Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-29 / 100. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1058. április 29., kedd A pártmegbízatásokrólj a végrehajtásról és ellenőrzésről — Tudósítás az MSZMP békési járási bizottsága üléséről — Békésen, a járása pártbizottság április 26-i ülésén első napirendként a párttagság aktivitásáról tanácskoztak. Kasuba János elvtársi, ,& napirend előadója beszámolójában többek között elmondotta, bogy a párt politikájának helyességét az élet nap -mint nap igazolja .tehát megvan minden feltétel ehhoz, hogy a párt tagjai aktívan segítsék a {Járt politikájának megvalósulását. Hangsúlyozta, hogy elsősorban a pártbizottságokon és pártvezetőségeken múlik, hogy a párt minden tagja tevékenykedjen és a pártélet cselekvő részese legyen. Mint mondotta, a párttagság ma aktívabb, mint az előző években, azonban ma is vannak sokan a pártban, akiknek nincs semmiféle pártmegbizatása tizek az élvtársak nem vesznek részt az alapszervezetük munkájában, nem teljesítik a Szervezeti Szabályzatba foglalt kötelességeiket. Leggyengébb a pártalapszerve- zetek munkája a termelőszövetkezetekben és a lakóterületeken — mondotta többek között, majd a hibáik okairól szólva a pártvezetőségek egyes tagjainak elvi és gyakorlati képzettségének és példamutatásának hiányát és az ellenőrzés elmulasztását ' említette meg. Elmondta, hogy a vizsgálat során azt tapasztalak, liogy egyes pártvezetőségek tagjai között elvtelen, liberális, „te se bánts, és sem bántalak“ hangulat uralkodik, elnézik egymás mulasztásait és ez a hangulat kihat a tagságra äs. A beszélgetéseken a pártaktivistáik elmondották, hogy munkájukat nem ellenőrzik, nem számoltatják be őket. A helyzetet rontja még az is, hogy a párthatározatok és fontos közlemények gyakran nem jutnak el a párttagokhoz, sőt előfordul, hogy a vezetőkhöz sem. kezletek számát is — mondotta végezetül Kasuba elvtárs. A hozzászólók valamennyien saját tapasztalataikkal és személyes túlterheltségük ismertetésével bizonyították, hogy a beszámolóban elhangzottak a valóságos helyzetet tükrözik. Győri János elvtárs például elmondotta, hogy közel van a hetvenhez és az egészsége sancs rendben, mégás egy sor bizottságnak a tagja. Nagyon helyeselte, ha végre megosztják a tennivalókat. A legtöbben a párt csoportmunka megjavításában látták a kiutat, mint mondották, a pártbizalmiak ne csak bélyegki hordók legyenek, hanem többet törődjenek a párttagok aktivitásával. A felszólalások után a járási pártbizottság határozatot hozott, melyben feladatul adta a párt- alapszervezetéknek, hOig'y vizsgálják meg a párttagság aktivitását és mindenki kapjon pártmegbizatást A járási pártbizottság mellett egy 3—5 tagú bizottság megalakítását határozták el, hogy megvizsgálják a pórt szervezeteiben a kommunisták túlterheltségét és javaslatokat tegyenek az illetékes pártszervezeteknek azok mentesítósé- vre. Lényegében a pártbizottság helyesen értékelte a helyzetet és helyesen határozta meg a feladatokat, és mégis valami nagyon hiányzott erről az ülésről. Ügy érződött: ráérnek az elvtársak. Ráérnek arra, hogy a megyei pártaktíván elhangzottakat — ahol a párt bizalmi munkáról tárgyaltak — a felszólalók minduntalan ismételjék: a pártbizalmiak csak a bélyegeket hordják ki! Egyesek túl vannak terhelve, mások nem aktívak! Osszuk meg a munkát! Kevesebb és színvonalasabb érteke-beteket szervezzünk! — és ígv végrehajtás az alapszervezeték felé. Ezzel nem csorbult volna a pártbizottság elvi irányító szerepe, sőt.megnövekedett volna a tekintélye. Amilyen gyorsan, hatékonyan cselekszenek a felső szervek, ezt az ütemet veszik át az alsóbb szervek is. a pártbizottság tagjai az ülésen hangsúlyozták, hogy a feladatokhoz képest még mindig nem kielégítő a párttagság aktivitása és ezért a vezetőségek a felelősek. Ebbe a felelősségbe viszont beletartozik a pártbizottság is. Erről azonban kellő súllyal nem beszéltek. A pártbizottság és a párt-végrehajtóbizottság idevonatkozó tevékenységét, vagy a- zon belül egyes elvtársak munkáját személy szerint nem bírálták, nem segítették. Lehet-e ezek után azon csodálkozni, hogy az alapszervezetek vezetőségeiben hasonló problémák vannak? Nem. Nem lehet. Ez a dolog velejárója. Mint mondották az elvtársak, a helyes vezetés, a példamutatás, a munka helyes elosztása, megszervezése, ellenőrzése rendkívül fontos. Miután a párt politikája helyes, ezen múlik minden, Boda Zoltán A pártélet hírei A szeghalmi járás pártszervezetei összevont -taggyűléseken vitatják meg a nacionalizmus, a sovinizmus megnyilvánulásait és a proletárinternacionalizmus helyes értelmezését. Április 25-én, pénteken a gyomai járási pártbizottság összehívta az idős harcosokat megbeszélésre. Az értekezleten megválasztották az idős elvtársak tanácsadó bizottságát, valamint határozató hoztak a KMP megalakulásának 40, évfordulójának megünneplésére. d szovjet kormány emlékirata a három nyugati hatalomhoz a csúcsértekezlet előkészítéséről Gromiko külügyminiszter szombaton átnyújtotta a szovjet kormány emlékiratát az Egyesült Államok, Nagy-Britarmia és Francia- ország moszkvai nagyköveteinek, válaszként a három nyugati hatalom kormányának április 16-án és 24-én kelt azonos tartalmú nyilatkozatára. A szovjet kormány emlékirata a többek között kifejti, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya azt szeretné, hogy nagykövetei együttesen találkozzanak a szovjet kül- ügy íniszterrel a csúcsértekezlettel kapcsolatos külügyminiszteri találkozó előkészítésére. Ez a javaslat — folytatja a szovjet emlékirat —, amelyet melles- leg megjegyezve, a nyugati hatalmak most első ízben vetettek fel — nem fogadható el, mert egy ilyen eszmecsere lényegében négyhatalmi tanácskozást jelentene, a- melyen egyfelől az észak atlanti szövetség három tagállama, másNehru tárgyalásra szólítja fe! a világ vezetőit Nehru, indiai miniszterelnök pénteken beszédet mondott a Kerala-állam Allepej városában rendezett nagygyűlésen, ahol újabb felhívást intézett a világ vezetőihez, hogy legmagasabb szintű értekezleten törekedjenek a világ- béke megvalósítására. „Ideje, hogy a vüág vezetői félelem nélkül üljenek le tárgyalni egymással és bizonyos megegyezésre jussanak. Nem kételkedem abban, hogy az ilyen értekezlet pozitív eredményeket hoz, ha a világproblémákat Jóhiszeműen és félelem nélkül igyekeznek megközelíteni'’ —• mondotta Nehru, aki a következőkben rámutatott, hogy a „világ sorsa egyetlen gyenge szálon függ”. A világ a háború és a béke szörnyű problémájával néz szembe és bárminő helytelen lépés háborúra vezethet. felől a varsói szerződésnek csupán egy tagállama venne részt. — A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni: továbbra is azt tartja legcélszerűbbnek, hogy az előzetes diplomáciai eszmecsere a szovjet külügyminiszternek a nagykövetek mindegyikével külön-külön folytatott megbeszélései útján folyjék. Ez felel meg a hasonló esetekben általános san elfogadott gyakorlatnak. — De, ha a három hatalom kormányai inkább akarják, hogy a diplomáciai eszmecsere más formában, a moszkvai nagyköveteknek a szovjet külügyminiszterrel tartandó tanácskozása formájában folyjék, akkor az esetben figyelembe kell venni a paritás elvét. A feleknek természetesen egyenlő arányban kell képviselve lenniök, mert csak ez az eljárási mód tárgyilagos és igazolt. ’ A szovjet kormány javasolja, hogy a nagyköveteknek a Szovjetunió képviselőjével folytatandó tanácskozásán az amerikai, az angol és a francia nagyköveten kívül vegyen részt a lengyel és a csehszlovák nagykövet is. A szovjet kormány véleménye szerint az előkészítés általa javasolt útja megkönnyíti, hogy már a legközelebbi időben összehívják a csúcsértekezletet, természetesen akkor, ha megvan erre az őszinte törekvés. A szovjet kormány reméli, hogy a diplomáciai eszmecsere előmozdítja majd e feladati mielőbbi megoldását. A fentieknek megfelelően a szovjet külügyminiszter hajlandó találkozni a nagykövetekkel, mihelyt szók készek erre — fejeződik be a szovjet kormány emlékiratai Antal Gábor: ORDASOK 1957. nyarán folyt le a Franczia Kiss Mihály elleni per. Ennek kapcsán feleleveníti a könyv az 1919—1920-as fehérterror időszakát, az akkoriban működő Héjjas Iván féle különítmény — s különösen Franczia Kiss Mihály — bestiális gaztetteit. Az anyag aktualitását növeli az akkori idők és az 1956 őszi ellenforradalom fasiszta szelleme közötti párhuzam, amelyre az ü- gyész a könyvben közzétett vádbeszédében rámutat. Az alábbiakban részleteke köz’ünk a regényből: Ennek a helyzetnek egyenes következménye, hogy a járás pártszervezeteiben rendszeresen csak azok fejtenek ki aktív tevékenységet, akik már az évek során megszokták a társadalmi munkát, mindennapi életük szükséges velejárójának tekintik, míg mások iélreáliitottnak érzik magukat olyannak, akiben valamiért nem bíznak egészen. A vizsgálat során beszélgettek olyanokkal, akik pártimunkában nem vesznek részt, s legtöbbjük azt mondotta, szívesen vállalna feladatokat, de nem bízzák meg semmivel. E helytelen gyakorlatnak a következménye, hogy egyes vezetőket és a felszínen mozgó elvtársakat a megbízatások özönével túlterhelik, ők pedig elkövetik a hibát és erejükön túl minden megbízatást- magukra szednek. Azután panaszkodnak, hogy idejük nagy részét az értekezleteken töltik. A kiút ebből a helyzetből az, hogy minden párttag képességeihez mérten veszi ki a részét a pártmunkából, ha megbízzák és beszámoltatják 6- ket, és csökkenteni kell az értelovább, az annyiszor hallott és ol-( vásott feladatokat hallottuk ismét, és a kérdések megoldására távoli terveket. Mennyivel eredményesebb lehetett volna a pártbizottság ezen napirendjének megtárgyalása, ha elmaradtak volna a mindenki által ismert példák ismétlésed és helyükbe ezen a félnapon a konkrét cselekvés, a példamutatás, a „kezdjük magunkon" elv érvényesül. Mennyivel hasznosabb lett volna, ha « Győri Jánosok, a túlterhelt pártbizottsági tagok nem hetek múlva, de már ezen a tanácskozáson konkrét útmutatást, utasításit kaptak volna arra, milyen megbizatásaikról mondjanak le, milyen elvtársakat javasolnak maguk helyébe és miről ne mondjanak le. Hány és hány különböző bizottsági tagság és e- gvéöb pártmegtaizatás lehetősége szabadult volna fel csak a pártbi- zotságl ülésen azok számára, akik eddig mellőzve voltak. Mennyivel elevenebb, hatékonyabb lett volna ez a sajátos példa ereje. Erőteljesebben gyűrűzött volna a 1947-ben, az események óta eltelt hosszú évek után, a borzalmas múlt, egy soha el nem halványuló, rettenetekkel tele éjszaka emlékeitől beteg és megtört, korán megöregedett asszony lépett a magyar nép bírósága elé, hogy elmondja, mi történt férjével 1919. november 15-ének éjszakáján... özv. Hegedűs Rezsőné vagyok — válaszolta a tanácselnök kérdésére az asszony, aki elé kéretlenül is széket tett a teremszolga. A 72 éves asszony akadozó és folytott zokogással megszakított vallomása Így hangzott: „Férjem, szegény, kecskeméti tanító volt. Soha nem politizált, Amikor jött a proletárdiktatúra, nekem csak annyit mondott: — Mostmár könnyebb lesz a tanítás, kevesebbet kell hazudnom, elmondhatom az én szegény tanulóimnak az igazságot és megtaníthatom az igazságra. — Ennyit tett csak. Nem volt hős, nem volt kommunista. Tanító volt, egyszerű tanító, aki szerette az igazságot, és azt hitte, eljött az a korszak, amikor azt taníthatja. És ez volt a bűne. Halálos, súlyos bűn. Meg is szenvedett érte. Pedig figyelmeztették, szökjön meg Kecsmétről, de nem ment. Hova is mehet egy szegény tanító? Hárman éltünk, 6, én és növendékleányunk. Aztán eljött 1919. november 15- ének éjszakája, lefeküdtünk, és hajnal lehetett, amikor a szomszádban lakó Heidlné, egy gyógyszerész felesége bezörgetett hozzánk az ablakon: — Nem hallják, a férjét keresik* Ezzel már nyitottuk is az ajtót és belépett lakásunkba egy csomó fegyveres. Akkor még nem tudtuk kik voltak. Csak később tudtuk meg a nevüket. Ott volt Franczia Kiss Mihály, 6 dirigált a többieknek, a két Tüvessy- testvéry Dragolovits gazdag kecskeméti paraszt és a katonaruhások között Szente-Varga Gyula, Csorba Gábor, Szőke és egy Morvái Kiss nevű ember. Ránkfogták a fegyvert, és Franczia Kiss Mihály férjemre rí- vallt. — Gyorsan öltözzön fel. A jobb ruháját vegye fel. Férjem, aki mondottam már, nem volt hős, csak egy szegény, meghajszolt, az urak, sőt még a tanfelügyelő előtt is állandóan hajbókoló kis tanító, remegő, kapkodó kézzel kezdett öltözködni. A szeme rossz volt, ideges is volt, nehezen fűzte be a cipőiét. Kislányom odatérdelt hozzá és segíteni akart. Az egyik vitéz lányomra fogta a fegyvert és ráordított.: — A kisasszony maradjon a sarokban. Aztán elvitték.
