Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

*

Éljen a magyar és a nép örök

és megbonthatatlan barátsága!

Nem vagyunk egyedül

A kis nemzetek sorsa a történelem folyamán mindig » nagyhatalmak politikájához igazodott, azok szekeréhez volt láncolva — pusztuló, vagy születő hatalmak sorsa határozta meg, vagy legalábbis befolyásolta jövőjüket. Ml, magyarok is kis nemzet vagyunk, nemzetünk vitorlása szinte csoda, hogy ezeréves történelme során nem szenvedett végzetes hajótörést a történelem viharos óceánján. S ha mégis kievlckéltünk a zátonyokról, ez azért volt lehetséges, mert a nép mindenkor kitermelte soraiból azokat az erőket, amelyek a történelmi haladással kötötték össze a magyarság ügyét, hősies harcaikkal megmentették a magyart a végső veszedelemtől.

A mindenkori uralkodó osztályok a történelem során sokféle szövetséghez tartoznak, s ennek megfelelően a mag.tar politikát többnyire valamiféle orientáció jellemezte egyik, vagy másik hatalom politikájához. E szövetségesek között jóformán soha nem voltak olyanok, amelyek többé-kevésbé idő- állóaknak bizonyultak volna. Szinte hagyományos „tradició- ink'’, hogy olyan országhoz volt kötve a nemzet szekere, amely gátolta, gúzsbaverte a nemzet fejlődését, virágzását, - nemzeti gazdaságát és kultúráját.

A magyar nemzet pusztulásba sodrásának szövetsége lett Horthyék németbarát politikája is. És el is pusztult volna nemzetünk, ha... S ez a ha nagyon sokat mond. Ezzel függ össze, hogy nincs már egyedül a magyar, Iranern olyan hűséges, önzetlen szövetségeseink vannak, mint a hazánkat 13 évvel ezelőtt felszabaditó Szovjetunió, s a második világháború után született, a szocialista világ- rendszerhez tartozó, népi demokratikus államok. Ha Petőfi most élne, minden bizonnyal e- gész szivével énekelné, erősítené a szocialista táborhoz tartozó országok szövetségét, a vérpecsételte magyar—szovjet barátságot. Mert Petőfi is arról álmodott, hogy majd lesz a magyar népnek egy szövetségese, amely segít a szabadságért, függetlenségért, s a társadalmi haladásért folytatott évszázados magyar küzdelem diadalra juttatásában.

A költő nem él, de álma ma már valóság. Nem vagyunk már egyedül, haladó nemzeti törekvéseink valóraváltásában olyan szövetségeseket tudunk magunk mellett, akik jóban, rosszban velünk vannak, akik soha nem hagynak cserben bennünket, s bizton építhetünk szövetségükre, adott szavukra, baráti szolidaritásukra. Ami a múlt századokban csak hiú ábránd, szólam lehetett, s már születésénél halálra volt ítélve, most egy új történelmi korszakban, a szocializmus, a kommunizmus győzelmének korszakában már testet öltött valóság — a nagy és a kis nemzetek önzetlen testvéri barátsága.

A történelmi tények cáfolják azokat a rosszindulatú, ellenséges szándékú embereket, vagy kishitűeket, akik elképzelhetetlennek tartják, hogy a hatalmas Szovjetunió, a hatalmas Kína a maroknyi magyar népnek a barátja, egyenrangú, önzetlen szövetségese. Pedig így van! Igen, nekünk, magyaroknak a történelem során először olyan szövetségesünk van, amelyik a világ egyharmadát — két- százharminckilencszer nagyobb területet, mint Magyarország — birtokolja, amelyiknek a lakossága több mint hússzor több, mint hazánk lakossága.

S mi tudjuk a legjobban, hogy ez a barátság nem úgy aránylik egymáshoz, mint egy a kétszázharminckilenchez, de még úgy sem, mint egy a húszhoz, hanem, mint egy az egyhez. S így vagyunk a hatszázmilliós Kínával, így Bulgáriával, Romániával, Lengyelországgal és a többi népi demokratikus országgal — a kilencszázmilliós szocialista világrendszerrel.

Barátságunkat, szövetségünket nem az erő, a területi nagyság, a lakosság számaránya határozza meg — igaz, ez védelmezi és óvja! — hanem az az elvi alap, amely a szocialista társadalom felépítésének, a békéért folytatott harcnak, a nemzetközi haladás diadaláért folytatott közös küzdelemnek marxilenini elveiből táplálkozik, meriii lebír'hatatlan erőforrását.

A kapitalisták, s azok bértoll- nokai persze nem tudják s nem Is akarják elképzelni, hogy lehet olyan barátság is, amely nem a profit, a tőkés meggazdagodás vágyából táplálkozik. Csakhogy a Szovjetunióban, nálunk és a többi népi demokratikus országokban nem tőkés, imperialista vezetők vannak, a- kik az egész világot meg akarják hódítani, hogy feneketlen pénzeszsákjukat degeszre tömjék. A szocialista világrendszeren belül olyan országok vannak, amelyeknek kormányai, népei, vezető marxista pártjai egyet akarnak: a szocializmus felépítését, a munkások, dolgozó parasztok, s dolgozó értelmiségiek boldogulását.

S e rendíthetetlen elvi alapokon nyugvó szövetség kiáll minden próbát s a legnehezebb helyzetben válik legszorosabbá. Ezt tapasztaltuk a Szovjetunió részéről a felszabadulásunk első pillanatától kezdve. E barátság óvta meg — a magyar haladó erőkre támaszkodva — a magyar nép hatalmát 1956. októberében az ellenforradalmi támadás ellen.

Most. amikor felszabadulá- lásunk 13. évfordulóját ünnepeljük, nyugodt szívvel és büszkén mondjuk a világnak: nem vagyunk egyedül, minden idők legnagyobb és legszentebb szövetségének vagyunk tagjai. S e szövetség erőforrása függetlenségünknek, szocialista előrehaladásunknak — ez a barátság szilárd alapja a békés alkotó munkánknak, a szocialista haza megteremtésének.

Deák Gyula

A hasznos javaslatok megadták az alapot a határozatok meghozatalához

(Tudósítónktól.)

Március 29-én délelőtt 10 órára teljesen megtelt a Sarkad: Községi Tanács ülésterme, és megkezdődött a járási tanácsülés.

A résztvevők érdeklődéssel hallgatták Szabó Imre elv társ, a járási tanács f&agranóm usának beszámolóját a mezőgazdaság időszerű problémáiról, a belterjes gazdálkodásról, az állattenyésztés fejlesztésének kérdéseiről. A beszámoló után vita alakult kd és sok hasznos javaslat hangzott el.

Vasis Gábor azt javasolta, hogy a községi tanácsok végrehajtó bizottságai ne csak a mezőgazdasági felügyelőkkel figyeltesisék a lucerna és vöröshere területeken az a- rankafertőzést, hanem a községi mezőőrökkel is.

— Nagyon jószívűek vagyunk, elnézzük, hogy más járásbeliek elhordják tőlünk a trágyát — így kezdte hozzászólását Árgyelán János járási tanácstag, majd a műtrágya hiányra vonatkozóan megjegyezte: hiba, hogy a kereskedelmi szerveknek, a földmű vessző vet- kezetekmdk nincs elegendő és megfelelő helyük a műtrágya tárolására. Javasolta, hogy a tanácsi- tagok tudatosítsák választókerületükben a dolgozó parasztokkal és termelőszövetkezetekkel, hogy a jövőben már előre szerezzék be a műtrágyát és ők tárolják a fel- használásig.

Varga Sándor, a Hazafias Népfront járási titkára javasolta, hogy

a belvízvédelmi társulásokat lehetőleg minden községben szervezzék meg. Példaként említette Kö- fcegván községet, ahol néhány napja kezdték hozzá a vízgazdálkodási tátsulás szervezéséhez és máris százötvenen jelentkeztek.

Boros Gergely, az MSZMP járási titkára, hozzászólásában több

fontos dologira hívta fel a figyelmet. Körösnagyharsányban a föld minősége miatt negyedannyi műtrágyát sem kell használni, mint Méhkeréken. Vagy például Köte- gyénban nagyon sűrű a szar us marha állomány — talán az országban is a legsűrűbb —, de csapnivalóan rossz a minős, égé Ezért községenként kellene a tennivalókat meglvitatni.

A sok hozzászólás, sok javaslat kellő alap volt a határozatok meghozatalához.

B. F.

SOROKBAN

A gyomai járásban új pártalap- szervezetek alakultak a közelmúltban. A Dévaványai és a Gyomai Földmű vesszövelkezet kommunistái 24, illetve 21 taggal megalakították hivatali pártszervezetüket.

A békési járás párt-végrehajtó bizottsága a napokban egy napirendként az úttörőmozgalom helyzetét vitatta meg. Az ülés során kiderült, hogy a legtöbb pártszervezetben tisztázatlan az úttörőmozgalom szervezeti felépítése és működése. A járási párt-végrehajtó bizottság a vita után úgy határozott, hogy felülvizsgálják az úttörőcsapatoknál működő pedagógusok helyzetét és mentesítik őket az egyéb társadalmi munkáktól. A határozat a továbbiakban arról szól, hogy áprilisban a községi párt-végrehajtó bizottságok is tárgyalják meg az úttörőmozgalom helyi tennivalói t. —»..ü. _

Márciusban tizenhat la öltet vettek fel a gyomai járás párt- szervezeteiben. A tagjelöltek túlnyomó többsége fizikai munkás, az ÁG, ÁMG és a termelőszövetkezetek dolgozói. Jó ez, de még csak részeredmény, mert i gyenge politikai munka, a hiányos tömeg- kapcsolat miatt Ilunyán csa1 egyetlen tagjelöltet vettek fel egy év alatt.

»«

A békési kommunisták lelkesen , készülnek a Tanácsköztársaság megalakulásának 40. évfordulójára. A Hazafias Népfronttal kö^B sen feldolgozzák Békés közs^T munkásmozgalmának történetét. Az anyag felkutatására 25 , KÍSZ-brigád alakult, felkerc. f régi mozgalmi embereket és éli nyékét gyűjtenek. Az idős el . •, sak is buzgón kiveszik rés; f a munkából. Nagy Gáspár G például 60 oldalon örökítette rvK emlékezéseit. tl * „

A mezőgyámak és a gesztiek még most is úgy emlékeznek rá, mintha tegnap történt volna. Pedig éppen ma ünnepük a 13. évfordulóját.

1945 április 3-án a földosztó bizottság tagjai úgy döntöttek, ha holnapra, azaz április 4-re befejezik a volt nagybirtok felosztását (az országban elsőnek osztottak földet) akkor o- lyan lakomát csapnak, amelyet még a nagy kastély nem látott.

Ahogy tervezték, be is teljesült. Április 4-én, a reggeli 6- rákban a geszti részen még lépték a föld végét, de tíz ó- rára már az utolsó karót is leverték, és hatalmas üstökben sült, főtt a jó ebéd a grófi kastély konyháján. A finom pörkölt illata odacsalogatta az új gazdákat, no meg az arrajáró- kat is.

Éppen ebédnél ült a nagy társaság, amikor a volt gazda, a gróf úr és a kocsisa, a bicegős János megjelent egy rozoga szamárfogaton. A gróf úr most is hátul ült, mint annakidején a gyönyörű hintóbán. Igaz, hogy most nem négy ló, csak egy vén szamár húzta a kordét. A gróf úr peGróf-menesztés

gesztiesen

dig úgy összehúzta magát, mint egy á- zott veréb.

Ahogyan megállt a gyászos kinézésű fogat a kastély előtt, az emberek tanakodtak, hogy vajon mit akarhat a gróf. János szállt le elsőnek. E- gyenesen a nagy e- bédlőbe tartott, ahol már jó magasra hágott a hangulat.

János előbb ném tudta kinézni, hogy ki itt a gazda, azért jó hangosan belekiabált a nagy zsivajba.

— Emberek — emberek!

— Na mi baj, János — kérdezték többen.

— Csak azt szeretném megtudni, hogy a gróf úr kaphatna-e egy tál ebédet?

Szinte egyszerre, kórusban kiabálták, hogy egy falatot sem. Nekünk is korgott a gyomrunk, amikor ő a finom falatokat fogyasztotta — nem a- dott. Hát mi sem a- dunk neki! Megértetted?

Szegény János, csak nyelt nagyokaU Alig bírta elmondani, hogy reggel csak egy kis kávét evett az úr, de tízóraira már nem futott neki, * bizony, nagyon éhes.

Ekkorra odajött Nagy Károly is, az akkori párttitkár és azt mondta: Mondd meg az uradnak, hogy egy asztalnál eddig sem ettünk vele, ezután még látni sem akarjuk.

Ekkor a tömegből valaki egy székre állt és túlkiabálta a társaságot:

— Emberek, az u- tolsó szó jogán még a halálra ítéltnek is teljesítik kívánságát. Adjunk neki enni-in- nl, legyen emlékezetes számára ez a nap. Ha van kedve, örüljön, hogy felosztották a földjét. Mert mi itt valamennyien azért vigadunk.

A jelenlévők belenyugodtak, hogy ebédeljen velük a gróf. A főasztalnál adtak neki helyet, meg a kocsisának.

A melaszból főtt pálinka édeskés illata bejárta az egész termet. A gróf úrnak is öntöttek egy kéi- decis pohárral. Előbb húzódozott tőle, hogy nem jó az illata. I- lyet még nem ivott. De a volt cselédek biztatták, hogy nem holt meg még senki ettől, az úrnak sem . lesz különösebb baja.

ha megissza. Ahogyan a többitől látta,' ő is megitta egy hajtással, majd elfogyasztotta az eléje tett jó zsíros marha- pörköltet.

János is megtörölte' zsíros bajuszát és megszólalt:

— Gyerünk kegyelmes uram.

De a kegyelmes úr már nem bírt lábra-1 állni, eljárta a pálinka és egyre csúszott lejjebb-lejjebb, míg végül is János az asztal alól szedte össze.S A kocsis úgy vonszolta maga után, mint egy rongybabát. A rozoga tákolmányra e- gyedül fel sem bírta tenni. Segítettek neki a volt cselédek. Kocsira rakták, s az egyik volt béres nagy lapát tenyerével o- lyat sózott a szamár farára, hogy az futva igyekezett a kastély udvarából. Tíz perc múlva már csak egy nagy porfelhőt lehetett látni, amely Geszt felé haladt. Azóta sem látták a gesztiek, sem a me- zőgyániak a kegyelmes gróf urat.

A geszti kastély résztvevői éppen akkor tudták meg, hogy a szovjet csapatok kikergették az utolsó németet is az országból, amikor a grófurat útnak bocsátották.

Csepkó Eta-■