Békés Megyei Népújság, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-11 / 110. szám
! BÉKÉS MEGYEI TM ág praletár.M Mryenliljet**’ NtpŰJSGQ MSZMP BÉKÉS MEGYE/ BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1958. MÁJUS 11. VASÁRNAP Ára 60 fillér III. ÉVFOLYAM, 110. SZÁM Mai számunkból: Jutalmat kaptak a megye legjobb termel ŐHToretkexetei Búcsúzás az iskolától Magáncélra használták a gépállomás tulajdonát Ä lengyel párt- és kormányküldöttség és Budapest dolgozóinak baráti találkozója A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és budapesti bizottsága szombaton délután a Sportcsarnokban rendezte meg a Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének baráti találkozóját a főváros dolgozóival. A hatalmas csarnokot zsúfolásig megtöltötték a budapesti üzemek, hivatalok, intézmények többezer dolgozói, az egyenruhás KISZ-fiatalok. A két ország zászlói díszítették a találkozó színhelyét, az üdvözlő feliratok pedig a szocialista tábor egységét, a Lengyel Egyesült Munkáspártot és a Magyar Szocialista Munkáspártot éltették. Röviddel négy óra után a t ilálkozó résztvevőinek lelkes tapsa, ünneplése közben foglalták el helyüket a találkozó elnökségének tagjai, Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai. A két nép barátságát éltetve fogadták a budapesti dolgozók a Lengyel Népköztársaság pártós kormánykülödttségét: Wladyslaw Gomulkát, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizoittságá- laak első titkárát, Jozef Cyrahkiewiczet, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét, Edward Ochabot, a LEMP Politikai Bizottságának tagját, Foliks Pis ila élelmiszeripari és begyűjtési minisztert, fadeusz Kropczynski külkereskedelmi minsZterhelyettest és Adam Wllliann,t a Lengyel Népköztársaság magyarországi nagykövetét. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet dr. Sík Endre külügyminiszter, Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Katona János, Magyarország varsói nagykövete, S indor József és Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető, Borka Attila és Kelen Béla, az MSZMP budapesti bizottságának titkárait, a tömegszervezetek, politikai, gazdasági és kulturális életünk számos vezetője. A lengyel és a magyar Himnusz hangjai után Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára nyitotta meg a találkozót, Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. Kádár elvtárs beszédében többek között az alábbiakat mondotta: A Lengyel Népköztársaság, a lengyel nép, népi hazánkkal, a magyar néppel szövetséges hű küzdőtársunk volt és maradt Kedves Gomulka elvtárs! f Kedves Cyrankiewicz elvtárs! Kedves elvtársak! A lengyel párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatásának különös fontosságot kölcsönöz az, hogy a nemzetközi imperializmus az 1956-os lengyelországi jobboldali megmozdulásokhoz is reményt fűzött, a magyarországi ellenforradalmi felkelés szitásával és támogatásával pedig jelentős erőfeszítéseket tett, hogy Magyarországon is megdöntse a munkáshatalmat és kiszakítsa az országot a szocializmus világrend- szeréből. A magyarországi ellen- forradalmi puccskísérlet fegyveres leverése után pedig mind a nemzetközi imperialista, mind a belső burzsoá reakciós erők azon buzgóikid'tak, hogy ellentéteket szítsanak pártjaink között, megkíséreljék elidegeníteni egymástól a Magyar és a Lengyel Nép- köztársaságot. A közel kétesztendős közös harcok, a szocializmus építésében elért sikerek, a pártjaink közötti elvi és eszmei azonosság és nem utolsó sorban a mostani baráti látogatás, meggyőzőéin bizonyítják, hogy ezek a számítások homokra épültek és a belső reakciós erők éppúgy, mint a nemzetközi élet ba Ikeverői csiifos kudarcot vallottak. Nem titok, hogy — mondjuk fnásfél évvel ezelőtt — előfordultak közöttünk véleményeltérések fcocialisía fejlődésünk egyik vagy másik kérdésében, vagy a politikai élet nap* gyakorlatában a taktikát és módszereket illetően. Korábban volt bizonyos eltérés közöttünk a nálunk. Magyarországon lezajlott ellenforradalmi e- semények értékelését és a konszolidációhoz vezető utat illetően és viszont mi is a lengyel elvtársaiktól eltérően ítéltük mega lengyel belső fejlődés néhány kérdését. Ezek a korábbi nézeteltérések múló, átmeneti jellegűek voltak. Nem kis részben abból származtak, hogy azokban a mozgalmas és gyorsan változó súlyos időkben hiányosan voltunk tájékozódva a másik ország eseményeiről, azok mozgató rugóiról. Ezek a nézeteltérések azonban akkor is elvtársaik közötti marxista—leninista pártok közötti véleménykülönbségek voltak. Felfogásunk szerint egyébként is az illető párt maga tudja legjobban megítélni, hogy egy adott időpontban és helyzetben egy országban milyen belpolitikai taktika és módszer a célravezető. Az elmúlt másfél évben lengyel elvtársainkkal kölcsönösen jobban megismertük a tényeket: mindkét országban hatalmas és pozitív fejlődés ment végbe, a taktikai és módszerbeli eltérések nagyrészt elenyésztek és ami maradt belőlük, az . semmiképpen nem zavarja pártjaink jó, testvéri viszonyát. A gyakorlatunkban fennálló eltérések jelentősége már másfél évvel ezelőtt is kicsi volt, viszonyunk nagyobb horderejű kérdésekhez képest. Mindenk' tudja. hogy ml, magyar kommunisták akkor is teljes bizalommal voltunk a hős lengyel munkásosztály, annak forradalmi pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Párt Központi Bizottsága és a mindnyájunk által tisztelt Gomulka elvtárs iránt. A Lengyel Népköztársaság és maga a lengyel nép pedig a védelmi jellegű varsói szerződésben velünk, népi hazánkkal, a magyar néppel szövetséges, hű küzdőtársunk volt és maradt. Másfél évvel ezelőtt a Magyar Népköztársaság súlyos bajban volt és a fődologban való egyetértést fejezte ki többek között az is, amikor a lengyel elvtársak — százmillió zloty értékű áru küldésével és negyven millió rubel értékű hitellel siettek segítségére a magyar népnek. Hadd mondjak most hálás köszönetét a lengyel népnek, a lengyel kommunistáknak ezért a testvéri segítségnyújtásért. Tisztelt elvtársak! A mi harcunk, rendszerünk, szocialista jövőnk olyan lényeges kérdéseit illeti, mint a marxista- leninista elmélet tisztaságának megőrzése, a párt vezetésének, a proletárdiktatúrának, a munkásparaszt állam szilárdságának erősítése, — nekünk, magyar dolgozóknak az ellenforradalmi felkelés el nem felejthető súlyos leckét és számos hasznos tanulságot a- dott. Milliók tanulták meg nálunk mindenekelőtt és a. korábbinál lobbá". hogy csak ősv őrlettük meg és fejleszthetjük tovább szocialista forradalmunk vívmányait, ha rendíthetetlenül és végsőkig hűek maradunk a proletárinternacionalizmus eszméjéhez, a szovjet néppel, a többi szocialista néppel bennünket összefűző testvéri kapcsolathoz. Megtanultuk, hogy a párt marxista—leninista eszmei a- lapon nyugvó egysége olyan erő, amelynek birtokában a párt képes a tömegekkel ösz- szeforrni, azok élén sikerrel vívni az osztályharcot. De enélkül az egység nélkül nemcsak a párt, hanem maga a munkás-paraszt állam, a nép is erőtlenné válik. A párt egységének megőrzése megkívánja, hogy állhatatosan küzdjünk a párt politikáját eltör- I zító, a párt és a tömegek kapcsolatát rontó szektás, dogmatikus hibák ellen. A pártnak nem szabad elszakadnia a néptől, állan- ’dóan a legszorosabb kapcsolatban kell lenni a néppel, ismernie kell a tömegek problémáit, óhajait, véleményét. — Kedves elvtársak! — Harcunk egyik lényeges, ha ugyan nem a leglényegesebb vonása az, hogy a tömegekbe vetett bizalom az a- lapja és a tömegek aktív támogatására épül. Ennek elnyerése nem megy másként, mint annalk nyílt és határozott meghirdetésével, hogy mát aikar pártunk. A forradalmi ellentámadás megszervezésének időszakában is úgy ' véltüik, hogy a revizionisták, a re* i akciós burzsoázia, az imperialisták zavarkeltéseivel szembeu csak egy fegyver lehet hatásos: a kommunista nyíltság A revizionista és burzsoá állásponttal szemben nyíltan hirdettük álláspontunkat: mi a párt vezető szerepe, a népi demokratikus állam, a proletárdiktatúra erősítése, a proletárinternaeiona- lizmus, a Szovjetunióval és a többi testvéri országgal való barátság és egység mellett, a szocializmus továbbépítése mellett, a reakciós burzsoázia, az imperialisták és szekér tolói ellen vagyunk. S most elmondhatjuk, hogy a magyar kommunisták a központi bizottság köré, a magyar dolgozó nép, a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány köré tömörült és győzelmet aratott az ellenforradalom erői felett. De a dolgoknak van egy másik oldala is. A párt központi bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány politikai irányvonala győzelmének a nemzetközi testvéri segítség mellett van titka, viszonylag gyors konszolidációnknak van magyarázata. Állítom, hogy minden lényeges célkitűzésünkkel és Intézkedésünkkel, ideértve elsősorban a Szovjetuniótól kért segítség kérdését. Központi Bizottságunknak 1956 november legelső napjaitól kezdve csak megfogalmazta, meghirdette és végrehajtotta azt, ami az el- lenforradalmáaxjk dühöngésének legsúlyosabb napjaiban is benne élt sokszázezer öntudatos magyar munkás, dolgozó paraszt és értelmiségi gondolataiban és szívében. Meggyőződésünk szerint népünk alapvető tömegeinek egyetértése és mind fokozottabb aktív támogatása a forrása a Magyar Nép- köztársaság és pártunk az elmúlt másfél év alatt elért minden sikeréinek. Ilyen harci tapasztalatokról tudunk beszámolni a baráti Lengyel Népköztársaság testvéri pártjárrak és kormányának, személyükben is tisztelt kiváló képviselőinek, a mi kedves lengyel elvtársiatoknak. Ebben az értelemben — munkásosztályunkra és dolgozó népünkre büszkén — örülünk annak, hogy drága hazánk, a Magyar Nép- köztársaság ismét ott áll a testvéri országok táborában szilárdan, kiszakíthatatlanul, örülünk annak, hogy párt- tünk, a Magyar Szocialista Munkáspárt ismét egyenjogú és megbecsült tagja a testvéri kommunista és munkáspártok egész világra kiterjedő nagy családjának. Arra is büszkék vagyunk, hogy barátság és eszmei, harci közösség köt össze bennünket a dicső és nagy forradalmi múltra visz- szatekintő Lengyel Egyesült Munkáspárttal. Csak azt kívánhatjuk^ hogy pántjainknak ez a marxiz- mus-leninizmus eszmei alapján nyugvó barátsága még tovább •* nösödjék a jövőben is. — Kedves elvtársiak! — Ügy hisszük, hogy a Lengyei Népköztársaság párt- és kormány- küldöttségének magyarországi látogatása jelentős állomás országaink és népeink viszonyában. Egymás személyes megismerésével az eszmecserével és a baráti ■találkozókkal — úgy gondolom — sikerült még közelebb kerülnünk egymáshoz — ezután még jobban megértjük és még inkább megbecsüljük egymást. Ügy hiszem, nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy e látogatással tovább fejlődik és mélyül szocialista testvémépeimk barátsága. Kérem Önöket, elvtársak. adják át a dolgozó lengyel népnek, a lengyel kommunista elvtársaknak a magyar dolgozó nép testvéri forradalmi üdvözletét. (Folytatás a 2. oldalon.)
