Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-24 / 251. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. afctóbc« ti., prtiti t W Érdemes mögéjük nézni Sikertelen műhold kisérlet . az Egyesült Államokban Békésein, az MSZMP járási bi- aottságának egyih irodájában Csatári Béla elv tára, a Járási bi­gottad« titkára, megfontoltan rak­ta a szavakat egymás mellé. Egyebek között arról beszélt a je­lenlévőknek, hogy úgy szóljanak a imúltaról, a jelenről és a jövőről, hogy a munkások, dolgozó pa­rasztok, értelmiségiek mindenütt tisztán lássák egykori és jelenlegi helyzetüket, életüket. Erősítsék a meggyőződést, hogy pártunk és kormányunk vezetésével a ma­gyar nép jó úton, a szocializmus építésének útján halad. Beszédei­ket a való életre, a fejlődés kö­vetelményeire építsék — mondot­ta, majd arról szólt, hogy ellen­ségeinknek nem tetszik a munká­sok hatalma, — ez érthető és nem új dolog, ezzel mindig számol­nunk kell — a legkülönbözőbb módon igyekeznek megzavarni a nép józan gondolkodását» Az osz- tá'yellenség maradványai, egyko­ri kiszolgálóik és elvbarátaik mos­tanában többek között a „tiszta demokrácia” és hasonló jelsza­vakkal szeretnének zavart kelte­ni. Ez alatt ők azt értik, hogy mindenkinek, vagyis nekik is, pártjaiknak Is teljes szabadságot, szervezkedési, és cselekvési lehe­tőséget kell adni. Szerintük ez lenne az „igazi demokrácia" — modotta Csatári elvtárs, majd e hamis jelszavak leleplezésére szó­lította fel a jelenlévőket. — Érdemes e jelszavak mögé nézmi — mondotta. A tanácskozás után még beszél­gettünk egy kicsit, majd eltávoz­tam és utam éppen a békési mú­zeum előtt vezetett el. Volt Időm és így a kíváncsiságomnak köny- nyen engedtem. Megsárguh újsá­gok kerültek a kezembe. Beléjük lapoztam. No, nézd csak, gondol­tam magamban, amikor egy 1920. február 1-én megjelent Békés megyei Közlöny címlapjára esett a tekintetem. A lap első oldalán, a bal felső sarokban ez állt: Cen­zúráit: C Turiscu Séfül cenz. A közéoeő hasábon pedig nagybe­tűkkel ez állt: Friedrich Ist­ván József főherceget ajánlja Ma­gyarország kormányzójául. „Közvetlen a választás előtti nap Friedrich István, a magyar hadügyminiszter a budapesti IV- ik választókerületben programbe­szédet tartott s a következőket mondotta: „...A képviselőválasztás most egy ú) honfoglalás, mely hivatva van Magyarország újabb ezer esz­tendejét megalapozni. (Az urak Azt hiszem nem szükséges bő­ven kommentálni, hogy Friedrich Istvánéknak az állam-eszme, a keresztény vallás, a trikolor, no meg a nemzet szive érzése és be­csülete mind együttvéve az úri osztály korlátlan hatalmát, az el­nyomás és kizsákmányolás szinte határtalan lehetőségét jelentette. Mert kiben is loboghatott szeoben a nemzeti érzés, mint... de beszél­jen Friedrich: Nem akarok ki­térni az elől a kényes kérdés elől ■sem, hogy kit tartok az ideiglenes államfői méltóságra a legalkalma­sabbnak. Azt az embert, aki min­den politikai versengésen felül ál­lott, aki katonailag a legmaga sabb rangnak a birtokosa, aki a kommunizmus idején nem szaladt külföldre, hanem velünk együtt végig szenvedte azt, aki azon az augusztusi éjszakán az újonnan a- lakult kormány parancsára egy Manlicherrel közében, mint köz­katona állt oda a Bristol elé e szavakkal: Parancsoljanak velem magyar testvéreim. Ez az én je­löltem. József főherceg őfensége ’’ Eddig szól Friedriehről a tudó­sítás, majd a következő fejezet­ben a „Szent jobb könyörgő kör- menetéről” számolt be az újság. No és nem utolsó sorban „Horthy Miklós fővezér körútjáról.” A fő­vezér folytatta körútját — írja a tudósító — meglátogatta Szol­nok és Jászberény városát. Szol­nokon a városháza előtti nagyté­ren dr. Spett polgármester üdvöz­lésére a fővezér a következőket válaszolta:.... Szolnok városa volt Budapest után a legbűnösebb a rémuralom felidézésében, talán azért sújtotta a jó isten a legsú­lyosabban. (Horthynak volt esze. hogy a kegyetlen megtorlást és elnyomást, melyet a proletárfor­radalom leverésénél alkalmazott, a jó istenre kenje. Szerk.l Beszé­déi igy folytatta: Figyelmezte­tem azokat, akik itt meglapulva ugyan, a rémuralom visszaül Irtá­sán dolgoznak, hogy minden kí­sérletüket vérbe fogom fojtani." Ezután az úristen alkotására hi­vatkozott, majd a következőket fejtette ki: A szocialista párt nem vesz részt a választáson és ki, il­letőleg ellépett a kormányból, mert a szocialisták tudják, hogy a választások rájuk nézve súlyos bukással végződnének. így beszélt fővezér, akinek arcátlanságára jellemző, ha ide mellékeljük egy levélnek a kivonatát, melyet a szociáldemokrata párt akkori ve­zetői írtak a munkások nyomá­nem voltak szerénytelenek. Szerk.) Nagy eredmény már az is, hogy Budapestből, ebből az in- ternacionális pestisfészekből egy erős keresztény és nemzeti Ma­gyarország alapját teremtettük1 meg... Előbb az internacionaliz­mussal kell végeznünk, mely a nemzetiszínű lobogók helyére a vörös rongyot tűzte .. Az inter­nacionalista igazgatók üldözésére rátérve kijelentette, hogy (és ezt feltűnően nagy betűkkel hozza az újság. Szerk.) aki Magyarországon még egyszer fölemeli karját az ál­lam-eszme, a keresztény vallás is a trikolor ellen, az egy órán belül halál fia lesz. — A nemzetgyűlésnek olyan, törvényeket kell hoznia, hogy le­hetetlenné váljék ebben az or­szágban minden Izgatás az állam- eszme ellen. Ne prédikáljanak o- lyan sajtószabadságról, mely a nemzetet szivében, érzéseiben, be­csületében orvul megtámadja.’’ *— írja a tudósító. sára, 1920 január 15-én Huszár Károly miniszterelnökhöz: A le­vélben elmondják, hogy a szoci­áldemokrata párt jelöltjeit „a ha­tósági közegek nemcsak megaka­dályozzák a programbeszéd el­mondásában és választási nyom­tatványok terjesztésében, hanem egyeseket letartóztattak, sőt sú­lyosan bántalmaztak. A választási előkészületekből kifolyólag több száz párttagunk van eddig letar­tóztatásban — mondja a levél —, kik közül számosakat már inter­náltak is. Naponta keresik fel-------------3C------------­A nyagtorlodás miatt a című riportsorozatunkat a holnapi lapunkban folytatjuk pártunk választási irodáit olyan párttagok, akiken a súlyos bán­talmazások nyomat megállapítha­tók és a legutóbbi napokban le­tartóztatott párttagok hozzátarto­zói felhozták hozzánk a bántal­mazottak teljesen, vértől borított fehérneműit.” íme a „tiszta de­mokrácia", az „igazi demokrácia”. Számtalan bizonyítékkal igazol­ható történelmi tény. hogy napja­inkban a „tiszta demokráciának, igazi demokráciának” értelmi szerzői ugyanazok az urak és elv­barátaik, akik évtizedek és évszá­zadok során a legkegyetlenebb kí­méletlenséggel elnyomták, kizsák­mányolták és megfosztották min­den jogtól a népet. Most, hogy a Szavjetunió se­gítségével levertük őket és így ellenforradalmi kísérletük romba dőlt, most, hogy a népi demokrá­ciában az egykori elnyomott mun­kásosztály feléjük diktatúrát gya­korol, mint a sarokba szorított patkányok, nyüszítenek. „Tiszta demokráciáról” beszédnek, mely a nép nyelvére lefordítva nem Je­lent mást, mint engedjünk utat, lehetőséget, hogy a burzsoázia, az általunk elnyomott kizsákmányoló osztály visszaszerezhesse hatalmát. Az 1956-os ellenforradalom vilá­gosan megmutatta, hogy ezt akar­ták. A gondos olvasó minden bi­zonnyal felfedezte az idézett so­rokban a „magyar testvéreim" ki­fejezést. Az 1956-os ellenforrada­lom idején is sokszor hallottuk ezt a mondást az elleniorradalmárok szájéiból. „Minden magyar test­vér!”, — ki ne emlékeznék ezre a jelszóra és ama, hogy ez egyet je­lentett a munkáshatalom megdön­tésére tömő ellenforradalmi erők öeszefogáeávai. így állunk hát a „tiszta demok­rácia” és egyéb ellenforradalmi jelszóval. Érdemes mögéjük nézni. Bódé Zoltán Az AP jelentése szerint csütör­tökön GMT 3.121-kor a cape cana- veral-i — amerikai rekétatámasz- pontról újabb műhold kilövését kísérelték meg. A 33 méter hosszú rakéta or­rában egy összehajtott műanyag­ból készült léggömböt helyeztek Az ENSZ Politikai Bizottságá­nak szerda délutáni ülésén felszó­lalt Dzavad iraki küldött és kije­lentette: az ENSZ-en belül és kí­vül folytatott leszerelési tárgyalá­sok nem felelnek meg a közvéle­mény azon óhajának, hogy a fegy­verzetet csökkentsék. Az ülésen India és Jugoszlávia két közös határozati javaslatot terjesztett elő. Az egyik indítvá­nyozza, hogy az ENSZ Leszerelé­si Bizottságában vegyen részt a szervezetnek mind a 81 tagálla­ma. A másik* javasolja, hogy az ENSZ biztosítsa támogatásáról a november 10-re kitűzött genfi ér­tekezletet, amelynek tárgya a meglepetésszerű támadás megelő­zése. A fenti két javaslattal együtt eddig nyolc határozati javaslat ke­rült a Politikai Bizottság elé. A Dulles és Cseng Kaj-sek megbeszéléseit követé közös közieméey Dulles és Csang Kaj-sek meg­beszélését követően az Egyesült Államok tajpeji nagykövetsége csütörtökön közös közleményt ho­zott nyilvánosságra, amely helye­selte a partmenti szigetek védel­mének fontosságát. el. Ezenötezáz ménföldes ma> gasxágban a léggömbnek nitro« géngázzal kellett volna telítődnie, hogy műholdként induljon a föld« körüli útjára. A kísérlet nem volt eredményes, és a műholdat nem sikerült pá­lyájára juttatni. bizottság leszerelési vitájában ma 28 küldött felszólalása hátra van* A Politikai Bizottság legközeleb­bi ülését csütörtökön GMT 14.30 órakor tartja. A Pravda a thaiföldi eseményekről A Pravda, csütörtöki száma kom- me utálja a thaiföldi államcsínyt, amelyet — mini ismeretes — Sá­rit Thanarat tábornagy, a száraz­földi haderők főparancsnoka veze­tésével hajtottak végre. Az államcsínyt követő napon az amerikai külügyminisztérium elő­re elkészített nyilatkozatot teí közzé — a nyilatkozat meglevő tájékozottságot árult el a thaiföldi eseményekről, helyeselte Thanarat eljárását és kilátásba helyezte) hogy az Egyesült Államok hala- déktaJanul elismeri Thanarat kor­mányát. — A thaiföldi államcsínyre a- zért került sor, hogy lakatot te­gyenek azoknak a thaiföldi parla­menti képviselőknek, újságírók­nak és közéleti személyisegeknek a szájára, akik felemelték szavu­kat az ország nemzeti érdekeinek védelmében. Washington gyors he­lyeslése nem teszi kétségessé, ki­nek az érdekében történt a thai­földi államcsíny — írja a Pravda---------------------------------------------------------------­A z ENSZ Politikai Bizottságának szerda délutáni ülése cA b őmiufikáj Érdesen csapkod az eső. Az agyagos dűlőút csúszóssá lett, mert reggel óta szí:ál, hol job­ban, hol enyhébben a ködös eső. A nap még nem bújt elő, s lassan már le kell állíta­ni a gépet is, mert nem szűnik ez az átkozott, rossz időjárás. Ki­nek nem muszáj, az nem is megy ki a határba! De mit te­het a paraszt? Az időjárás nem mindig csupa fény, csupa nap­sugár. össze! meg, hogy lenne jó? Ha esik, ha süt, szántani, vetni kell külnöben nézhetjük az eget jövőre. A tsz-táblán messziről látni az apró, fehér kupacokat, egymás­tól arányosan messze. A szántó végén egy traktor pöfög, közel egy rizslkazailhoz. Embert nem látná. De biztosan vannak ott, hiszen a fehér kupacok köze­lebbről zsákot mutatnak és a traktort is emberi kéz vezényel­te oda. A rizsszalma mélyen vágóit tövében találjuk az ebédlő trak­torost. Hátát nekifeszíti a kazal aljának, hogy minél kevesebb esőt kapjon. Ügyis sokat csa­pott az arcába egész délelőtt az őszi szél. Legalább az ebédjét fogyassza el szárazon. Igaz, ami azt illeti, az. ebéd elég száraz is. Szalonna,' meg kenyér. De be­menni 8—10 kilométerről Knd- *ődére- ebédelni? Kinek lenne kedve ebhez. Örül, ha egy kicsit leteszi magát ebédközben. — Jóétvágyat! — köszönök a bőrsapkás traktorosra. — Aggyisten! Étvágy? Egy héten huszonegyszer szalonná­ra...? Nehezen megy! * inkább csak előveszi az ember, megné­zi, aztán visszateszi a tarisznyá­ba... Jóllakik a nézéstől is. Sovány, csontos arca jókedv­ről bizony nem árulkodik. Gya­núsan néz, honnan a csodából kerülhettek elő ezek az idege­nek ilyen időben. Kezetrázunk. — Polyva lnne vagyok... Itt,' dolgozok a Búzakalász Tsz-nej.c. A Gyomai Gépállomásról jöt­tem. — Már elcsomagolta a sza­lonnát, fejét hátra veti/ a szal­mának, sapkáját meg előre nyomja egészen a szeitiöldökéig. Aztán hellyel kínál maga mel­lett. Kissé még (gy is meg kell görnyedni, hogy a sapka alatt a barna, de Inkább fekete arcát láthassa ka ember. Na tessék, kérdezzenek, itt vagyok, amit tudok, megmon­dok. — Ezt érezteti, kissé tar­tózkodóan. Hátha tudná, hogy most nem a megszokott dolgo­kat kérdezzük, hogy: mennyit vetettek vagy szántottak, mii­kor végeznek a vetéssel, meg a többit. Most nem ezt akarjuk, inkább az életre, meg a véle­ményére vagyunk kíváncsiak. Hogy él, mint él, mit takar a szomorú arc? Vagy, ha csak ml látjuk szomorúnak, különben vidám ember, hát akkor meg ar­ról akarunk tudni. — Az élet? Dolgozik az em* bér a családjáért... És él. Job­ban; rosszabban. — Mióta traktoros? — Haja), régóta, 49 óta, —> simogatja tarkóját, s apró sze­meivel a határt pásztázza. Ta­lán éppen azt méregeti, hogy vajon mekkora tábla lenne, ha azt a fö’det, melyet ő már meg­dolgozott, egymás mellé tolnák. Sokrnindenen mehetett ke­resztül ez az ember. A 38 évé­nél öregebbnek látszik, ráncos arca még legalább 10 évet rá­sóz. Kubikos volt. Talicskába rak­ta bátyúját, s ment, vándorolt, mint a mesebeli szegényembe* fia, míg csak munkára nem ta­lált. Té'en volt csak otthon. Kö.myen a mához jutunk Hisz’, hova hasonlítana a dolgos ember, ha nem éppen a múlt­hoz? Keserves az em'ék, de ha a mát jól akarja tudni, a múltat kell idézni. — Fejlődünk... — mondja. —• Negyvenöt után jobb volt. min­dig jobb. most meg még jobba Van forint, lehet keresni, 1 diet élni. — Mennyit keres? — kérde­zem, ha mór itt tartunk. — Augusztusban 3570 forintot vittem haza. — Ezért jobb most? — Ezért is!

Next

/
Oldalképek
Tartalom