Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-18 / 91. szám

t BÉKÉS MEGYEI NÉPŰJSAG TANULSÁG A KONYHÁRÓL, RÉGEN ÉS MOST Nem is kell nagyon öregnek len­ni, hogy valaki az evés terén több­féle Irányba emlékezhessék visz- sza. Néhány évtizeddel ezelőtt, a- mlkoa- a bacilusdktél, mini újon­nan megismert ellenségektől resz­kettek az anyák, nem adtak gyere­keknek semmi nyerset. Legszívesebben a vizet is * forralva adták volna, de gyümölcsöt a század elején csak párolva adott az az anya, aki fóti ót te gyermekét. Ma: a pólyás baba is nyers almát, narancsot kap és amiért a mai mamák, papák annyit kikaptak, hogy sárgarépát, karalábét, káposztát csentek a konyhába szedtek a kertben és azt nyersen megélték,arról ma azt állítják, hogy a legegészségesebb táplálék. És a konyha legszeb dísze: a (érj. (Legalább is az asszonyok szerint.) Voltak korszakok, például a múlt század elején, amikor a kö­vér gyerek volt a szép és egészsé­ges gyerek ideálja. A legerősebb, legszívósabb gyerekre is sajnál­kozva néztek a mamák és dadák, ha a gyerek véletlenül nyurga, so­vány volt. De annál jobban meg- osodáltálk a babát, ha karooskáján kis gödrök ékeskedtek a puha asírrétegben. Ma az orvosok ellenzik a kövérséget, annyira egészségtelennek tartják, hogy bizony eltiltják a vajas ke­nyér-tízórait és nyers almával kí­nálják azt a gyereket, akin a szükségesnél több a zsír. Voltak korszakok, amikor sok evést ajánlottak annak, aki erős, egészséges akart lenni. Volt idő, amikor csak a hústól reméltek erőt. Voltaic a tiszta növényi táp­láléknak lelkes apostolai, míg a legtöbb orvos szerint ezen a té­ren igazán legjobb a középúton haladni, mert minden túlzás megbosszulja magát, ■az is, ha valaki nagyon sok húst eszik, de az is, ha csak zöldségből akarja ételrendjét összeállítani. A század elején nagyon sokat ettek az emberek. Nem annyit, mint a középkorban, de többet, mint amennyit szervezetük meg­kívánt. És az első világháborúban kiderült, hogy sok túltáplálkozás- tól eredő betegség tűnt el, amikor az embereket a viszonyok mérték­letességre kényszeritették. Manapsiáig pedig mi a konyha­divat?. Nem nehéz a válasz: ol­csón, jól főzni. Ez az igazi kony­ha-művészet. KÉT TÖRTÉNET a régi iskolákból KINEK VAN IGAZA? Évvégi vizsga van. A plébá­nos — mint a vizsgabizott­ság elnöke — megjegyzi: — Tanító úr! Nem vagyok megelégedve az eredménnyel! Erre megszólal a tanító is: —■ Nem baj, plébános úr. Az a lényeg, hogy én meg va­gyok elégedve! * A PAPA AJÁNDÉKA A szakfelügyelő arról a történelmi szemléltető kép­ről kérdez, amelyen Asztrik apát átnyújtja I. István ki­rálynak a koronát: — Ki ez a nő, ott a háttérben (Gizella hercegnőre mutatva)! — Az a nő... az a nő... a pá­pa felesége, akit II. Szilvesz­ter pápa a koronával együtt ajándékba küldött a magyar királynak. Péntek: Borsóleves, túróscsusza. Szombat: Gombaleves, marhapör­költ, salátával. Vasárnap: Tyúkleves, sülttyúk. rizs- zspI, savanyúság, dióskifll. Hétfő: Paradicsomleves, rakottbur­gonya. Kedd: Zöldségleves, apenótfőzelék, tükörtojással. Szerda: Csonüeves, grízgaluskával, göngyölt marhasült, salátával. Csütörtök: Káposztaleves. gomba­paprikás. burgonyával, alma: RITKA ESET Magzatot találtak egy 40 éves férfi gyomrában A genovai Galliera-kórház fő­orvosa március 21-én kijelentet­te, hogy hetedik hónapjában lé­vő magzatot operált ki egy 40 é- ves parasztember gyomrából. Az Ansa hírügynökség szerint nem teljesen kialakult, két kilós fiú­gyermekről van szó. Ettore Sacco professzor elmon­dotta, hogy néhány nappal eze­lőtt végezte a műtétet, A pa­rasztember három év óta tortó gyomorfájásról panaszkodott. A röntgen megállapította, hogy va­lamilyen tárgy, vagy kinö­vés van a gyomrában. A műtét során a magzatot és bi­zonyos mennyiségű folyadékot vettek ki a gyomorból. A magzat több szempontból torz volt és köldökzsinóron keresztül táplál­kozott a paraszt testéből. A Galliera-kórház sebészei sze­rint hasonló esetek, bár elég rit­kán, előfordultak a múltban is, de a magzat sohasem érte el a fejlettségnek ezt a fokát. Ma­gyarázatuk szerint a magzat a parasztember ikertestvére volt, de abnormálisán fejlődött, mint fivérének élősdije. (A „Paris Journal”-ból) msz, BUSZ, BUSZ Hej, de jó is az. Min­den pénzt megér. S meg is fizetjük. Hogy szidjuk az összes kerekeit, meg tartozékait? Hát iste­nem, szidták azt már azelőtt Is. Karinthy Fri­gyes egyszer valahogy így figyelmeztette a ked­ves utazóközönséget: ,.A busznak nincs édesany­ja." Ma, ha rajtam állna, a békéscsabai egy pár busznak (pontosan ket­tő van, 1-es és a 2-es:) az orrára íratnák nagy, ki­világítható belükkel Ka­rinthy mondását, egy kis változattal: „Kuss, mert nekem nincs édes­anyám". Szükség lenne erre, hisz’ Csabán is sokszor szóba jön a busz anyja... Több ok van erre. Egyrészt várhatsz rá, a- mennnyit akarsz, mert úgy sem jön. (Ha gyalog elindulsz, azonnal nyo­modban van.) De a jár- ratindítóknak is szüksé­gük van a szép szavak­ra, mert különben segí­tenének a bajon: Erzsé- bethelyen (Jamlna) több üzem van, nem is kévéi munkással. Az üzemek többsége hatos-műszak­kal kezd. A busz pedig, ez az ostoba, butaorrú fráter később ébred, mert csak negyed hét­kor tehénkedik kidöcög­ni oda. Szegény gyalog­járó! Mehet kétlábán minden hajnalban mun­kahelyére, ha esik, ha nem, ha fagy, ha nem. No várjál csak te busz! Toliammal szúrom ki a gumidat, ha nem tanulsz rendet. Oszt van azon a 2-es névjegyet magán viselő járaton egy Pali neveze­tű, magas, jegyadó- és pénzszedő, ö meg már egy egész birodalmat a- lakított ki a buszon. — „Az, aki nem vett je­gyet, nem száll le!" — jelenti ki a busz leálltá­val, s akkor egyenként „megmotozza” a kiszál­lókat: „hol a jegye" jelszóval. Azt beszélik, hogy egyszer ráfizetett. Ugyanis a hatalmát kia- karta terjeszteni buszon kívülre is. Egy asszony­kára, aki éppen akkor keveredett oda, amikor a „Jókai" előtt szálltak le a buszról, Palcsi, mint a vércse rácsapott: „Elő a jeggyel, hol a je­gye!” Az asszonyka meg­lepődve tudomására ad­ta, hogy „menjen a... valahová, semmi köze az 6 színházjegyéhez". — Mert csak az lehetett nála, hisz nem utazott. Hát kedves, aranyos buszocska! Egy icl-picit rendesebben... Jó? 3*. K. tavaszi divat Moszkvában — A moszkvai GUM-áruház divatbemutatójából — F 582.» — társasági ruha fehérfekete csíkos selyemripszből. A szoknya ol­dalrészeit fekete bársonyszalagok dí­szítik. aránt alkalmas barna leányruha, a ruha a nyakával bélelt, drapp mellénykével. A ruhát helyesen egészíti ki az új típusú, keskenvsa rkú. hegyes körömeipő. Princesz-szabású fiatalos, csauszínű gyapjúruha. Kis állógallérja elől gomboló- pántban folytatódik. Fiata­los jellegét a csokornyak­kendő módjára megkötött masni hangsúlyozza ki. V Angolos ruha, kissé bővíteti s/oktívj val, teltebb alakú, idősebb nők mára. Ujja bevarrt, háromnegyed gallérja kihajtott. A sötétdrapp ruhán szépen mutat a barna gomb. Konyhakert,-a család élettársa A veteményeskert számára le­hetőleg lapos fekvést keressünk, ahol könyen és olcsón, kellő víz- mennyiséget kapunk az öntözés­hez. Árnyékos hely veteményes kertnek egyáltalán nem való. A növényeknek reggeltől estig napfényre van szükségük. — Á- sás közben a szerszámra csak vélceny réteg földet vegyünk, de miméi mélyebben, lehetőleg 30 centiméterig nyomjuk az ásót a földbe. A lefordítot rögöket a- zonnal apróra szét kell tömi, nehogy megszáradjanak és meg­keményedjenek. Trágyázni minden évben kell, Icivéve a hüvelyesele (bab, bor­só, lencse), amelyek alá nitro­gén tartalmú trágyát soha se adjunk. A vetésforgó elvénél fogva ugyanarra területrészre minden évben mást és mást vetünk. Palántaikiültetéslcor olyan mély lyukat kell készítenünk, hogy a palánta gyökerei jól el­férjenek benne, anélkül, hogy meggörbülnének. Az elültetett palánta gyökereire erősen rá kell nyomni a földet, mert kü­lönben könnyein elszárad. A káposztafélék kívánják a legnyírkosabb fekvést és legtöbb vizet. A spenót annál szebben fej­lődik, minél több nitrogéntartal­mú trágyát adunk alája. Szórva is vethető, de helyesebb sorba vetni, mert akikor fiatal korában a sorközöket könnyen megmun­kálhatjuk. Sóslka. Az egyedüli konyha­kerti növényünk, amely félig- meddig. árnyékos helyen is ki­elégítő termést ad. A legtöbb konyhakerti veteményhez ha­sonlóan, a sóskát is scklkal cél­szerűbb sorba vetni. A saláta fajtái közül ismét a téli és nyári fajták közötti kü­lönbség a legfontosabb, mert a télit ősszel, a nyárit tavasszal kell elvetni. Legtöbbször palán- tázni szoktuk, de ha nagyon rtt- kásan vetjük, vagy pedig a sű­rűn kelt salátát erősen megrft- fcítjuk, akkor átpalántázás nél­kül is szép fejeket terem. A sárgarépa mélyen felásott, gondosan megművelt talajt és sok nitrogéntrágyát kíván. Ké­ső ősszel, vagy igen kora tavasz- szal kell elvetnünk. Legtöbb faj­tája csak őszre erősödik me« végképpen,/ezért a sorai közé korai kertiültetvényt ültethe­tünk, amely nyár közepéig kifej­lődik és kiszedhető. Zellert csak porhanyó«, rend­kívül jól megművelt és bősé­gesen megtrágyázott talajban érdemes termelni. — G vakon öntözésre szorul

Next

/
Oldalképek
Tartalom