Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
V S^cifcaicft ViPUfijjunkl Harcban Magyarországért Irla: N. MiHA}LOV, a Szovjetunió Hőse, gárdavezérőrnagY Tizenhárom esztendővel ezelőtt szabadult fel Magyarország, s ezzel megvalósult a magyar nép legjobbjainak évtizedes vágy®. A magyar prodetáriá- tus hosszú évék során, rendkívül nehéz helyzetiben küzdött szabadságáért és függe.lenaógéért. A Hortfhy-féle véres diktatúra a kommunisták ezreit vetette börtönbe, a nacionalista és soviniszta propaganda pedig megbénította az emberek gondolatait, éleslátását. Ezután a Horthy—Százasi-féle fasiszta csoport Magyarországot a Szovjetunió elleni, háború szakadékéba taszította és alkalmat a- dott a hitleri Németországinak, hogy a magyar nép hazáját „Németország stratégiai védelmi vonalává1’ építse ki. A fasisztáik a r magyar nép szenvedéseim keresztül akarták elodázni a pusztulás idejét. É rendldvül súlyos időben a magyar dolgozók képtelenek voltak f kát erejükből lerázni a német egszállók és horthysta bérenceik igáját. A kommunisták leg- íjai mindent) megpróbáltak, ogy az országot megmentsék a sztulástól, de a kegyetlen ter- numüein igaz szót elnyomott. A raduLást tehát csak a Szovjetunió hadserege hozhatta meg. .amely 1944 őszén kezdte meg hadműveleteit Magyarország felszabadításáért. tuimot intézett a fasiszta seregek vezérkarához. A nácik azonban, reménykedve a Hitler által nagyképűen hangoztatott segítségben, visszautasították a javaslatokat és felháborító mádon meggyilkolták a szovjet parlamentereket. Megkezdődött Budapest ostroma. A 2. ukrán front csapatai egymásután számolták fel a körülvett ellenséget, s 1045. február 13-án a njagyar fővárost teljesen megtisztították a néme:—nyilas csapatoktól. j Budapest lakói | nagy szeretettel fogadták a szovjet katonákat, akik-sokszor még csatára. Több mint 30 hadosztály és az egész 4. német tógiflotta harcba indult. A Szovjet Hadsereg ereje azonban kudarcba fullasztotta a németek utolsó próbálkozásait is, s március 16-án, 17-én a 2. és 3. ukrán front fel tartóz Jatiliatotia- nul elindult Bécs télé. Előrenyomulása során megsemmtsiílő csapásokat mért a megszállókra és 1045. április 4-én teljesen felszabadított® Magyarországot. Mint « magyarországi felszabadító harcok egyik részvevője, ő- szán.én kijelenthetem, hogy minden magyar városban a lakosság körében igaz barátokra találtunk, ßppen ezért a felszabadulás évA 2. ukrán iront csapatai szétverték a 6. fasiszta német hadsereget és elfoglalták Debrecent. A szovjet csapa- hamarosan tovább indultak a í'^Vva vonala felé. Ugyanakkor a j^^ukrán front, a dunai hudif&oUa a jugoszláv népi felszabadító ^íadsereg segítéségével, Magyarország déli területein harcolt. A két front tó erői északiéi, keletről és délnyugatról közelítették meg a ■ magyar fővárost, s 1944. december ■án, a fasiszták több mint Ifi (osztályából álló budapesti vénseregét teljesen körülzárták. Parancsnokságunk meg akarta kímélni Budapest lakóit a nagyarányú pusztulástól® ezért ultiraáutolsé falat kenyerüket is megosztották az éhező lakossággal. S amikor, a hitleristák rablásai következtében kiürültek az élelmiszerraktárak és éhhalál- fenyegette a lakosságot, Vorosdlov marsall eleget tett Budapest demokratikus erői kérésének és a Szovjetunióból 800 teherautó gabonát, valamint más élelmiszercikkeket szállítottak Magyarországra. A szovjet katonák hidakat építettek, házakat mentettek meg a teljes pusztulástól, egyszóval segítettek a város vérkeringésének megindításában. Március elején a Balaton környékén csapataink erős német védelmi állásokkal találták szemben magukat. A hitleri parancsnokság célja az volt, hogy csapataink déli szárnyának szétverésével megállítsák a Vörös Hadsereg előrenyomulását. A német hadvezetés hatalmas erőket vont össze erre a fordulóján mindig erre az igaz barátságra emlékezünk. Büszkén tekintünk a magyar nép nagyszerű sikereire, a szocialista épitósfbeín. Ügy érezzük, hogy mi, szovjet katonák valóra váltottuk mindazt, a- melyről a magyar nép és az egész haladó emberiség legjobbjai álmodoztak. Gondoltam, ha nem megy a szónoklás, hát nem megy, s indulók vissza a helyemre. Egyszerire csak a terem baloldali ajtajából végig a széksorok között képzeld el ki szalad hozzám? _ ?? — Nagy lelkendezve a kisfiam. Most sem tudom, hogy került oda. de szalad, furakodik az emberek között és amikor hozzám érkezik, nyakamba ugrik, megölel, megcsókol és elkiáltja magát: “ — Édesapám, ón is gratulálok! ' — Ügy megzavarodtam, hogy ? azf sem tudtam hirtelen fiú vagyok-e vagy leány. Hanem aztán erre a jelenetre kitört, a tapsvihar. Olyan taps még nem volt ebben a kultúrteremben, még akkor sem, mikor egyszer a jubileumi műsorban Latabár is fellépett. Mit * / tolsz ehhez? Én pedig állok ott, \ a f nyakamban a kisfiain, aki ölel-: csókol és a tapsvihar csak zúg zúg. Aztán megindult az egész telem, mindenki felém igyekezett F.gyseemre öten is szorongatták a kezemet Ahogy elmondta mindezt egy-j szuszra, újra átélte az egészet,- az-j tán megölelte a matteres barátját; — Tizenöt éve vagyok a szakmaiban, de ilyen örömöt a gyár még sohasem szerzett nekem. Ta Ián még az esküvömön sem voltam ilyen boldog. Osiak azt tud nám, hogy azt a kőlyköt ki irányította oda, mert az asszony tagadja, hogy ő tudott volna erről A fiúból pedig harapófogóval sem lehet kihúzni egy szót sem. Azt hiszem azonban mégis csak a feleségem volt, de akárki Is volt, ez úgy megrendezte, hogy abbai hiba Ttom volt. f—n—ej 1 A Szovjetunió __} kö telességének tartotta, hogy a magyar kormány kérésére segítsen leverni azokat az ellenforradalmi erőiket, amelyek 1956. októberében a népthat&tom ellen fordultak. Hiszen az eUenfarradaltnárok fiiakat a vívmányokat akarták megsemmisíteni, amelyeket á magyar dolgozók 12 esztendő áldozatkész munkájával létrehoztak. Április 4-én, a magyar nép nemzeti ünnepén, nemcsak <~zt ünnepeljük, hogy Magyarország elindulhatott a szocialista fejlődés útján, hanem azt is, hogy létrejött a magyar és a szovjet nép soha el nem múló barátsága. Lgyk&ri magyar vöraskatana ndriixlii tár irata szovjet bajtárnmimak Suszánszki György békéscsabai lakos 40 évvel ezelőtt mint hadifogoly élt Oroszországban, s önként jelentkezett vöröskatonának. Szakácsa volt annak az alakulatnak, amelyik 1$18 tavaszán az Ural-hegységbe, Jekaterinburgba szállította és őrizte Miklós cárt. Az idős bácsi tegnap délután felkereste a Magyar Távirati Irodát, hogy továbbítsa forró üdvözletét a negyvenedik évforduló alkalmából azoknak az Idős szovjet veteránoknak, akikkel együtt harcolt Kolcsak csapata ellen. \ Az első találkozás A nagytemplom mögötti téren 1944. október 2-án német és ina* gyár katonák gyülekeztek. Izgatottan járkáltak fel s alá. Várták a parancsot: Szembe szálljanak-e a közelgő szovjet csapatokkal, vagy sem. Od« mentem az egyik magyar katonához, aki éppen egy kis faládikát nyitott ki és töltényeket rakott a puskájába. Szent isten! — kiáltottam — táncsak nem háborúznak itt is? A katona választ már nem érkezett adni, mert futva menekültek. így emlékszik a történtekre Kun Imréné. A hitleri uralmat védő hadsereg hanyathomlok menekült Tót- komlésráL Már Orosháza felé jártak, amikor a makói út felől két T-34-es lánctalpai csikorogtak. A posta előtt megállt a két harckocsi. A szovjet katonák felderítő őrsei voltak. A katonák kiszálltak az acélvárból. Néhány perc alatt odasereglett több mint ezer ember és csodálattal nézték őket, hiszen a nyilasok azt terjesztették róluk, hölgy elhurcolják a gyermekeket. Az egyik köszönt, majd a németek után érdeklődött. A bomlásiak megértették miről van szó s szlovákul válaszoltak. Azokat a gondolatokat, mélyek szlovák kifejezése eltért az orosztól, kézzel-lábbal magyarázták egymásnak mindaddig, amíg megértették egymást. —• Én Is ott voltam ezen a nagyszerű találkozáson — mondja Kunné. — Nem volt nálam más, csak néhány alma, amit éppen akkor vettem « piacon. Megkínáltam őket. Ezután még beszélgettünk egy darabig, majd beindították a motorokat és Mezőhegyes felé vadultuk. Még sokáig ott maradiunk a posta előtt. Tetszett a szovjet katonák emberséges magatartása. Amikor október 6-án felszabadították a községet, akkor mi, mint a „régi” ismerősöket üdvözöltük 8- ket, akik a szabadság előhírnökek ént már jártak nálunk néhány nappal azelőtt. Az első találkozást sohasem lehet elfelejteni. Az ami akkor volt, öröklőé él. E baráti találkozó emlékét a rótkomlósiak doniborműre faragták és c Szabadság-téren, a felszabadulási emlékmű főoldalára helyezték el Az ellen forradalmára 1: ezt is meggyalázták. Földig rombolták. De most egy éve újjáépítettük. Ismét hirdeti a tótkomlósiak első találkozását a szovjet katonákkal. Hirdeti a megbonthabulm magyar-—szovjet barátságot és a világ proletárjainak nemzetközi egységét. Dvpsi Ká: oly ÁPRILIS 4-RE Nézd! Ébred mír a nép, a rabbd tett büszke nép, szakítja ércbilinesét t lelke dini ép! A bíborkévés uap ma a Szabadság napja, I dl ének hangzik fél] Hallod Petőfit, a szabadság dalnokát! látod Kossuthot, ki egy hosszá élten át tette a magyar feltámadást! Eltelt száz év míg öjra várt tavasz kalodánk kirágta nyomorul* évek nyögd vasfoga, Mért éhezz? Mért légy koldus, szolga tetszhalott? Mért égesse tested mill,jó gondbiUncs? Mért hozz fázva erdónyi tüzelőt, 9 cserepes ajakkal nektárözönt? Mért tűrj, ha enni kér éhes gyermeked? Szolgatársad mentsd meg, ha élni vágysz* « lelked még szabad! III. Nézz körül! Éhezőt honunkban nem találsz. Gyermeked ruhát, cipőt már nem hiába kér. Nem alamizsna már az Igaz munkabér. Minden, mit ember büszkén tenni bír honvédelem, Ipar, s mit kíván a lét, Már minden tiéd! Eredj, fuss, szaladj! Hajózd be mind a tengert! keress fel messze népeket fKanada és Skót hon üres kanttal vár)... Visszajő mind, kit októberi téboly akkor a „szabad” nyugatra vitt. Elvtársi Te tudod, érzed Április 4 legnagyobb ünnepünk! Szabad emberré lett akkor a magyar! övezze dicsfény hősi homlokát szabadságunk hozó szovjet seregnek, Ki eltépte »-azánk gyűlölt ostorát. E hon Hazád lett! Mimiig olyat tégy, hogy büszke legyen reád ApriHs Négy! Faluhelyt F. Iászló
