Békés Megyei Népújság, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-01 / 231. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. október 1., »zcttl*. Dr. Sík Endre beszéde az ENSZ-közgyűlés hétfői általános vitáját an (Folytatás az 1. oldalról.) Ilem megy a biztonság rovására, hogy Csang Kaj-sek állandó kihívást Jelent a Kínai Népköztársaság ellen, annyira nem, hogy kihívó akciói miatt szilárd és hatékony szövetségesnek kell nevezni. De ha egy több mint 600 milliós ország saját területén meg akarja erősíteni biztonságát, ez már a biztonság rovására megy. Tudniillik egy nép- és hazaáruló klikk biztonságának a rovására. Megvilágítható ez egy másik példával is. Mind Mr. Dulles, mind Mr. Selwyn / Lloyd alarmirozn) igyekezett a közgyűlést azzal a bejelentéssel, hogy egyes arab rádióadások veszélyeztetik a Közép- Kelet biztonságát. Az angol külügyminiszter idézett is ilyen rádióadásból, majd a biztonság érdekében nemzetközi ellenőrzést követelt. A kihívás politikája szempontjából az Ilyen rádióadások addig veszélyeztetik a biztonságot, amíg az adások a gyarmati politika uralkodó klikkjei ellen szólnak. Viszont szabad folyást kell adni, sőt a State Department támogatását kell biztosítani az o- lyan rádióadások számára, amelyek a néptömegek biztonságát veszélyeztetik. Az arab rádióadások az arab népek szabadságmozgalmára buzdítanak és az arab nacionalizmus ellenségeit támadják. Felhívom azonban a figyelmet az Amerika Hangja, a BBC. a Szabad Európa és a Szabad Kína Hangja adásaira. Adatokat tudunk nyújtani — részben az ellenforradalomról és Nagy Imréről kiadott új Fehér Könyvben hoztunk nyilvánosságra néhányat belőlük — arról, hogy a® Amerika Hangja, a BBC és a Szabad Európa az ellen- forradalom alatt és után egy mással versengve uszította a magyar bányászokat a bányák vízzel való elárasztására, fel- robbantására, útmutatásokat adott merényletek elkövetésére és így tovább. Ez az uszítás ma sem szűnt meg. Az Amerika Hangja és a Szabad Kína Hangja távol-keleti tevékenységéről az onnan ittlévő küldöttségek tudnának beszélni. Ha itt lenne már a Kínai Népköz- társaság képviselője, beszédes példákat tudna felhozni arra, hogy az amerikai és angol propagandaszervek, az Amerika Hangja, a Szabad Kína Hangja, az angol rádió propagandája milyen aknamunkákra Igyekszik Izgatni a Kínai Népköztársaság ellen Hongkongból, Kimojról és Tajvanról. Ez persze eggyel több /ok arra, hogy ez a küldöttség ne legyen Itt. A biztonság jelszava alatt tehát azoknak a politikai, katonai, gazdasági és propaganda erődítményeknek a kiépítését ke'l érteni, amelyek Azria és Afrika feltörekvő népeivel szemben a gyarmatosító uralom biztonságát védik. A kihívás politikájának további jelszava az igazságosság. Amikor nem a mostani távol-keleti fegyveres események megszüntetéséről van szó, hanem más vitás kérdések rendezéséről, akkor a State Department a béke szó mellé mindig kínos gondossággal teszi oda a másikat: igazságos. A kihívás nolitikáia az ieazsá- ftf)cc6cr védelmének látszatával )^n fel. Mr T.nd«e elvan hangnemben szokott, a Státe Department külpolitikáidról beszélni m’ntha az amerikai külpolitika jrénvicelől esona or'eansi szüzek ienrméneir. bérlés és makulátlan baieokai az. igazságnak. Tsmét mit mutatnak a tények’ Ha Jordánia Husszein királya ftiVtatórikus int'évUoHéseket tesz. és tömésével küldi tronee-ntvéeié« ti homokba az arab nacionalizmus hőseit, akkor ezt az amerikai politika és propaganda az igazság győzelmeként ünnepli. De ha az iraki köztársaság rendes bírói ú- ton felelősségre vonja a nép árulóit, a népéruló királyi család politikai ügynökeit, akkor az amerikai külpolitika és propaganda felháborodottan Igyekszik beavatkozni az eljárásokba és védelmet nyújtani a bűnösöknek. Ha az arab országok az egy •ég, a szövetség és az együttműködés különböző formált keresik egymással, akkor ezt aknamunkának bélyegzik a State Department külpolitikájában és az egységbontásra irányuló törekvéseket tekintik Igazságos külpolitikának. Mivel a napokban Mr. Lodge a történelemre hívta fel figyelmünket annak igazolására, hogy az a- merikai külpolitikát sohasem vezették önző szándékok, hanem mindig az igazság védelme vezette, azért én most emlékezetbe szeretnék Idézni néhány távolabbi és közelebbi történeti tényt. Közbevetve azonban szeretném megjegyezni, hogy a magyar nép örökre hálás lesz, az amerikai népnek azért, hogy múltszázadbeli nagy szabadságharcának hősét, a száműzött Kossuth Lajost oyan felejthetetlen megbecsüléssel fogadta. A. mostani megemlékezést — amikor az amerikai posta Kossuth- emlékbélveeet ad ki — hasonlóképpen hálásan fogadnék, ha a State Department nem használná ezt is a kihívás politikája eszközeként. Az amerikai nép nemes haladó hagyományainak semmi közük ahhoz a kihívási politikához, amely ma a State Department tevékenységét jellemzi. ,J" Most pedig tegyünk eleget Lodge Ür kívánságának és nézzük a történelmet. Vajon milyen igazságosság tükröződött az 1898. évi amerikai—spanyol háborúban, a- mikor Kuba, Portoriko és Fülöp- szigetek amerikai gyarmattá lett? Nem vett-e részt 1900-ban az A- merikai Egyesült Államok abban az expedíciós különítményben, a- mely a gyarmatosítók elleni kínai népfelkelést elfojtotta? Milyen igazság vezette 1903-ban az Egyesült Államokat Panama ellen? Ugyanezt lehetne kérdezni az 1910-ben Nicaragua ellen folytatott akcióval kapcsolatban. Lodge úr elfelejtette talán a Szovjetunió elleni 1918-as amerikai intervenciót? Milyen igazságnak nevezhető, hogy a második világháború a- latt az Egyesült Államok Grönlan- don és Izlandon támaszpontokat létesített azzal az ígérettel, hogy a háború végén megszünteti azokat? ígéretét azonban nem tartotta meg. Milyen Igazság Igazolja a második világháború utáni amerikai kalandokat Kínában, a Fülőp-szgeteken? Kik voltak az első katonák, akik Koreában harcbaszálltak ? Amerikaiak. És kik lesznek az utolsók, akik Koreát elhagyják? Amerikaiak. Idézzük emlékezetbe Amerika szerepét az 1954-es guatemalai e- seményekben. Talán az amerikai történelemnek ezek a lapjai hiányoznak Lodge úr történelem- könyvéből? Ami pedig a jelenkori történelmet illeti, joggal írja az U. S. News and World Report, hogy aki az úgynevezett szabad világ térképének bármelyik pontját megérinti, az Egyesült Államok valamelyik támaszpontiát érinti. Negyvenkilenc országban 950 támaszpontból álló hálózaton legalább másfél millió katona tartózkodik amerikai határon kívül. Ha valaki ezt az erő jelének tartja, annak csupán azt mondhatom, hogy ez éppen a gyengeség jele, mert az Igazság nem szorul ilyen jellegű védelemre. A népek igazsága pedig úgyis előbb-utóbb felszámolja ezeket a támaszpontokat. Ennek hatalmas jeled mutatkoznak Közép-Keleten is, éppen Libanonban is és még Inkább Távol-Keleten. A kihívás politikájának további jelszava a humanizmus. A katonai bázisok rendszerének kiépítésénél, a más országok bérügyeibe való beavatkozásnál a kihívás politikájának új jelszava a humanizmus védelme. Mit mondanak a tények? Egy olyan társadalom rendszeréről, amelyben halálra lehet ítélni valakit, mert néger létére nem egészen két dollárt eltulajdonított, nem nagyon Illő a humanizmus magisztereként oktatni más országokat. A szocializmus humanizmusa ellen itt a? amerikai és az angol felszólalás is a menekülteket igyekezett argumentumként felhozni. Legyünk reálisak, mi az igazság ezen a téren? A következőek kétségtelen té* nyék. Ennek a századnak az első negyedében az akkori Magyarországról több mint másfélmillió ember vándorolt ki Amerikába. De ilyen volt az arány más közép- és kelet-európai országokat tekintve is, pedig még nem volt szocialista rendszer azokban az országokban. A kivándorlási láz, a kalandos élethetőség azóta sem csillapodott le sokakban. Van egy bizonyos belső vándorlás is az ot* tani országokban. Amint Angliában az észak-skóciai vidékekről húzódik le a lakosság délre, Németországban, Csehszlovákiában, Magyarországon a két világháború között is állandó volt a lakos- ág mozgása a mezőgazdasági jel* legű keleti vidékekről az Iparibb jellegű nyugati vidékek felé. Mindehhez jött két tényező. A társadalmi és gazdasági élet közösségi átalakulása két új tényezőt hozott mozgásba. Az egyik az, hogy olyan elemek, akik Jogtalan kiváltságokat vesztettek el, idegenkednek az átalakulástól és máshol akarják boldogulásukat megtalálni. A másik az, hogy a® átalakuló új élei magas erkölcsé Igényekkel lép fel az egyes emberrel szemben, s a könnyű fajsúlyú emberek menekülnek a közösség magasabb igénye elöl. Mindehhez he zájárul, hogy a kihívás propagandajelszavai az emberek legalacsonyabb rendű indulataira apellálnak és azokban is felkeltik a kalandor élet vágyát ,akik egyébként hasznos tagjai lehetnének hazájuk társadalmának. Ami Németországot illeti, a fentiekhez szeretném hozzáfűzni: az ilyen vándorlásokat kiaknázó propagandisták arról nem szoktak tudomást venni, hogy csak a legutóbbi három év alatt is negyedmillió ember települt át a Német Szövetségi Köztársaságból a Német Demokratikus Köztársaságba. Magyarországot illetőn pedig azt teszem hozzá az előbbi megállapításokhoz, hogy mi sajnálattal és részvéttel gondolunk mindazokra, akik az 1958 Őszi hisztérikus állapotban világgá sodródtak, sajnáljuk azokat, akik az ott hontalanság hányódásai közepette erkölcsi és egzisztenciális válságokba kerültek. Szívesen fogadjuk vissza azokat, akik becsületes, ő- szinte szándékkal akarnak hazatérni. Ugyanakkor őrülünk azök boldogulásának, akik becsületes munkával új társadalmi környezetben megtalálták helyükéi. Nem akarjuk viszont az ellenforradalmi események során bűncselekményeket elkövetett fasiszta és a népre nézve egyéb kártékony elemek visszatérését. A kihívási politikának azt az úgynevezett humanizmusát, a- mely a menekültek ügyét a hidegháború eszközévé akarja tenni, e- gyenesen emberteleségnek tekintjük. Igyekszünk ezt a kérdést is, amely rendkívül bonyolult, telve mélységes emberi tragédiával, « szocializmus legteljesebb humanizmusával kezelni. Egyébként különös dolog, hogy az új népi forradalmakon átment országoknak címezve olyanok hangoztatják a humanizmus igényelt, akik nagyon jói tudják, hogy a nyugati országok polgári forradalmai sokkal nagyobb, összehasonlíthatatlanul nagyobb emberi áldozatokkal járnak. A humanizmus legnagyobb szószólói éppen azok, er kik következetesen a gyarmati politika pártján szavaznak, valahányszor a népek szabadsága, vagy gyarmati rabsága forog kockán. Végül a kihllvási politika jelszavai közé tartozik az antikommá- nlzmus. Mit mondanak a tények? A szuezi agresszió idején az angol-francia csapatok legázolták volna Egyiptomot, ha nincs Szovjetunió. Az Iraki Köztársaság kikiáltása után Libanonba és Jordániába szállított csapatok Irak ellen vonultak volna, ha nincs az Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjetunió. A Távol-Keleten még kihivóbbak lennének az amerikai csapatmozdulatck és egyidejűleg szilárd és hatékony szövetségesük, Csang Kaj-sek, ha nem lenne a Kínai Népköztársaság mellett f Szovjetunió. Mivel a mai helyzetben a kihívás politikájának érvényesüléséi legnagyobb mértékben a Szovjetunió gátolja, ezért az egész kihívás! politika „szovjet imperial izmusról’1, a „nemzetközi kommunizmus aknamunkájáról’1 szélé mesékkel antikommundsta hangulatokat igyekszik szítani és ezzel igazolni saját külpolitikájának kihívó jellegét. A tények azonban mit mutatnak? Azt, hogy idegen államokban nem a szocialista országok, hanem történetesen éppen az Amerikai Egyesült Államok szokása összeesküvéseket szervezni. Jól emlékszünk még, hogy ml történt pl. tavaly nyáron (Folytatás a 3. oldalon.) Ezenkilencszázötvenhat nyárutóján Békés megyébe is betört az ellenforradalom vad szele. Ekkor még csak a megye székhelyén mardosta a 12 esztendős épületet, a népi demokrácia rendjét, hogy azután vé- g gszáguldjon az egész megyén. De csak „finoman’1 mardosott, hordozói mint seprűin lovagló boszorkányok lopták be magukat az egyes helyekre és demokratizmusról, szabad alkotó vitákról áradoztak. Kiss Béla, a Viharsarok Népe munkatársa az Irodalmi Újságot ajánlgatta a szerkesztőség többi tagjának. Alsó ajkát el* húzta s morogva ejtette ki a hangokat. — Ezek az igazi írások — forgatta az Irodalmi Újság lapjait. — Ez kell az embereknek. Termelés? Kit érdekel az! És heherészett, mint a kismalac, amikor tele szívja magát anyatejjel. Mélyemülő, apró szeme rejtelmesen hunyorgott. — Neked talán nem kell a vaj? — jegyezte mieg az egyik munkatárs, ■— Marhaságot beszélsz. Arról van sízó, hogy nekünk is kezünkben a toll, segítsük mi is a kibontakozást Itt Csabán is vannak értelmes emberek — tompította le a hangját. —Nem ezekre kell itt hallgatni — intett fejével a folyosó másik Túszén lévő pártbizottság felé.* .— — Ismeritek Fekete Palit?... t..Az egyik szeptemberi napon a szerkesztőség kultúrtermében a ping-pong asztalt ülték körül a lap munkatársai. A belpolitikai helyzetről vitatkoztak. — Nekünk: is tennünk kell valamit, különben lemaradunk — mormogott Kiss Béla s ferde nyakát Tóth Gyula felé fordította, aki feszülten könyökölt az asztalon. Pulykavörös arcán rángatóztak az izmok, amikor arról beszélt az egyik munkatárs, hogy a párt nélkül társadalmi haladás nincs. — Nem kellenek a kucserák! — robbant ki Tóth Gyulából az Indulat. — ök az okai, hogy az oroszok itt vannak a nyakunkon. Eszeveszett érzéssel telt meg a levegő, s Kiss Béla nyírott ba- júsza alatt gúnyos mosoly Jelent meg. Gyorsain zsebrerakta mindenki a jegyzetfüzetét s a ping-pongasz*al megszűnt a játékok színhelye lenni. Izzott a szenny-parázs, melynek kupacait máshol is fújták, gerjesztették. Azaz, hogy mások gerjesztette szenny-parazsát hordoztak Kiss Béláék is ma* gukkal. Miért ne, amikor ke•A szerkesztőség 1956-ban a megyei pártbizottság székházában volt elhelyezve. csegtető volt a dolog, a Békés megyei írócscport ülésén az újraválasztott vezetőségbe Tófej Gyula is bekerült. Hogy életében irodalmi művet még csak nem is próbált alkotni? Ilyen csekélységet az „értelmesek’1 nem vettek figyelembe, fontos, hogy a „demokratizmus”, a „kibontakozás’1 híve legyen valaki. Ezt szolgálta az írócsoport plénuma is, ahol Kaskötő István, színházi dramaturg pakányfür' geséggel ugrott fel ültéből, a- mikor a kommunista vezetésről esett 820: — Ne parancsoljon nekünk senki! Olyanok akarnak bennünket vezetni, akik nem értenek semmihez? És amikor az új vezetőséget választották, Tóth Gyula neve hallatára sötét arca kinyílott, mint az öntözetlen virág, amikor vizet kap. S hogy jó )' ne, ha valamit csínálnp írócsoport? Ilyenre idő szót vesztegetni, f az „alkotó’1 vita, a „k zás”. Hát igen. Ki is „bontakozott’* az „alkotó" vita a békéscsabai Balassi kultúrotthonban az értelmiségi ankétem. Erdős Zoltán gimnáziumi tanár az ajtónál állt, kezében szorongatva papírra írt keserveit. Ahogy elhangzott a szónok utolsó szava, előrelendült s már
