Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-04 / 234. szám

195*. október 4., wombat BÉKÉS MEGYEI NÉPCJSAG 3 Meddig teszik még próbára Povázsay Gyuláné türelmét? A megyei tanács ipari osztályá­tól szóltak át a minap telefonon, hogy felettéb érdekes panaszos le­velet küldtek le a Magyar Rádió­tól' kivizsgálás és intézkedés vé­gett. A panasztevő: Povázsay Gyu­láné, Békéscsaba, V., Temesvári lit 14. szám alatti lakos. A pana­szolt: a Békéscsabai Vegyesipari Vállalat. Történt még a múlt év júliusá­ban, hogy Povázsayné két év alatt megtakarított pénzéből egy csaknem négy és félezer forint ér­tékű csempekályhát rendelt a vállalatnál. És hogy ne csak jó, hanem szép is legyen, ezért kikö­tötte, hogy tányéros mintájú csem­péből kéri, Ebbe bele is egyeztek a vállalatnál. Povázsayné annak rendje és módja szerint aláírta a megrendelőlapot é6 boldogan vár­ta, mikor kezdik meg lakásán a kályha összerakását. Egy szép napon ki is mentek az­után, kiszállították a kályha épí­téséhez szükséges anyagot. Meg­kezdték a munkát és amikor elké­szült a várva-várt csempekályha, azután érték csak Povázsayékat a vaskosabbnál vaskosabb meglepe­tések. Először azért, mert a kály­ha hátsó, falfelőli oldalát és tete­jét nem a megrendelt, tányérmin­tájú csempéből, hanem olcsó, si­ma csempelapokból rakták ki. Povázsay, akj Budapesten dolgo- 2Ó:i, cle ákkor éppen itthon tartóz­kodott, látva ezt, kerékpárra ült, ál : 4 elment a vállalathoz és kifogásol­ta, hogy bár olcsóbb csempét is felhasználtak a kályha építésénél, a számlázásnál mégis a drágább, tányéros mintájút számolták el. Zsolnay telepvezető ekkor azt mondta: „Rendelet van rá, hogy mennyiben rossz lenne a kémény, akkor a kályhában nem égne el o- lyan gyorsan a tüzelő. Továbbá azt is kifogásolták, hogy egy-két óra után a kályha teljesen kihűl, tehát nem tartja a meleget. Kezdődött a végnélküli kálvá­ria: vita, panasz egymást követte. Végül az idén márciusban maga Zsolnay telepvezető ment ki Po- vázsayékihoz, hogy szemügyre ve­gye a kályhát. Megállapította, hogy a kályha huzatja jó, a gáz azonban azért szivárog a tetején, mert a fedőcsempék alatt valami­lyen repedés van. Elmondta azt is még, hogy a kályha azért hűl ki olyan gyorsan, mert az ajtók záródásaihoz nem tettek aszbeszt- zsinórt tömítésnek. Ezután úgy-a- hogy megcsinálták. A kályha ezután sem lett jobb, füstölt, mint régen, a meleget sem tartotta. Áprilisban, amikor Po­vázsay ismét felkereste a vállalat­nál Zsolnay telepvezetőt, tőle azt a választ kapta, hogy három na­pon belül ismét kijönnek megnéz­ni, hogy mi a baj. Telt, múlt az idő és a vállalat­tól mégsem mentek ki. A pana­szosok aztán a városi tanács pénz­ügyi osztályához, a vállalat fel­ügyelő hatóságához fordultak se­gítségért. Pribojszki elvtárs és Szabadosné többször beszélteik a vállalat vezetőségéivel, s azt az ígéretet kapták, hogy feltétlenül intézkednek. De ez is csak ígéret maradt ugyanúgy, mint a többi, a későbbi. Povázsayné végül is türelmét vesztve, a Magyar Rádióhoz for­dult segítségért. Úgy gondoljuk, ideje lenne végre valahána pontot tenni az ügy végére azzal, hogy a vállalat rendbehozza az elpuská­zott kályhát. A becsület is ezt kívánja, hiszen nem játszhatnak a végtelenségig a megrendelő türel­mével. Podína Péter •------------------------------------.------V% Ö nmaguk jobbágyai A tanya így az útról nézve egész rendes, he­lyes kis épület, olyan, mint a legtöbb az Alföldön. Piroscserepes a teteje, fehérre meszelt a fala, a „töve" szépen elhúzva feketével. Előtte tenyér­nyi vlrágoskert, tele bódító illatú estikével, rez­gőfüvei és vadrózsával. Igaz, a kerítés csak amo­lyan rőzséből eszkábált kis sövény, de azért ez jó a tyúkok ellen. Belépve az udvarra, már szomorúbb kép fogad. Az istálló, a tyúkól csak sárból vert putri, a te­tejük kukoricaszár. A ház előtti kis tornácot is csak rőzsekorlát öleli. A konyhaajtón madzagos fakilincs. Bent a lakásban szinte elmosolyodik az ember. Babalakás ez, törpeszoba, melyben a hét kis ágy bájosan elférne. Kettő simul csak a fal mellett, a ki nem nyitható ablakocska két olda­lán. Egy kis játékkemence fér el még benne, meg a szekrényt helyettesítő fogas. 1936-ban ra­gasztottuk össze ezt a tanyát a saját kezünkkel — restellkedik Sóska Móri néni, a háziasszony. — Akkor örököltük el az öregektől — a két és fél hold földet. Azóta is tervezzük, hogy megnagyob­bítjuk, de nem telik rá. Hej, ha az én drága, nagy fiam élne, akkor talán másképp lenne! Az ágy felől leakaszt egy vásári tükrös keret­ben szomorkodó fakult fényképet. Elmosódott ar­cú, 10 éves kisfiú mása néz onnan rá a múltból. Imára kulcsolt kezéből rózsafűzér csüng alá, első áldozási fénykép. Tizenhat éves volt, amikor meghalt. Csépelni volt az uraságnál, kimelege­dett, beugrott egy kád vízbe, estére már kilelte a hideg. Vagy három napig kente, itatta gyógyfü- vekkel az anyja, negyednapra meghalt. Ma már katonaviselt ember volna — sírja el magát Mari néni —, támaszunk lenne öregségünkre. — A többi négy kis halottat nem siratja, néhány hetes korukban vitte el őket a halál, alig emlékszik már rájuk. És ezzel mi lesz, az egyetlen élővel, a ha­todikkal, a 48 éves asszony és az 55 éves férfi sc.padt, vézna, hatéves kislányával? Sóska bácsi cigarettát csavar, leül a kisszékre, és lemondóan legyint az óvatosan megfogalma­zott kérdésre. Valóban elszomorító a két agyondolgozott í»t* bér. Mi jut nekik, miért Is törik magukat1 Nincs rádiójuk, a könyv, az újság nem kell nekik. Az ember analfabéta, az asszony éppen nevét tudja csak leírni. Marad a lérfl számára az ital, ám az asszony vasmarokkal fogja a pénzt, csak lakodal­makkor, búcsúkor jut ki a búfelejtöból. — Lám, ez az asszony is milyen sovány, már á hátához szárad a melle, beteges, de telik-e orvosra1 Nem telik bizony, pedig operálni kéne e* sápadozik Mari néni. Az Ingyenes rákszűrö vizsgálaton megmondták neki, egy kisebb műtétre lenne szükség. Csak három napig kéne kórházban len­ni, dehát ez is napi 65 forintot jelent. És a műtét dija. Volt egy kis pénzük a napokban a malacjk árából, de azon meg lisztet, kukoricát kellett ven­ni, Üjtól újig nem tart ki a készlet* Hát nincs kiút a szegénységből? Dehogynem. Csak át kell nézni a dűlőút másik oldalára. Ott húzódik az Oj Élet Tsz 600 holdja. A nagy mun­kák idején be-betérnek hozzájuk a tagok egy kis friss ivóvízért. Hozzájuk teszik be megőrzésre a csillogó, új kerékpárokat, motorokat s közbe- közbe eltréfálkoznak velük. Miért nem lép be közénk, Sóska bácsi? El- kéne még egy ilyen markos legény. Mari nénit meg megtesszük felcsernek, jól ért a beteg álla­tok gyógyításához. — Aztán mi lenne a fizetség? vágja vissza Sóska bácsi a szót. — Hat napi munka, hetedik a ráadás <=• ne­vetnek a tagok. De aztán komolyra fordítják a szót. A nem ritka 60—70 forintos munkaegységről, a nyugdíjas öregekről, az új konyhabútorról, to­vábbtanuló fiatalokról és mindazokról az elő­nyökről beszélnek nekik, amit a jől működő kol­lektíva nyújt már évek óta tagjainak. Mari néni sovány, napégette arcán még mé­lyebbek lesznek a ráncok. Sóska bácsi töredezett körmű, visszeres lábát nézegeti és munkától el­gyötört, reszkető kézzel csavarja a komisz kapa- dohány cigarettáját. — Én csak azt mondom, a szegény szegény marad, akármilyen világ is jön. Mi volt nekünk a múltban? Aratni jártunk az urasághoz, meg répát szedni, dohányt fűzni, saját földünket is Szó nélkül figyel egy darabig, aztán gőgösen megszólal: — Beszélhettek amit akartok, de én tudok amit tudok. Nektek a sok mindenre jut, de én úr va­megmüctpdk, mégte az jutotturfk -ötncd maganjt földjén. most? Ennyi föld mellé nem tarthatunk lovat. S míg a sok, jóruhás, vidám ember elkarikázik, Jártunk a nagyobb gazdákhoz robotba, a-szánta- t sért, ekézésért. De vállalunk részibe dohányt, ré­pát, tapasztani, tollfosztani is elmegyünk, mire jutunk mégis? Van egy jó kis tehenünk, de mesz- sze a csarnok, nem bírjuk behordani a tejet. Ap­rójószág is akad bőven, de nincs elég eleség, a piac is messze van. Hát hogy segítsünk magun­kon? — fejezi be a panaszáradatot Sóska bácsi. ő leül, a,rozoga kisszékre-^és kanalazni kezdi a Sa­vanyú tejet. Közben, önmaga vigasztalására újra elismétli: — A magam ura vagyok, a magam földjén! De ha nagyon őszinte tudna lenni, és meg tudná fogalmazni érzéseit, így szólna: — „önmagam jobbágya vagyok, rabságban tart tu­lajdon földem.’“ Sándor Magda mi csak ilyen összeállításban adhat­ják ki a kályhát”. Meg azt is, hogy sem egyforma csempét, sem pe­Földben élő „burgonyatolvajok“ dig samott-téglát nem építhetnek bele. Ilyen rendelet — a megyei ta­nács ipari osztályától kapott tájé­koztatás szerint — nincs. Ellenben 'igenis fennforog az említett eset­ben az árdrágítás, hiszen az ol­csó, sima csempelapokat is drá­gábban számolták fel. Povázsayék túltették magukat a dolgon, de azt már mégsem bírták ki szó nélkül, ami ezután követ­kezett. 1357. július 17-re elkészült a kályha, megkapták a használati utasítást a próbafűtéshez. Csak­hogy a kályha nem bizonyult va­lami jól sikerültnek. A fa pillana­tok alatt elég benne, ugyanakkor úgy dőlt belőle a füst, mint annak a rendje. Ismét panaszt tettek a vállalatnál. Ott azzal hárították el először a felelősséget, hogy bizo­nyára rossz a kémény. Persze, Po­vázsayék sem maradtak adósok a válasszal, mert elmondták: a­ß *7 jelenti Várható időjárás szombat estig: Aeleten is kevesebb felhő, ott több helyen eső, mérsékelt szél, az éjszakai lehűlés nyugaton erősödik, a nappali felmelegedés főleg keleten fokozódik. Várható legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet: nyugaton 8—11, keW<?n ló— 13 fok. Legmagasabb nappali hőmér- véklet szombaton: IS 22 fok között. Azért mentem Mezoberénybe, hogy a címben szerepló hirről meg. tudjak valmit. Akárkit kérdeztem, senki sem tudott az esetről. Lóvá tettek — gondoltam magamban. Bánatosan mentem ki az állomás­ra, hogy hazautazzam. Az állomáson elpanaszoltam bá­natomat egy helybeli embernek. Nevetve mondta a kérdezett: Nem bolondság az kérem, hanem való­ság. Egy tréfás ember biztosan a földi kutyára gondolt. Ez az állat már régóta él a környéken, sok bajt okozva a burgonyatermelők­nek. Valóságos tolvaj. Néha az elültetett burgonyát szedi össze tavasszal. A fészkekből hiányzik a gumó, tehát ki sem kelhet. Rend­szerint a sorokon megy végig. E- miatt aztán abba is hagyták a burgonya addig kiterjedt termesz­tését. — Mekkorák azok az állatok és hol élnek? — A vakondnál nagyobbak, tel­tek és színük is más: földszinú, ki­zárólag a föld alatt élnek a va­kondhoz hasonló a járatvonaluk, de valamivel mélyebben végzik a fúrást. Járataik szétágazók. Ál­landó kamrákat is készítenek, e- zekben tartalékolják a lopott hol­mit. ide járnak aztán jóllakni. Ás­tak már ki olyan kamr’kat is. a- ho! 50—100 kg burgonya volt fel­halmozva. Nyár végén fmég a bur­gonya felszedése előtt) annyi tar­aiékor gyűjt, hogy tavaszig kitart­son. Az elfogott példányok igazol­ják. hogy nem szeretnek ehezni. — Hogyan szedi össze a burgo- • nyát? * — Két pár jól fejlett metszőfoga | van, ezek közé fogja a zsákmányt 5 és úgy viszj a kamrába. Első lába : kapaiwá alakult, ezzel fúrja já- ! rátáit. Egyesek megfigyelése sze- ! rint ilyenkor hátra fekve halad ■ előre. Fúrá6 közben nem kíméli a • gyökeret, tehát nemcsak a burgo- ■ nyában tesz kárt. — Lehet-e védekezni ellene? : — Nehezen. Az erősen fertőzött : helyeken felhagytak azon fontos : növények termesztésével, amelyek • gyökérzete érzékeny, kárt szenve- : dett a rágás következtében. Egyéb ■ értékes növények termesztésével ■ pótolják a hiányt. így a földi ku- • tya kénytelen volt odébb vándo- s rolni, hogy kedvelt burgonyájához j hozzájusson. Azelőtt kisebb terű- : létén is meg tudott élni, ma már : kb. 500 karasztrális holdon kell | vadásznia, ha nem akar éhen pusz- 8 tulni. • — Csak Mezőberényben talál-1 ható? : — Nem, máshol is előfordul ha- | iánkban. A Földközi-tenger tájé- s kán is megtalálható. Csak azokon : a talajokon tud megélni, ahol ■ könnyen tud fúrni. Sem homokon, ! sem az erősebben kötött földön • nem fid boldogulni. Találtak már | 25—30 cm hosszú példányokat is. • Mégsem volt tehát egészen hiá- • bavaió a mezöberényi kirándulá- j som. 8 B. M. gazdasági szakién*’’ ' SS- Bélmegyer A Wencheim-uradalom egyik szegényes települése volt az egykori Bélmegyer. Községgé csak a népi demokrácia fejlesz­tette. Nemcsak ügyes-bajos dol­gaik elintézése végett, hanem még petróleumért is a szomszé­dos, 10—15 kilométerre fekvő községekbe, Vésztőre vagy Bé­késre kellett gyalogolniuk. A felszabaduláskor a határ 80 százaléka, az egész grófi birtok szétosztásra került és ma már az akkor porban játszó gyerkő­cök is ifjúsági termelőszövetke­zetet akarnak alakítani. Három tsz van Bélmegyeren, s aki em­lékszik még az 1945 előtti évek­re, az tudja csak igazán, milyen hatalmas fejlődést hozott a községnek a 13 esztendő. Csak két példát, szemlélteté­sül. Akkor 4 tanteremben öt ne­velő foglalkozott a tanulókkal. Most tizenegy tanterem áll ren­delkezésükre, amelyekben tizen­hét pedagógus tanítja a betúve- .ésre az új nemzedéket. És a másik. Akkor felügyelet nélkül maradtak a kicsik, ha szüleik áhbérért a náboto földjén gör­nyedtek. Ma bölcsődében, nap­közi otthonban vigyáznak rájuk. Takaros, gondozott község lett Bélmegyer. Villanyt kapott és ma már csaknem minden máso­dik házában szól a rádió. Ren­geteg keré'm*r motorke rékp*r talált gazdára itt is. Uj tanács­háza, kultúrotthon, iskola és számos új ház szemlélteti, hogy a régi „filléres” emberek ma jó­módban élnek. Azelőtt két da­rab cigarettáért küldték el a boltba a gyereket, ma kinevet­nék azt, aki ennyit vásárol. Megváltoztak a fogalmak is. A községi tanács ülésein arról esik szó: hogyan lehetne még könnyebbé, kényelmesebbé ten­ni az életet az adóból, melyet ma községfejiesztési alap címén visszakap a lakosság. Ilyen sem volt a múltban. Az adót, amit befizettek, elherdálták az urak a Riviérára, Nizzára és egyéb kéjutazásokra. Nézzük, ma mire megy? A művelődési otthonhoz — ami szintén ebből a pénzből é- pült — melléképületeket emel­nek és az egész létesítményt,, hogy ne kelljen sárba taposniuk a szórakozni vágyóknak, beton­járdával burkolják körül. A va­dast iskolában zárttá teszik a folyosót, hogy ne fázzanak a ta­nulók majd télen a szünetekben. A távlat pedig? Az, hogy to­vább épül Bélmegyer. A jövő év­ben újabb két tantermes iskola és tanítói lakás építését kezdik meg, s a tanács megtette az első lépéseket egy hatszáz méter mélységű artézi kút fúrásárai 02682085

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom