthot belerántjuk úgy, hogy ki nem mászik belőle. Utána a szemétre dobjuk..; Értitek? — röhögött.

Jól megértették részleteiben is a taktikát, melynek elveit

már a délutáni gyűlésen követték.

Fekete Pálé volt az első szerep.

— Mit csináltál? Elárultad szent ügyünket — síránikozott Tóthinak az utcára szerelt hangszórón keresztül. Tóth mentegetőzni akart, de Fekete leintette. — Ne is tagadd, mi már ezt megbeszéltük... — Az ügyetlen megjegyzés miatt Kaskötő pislogással leintette Feketét. így Tóth jutott szóhoz.

— Kedves polgártársak! Fi- gj'eljenék rám, mi rendet akartunk, ezért tettem, semmi másért...— Le Tóthtal! — kiáltotta valaki az utcán tömörülő csoportból.

Tóth megszeppent, elakadt a szava. Fekete hajolt közelebb a mikrofonhoz, hogy leintse az utcán gyülekező embereket:

Tóth folytatta tovább, amikor elhallgatott az utca.

— De tudom polgártársaim, hogy hibát követtem el, becsaptak engem. Kijelentem most itt mindenki előtt, hogy nem lépünk ki a forradalmi tanácsból, hajlandó vagyok Önökkel együtt menni a forradalomban..;

Apor gyorsan kinyomta Feketét és Tóthot az Irodaház erkélyére, hogy ott ölelkezzenek össze.

A jelképes látványra az utcán néhányan tapsolni kezdtek ós éljeneztek, többen kacagtak a szédítő marhaságon.