Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-08 / 82. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG A békési kommunisták gondolkodjanak el ezen NEMZETKÖZI SZEMLE Gazdasági válság és világpolitika A békési kommunisták legutób­bi párttaggyűlésén, Búzás Gábor elvtárs, a községi -tanács elnöke tájékoztatta az elvtársakat a ta­nács múlt évi munkájáról. A beszámolóból hallottuk, hogy ez ellenforradalom után a végre­hajtó bizottságok és a tanácstagok túlnyomó része mindjárt talpra- állta'k. A múlt év márciusában már megtisztították a tanácstagok sorait és az apparátust az ellenfor­radalom kiszolgálóitól. Ez is hoz­zájárult ahhoz, hogy már az első negyedéves adóbevételi tervet jó­val Száz százalékon túl teljesítette é község, -*• mint ahogy a múlt év mindenik negyedévében. A múlt évben a tavaszi munkák megkezdése előtt — egy tsz kivé­telével — mindenik közös gazda­ságot újjászervezték. Tavaly több száz egyéni paraszt földügyiét rendezte a községi ta­nács, úgy, hogy az egyetlen eset­ben sem sértette meg a tss-ek közös vagyonát Á beszámolóból hallottuk azt is, hogy több, mint 400 ezer forintot költöttek járda, piactér, villany­hálózat építésére, közkutak taka­rítására, tanonciskola átalakításá­ba, bölcsőde bővítésére. Mindezt §zért tudták megvalósítani, jnert a községfejlesztési hozzájárulást a Jakosság százaléka becsül éltéi és időben Befizette. Sok ezer forintot költöttek középületek, hidak, át­ereszek rendbehozására. Az ellenforradalom leverése óta a tanácstagok aktívabbá lettek. 1957-ben tíz tanácsülésen tárgyal­ták meg az állattartás, a legelők, a soron lévő mezőgazdasági, • az adóbevételi, az Ipari, a.kereske­delmi és népművelési tennivalók megannyi részletét. S a kilenc kör­letben megtartott pótválasztások is jó eredményt hoztak. E pótvá­lasztások azt is példázták, hogy a választók megismerték és meg­gyűlölték az ellenforradalomáro- !kat, mert még véletlenül sem ja­vasoltak tanácstagnak a „forrófe- jiek” közti 1, A tanácstagit akti­vitására jellemző: amíg 1956-ban fele sem tartott választóinak be­számolót, tavaly már 85 százaléka tájékoztatta a választókörzetéhez tartozókat. Jó'eső érzéssel fogadta a tag­gyűlés Búzás elvtárs beszámolójá­nak azt a részét, melyben arról szólt, hogy A jugoszláv kormány a nyugatnémet hadsereg atomfegyverkezését az ENSZ e*é terjeszti A Borba vasárnapi számának első ol­dalán közölte, Vladimir Szlmicsnek, a Ju­goszláv Szövetségi Nemzetgyűlés elnök- helyettesének kommentárját a jugoszláv kormány ama szándékáról, hogy a nyu­gatnémet hadsereg atomfegyverkezésének kérdését az Egyesült Nemzetek Szervezete elé terjeszti. A mai Időben, amelyet a hidegháború állapota jellemez — Írja a többi között Vladimir Szimlcs —1 nehezen lehet elszi­getelt módon elbírálni a bonni parlament­nek azt a határozatát, amelynek értelmé­ben az új német hadsereget atommal fegyvereik fel. Vladimír Szimlcs a továbbiakban arról fr, hogy a nyugatnémet hadseregnek a- tommal való felfegyverzése milyen ve­szélyt jelent a viiágbékére, de különö­sen Európa e részlegének békéjére, majd kiemeli: mindez alátámasztja a jugoszláv kormánynak már korábban Is Jelzett szán­dékát, hogy a nyugatnémet hadsereg a- tomlegyverkezésének kérdését az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt veti fel. a panaszok száma csökken az előző évekhez viszonyítva. Ez jórészt azzal magyarázható, hogy a helyi tanácsok már a múlt év­ben nagyobb önállóságot élveztek, mint korábban. Amint hallottuk, a tanács me­zőgazdasági csoportja is becsület­tel helytállt a múlt évben, de je­lenleg is. Hét tsz, két tszcs é» több különböző szakcsoport működését segítették. Jelenleg a gép- és víz­használati szakcsoportok megszer­vezésén dolgoznak. Az eredmények mögött a hi­ányosságokat sem rejtette véka alá Búzás elvtárs. őszintén megmond­ta, hogy bizony az állandó bizott­ságok működéséről még jelenleg sem mondhat sok Jót. Hiányosan, vagy egyáltalán nem tartanak meg­beszéléseket s így közös tevékeny­ségük is eléggé semmitmondó. Hallottunk arról is, hogy az el­lenforradalom hatására 327-en igényelték vissza földjüket, mely­ből jogosnak csak 236 esetet talál­tak és intéztek el. A többit eluta­sították, mivel azok a betagosított szövetkezeti táblákból kérték a földet. Elég gyengének jellemez­te Búzás elvtárs a kis- és közép­parasztok termelőszövetkezetekbe való belépését is. El kell, hogy gondolkoztassa ez a békési kom­munistákat. „Igaz barátok találkozása'', „To­vább erősödik a magyar—szovjet barátság”, „Látogatás az ifjúság városában”, „Szívélyes találkozás” — ilyen és ehhez hasonló címekkel számolnak be a szovjet lapok el­ső oldatokon a Hruscsov vezette párt és kormányküldöttség ma­gyarországi látogatásáról. Vala­mennyi lap kiemeli, milyen őszin­te szívélyességgel, meleg szeretet­tel, barátsággal fogadják a, ma­gyar dolgozók a szovjet küldötte­ket. A lapok részletesen beszámoltak\ j a szovjet párt és kormányküldött-1 ■ ség szombati látogatásáról Adony-1 ba-n és Sztálinvárosban. A Pravdában P. Naumov és M. Ogyinyec ismerteti a küldött- , ség látogatását. „A szovjet párt és' kormányküldöttség magyarországi \ tartózkodásának minden napja, meggyőző erővel matatja meg, mi- | lyen erős és szilárd a magyar és | szovjet nép barátsága" — állapít- | ják meg a tudósítók majd beszá­molnak a sztálinvárosi látogatás-1 ról. i! Szombaton jelent meg elsóízben (1 az OSzSzSzK írószövetsége szer- ■ j vező bizottságának új lapja, a Li- tyeratura l Zsizny (Irodalom ésj • Élet). A lap első száma kom- ( mentárban emlékezik meg a ma- ■ gyár nép felszabadulásának évfor- i dulójáról, a szovjet küldöttség1 j magyarországi látogatásáról. | Magyarorszáo előtt megnyílt a \ ragyogó szocialista jövőhöz vezető • j út. Amikor másfél esztendővel ez- i előtt a nemzetközi reakció fasiszta1' horthista diverzánsok piszkos keze | munkájával igyekezett letéríteni'1 Magyarországot erről az útról a \ szovjet emberek — a magyar kor-1: mány kérésére ismét baráti se-1 gítő kezet nyújtottak testvéreik- j j nek. A szocializmus országának | barátsága és támogatása fontos 1, feltétele volt annak, hogy a ma-1 gyár nép megvédje vívmányait és ]1 — ezen túlmenően — egészen rö- ■ i Kezdjük két nyugatról érkezett hírrel! A nyugatnémetországi Frank­furter Allgemeine Zeitung március 27-i számában, a hirdetési olda­lon feltűnő szedéssel, hatalmas, negyedoldalas hirdetés jelent meg, amelyet az Észaikrajna-veszfáliai vas- és acélipari művek tett közzé. (Persze, nem a munkások, hanem az igazgatóság.) A hirdetés any- nyira tanulságos, hogy érdemes röviden ismertetni: „Sztrájk a Ruhr-vidéken? Nem sztrájkot aka­runk, hanem munkát. A sztrájk! veszélyezteti a munkahelyeket Jelenleg amúgy is eleget fő a fe­jünk, hogyan láthatunk el munká­val mindenkit. Mindnyájan azt akarjuk, hogy ismét emelkedhes- sék a termelés, hogy ne csökken­jen a vásárlóerő." Ez a hirdetés önmagáért beszél. Íme, így fest napjainkban az agyontömjénezett nyugatnémet „gazdasági csoda". A másik nyugatról érkezett hír meglehetősen szűkszavú. Hivata­los amerikai jelentés adta tudtul, hogy az Egyesült Államokban a munkanélküliek száma a múlt hónapokban a következőképpen fi­iakul t: Február 29 : 5 200 000; Március 15: 6 000 000; Március 29 : 6 500 00«. A jelentés hozzáteszi, hogy ez a szám előreláthatólag még áf>- rilisfoan is növekszik; rid idő alatt eltüntesse a reakci­ós puccs nehéz gazdasági követ­kezményeit. A magyar nép most szívélyesen és melegen köszönti a felszabadu­lásának 13, évfordulójára érkezeti szovjet párt és kormányküldöttsé­get — írja a Lityeratura i Zsiz-> ny. (MTI) A Hőscincér Termelőszövet­kezet igencsak igyekezett. Há­rom évvel a megalakulás után csupán tűrhetően, néggyel utá­na már tisztességesen, az ötö­dikben pedig kimondottan jól fialt a munkaegység. Mégis meglett a baj. Zárszámadáskor azt lökte oda a tagság Ibolyaszí- vü Nagy Menyhértnek, az el­nöknek, hogy nem jó ember. Mikor megkérdezte, hogyhát mi légyen őbenne a rossz, mivel­hogy éppen áldott szivére volt a legbüszkébb, megmondták- az benne a gonoszság, hogy nem vészén példát a Tökvlrág Tsz- ről, ahol is a tagság vállon hor­dozza elnökét, napjában két­szer is! — Azíán mi okból a nagy meghordozás? — Mert ott ám nem ötven, hanem száz fo­rint egy munkaegység! — Az lehetetlen, hiszen akkor azok mindent pénzzé tettek, talán még az alsó-holmijukat is! így történt, hogy egy napon Ibolyaszivű Nagy Menyhért, a Hőscincér elnöke átrándult a Tökvirágba helyszínelni. A sa­ját szemével akarta látni, hogy­hát miként is csinálják azok ott azt a fenemagos munkaegysé­get!? — Éppen jókor érkézett, Nagy körülhordozás folyt. Vaj- lelkű Kiss Gábrizs, a Tökvirág elnöke könnyes szemmel bó­Ezek szériáit tehát az Egyesült Államokban annyi a munkanél­küli, mint amennyi Magyarország egész felnőtt lakossága. Hiába ígér tehát Eisenhower gazdasági fellendülést márciusra, —• Ameri­kában már nemcsak az ajtóm dö­römböl a gazdasági válság, hanem szemmel láthatóak a válságjelen­ségek. Persze, a válság várható méreteit, mélységét és tartósságét nem láthatjuk élőre, annyi azon­ban máris biztos, hogy ezek a gazdasági válságjelenségek a vi­lágipolitikának egyre jelentősebb tényezői. De hogyan is függ össze a válság a világ­politikával ? Hatása sokirányú és meglehető­sen bonyolult. Először Is: az Egyesült Államok ma annyira rátelepedett a kapi­talista világ gazdasági életére, hogy az amerikai gazdasági élet hanyatlása az egész kapitalista gazdasági rendszert válságába ta­szíthatja. (Lásd: a már említett nyugatnémet példát) Tehát: va­lamennyi kapitalista ország mun­kásai, dolgozói világosan láthat­ják, hiszen saját bőrükön is ta­pasztalják a kapitalizmus roppant, 'belső ellentinondésait, A kapita­lista országokban kiéleződnek a kapitalizmus örökkévalóságáról, fölényéről és mindenhatóságáról terjesztett hazugságok — annál in­kább, mert a kapitalista világ vál­ságával egyidőben töretlenül fel­felé. ível a Szovjetunió és vala­mennyi szocialista ország népgaz­dasága. Ez egybpn tovább, ^^ti a szocialista országok dolgozóinak meggyőződését, saját gazdasági rendszerük fölényéről, előnyeiről. Nyilvánvaló például, hogy a ma­gyar munkásoknak semmiféle gaz­dasági válságtól nem kell tarta- niok, A gazdasági válságjelenségek s i sasi ii tm l n»ii i étM A 0K i á iWB i ái iiWF. ArfONáiéNhAé' mult a tagsági vállakról az ér­kezőre s csak annyit szöpögött: — Mán megint hordoznak... s máris tovaragadta a lelkes so­kaság. A Hőscincér elnökét annyira elérzékenyítette a látvány, hogy hazaérve menten összehívta a Közgyűlést és a munkaegységet ötvenről százegy forintra emel­tette. Azért szavaztatta egy fo­rinttal magasabbra a taksát, mint atnazök, nehogy bárki is mondhassa, hogy ő rosszabb Vajszívű Kiss Gábrizsnál. Az Alapszabály ugyan erősen frn- torgott, dehát hadd fintorogjon, ha nincs jobb dolga, nem igaz? Három nap és három éjjel zengett a Hőscincérben az „él­jen”. Külön éljenző brigádok alakultak és jóságos elnöküket felváltva éltették. — Persze a- zért ő nem szédült meg! Ügy ügyelt a közös vagyonra, mint a szeme világára! — Például a Bajszintószemű Hegyes Kara Borcsára kegyetlenül lecsapott, mikor a Kopogós Hosszú Nagy Lajival, a vontatóssal, pótkocsi­ra való takarmányt vitetett vol­na a közösből a háztájiba, — Hát ez meg mi!? — har­sogta. Lelkiismeretének beton- falai ezerszeresen verték vissza felháborodásának tajtékzó hanghullámait. Borcsa szemé­tehát kétségtelenül nehéz helyzetbe hozzák a kapitalis­ta országok vezető köreit, az egész kapitalista világot. A dolog azonban nem ilyen egy­szerű. Nem feledjük el, hogy az 1929—33-as gazdasági válság nyo­mán került hatalomra Németor­szágban a hitleri-fasizmus. A ka­pitalisták legharciasatob csoportja, az imperializmus minderre elszánt megszállottjai a kielézett osztály­harc körülményei között könnyen hajlanak arra, hogy országukban felrúgják a polgári demokrácia „játékszabályait” s nyílt terroris­ta uralmat vezessenek be; a kül­politikában pedig befogják a fü­lüket, ha bármiféle békekezdemé- nyezémől beszélnek nekik, tehát: háborús félelemben akarják tar­tani az emberiséget. Éppen ezért, a jelenlegi nem­zetközi helyzetben a Szovjetunió sorozatos békeke2deményezései fo­kozott jelentőséget nyernek. A szovjet békepolitika, a szocialista tábor kbírihatatlan ereje — a vi­lág közvéleményének támogatásá­val — előbb-utóbb arra kénysze­ríti a kapitalista országok vezető köreit, ha fogcsikorgatva is, de le­üljenek a tárgyaló asztalhoz. & ez egyúttal igén nagy segítség dl kapitalista világ egyszerű emberei számára Is. Egyrészt ágy, hogy az esetleges megegyezés révén megélénkülnek a kelet-nyugati gazdasági kapcso­latok, s ezért a kapitalista orszá­gok dolgozói újabb munkaalka­lomhoz juthatnak. Másrészt pedig: a szovjet béke- politika sokkal keservesebbé te­szi a kapitalisták számára, hogy a válságokozta nehéz gazdasági helyzetből a dolgozók még súlyo­sabb kizsákmányolásával és leg­elemibb politikai szabadságaik el- tiprásával, továbbá a gazdaság há­borús vágányokra, haditermelésre való fokozottabb átállításával ta­lálhassanak kiu+at, ^ ből menten kibuggyant a könny: — Azt hittem, hogy maga jó ember elnök elvtárs — mondta fuldokló zokogással. Ibolyaszivű Nagy Menyhért­nek rettentőt dobbant a lelkíis- merete: — Mi!? Hogy a Hős- cincénének ez a pajzánszemű vi­rága őt rossz embernek vélje? De miért? Hiszen ha jobban be­legondol a dologba, a háztájiban is a Hőscincérbeliek verejtékez­nek, az ő erejüket gyarapítja a háztáji zsír, tepertő, meg kol­bász, az ő gyerekeiket táplálja a háztáji tehén teje... Titikban hátrafelé megióbálta a karját, mitől a Kopogós Nagy Laji menten kapcsolt s a közös ta­karmánnyal úgy elfüstölt a háztájiba, hogy abban hiba nem volt! Az esetnek a tagság körében villámgyorsan híre terjedt. Menten vállra kapták jóságos elnöküket, aki odafent eképpen gondolkozott: — Mit tudja az afféle zöldfülű, akit még nem hordoztak meg ujjongó sokada- lom színe előtt, hogy micsoda felséges élvezet a szeretet hul­lámain hajókázni! — Ibolyaszí- vű Nagy Menyhért lassan már nem is érezte magát jól az a- nyatalajon. Ez időtől kezdve az elnök megható átváltozáson esett ke­resztül. Mintha kifolyt volna belőle minden számonkérés, el­lenkezés, vitakészség, és helvét valamiféle lágy elérzékenyülés foglalta volna el. Ereiben, nyi­Balkus Imre A szovjet sajtó a párt- és kormány- küldöttség magyarországi útjáról Hej, azok a jó emberek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom