Békés Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-18 / 142. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1958. Június 18., szerda 4“ ftVi tifoáq cí no4^Vi£^$cu^, A CGT felhívása a párizsi dolgozókhoz A CGT Szajna megyei szerve- Hete (elhívást adott ki. Ebben fel­szólítja a párizsi dolgozókat, hogy Június 18-án munkahelyükön ad­janak hangot majd határozott a- Juaratuknak, hogy szembehelyez­kednek a katonai diktatúrával, a személyi hatalommal. Június 18- in a munkaidő végeztével tartsa­nak'mindenütt gyűléseket. A gyű­léseket használják fel arra, hogy megerősítsék a köztársaságvédel­mi bizottságokat, vagy ahol még e bizottságok nem jöttek létre, hívják életre a köztársaság védel­mét szolgáló bizottságokat. Az Humanité beszámol arról, hogy június 18-án, a párizsi ter­vezett nagy degaullelsta tüntetés napján Franciaország ipari váro­saiban nagyszabású gyűléseket tartsanak a dolgozók. A gyűlése­ken juttassák kifejezésre ragasz­kodásukat a köztársasághoz és a demokratikus szabadságjogokhoz. Reuter-jelentés az északafrikai Az algériai felkelők vezetői ked­den „csúcsértekezleten” találkoz­tak Tuniszban a tunéziai és ma­rokkói vezetőkkel, hogy megálla­pítsák: „Milyen politikát folytas­son Észak-Aírika a De Gaulle- rendszer iránt. Megfigyelők szerint a tunisziak és marokkóiak előbb azt akarják elérni, hogy a franciák vonják vissza csapataikat országukból, s csak azután akarják elismerni a felszabadítás! kormányt — mivel annak elismerése csaknem min­den bizonnyal a Franciaországgal való diplomáciai kapcsolatok meg­szakításával járna. Nicosia polgármesterének sajtóértekezlete T. Dervisz, Nicosia polgármeste­re hétfőn este sajtóértekezletet tartott a június 12-én Günyeli fa­luban lejátszódott véres inciden­sekről. Dervisz elmondotta, hogy június 12-én egy tiszt vezetésével angol katonák kísértek egy görögökből álló csoportot Günyeli felé. A fa­lu közelében azt az utasítást ad­ták, hogy a görögök a mezőkön át egyedül folytassák útjukat a falu­hoz. A görögöket ezután minden oldalról lőfegyverekkel, késekkel és dorongokkal felfegyverzett tö­rökök támadták meg. Nyolc görög életét veszítette ép hat megsebe­sült. A lap vezércikkében tiltakozik az ellen, hogy a június 18-i pári­zsi felvonuláson a ,.francia ejtő­ernyősök országos szövetsége'’ és „a Francia Unió hadviseltjeinek szövetsége“ tagjai mínetelnek a diadalívhez. A lap felemeli szavát az ellen is, hogy De Gaullenek joga lenne a francia ellenállásra hivatkozni egy politikai akció fedezése céljá­ból. Világos — írja az Humanité, — hogy De Gaulle az októberi népszavazás előszavává akarja tenni a szerdai évfordulót. A párt­ütők és gyarmatosítók felhívását ellensúlyozni akarják azzal, hogy az ellenállás glóriáját szándékoz­nak az akció köré fonni. Az Amerikai Külügyminisztérium Hruscsov újabb levetéröl Mint a Reuter jelenti, az Ame­rikai Külügyminisztérium „meg­lepetését’1 fejezte ki, hogy Hrus­csov miniszterelnök újabb levelet küldött Eisenhower elnökhöz jú­nius 11-én. a csúcstalálkozót elő­készítő tárgyalásokkal kapcsolat­ban., A Reuter jelentés szerint a külüigyminisztérium nyilatkozata elismeri: a levél „nyilvánvalóan arra irányul, hogy meggyorsítsa a csúcsértekezlet megtartását’1, de hozzáteszi: „csak arra következ­tethetünk, hogy a Hniscsov-levél fő célja az volt, hogy ismét rek­lámot csináljon, az ismert szovjet álláspontoknak azokban a kérdé­sekben, amelyeket a Szovjetunió véleménye szerint meg kell tár- i gyalni a csúcsértekezleten.” szovjet kormány napirendi javaslata a csúcsértekezletre A szovjet kormánynak a kor­mányfői értekezleten megvitatás­ra indítványozott kérdésekre vo­natkozó javaslatait május 5-én el­juttatták a moszkvai nagykövete­ken keresztül az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Francia- ország kormányához. A szovjet kormány a csúcsérte­kezletre a következő kérdéseket javasolta: Az atom- és bidrogénfegyver-kí- sérletek haladéktalan beszünteté­se, az atom-, hidrogén- és rakéta­fegyverek valamennyi fajtájának alkalmazásáról való lemondás, a középeurópai atom-, hidrogén- és rakétafegyvermentes övezet létre­hozása, meg nem támadási szer­ződés megkötése az államok kö­zött, a kozmikus térség katonai célokra való felhasználásának el­tiltása. Az idegen területeken lé­vő külföldi katonai támaszpontok megszüntetése és nemzetközi e- gyüttműködés a kozmikus térség tanulmányozásában, a Németor­szág és más európai államok terü­letén állomásozó idegen csapatok létszámának csökkentése, a né­met békeszerződés megkötése, e- gyik állam másik elleni váratlan támadásának megelőzése, intézke­dések a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok bővítésére, az or­szágok közötti kapcsolatok és é- rintkezés fejlesztése, a háborús propaganda, a népek közötti ellen- ségieskedés és gyűlölködés meg­szüntetése, a közel- és középkeleti feszültség enyhítésének útjai. (MTI) KLARA ZETKIA halálának 25. évfordulóján Klara Zetkin (1857—1933) a német és a nemzetközi munkás­mozgalom kiváló harcosa. Szászországban született, ap­ja tanító volt. 1878-tól kezdve részt vett a német munkásmoz­galomban. Amikor Németor­szágban törvényt hoztak a szo­cialisták ellen, külföldre emig­rált. Svájcban részt vett a „Der Sozial — demokrat” című ille­gális lap szerkesztésében, kiadá­sában és terjesztésében. Majd Párizsba utazott, ahol aktívan bekapcsolódott a II. Intennacio- nálé alapító kongresszusának (1889) előkészítésébe és lebonyo­lításába. 1890-ben visszatért ha­zájába és itt a német proletár nőmozgalom élére állt. 1892-től több, mint 25 esztendőn át szer­kesztette a nők részére kiadott „Gleicheit” című szociáldemok­rata lapot, amelyben a forradal­mi marxizmus védelmében ál­lást foglalt a revizionizmus el­len, egyidejűleg fáradhatatlanul dolgozott a nemzetközi szocia­lista nőszervezetekben. 1907- ben Klara Zetkin kezdeménye­zésére hívták össze az I. nem­zetközi nőkongresszust. A kop­penhágai nemzetközi konferen­cián (1910) az ő javaslatára fo­gadták el a határozatot, amely­nek értelmében minden év már­cius 8-án nemzetközi nőnapot tartanak. Zetkin Rosa Luxem« burggal és Kari Liebnicht-tel e- gyütt irányította a német szoci­áldemokrata balszárnyat és har­colt a szociáldemokraták oppur. tunista vezetése ellen. Az ő te­vékeny részvételével hozták lét­re az .,international’1 csoportot, amely később a „spartak“ szö­vetséggé alakult át. Zetkin t 1915-ben háborúellenes tevé­kenységéért börtönbe vetették. Száz külföldi fiatal jön megyénkbe A Békés megyei KISZ szerve­zetek tagjai közül már kétízben nyaralt huszonöt főnyi csoport Bulgáriában. Előzőleg még a DISZ-fiatalokat hívták meg a bolgár ifjak, egy KlSZ-üdülőcso- port pedig a napokban érkezett haza a Balkán félszigetről; A külföldi üdülés viszonzásául a Békés megyei KISZ szerveze­tek ötven bolgár fiatalt hívtak meg Magyarországra. A baráti országok fiait a jövő hónap végén látják vendégül egy-két hétig megyénkben; A kommunista párt megala­kítása után (1918 december) Zet­kin a központi bizottság utasí­tására egy ideig a független szó, riáldemokrata pártban maradt, hogy felvilágosító munkájával megkönnyítse a munkásosztály átállását a kommunisták oldalá­ra. 1919-ben belépett a Német­ország Kommunista Pártjába, itt beválasztották a központi bizott­ságba, amelynek élete végéig tagja maradt. A kommintem III. kongresszusától kezdve (1921) a kommintern végrehajtó bizott* sága elnökségének tagja volt. A kommintern nemzetközi nőtit­kárságát vezette: Klara Zetkin^k több ízben is megválasztották INRj német Reichstag képviselőjévé, 1932. augusztusában súlyos be­tegen Berlinbe érkezett és rangv Jdősségével élve megnyitó beszé­det tartott a Reichstagban. E beszédben vádat emelt a fasiz- mus ellen, szenvedélyes bangón felhívta a dolgozókat, hogy tö­mörüljenek egységes antifasisz­ta frontba. Klara Zetkin 1933. június 20* án halt meg Moszkvában, a Vö­rös-téren temettél- el. A Német Demokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsának 1954. február 18-án kelt határozatával Klara Zetkin tiszteletére emlékérmet alapított. ■ mHWWWWWWWMWMWWWVWWMWWWMMWWWtWWHWtMWMMMWWWWW Balafredzs marokkói miniszterelnök Parisba érkezett Ahmed Balafredzs marokkód mimdszteretaök hétfőn este a fran­cia fővárosba érkezett. Balafredzs kedden reggel repü­lőgépen folytatta útját Tuniszba, ahol tárgyalásokat kezd Burgiba köztársasági elnökkel és az algé­riai felkelők vezetőivel. A marokkói miniszterelnök meg­érkezésekor kijelentette, hogy Ma­rokkó és Tunézia hasonló nehéz­ségekkel áll szemben. „Ezért közös magatartást fogunk kialakítani azzal a céllal, hogy megoldást ta­láljuk ezekre a problémákra — mondotta. Áz ENSZ megfigyelői Libanonban megkezdték munkájukat A libanoni kormány elhatározta, hogy felszólítja azoknak a vá­rosnegyedeknek lakosságát, amelyekbe a felkelők befészkelték ma­gukat: ezentúl minden épületet bombáznak, amelyből tüzelnek a rendfenntartó erőkre. Az ENSZ megfigyelőivel kapcsolatot tartó libanoni kormány­bizottság Mukheiber egészségügyi miniszter elnökletével hétfőn dél­előtt a külügyminisztériumban ülést tartott. Az ülésen áttekintet­ték az ENSZ megfigyelőinek első beirutl és vidéki jelentéseit. Muk­heiber az összekötő bizottság ülésén kidolgozott jelentést a hétfőn délután tartott minisztertanács elé terjesztette. A megfigyelők kettes csoportokban végzik munkájukat és első megfigyelői tevékenységüket Trlpoliban, Beiriitban, valamint a li­banoni—Szíriái határon végezték. Közben állandó rádióösszekötte­tést tartanak fenn az ENSZ megfigyelőinek beirutl központjával. A megfigyelők megküldték első napi jelentésüket az ENSZ newyorkl székházába. SZISZTÉMA — Minek hígítanánk ezt a jól összeszokott tagságot, ki tudja, kifélékkel — toldotta meg Ha- rasztos Sándor, akinek a feje ed­dig még mindig nehezen vett be minden változást. is — Most gyűléseztünk és már megint? — méltatlankodott egy kicsit Bolyos János, mikor a rendkívüli taggyűlésről értesült; — Azt mondta Zsiga, hogy rö­vid lesz, csak egy napirendi ponttal — igyekezett megnyug­tatni Kelemen Mihály, a párt­ba zalmi. — No iszen nem is ígért ez még hosszú gyűlést soha — vá­laszolta Bolyos János, aztán kér­dezte, hogy mi lesz az a rend­kívüli, amit most a kapálás, szé- nakaszálás idején meg kell tár­gyalni. De Kelemen Mihály csak a vállát rándította, hogy neki sem mondta meg Juhász Zsiga, mint máskor szokta. Talán en­nek tudható be, hogy a kíván­csiság mindenkit elhozott a tag­gyűlésre. — Elvtársak! — kezdte Ju­hász Zsigmond, a párttitkár, mi­után elült a zsivaj. — Azért hív­tunk össze benneteket, hogy megkérdezzük: akarunk-e egy jól jövedelmező, sok szorgalmas tagot számláló nagy szövetkeze­tét, vagy maradunk továbbra is 500 holdon 50-en? — Miikor magát felvettük Sándor bácsi, akkor nem azt néztük, hogy hígulunk-e, ha­nem azt, hogy könnyebben és jobban éljen. — Varga Péter, te megint ne­kirontasz az embereknek —« fedte meg jóindulatúan a tüzes- kedőt a párttikár. — Hanem elvtársak egyezzünk meg, hogy mindenki egyenként mondja él a véleményét és aztán szavaz­zunk. No, halljuk először a leg­idősebb elvtársunk, Bokor Józsi bácsi szavát — Elegen vagyunk — recseg­te Bolyos János, aki nem nagy kedvvel jött el, mert otthon a háztájiban félbe van az új, há- romkutricás disznóólja. — Lehet, hogy azt gondolják egyesek: ez a vén Bokor már otthon ülhetne, hiszen nyugdíjat kap az Űj Hajnaltól. Hát én nem ülök, amíg dolgozni tudok, s aztán is jövök a számat jártat- ni. Ezt vegyétek tudomásul. Én csak azt mondom, hogy legyen vége ennek az elegen vagyunk­nak, mert úgy járunk, mint a régi kínaiak, akik körülfalazták magukat, nehogy ellesse vala­melyik nép a kultúrájukat. Köz­ben ők maradtak le. Amink van, azt ez a kis közösség te­remtette meg. De ha kétszer, vagy háromszor ennyien len­nénk, akkor annyival több len­ne a vagyonunk is. Én azt mon­dom, nem csak fel kell venni, aki jelentkezik, hanem hívni kell a kívülállókat. — Azért mondja, mert neki már nem kell az új tagokkal bajlódni — replikázott Balázs István. — Nem azért mondja — állt feli Kelemen Mihály — hanem azért, mert nem irigy ember. Mi nem is lehetünk irigyek. Máso­kat is el kell vezessünk a jólét­nek, a könnyebb és jobb mun­kának arra a forrására, ame­lyikre mi már rátaláltunk. — Akkor menny és vezesd ő- ket. — Megy is Sándor bátyám — állt fel az elnök, Vámosi Ká­roly. Én és mások is megyünk vele. Juhász elvtárs nagyon meglepett ezzel a rendkívüli tag­gyűléssel engem is. De jól tette; Nem várhatjuk, amíg az egyé­niek belelesnek a kamránkba, fazekunkba, amíg önmaguktól jönnek rá, hogy ha új is az út, amin járunk, ha döecenők is vannak rajta, de csak jobb, mint a megszokott, de bizony­talan régi. Én azt mondom, hogy beszélgessünk az egyéniekkel, mutassuk meg nekik a közöst és a házuk táját, vegyünk elő pa­pírt, ceruzát, és számoljuk ki nekik, mennyit dolgozunk mi és ők, mennyi a mi és az ő jöve­delmük. — Meglesz minden a gaz­ba kapálás helyett agitálni já­runk — ellenkezett Harasztos Sándor. — Nem a, Sándor bátyám. A nagyja munkán már túl va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom