Békés Megyei Népújság, 1958. július (3. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-20 / 170. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1858. július 20 , 'Vasárnap NEMZETKÖZI §KE1ILE A steMmi világkongresszus az imperialista agresszió eilen A bagdadi vihar A bagdadi rádió jelentette hétfőn, július 14-én. hajnaliján: „Az iraki hadsereg megdöntötte Fejszal király és Nuri Szaud rendszerét és kikiáltotta köztársaságot”. E rövid kis hír pereek alatt bejárta az egész világot, megrázkódtatta az imperializmust, előrevetette annak árnyékát, hogy a nyugati hatalmak amúgy is recsegő-ropogó gyarmati rendszere rövidesen végleg Összeomlik. A történelmi fejlődés tudományos elemzőit aligha lepte meg túlzottan az iraki forradalom gyors győzelmének a híre, hiszen már számtalanszor rámutattak arra, hogy a fejlődés menete az imperializmus és annak gyarmati rendszere teljes ösz- szeomlása felé vezet. Hogyan történt Következtetések levonása előtt vizsgáljuk meg az előzményeket. Az imperialisták csúfos szuezi veresége után a gyarmatosítók uralma alól felszabadult Egyiptom létrehozta az Egyesült Arab Köztársaságot, amely bámulatosan rövid idő alatt az imperialista elnyomás ellen harcoló arabok szimbólumává vált. A nyugatbarát „báb-uralkodókra’1 nagyon nehéz idők következtek. Ekkor az imperialisták gyorsan egyesítették Irakot és Jordániát az úgynevezett „arab szövetségi államba.” Ügy vélték, hogy a jót összekötik a hasznossal és az Egyesült Arab Köztársaság ellen összetákolt szövetséget arra is felhasználhatják majd, hogy az ebben vezető szerepet betöltő Irak, „a Nyugat bástyája” — ahogy mondották — fékentartja majd a forrongó nyugat-ellenes Jordániát is. frak szilárd bástya — vélték — jól szervezett rendőrséggel, hűséges lakájokkal. Majd ők megvédik a nyugati érdekeket Jordániában, sőt, ha szükséges, Libanonban is... És július 14-én az iraki hadsereg Abdel Karim Kasszgpi tábornok dandárparancsnok vezetésé-^ vei néhány óra alatt győzelmes forradalmat vívott meg. A lakájkormány ellenállása — az imperialista koholmányok és vágyálmok ellenére — jelentéktelen volt. A nép és hadsereg egyesült és örömmámorban ünnepelte a köztársaság győzelmét. A nép árulói és az imperialisták kiszolgálói pedig nem sokkal a győzelem után elnyerték jól megérdemelt büntetésüket. Eisenhower nyilatkozata tehát homlokegyenest ellenkezik az ENSZ-bizottság észleleteivel. Erre azt állítja Eisenhower, hogy kormánya „továbbra is” támogatni fogja az ENSZ-t a libanoni nehézségek megoldására irányuló erőfeszitéseiben. Ezt azután a maga módján meg is cselekedte. A libanoni ENSZ-megügyelők most már kétségtelenül megállapíthatják, hogy az országban valóban idegen szervezett csapatok vannak, nevezetesen az amerikai haderő.” Az amerikaiak libanoni beavatkozását nyomon követte az angolok jordániai inváziója. A megszállók azt állították, hogy ez az ország „megvédése” érdekében történt. Most már csak az a kérdés, hogy kivel szemben kell megvédeni Jordániát, hiszen az imperialista gyarmatosítókon kívül senki sem fenyegeti. De hagyjuk figyelmen kívül az angol-amerikai uralkodó körök kínos magyarázkodását. Világosan megállapitható ugyanis, hogy a fegyveres akció célja az Iraki Köztársaság . megsemmisítése, a szétvert és összetört monarchia visszaállítása és nem utolsó sor- ban a gazdag közel-keleti olaj mezők Szuezhez hasonló államosításának megakadályozása. Az imperialista beavatkozás kétségbeesett kísérlet az összeomló félben levő gyarmati rendszer és a fáradságos munkával, nehéz milliár- dokkal összehozott háborús paktumok — bagdadi paktum, Eisen- hower-doktrina megmentésére. A kétségbeesett imperialista kísérletek iő célkitűzése tehát az idő kerekének visszaforgatása, omta- dozó gyarmati rendszerük szuronyokkal való megtámasztása. Az angol — amerikai invázió nyugati visszhangja A közép-keleti angol-amerikai agresszió élénk visszahatást keltett a nyugati országokon belül és a szövetségeseik körében is. Az agresszió nem várt ellenállásba ütközött. Az Angol Munkáspárt felvetette a bizalmi kérdést az alsóházban és elhatárolta magát a kormány háborús politikájától. A japán kormány, amely eddig fenntartás nélkül alávetette magát az a- merikai irányításnak, sietett hangsúlyozni, hogy elítéli a Libanonban elkövetett amerikai agressziót. Az elmúlt napokban az angol és amerikai követségek a világon mindenütt jó leckét kaptak arról, hogy a valóságban milyen „népszerűségnek” örvend az imperialista háborús politika a népek körében. Még a londoni amerikai nagykövetség és a newyorki amerikai ENSZ székház elé is tüntetők vonultak, hogy kifejezzék elégedetlenségüket a háborús provokációk miatt. Nem is beszélve azután a tömegek felháborodásáról a semleges és „el nem kötelezett országokban”, ahol az angol-amerikai mesterkedések dühödt elkeseredést és megvetést váltottak ki. A nyugaton tapasztalható heves ellenkezés dacára úgy tűnik, hogy az imperialista politikát jelenleg azok a legszélsőségesebb reakciós körök irányítják, akik elzárkóznak mindenféle bétaé»* megoldástol Rés a megegyezésnek még a lehetőségétől is. A háborús fr; gyébként is arra mutatnak, hogy egyre nehezebb a megegyezés lehetősége az imperialisták és az a- rab „nacionalisták” között is. ' A nyugati világban az agresszív körök növekvő befolyására mutat, hogy a jelenlegi háborús provokációt az ENSZ megkerülésével hajtották végre. Mi sem. bizonyítja jobban tervük gyalázatos voltát, hogy ezt a — számukra oly sokszor fedezékként használt — nemzetközi fórumot sem merték igénybe venni, eljárásuk fedezésére. E sorok írásakor még nem ismeretes, a Biztonsági Tanács és az esetleges ENSZ rendkívüli közgyűlés határozata, de mér magábavóve az a tény, hogy az imperialisták az ENSZ megfigyelő-csoport megállapítása ellenére behatoltak egy független ország területére, mutatja a jelenlegi nyugati politika agresz- szív jellegét. A Szovjetunió figyelmeztetése A tények azt bizonyítják, hogy a Közel-Keleten minden készen áll arra, hogy kísérletet tegyenek az Iraki Köztársaság megdöntésére még egy nagyobbszabású háború ki robbantása árán is. Amerikai csapatok tartózkodnak Libanonban és Törökországban, angol ejtőernyősök Jordániában. Néhány évtizeddel ezelőtt bizonyára már véres retorzió követte volna az irakihoz hasonló forradalmi megmozdulást. A véres gyarmati háborúk kirobbantóinak mai utódai is valószínűleg szívesen követnek elődeik példáját — sőt nines kizárva annak a lehetősége sem, hogy megkísérlik a háború ki terjesztését. Az imperialista háborús tervek azonban egyre nehezebben valósíthatók meg. A Szovjetunió és a szocialista országok elismerték a forradalomban született Iraki Köztársaságot. Az arab népek nem állnak egyedül. Az imperialistáknak ma már nemcsak az arabok egységes ellenállásával keil szárrvotniok. hanem a szocialista tábor, elsősorban a Szovjetunió hatalmas erejével is. A'szov jet nyilatkozat figyelmeztetést jelent az agresszív körök felé, jtogy ma már nem lehet büntetlenül népeket léig ázni, kis országok területén szabadon garázdálkodni. Nem kétséges, az iraki forradalom viharos győzelme és az azt követő imperialista háborús provokáció zűrzavaros helyzetet teremtett. De nem kétséges az sem, hogy a népek békeszerető erői képesek arra, hogy gátat szabjanak a háború kirobbantásával fenyegető agresszív, imperialista mesterkedéseknek. A leszerelési és nemzetközi e» gyüttműködési világkongresszus péntek délelőtti ülése az arab népek eilen irányuló amerikai- angol imperialista agresszió leleplezése jegyében folyt le. Indonézia, Island, Mexikó és u Egyesült Arab Köztársaság, valamint az Algériai Nemzeti Felszabadítás! Front képviselői élesen elítélték azokat a kísérleteket, amelyekkel az imperialisták megpróbálják feléleszteni az elavult gyarmati rendszert. Az ülés résztvevői nagy lelkesedéssel fogadták az amerikai küldöttség határozati javaslatát, a- mely a többi között kiemeli a következőket: „A béke és a nemzetközi együttműködés mindaddig lehetetlen, amíg egy ország megkísérli egy másik ország megszállását katonai, vagy rsndőri egységekkel. Ezért csatlakozunk a jelen kongresszusnak ahhoz a követeléséhez, amely síkraszül az amerikai és az angol csapatoknak a közel-keleti országokból va’ó haladéktalan kivonása mellett". A kongresszus nagy érdeklődéssel fogadta Hanna libanoni küldött beszédét. A hős libanoni nép képviselője kijelentette, hogy a libanoniak a végső győzelemig folytatják a harcot. Szeretettet koszintjük Az MSZMP Békés megyei bizottságának lapja, a Népújság szerkesztő bizottsága és a lap minden, munkatársa szeretettel üdvözli Békéscsaba város új üzemi lapját, a Pamutszövő Híradót. ':>Meg vagyunk győződve arról, hogy az üzem dolgozóinak és* párt- bizottságának kezdeményezésére útjára bocsátott lap nagy segítséget nyújt majd az üzem dolgozóinak a termelés növelésében, a politikai nevelésben, a kulturális és sportmozgalom fellendítésében. Kívánjuk, hogy lapjuk feladatát szocialista építésünk érdekében, célkitűzéseinek segítéséért minden tekintetben töltse be. Békés megyei Népújság Szerkesztő bizottsága Angol — amerikai beavatkozás és előzményei Az Irakban, lejátszódott esemé- * * nyék arra indították az angol- * * amerikai vezetőket, hogy rátérje- J , nek a Dulles által meghirdetett ^; „háború szélén való táncolás” po- ,, tátikájának gyakorlati megvalósí- ,, tására, azaz a nyílt agresszió út- <, jára. Az ürügy a libanoni polgár- < i háború volt. Az amerikai katona- < i ság Eisenhower szerint azért < > szállt partra Libanonban, hogy * > „megvédje” az országot az „ide- 1 \ gén csapatok beszivárgásától.” A * ’ szépséghiba csupán ott van, hogy (( az ENSZ Libanonba küldött meg- < , .figyelő csoportja éppen a közel- < i múltban szögezte le, hogy az ít- < í szágban polgárháború folyik és < > szó sincs „külső beszivárgásról”, < > Az amerikai ürügy a helyzet sú- < ; lyossága ellenére is annyira gro- ( 1 teszk, hogy még a baloldalinak J1 egyáltalán nem nevezhető Tat cí- ^ | mű svájci polgári lap sem állhat- ( , ta meg szó nélkül: „Eisenhower (, amerikai elnök a kongresszus- <, hoz intézett üzenetében — amely- ,, lyel megindokolta az amerikai < , csapatok Libanonba küldését — ■ ► többek között kijelentette: „Nyíl- < > vánvaló, hogy a libanoni esemé- <1 nyék nem egyebek külső agresz- < szidnál". Az elnök érthető módon ’1 egy szót sem szólt arról, hogy a Libanonba küldött ENSZ megfi- ( gyelő csoport megállapította, ( ( hogy a külső beavatkozásra sem- (, milyen helytálló bizonyíték nincs. (i < > < i < * < > közép-keleti helyzet kiéleződése (1958. július 16-i állapot) [SZQVJfTUNI CWÜSl \*rfffurn , %Cset>Pk iZRAE =-Jeruzsálem.\ i* Bőa6da Nemzetközi rppöfőtör KUWAIT 1Khdlde iű km J elmagyarázat'. 1. Az amerikai VI. flotta tengerészgyalogságaimak partraszállása és csapatmozdulaUi 1958. július 16-án (melléktérkép). 2. Újabb amerikai erősítések felvonulása. 3. Amerikai légitámaszpontok. 4. Brit és francia flottamozdulatok a Földközi tenger keleti tér ségében. 5. Brit légitámaszpontok. 6. Határzár. 7. Egyesült Arab Köztársaság. 8. Legfontosabb iraki kőolajmezők. 9. Olajvezeték. 10. Szuezi-csatorna. 11. Rádióállomás (melléktérkép). (Tér:
