Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-13 / 164. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NEPÜJSÄG ma július 13., vasárnap Nemzetközi Szemle Röviden sj egy hasznos tanácskozásról Békésen, a párt járási bizottságának épületében pénteken délelőtt Csatári Béla elvtárs, a párt végrehajtó bizottságának titkára tájékoztatót tartott a községi párttitkárok és a tömegszervezetek járási vezetői részére. * Ha visszapillantunk az elmúlt hét nemzetközi eseményeire, úgy azt láthatjuk, hogy a világközvélemény figyelme továbbra is azokra a problémákra összpontosul elsősorban, amelyek már az előző hetekben is az érdeklődés homlokterében álltak, így az a tomszakértői értekezletre, a libanoni, a ciprusi, a franciaországi helyzetre, stb. A tanácskozás elején a jelenlevők beszámoltak a politikai munkáról és a tapasztalataikról. Ezután került sor a tájékoztatóra. Csatári elvtárs többek között ismertette a párt Központi Bizottságának a falusi politikai munkáról szóló határozatát és az abból adódó feladatokat. Javasolta az alapszervezeteknek, hogy a határozat végrehajtására mindenütt készítsenek tervet. Ezután az 1958—59. évi pártoktatás előkészítéséről, majd a társadalmi tulajdon védelméről beszélt. Mint mondotta, a pártszervezetek tagjaira, vezetőire hárul a feladat, hogy politikai neveléssel csökkentsék a társadalmi tulajdon elleni bűnöket. A megelőző munkában vegyenek részt. Szó volt a tanácskozáson az err kölcsi bizonyítványok kiadásáról is. Figyelemre méltó a párt járási bizottságának az az észrevétele, mely szerint egyes helyeken semmiféle intézkedést nem tesznek az olyan felelős beosztásúakka! szemben, akik a most kapott erkölcsi bizonyítványuk alapján, ott, azon a helyen nem dolgozhatnak. Foglalkoztak még a pártépítés, tag- és tagjelölt-felvétellel' is: Csatári elvtárs figyelmezetette a jelenlévőket, hogy nagyobb ige^ nyékét támasszanak a felvételeknél és az ajánlásokat jobban indokolják meg. Mint mondotta, a Elfelejtett A napokban jegyzettömböm lapjait forgatva, az egyiken néhány soros feljegyzést találtam, melyről azonnal megállapítottam, hogy elkerülte a megszokott utat. Hogy miért? Azért-e, mert nem fontos? Nem! Az igazság az, hogy más természetű gyors munka miatt, egy-két napra félretettem, majd elfelejtkeztem róla. Pedig fontos. A feljegyzés arról szól, hogy Mezőkovácsházán a községi párt- szervezet egyik taggyűlésén Fricz elvtárs egyéni gazda felszólalt és azt mondotta, nagyon megbánta, hogy személyes sérelme miatt kilépett a termelőszövetkezetből. Helyeselte, hogy fia nem cselekedett ilyen elhamarkodottan, kitartott a közös gazdálkodás mellett. Most a bőséges jövedelméből sokat segít a családnak. A következő sorok arról szólnak, hogy Fricz elvtársnak jó minőségű földje van és rendes gazda módjára műveli, mégsem lesz több jövedelme, mint a termelő- szövetkezetben volt. Ráadásul többet is kell ezért a kevesebbért fáradozni. Menne ő vissza örömmel, de nem szóltak még, hogy visszavárják, pedig jól esne, ha hívnák. Most, hogy a vezetés megszilárdult, rendbe jöttek ott bent a párt járási végrehajtó bizottsága még mindig több alkalommal kénytelen a kérelmeket visszautasítani, mert nem megfelelő indokok alapján vették fel a tagjelölteket. Elmondott egy esetet a Békési Tangazdaságból, ahol az egyik szakácsnő kérte a felvételét. Nem sokkal utána, a következő taggyűlésen a főszakácsnő is ugyanazt tette. Mint kiderült, a főszakácsnő elsősorban azért akart belépni a pártba, mert azt hitte, hogy ha a beosztott szakácsnő párttag lesz, esetleg őt elküldik* Ez az eset azt mutatja, vannak még akik nem értik, hogy a pár- tonkívüliek, kivéve a pártfunkciót, bármely vezető állást betölt- hetnek. Ezután a pártfegyelemről beszélt. Helytelenítette, hogy e- gyes alapszervezetekben nem vonják felelősségre minden esetben a- zokat a párttagokat, akik megfeledkezve kötelességeikről, kommunistákhoz méltatlan magatartást tanúsítanak. A tanácskozás hasznosnak bizonyult, mert a pártalapszervezetek és a tömegszervezetek vezetői a párthatározatok végrehajtásához segítséget kaptak és olyan fontos kértfésékré' kaptak választ, ‘ amelyek munkaterületükön már jelentkeztek. B. 2. feljegyzés dídgok, az esze mellett a szíve is visszahúzza. Eddig tart a feljegyzés, melyhez annyit teszek hozzá, hogy értsenek a szóból ott is, ahol nem hallották Fricz elvtárs szavait és azt a megjegyzést, hogy jól esne, ha hívnák. Nagyon fontos, hogy őt, az egyéni gazdát, volt termelőszövetkezeti tagot és a hozzá hasonlókat hívják vissza. Azok, akik egyszer letértek a biztos jelent és jövőt jelentő útról és közben saját kárukon tanultak, megbecsülik, ha visszatérhetnek oda. Regös vándorlást, „nótafa tábort“ rendesnek as úttörők Az úttörőcsapatok regős rajai a nyáron számols megyében rendezik meg az úgynevezett regősvándorlást. Ezeknek a kerékpárvagy gyalogtúráknak az a célja, hogy a pajtások megismerkedjenek megyéjük hagyományaival, megtanulják a régi népi táncokat és dalokat, összegyűjtsék a munkásmozgalmi emlékeket. Az útjukba eső falvakban tábortüzet gyújtanak, műsort adnak a falu népének, majd a megyének egyik központi helyén találkoznak a többi regőscsapattal. Libanonban úgy tűnik, az utóbbi időben lényegesen csökkent a nyugati hatalmak közvetlen beavatkozásának a veszélye. Az Egyesült Államok követelésére kiküldött ENSZ- megfigyelők a legjobb szándékuk ellenére sem tudtak semmi néven nevezendő bizonyítékot összeszedni azoknak a nyugati állításoknak az alátámasztására, hogy az E- gyesült Arab Köztársaság szítja és támogatja a Chamoun elnök rendszere ellen kirobbant felkelést így, tárgyi bizonyítékok hiányában aligha lehetne elfogadtatni a közvéleménnyel egy esetleges angol-amerikai fegyveres intervenció gondolatát. Másrészt olyan jelentések is napvilágot láttak, a- melyek szerint Amerika diplomáciai úton nyomást gyakorol Cha- moun-ra, hogy lemondásra bírja, így lehetővé váldjék valamiféle ,.kompromiszumos megoldás”. Chamoun maga is tett egy felemás nyilatkozatot, hogy lemond, „mihelyt megfelelő utódra talál”. Mindenesetre Szaeb Szálán, a libanoni felkelők egyik vezetője elutasította azt a feltételezést, mintha Chamoun elnök lemondása a megegyezés alapjául szolgálhatna. „Azt akarjuk — mondotta —, hogy Chamoun azonnal mondjon le és nem fogadjuk el az olyan elnököt, akinek megválasztása még az ő lemondása előtt történnék”* ‘ A ciprusi helyzet továbbra is igen feszült.- Az elmúlt napokban újból növekedett a különböző merényletek, összetűzések száma. Az angolok terve a sziget görög és török közösségének még fokozottabb különválasztására, s végső fokon a sziget kettéosztásának elősegítésére, nagy visszatetszést keltett a ciprusi és az anyaországi görögök körében. A görögök a sziget státusára vonatkozó döntés elhalasztása mellett vannak. Ehelyett inkább Ciprus önrendelkezésének előkészítését akarják* A sziget demokratikus önkormányzatának megszervezésével. A megoldatlan ciprusi kérdés továbbra is súlyos tehertétele a NATO-nak, amelynek mindhárom érintett ország tagja. A legfrissebb franciaországi események arra utalnak, hogy korántsem ért még véget a jobboldali csoportosulások és a köztársaság védelmében mind cselekvőbben tömörülő haladó mozgalmak erőpróbája. Ű- jabban egyre több hír érkezik a Pflimlin-kormány idején feloszlatott szélső jobboldali és fasiszta szervezetek újjászervezéséről, sőt a minap egy nyilaskeresztes párt is alakult Franciaországban. Július 14-ét, a francia köztársaság nagy nemzeti ünnepét az algériai puccsisták és franciaországi híveik jobboldali katonai tüntetéssé szeretnék változtatni. A Francia Kommunista Párt felhívásában mozgósította az ország demokratikus közvéleményét, hogy július 14-én tegyen hitet a béke, a köztársaság, a demokratikus szabadságjogok mellett és erőteljesen válaszoljon mindenféle fasiszta kihívásra. Ha De Gaulle tábornok külpolitikáját vizsgáljuk, úgy azt tapasztalhatjuk, hogy a tábornok-miniszterelnök különböző lépéseket tesz Tunézia, s most utóbb Marokkó irányában. Hajlandónak mutatkozik tárgyalná az illető országokban állomásozó csapatok kivonásáról, a haditengerészeti és légi támaszpontok kivételével. Aligha lehet vitás, hogy De Gaulle „közeledése” mögött mi rejlik. Nyílván Algériát akarja elszigetelni a másik két arab államtól, hogy így könnyebben oldja meg az algériai vitát — természetesen a maga módján. A genfi szakértői értekezlet tanácskozásai zárt ajtók mögött folynak, azokról kevés érdembeli dolog szivárog ki. A Szovjetunió július 9-én emlékiratot adott át az Egyesült Államoknak, s ebben válaszolt az amerikaiak június 30-i emlékiratára. A szovjet kormány újból leszögezi: Azt várja 5,Az Egyesült Államok kormánya egyértelmű nyilatkozatot tesz arra vonatkozólag, hogy a szakértői értekezlet munkáját alá kell rendelni a fő feladat megoldásának, az a- tomkísérletek haladéktalan megszűntetésének”, Az atomkísérletek haladéktalan megszüntetését — amit pedig a- merikai részről módszeresen szabotálnak — megkövetelik az emberiség alapivető elvei is. Nem lehet tovább mérgezni büntetlenül a Föld légkörét a jelen és a jövő nemzedékek egészségének súlyos veszélyeztetése nélkül. És az emberek százmilliói azt szeretnék, hogy a genfi szakértői tanácskozások a tudósok és technikusok eszmecseréje után még fontosabb, még gyümölcsözőbb tárgyalások kiindulópontja legyen. A finnországi választások kiemelkednek az elmúlt hét eseményeiből. A választások — mint ismeretes — a Finn Népi Demokratikus Unió nagy sikerét hozták. A Kommunista Párt irányítása alatt álló baloldali tömörülés ötven mandátumot szerzett és a szociáldemokrata párttal versenyben, az első helyen végzett. A finn jobboldal nem is olyan régen még ákalános támadásba ment a Szovjetunió és a szovjet— finn viszony ellen. A választások kimenetelén el kell gondolkozni- ok azoknak, akik a két ország viszonyának megbontására és a kommunista párt elszigetelésére törekedtek. A finnországi választások eredményei kesernyés hangú kommentárokat váltottak ki a nyugati politikai és sajtókörökből. A londoni Times például megállapította, hogy a kommunisták megkerülésével, a szociáldemokraták csupán az agrárpárttal tudnának koalíciós kormányt alakítani. „Ez pedig azt jelentené — fűzi hozzá a lap —, hogy továbbra is megmaradna a város és a vidék között a régóta húzódó viszály”. Az angol lap szerint e viszály volt az oka az élelmiszer-árak állandó emelkedésének és a „túlságosan sok sztrájknak”. Minden esetre, ezek után nagyon nehéz lesz a nemcsak tekintélyben, de számszerűleg is megnövekedett népi demokratikus unió kirekesztésével kormányozni. Eisenhower és Diefenbaker tanácskozásai Az amerikai elnök és a kanadai miniszterelnök megbeszéléseit tulajdoniképpen a gazdasági kérdések uralták. Szó volt ugyan a légitámadások elleni sarki felügyeleti rendszer ellenőrzési módozatairól, Hruscsov legutóbbi leveléről, de a legnagyobb teret mégis a két ország gazdasági kapcsolatainak, a kanadai külkereskedelem problémáinak, az embargó-politika módosításainak szentelték. Kanada és az Egyesült Államok viszonya az utóbbi időben rohamosan romlott. Kanadában nem nézték és nem nézik jó szemmel az Egyesült Államoktól való gazdasági függőséget. Amerika valamennyi külföldi tőke- beruházásának 3D százalékát Kanadában fektette be és 7.500 millió dollárt kanadai gyárakba. E- zek termelési- és kiviteli politikáját teljesen az amerikaiak irányítják. Most — m,nt ismeretes — Amerikában mindinkább elmélyül a gazdasági visszaesés. A hivatalos statisztikai adatok szerint is 5,1 millió a .munkanélküliek száma. De ezek számát növelik a részleges munkanélküliek és áz erősen csökkentett munkaidőben dolgozók milliói. Az amerikai olaj, gépkocsi, gépipar, bányaipar, stb. termelésének visszaesése, a felvevő piacnak a vásárlóerő csökkenésével együttjáró leszűkülése természetesen súlyosan érinti az amerikai tőkével szorosan összefüggő kanadai gazdasági életet. Ilyen körülmények között Kanadának éppen úgy, mint a kapitalista világ többi, az Egyesült ÁL amok tói többé- kevésbé fügő országának élet- szükséglet a nagy íelvevő piacokkal rendelkező szocialista országokkal, elsősorban a népi Kínával folytatandó kereskedelem. E- 2trt játszott olyan fontos szerepet Eisenhower és Diefenbaker megbeszélésein az embargó enyhítése, a stratégiai tilalmi listán szereplő áruk csökkentése. Mint tuajuk, Eisenhower elnök kény- te en volt megígérni Diefenba- kemak, hogy „a két ország egymással ellentétes exportrendelkezéseire vám tekintettel, ha például Kanadának valami sérelme ven, aikkor tanácskozik majd az Egyesült Államokkal és megkeresik a megoldás bizonyos formáját”. A stratégiai tilalmi lista módosítása nemcsak az Eisenho- wer-Diefenbaker találkozón játszott olyan fon'os szerepet, ez a fő témája a COCOM/A stratégiai árulisták felülvizsgálásával foglalkozó bizottság párizsi értekezletének is. Az AFP értesülései szerint a közeljövőben az eddigi tilalmi listán szereplő áruknak mintegy 30—40 százalékát felszabadítják a szocialista országokkal folytatandó kereskedelem számára. Ez nagyjelentőségű dolog lesz, s híven tükrözi a tőkés országoknak a gazdasági válságtól való félelmét, ami már Eisenhower és Diefenbaker tanácskozásain :s kifejezésre jutott.
