Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-13 / 164. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSÄG ma július 13., vasárnap Nemzetközi Szemle Röviden sj egy hasznos tanácskozásról Békésen, a párt járási bizottságának épületében pénteken dél­előtt Csatári Béla elvtárs, a párt végrehajtó bizottságának titkára tájékoztatót tartott a községi párttitkárok és a tömegszervezetek já­rási vezetői részére. * Ha visszapillantunk az elmúlt hét nemzetközi eseményeire, úgy azt láthatjuk, hogy a világközvélemény figyelme továbbra is azokra a problémákra összpontosul elsősorban, amelyek már az előző hetekben is az érdeklődés homlokterében álltak, így az a tomszakértői értekezletre, a libanoni, a ciprusi, a franciaországi helyzetre, stb. A tanácskozás elején a jelenle­vők beszámoltak a politikai mun­káról és a tapasztalataikról. Ez­után került sor a tájékoztatóra. Csatári elvtárs többek között is­mertette a párt Központi Bizott­ságának a falusi politikai munká­ról szóló határozatát és az abból adódó feladatokat. Javasolta az alapszervezeteknek, hogy a hatá­rozat végrehajtására mindenütt készítsenek tervet. Ezután az 1958—59. évi pártok­tatás előkészítéséről, majd a tár­sadalmi tulajdon védelméről be­szélt. Mint mondotta, a pártszer­vezetek tagjaira, vezetőire hárul a feladat, hogy politikai neveléssel csökkentsék a társadalmi tulajdon elleni bűnöket. A megelőző mun­kában vegyenek részt. Szó volt a tanácskozáson az er­r kölcsi bizonyítványok kiadásáról is. Figyelemre méltó a párt járási bizottságának az az észrevétele, mely szerint egyes helyeken sem­miféle intézkedést nem tesznek az olyan felelős beosztásúakka! szemben, akik a most kapott er­kölcsi bizonyítványuk alapján, ott, azon a helyen nem dolgozhat­nak. Foglalkoztak még a pártépí­tés, tag- és tagjelölt-felvétellel' is: Csatári elvtárs figyelmezetette a jelenlévőket, hogy nagyobb ige^ nyékét támasszanak a felvételek­nél és az ajánlásokat jobban indo­kolják meg. Mint mondotta, a Elfelejtett A napokban jegyzettömböm lapjait forgatva, az egyiken né­hány soros feljegyzést találtam, melyről azonnal megállapítottam, hogy elkerülte a megszokott utat. Hogy miért? Azért-e, mert nem fontos? Nem! Az igazság az, hogy más természetű gyors munka mi­att, egy-két napra félretettem, majd elfelejtkeztem róla. Pedig fontos. A feljegyzés arról szól, hogy Mezőkovácsházán a községi párt- szervezet egyik taggyűlésén Fricz elvtárs egyéni gazda felszólalt és azt mondotta, nagyon megbánta, hogy személyes sérelme miatt ki­lépett a termelőszövetkezetből. Helyeselte, hogy fia nem csele­kedett ilyen elhamarkodottan, ki­tartott a közös gazdálkodás mel­lett. Most a bőséges jövedelmé­ből sokat segít a családnak. A következő sorok arról szól­nak, hogy Fricz elvtársnak jó mi­nőségű földje van és rendes gaz­da módjára műveli, mégsem lesz több jövedelme, mint a termelő- szövetkezetben volt. Ráadásul többet is kell ezért a kevesebbért fáradozni. Menne ő vissza örömmel, de nem szóltak még, hogy visszavár­ják, pedig jól esne, ha hívnák. Most, hogy a vezetés megszilár­dult, rendbe jöttek ott bent a párt járási végrehajtó bizottsága még mindig több alkalommal kénytelen a kérelmeket visszauta­sítani, mert nem megfelelő indo­kok alapján vették fel a tagjelöl­teket. Elmondott egy esetet a Békési Tangazdaságból, ahol az egyik szakácsnő kérte a felvételét. Nem sokkal utána, a következő taggyű­lésen a főszakácsnő is ugyanazt tette. Mint kiderült, a főszakács­nő elsősorban azért akart belépni a pártba, mert azt hitte, hogy ha a beosztott szakácsnő párttag lesz, esetleg őt elküldik* Ez az eset azt mutatja, vannak még akik nem értik, hogy a pár- tonkívüliek, kivéve a pártfunkci­ót, bármely vezető állást betölt- hetnek. Ezután a pártfegyelemről beszélt. Helytelenítette, hogy e- gyes alapszervezetekben nem von­ják felelősségre minden esetben a- zokat a párttagokat, akik megfe­ledkezve kötelességeikről, kom­munistákhoz méltatlan magatar­tást tanúsítanak. A tanácskozás hasznosnak bizo­nyult, mert a pártalapszervezetek és a tömegszervezetek vezetői a párthatározatok végrehajtásához segítséget kaptak és olyan fontos kértfésékré' kaptak választ, ‘ ame­lyek munkaterületükön már je­lentkeztek. B. 2. feljegyzés dídgok, az esze mellett a szíve is visszahúzza. Eddig tart a feljegyzés, melyhez annyit teszek hozzá, hogy értse­nek a szóból ott is, ahol nem hal­lották Fricz elvtárs szavait és azt a megjegyzést, hogy jól esne, ha hívnák. Nagyon fontos, hogy őt, az egyéni gazdát, volt termelőszö­vetkezeti tagot és a hozzá hason­lókat hívják vissza. Azok, akik egyszer letértek a biztos jelent és jövőt jelentő útról és közben sa­ját kárukon tanultak, megbecsü­lik, ha visszatérhetnek oda. Regös vándorlást, „nótafa tábort“ rendesnek as úttörők Az úttörőcsapatok regős rajai a nyáron számols megyében rende­zik meg az úgynevezett regős­vándorlást. Ezeknek a kerékpár­vagy gyalogtúráknak az a célja, hogy a pajtások megismerkedje­nek megyéjük hagyományaival, megtanulják a régi népi táncokat és dalokat, összegyűjtsék a mun­kásmozgalmi emlékeket. Az út­jukba eső falvakban tábortüzet gyújtanak, műsort adnak a falu népének, majd a megyének egyik központi helyén találkoznak a többi regőscsapattal. Libanonban úgy tűnik, az utóbbi időben lé­nyegesen csökkent a nyugati ha­talmak közvetlen beavatkozásá­nak a veszélye. Az Egyesült Álla­mok követelésére kiküldött ENSZ- megfigyelők a legjobb szándékuk ellenére sem tudtak semmi néven nevezendő bizonyítékot összeszed­ni azoknak a nyugati állításoknak az alátámasztására, hogy az E- gyesült Arab Köztársaság szítja és támogatja a Chamoun elnök rendszere ellen kirobbant felkelést így, tárgyi bizonyítékok hiányá­ban aligha lehetne elfogadtatni a közvéleménnyel egy esetleges an­gol-amerikai fegyveres interven­ció gondolatát. Másrészt olyan je­lentések is napvilágot láttak, a- melyek szerint Amerika diplomá­ciai úton nyomást gyakorol Cha- moun-ra, hogy lemondásra bírja, így lehetővé váldjék valamiféle ,.kompromiszumos megoldás”. Chamoun maga is tett egy felemás nyilatkozatot, hogy lemond, „mi­helyt megfelelő utódra talál”. Mindenesetre Szaeb Szálán, a li­banoni felkelők egyik vezetője el­utasította azt a feltételezést, mintha Chamoun elnök lemondá­sa a megegyezés alapjául szolgál­hatna. „Azt akarjuk — mondot­ta —, hogy Chamoun azonnal mondjon le és nem fogadjuk el az olyan elnököt, akinek megválasz­tása még az ő lemondása előtt történnék”* ‘ A ciprusi helyzet továbbra is igen feszült.- Az el­múlt napokban újból növekedett a különböző merényletek, össze­tűzések száma. Az angolok terve a sziget görög és török közössé­gének még fokozottabb különvá­lasztására, s végső fokon a sziget kettéosztásának elősegítésére, nagy visszatetszést keltett a cip­rusi és az anyaországi görögök körében. A görögök a sziget státusára vo­natkozó döntés elhalasztása mel­lett vannak. Ehelyett inkább Cip­rus önrendelkezésének előkészíté­sét akarják* A sziget demokrati­kus önkormányzatának megszer­vezésével. A megoldatlan ciprusi kérdés továbbra is súlyos teherté­tele a NATO-nak, amelynek mindhárom érintett ország tagja. A legfrissebb franciaországi események arra utalnak, hogy korántsem ért még véget a jobboldali csoportosu­lások és a köztársaság védelmében mind cselekvőbben tömörülő ha­ladó mozgalmak erőpróbája. Ű- jabban egyre több hír érkezik a Pflimlin-kormány idején feloszla­tott szélső jobboldali és fasiszta szervezetek újjászervezéséről, sőt a minap egy nyilaskeresztes párt is alakult Franciaországban. Júli­us 14-ét, a francia köztársaság nagy nemzeti ünnepét az algériai puccsisták és franciaországi híve­ik jobboldali katonai tüntetéssé szeretnék változtatni. A Francia Kommunista Párt felhívásában mozgósította az ország demokratikus közvé­leményét, hogy július 14-én tegyen hitet a béke, a köz­társaság, a demokratikus szabadságjogok mellett és erő­teljesen válaszoljon minden­féle fasiszta kihívásra. Ha De Gaulle tábornok külpoliti­káját vizsgáljuk, úgy azt tapasz­talhatjuk, hogy a tábornok-mi­niszterelnök különböző lépéseket tesz Tunézia, s most utóbb Marok­kó irányában. Hajlandónak mutat­kozik tárgyalná az illető országok­ban állomásozó csapatok kivoná­sáról, a haditengerészeti és légi tá­maszpontok kivételével. Aligha le­het vitás, hogy De Gaulle „köze­ledése” mögött mi rejlik. Nyílván Algériát akarja elszigetelni a má­sik két arab államtól, hogy így könnyebben oldja meg az algériai vitát — természetesen a maga módján. A genfi szakértői értekezlet tanácskozásai zárt ajtók mögött folynak, azokról kevés érdembeli dolog szivárog ki. A Szovjetunió július 9-én emlékiratot adott át az Egyesült Államoknak, s ebben vá­laszolt az amerikaiak június 30-i emlékiratára. A szovjet kormány újból leszö­gezi: Azt várja 5,Az Egyesült Államok kor­mánya egyértelmű nyilatko­zatot tesz arra vonatkozólag, hogy a szakértői értekezlet munkáját alá kell rendelni a fő feladat megoldásának, az a- tomkísérletek haladéktalan megszűntetésének”, Az atomkísérletek haladéktalan megszüntetését — amit pedig a- merikai részről módszeresen sza­botálnak — megkövetelik az em­beriség alapivető elvei is. Nem le­het tovább mérgezni büntetlenül a Föld légkörét a jelen és a jövő nemzedékek egészségének súlyos veszélyeztetése nélkül. És az em­berek százmilliói azt szeretnék, hogy a genfi szakértői tanácskozá­sok a tudósok és technikusok esz­mecseréje után még fontosabb, még gyümölcsözőbb tárgyalások kiindulópontja legyen. A finnországi választások kiemelkednek az elmúlt hét ese­ményeiből. A választások — mint ismeretes — a Finn Népi Demok­ratikus Unió nagy sikerét hozták. A Kommunista Párt irányí­tása alatt álló baloldali tömö­rülés ötven mandátumot szer­zett és a szociáldemokrata párttal versenyben, az első helyen végzett. A finn jobboldal nem is olyan ré­gen még ákalános támadásba ment a Szovjetunió és a szovjet— finn viszony ellen. A választások kimenetelén el kell gondolkozni- ok azoknak, akik a két ország vi­szonyának megbontására és a kommunista párt elszigetelésére törekedtek. A finnországi válasz­tások eredményei kesernyés han­gú kommentárokat váltottak ki a nyugati politikai és sajtókörök­ből. A londoni Times például megállapította, hogy a kommunis­ták megkerülésével, a szociálde­mokraták csupán az agrárpárttal tudnának koalíciós kormányt ala­kítani. „Ez pedig azt jelentené — fűzi hozzá a lap —, hogy továbbra is megmaradna a város és a vidék között a régóta húzódó viszály”. Az angol lap szerint e viszály volt az oka az élelmiszer-árak állandó emelkedésének és a „túlságosan sok sztrájknak”. Minden esetre, ezek után nagyon nehéz lesz a nemcsak tekintélyben, de szám­szerűleg is megnövekedett népi demokratikus unió kirekesztésé­vel kormányozni. Eisenhower és Diefenbaker tanácskozásai Az amerikai elnök és a kana­dai miniszterelnök megbeszélé­seit tulajdoniképpen a gazdasági kérdések uralták. Szó volt ugyan a légitámadások elleni sarki fe­lügyeleti rendszer ellenőrzési mó­dozatairól, Hruscsov legutóbbi le­veléről, de a legnagyobb teret mégis a két ország gazdasági kap­csolatainak, a kanadai külkeres­kedelem problémáinak, az em­bargó-politika módosításainak szentelték. Kanada és az Egyesült Államok viszonya az utóbbi idő­ben rohamosan romlott. Kanadá­ban nem nézték és nem nézik jó szemmel az Egyesült Államoktól való gazdasági függőséget. Ame­rika valamennyi külföldi tőke- beruházásának 3D százalékát Ka­nadában fektette be és 7.500 mil­lió dollárt kanadai gyárakba. E- zek termelési- és kiviteli politi­káját teljesen az amerikaiak irá­nyítják. Most — m,nt ismeretes — Amerikában mindinkább elmélyül a gazdasági vissza­esés. A hivatalos statisztikai adatok szerint is 5,1 millió a .munkanélküliek száma. De ezek számát növelik a rész­leges munkanélküliek és áz erősen csökkentett munkaidő­ben dolgozók milliói. Az amerikai olaj, gépkocsi, gép­ipar, bányaipar, stb. termelésének visszaesése, a felvevő piacnak a vásárlóerő csökkenésével együtt­járó leszűkülése természetesen súlyosan érinti az amerikai tőké­vel szorosan összefüggő kanadai gazdasági életet. Ilyen körülmé­nyek között Kanadának éppen úgy, mint a kapitalista világ töb­bi, az Egyesült ÁL amok tói többé- kevésbé fügő országának élet- szükséglet a nagy íelvevő piacok­kal rendelkező szocialista orszá­gokkal, elsősorban a népi Kíná­val folytatandó kereskedelem. E- 2trt játszott olyan fontos szerepet Eisenhower és Diefenbaker meg­beszélésein az embargó enyhíté­se, a stratégiai tilalmi listán sze­replő áruk csökkentése. Mint tuajuk, Eisenhower elnök kény- te en volt megígérni Diefenba- kemak, hogy „a két ország egy­mással ellentétes exportrendelke­zéseire vám tekintettel, ha példá­ul Kanadának valami sérelme ven, aikkor tanácskozik majd az Egyesült Államokkal és megke­resik a megoldás bizonyos formá­ját”. A stratégiai tilalmi lista módosítása nemcsak az Eisenho- wer-Diefenbaker találkozón ját­szott olyan fon'os szerepet, ez a fő témája a COCOM/A stratégi­ai árulisták felülvizsgálásával fog­lalkozó bizottság párizsi értekez­letének is. Az AFP értesülései szerint a közeljövőben az eddigi tilalmi listán szereplő áruknak mintegy 30—40 százalékát felsza­badítják a szocialista országok­kal folytatandó kereskedelem számára. Ez nagyjelentőségű do­log lesz, s híven tükrözi a tőkés országoknak a gazdasági válság­tól való félelmét, ami már Eisen­hower és Diefenbaker tanácsko­zásain :s kifejezésre jutott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom