Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-29 / 100. szám
Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a dolgozó nép vezető ereje 1------------------ ★ ----------------Ne m kong már az ürességtől az istálló Az istálló, ma még szinte kong az ürességtől. Egyik végében 10— 15 teáién é három—négy borjú lék- szik. Nagyokat pislognak, csendesen, zavartalanul kérődznek. A takarmányoskamrán át néhány szövetkezeti tag nyit be az ajtón. Tágra nyitott szemmel csodálkoznak az isiálló tisztaságán. Nagyot szippantanak a levegőből, s szinte látszik rajtuk, mennyire kedvelik a friss mész illatát. Az istállóban Aradi János brigádvezető és Miskó István tehenész nézegeti a frissen, almozott állásokat, majd a takarményelőké- szítőbe mennek. Felemelnek egy- egy marok silót, megszagolják, s azután találgatnak. Mit gondolsz, megeszik a tehenek ezt a takarmónzt? ►— kérdezi Aradi, MiskótóL — Hát már hogyne ennék meg, hiszen finom az illata, meg a szí- is szép zöld.- Még 180 köbméter van belőle. Ugye elég lesz a teheneknek, amíg nem lesz friss zöld? Miskó — a fejőgulyás — fejével igent intett. A brigádvezető-ezután & másik sarokba lépett, s a lucernaszénába markolt. Azt is meg- szőgalfca. Nem tudott betelni a széna illatával. Azután mindketten az ajtó elé léptek. Kíváncsian néztek a község felé. — Csak jönnének már! — szólalt meg Miskó. — Hol lehetnek ennyi ideig? Aradi nyugtatta a gulyást. — Majd csak hazaérnek... Nem Vehet a jószággal sietni... Győr ^Ussze van. Nekünk most az a legfontosabb, hogy meglettük a magunkét: Rendfoehoztuk az istállót. Takarmányt is készítettünk. Most már jöhet a huszonkét tehén. Mégha éjszaka is érkeznek, akkor sem lepődünk meg, mert mindent kézhez készítettünk. Igaz? A két ember azonban hiába lesett egész délelőtt Kondoros felé. Nem hajtották a marhákat. Várakozás közben csendesen beszélgettek, hogy elűzzék az időt, 3004-esnek köszönhetjük hogy a szarvasmarha törzsállományunkat tizenötről negyvenkettőre növelhetjük. Igaz, nem ment ez simán — mondja Aradi —, mert hót sokat spekuláltunk, hogy megéri-e, vagy sem. Féltünk is, hogy úgy járunk, mint az egyszeri ember, aki sokat akart markolni és mégis keveset fogott. De az agro- nómus — Bozó László — megnyugtatott bennünket. Emlékszel rá, milyen aprólékosan kiszámlta a tehenek takarmányszükségletét a tavaszi első zöldig? Azt is kiszámolta, hogy mibe kerülnek a tehenek, mikorra térül meg a vásárlásra felvett hitéi... Fura egy ember... mindig számol, hogy hogyan is jönnénk ki jobban. így van ez rendjén. Biztos, nem fizetünk rá a tehéníartásra. A beszélgetésbe — Miskóné, — a tsz könyvelője is bekapcsolódott, ö is segített Bozónak a tagok meggyőzésében, hogy csak bátran fogjanak hozzá a szarvasmarha-törzs beállításához. ’ A tehenek ára egy éven belül megtérül 3 azt a 220 ezer forint középlejáratú hitelt, amit erre a célra vettünk fel, akár az idén is visszafizethetjük.” E kijelentésében több tag kételkedett, de a számok minden bizonytalankodót meggyőztek. — Az istóllóátlagunk 15 tehénnél jelenleg 10,5 liter. A most vásárolt tehenek is megadnak eny- nyit, hiszen, csak törzskönyvezettet vásárolunk. Ez negyvenkét tehénnél 300 nap alatt 132 300 liter tejet jelent. Ha etoblő százezret az államnak adunk el — a többit pedig a tagoknak — akkor azért 2,50nel 250 000 forintot kapunk és a 27 tehén ára egy év alatt megtérül. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy a tagságnak 32 ezer liter tejet juttattunk, — ezt is 2,50-vel, meg, ha az évi szaporulat értékét is ideszámítjuk, akkor egy éven belül a 42 létszámú tehenészet — a trágyanyeremény értékén kívül — majdnem 400 000 forint nyers bevételt jelent a szövetkezetnek. A frissen tatarozott istálló már nem kong az ürességtől. A szövetkezet tagjai is elégedettek, mert tudják, hogy ez nagyobb jövedelmet, nyugodtabb életet jelent. — I). K — Időjárás Kevesebb felhő, több napsütés, több helyen, főként a nap folyamán kisebb eső, mérsékelt északi, északkeleti szék Hideg éjszaka. A nappali felmelegedés erősödik. Váltható legalacsonyabb hőmérséklet kedden 14—17 fok között. Távolabbi kilátások: a hőmérséklet tovább emelkedik. A Szovjetunióban nyolcmillió dolgozó tért ál rövidebb munkanapra A. Goreg!.iád, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő munka- és bérügyi bizottság első elnökhelyettese kijelentette, hogy ez év végéig a Szovjetunió mintegy nyolcmillió munkás^ mérnök és technikus áll át a hat-, illetve hétórás munkanapra. Az. átállás elsősorban a nehéziparban történik meg. A munkaidő csökkentésével nem fog csökkenni a k -reset, hanem tovább emelkedik. A donyeeí szénmedence hánya- és kohóipari vállalataiban, alvói a . rövidebb munkanapot már bcveze ték, a bányászok keresete nemhogy csökkent volna, hanem 20—2”> százalékkal emelkedett. (MTI> 'Paddinäft. a mutottyi A menéseit tavasz mintha pótok): akarná az elmulasztottakat. Teljes pompával köszöntötte a vasárnapot. Az útmenti árok oldalán sárgapihés libák lépegetik a zsenge füvet. A fák ágain kipattanó rügy mohón szívja magába az éltető nap melegét. Szellő se igen rezzen. A lánctalpas traktorost dübörgése összevegyül a Zeto- rok monoton zúgásával. A Hidasházi Állami Gazdaság földjén teljes erővel vetnek. MáÁ növényvédő állomáson hallottuk hogy a vegyszeres gyomirtás időbéré elvégzése holdanként átlag 2 mázsa terméstöbfoletet jelent. Ha Békés megyében nem végeznének gyomirtást, 24 ezer mázsa búzával kevesebb teremne. —O— hogy a növényvédő állomás dolgozói 2000 haszon, dísz és gyümölcsfát ültetett el, ét több mint 2000 köbméter földet mozgatott meg társadalmi munkával az állomás környékének parkosítására. *—<5— hogy a Növényvédő Állomás eddig *30 hold gyümölcsösben rügyfakadás előtti permetezést végzett a megye tsz-eiben. Ezen belül az orosházi Béke Tsz-ben 15 hold-vn, a szeghalmi Új Barázda Tsz- ben 18 holdon, az elek! Villám Tsz-ben 16 holdon, a tarhasi Kossuth Tsz ben pedig 8 holdon végzett permetezést. hogy 1957-ben Békés megyében 17 községben jelent meg a búr- gonyatoogár, A Növényvédő Állomás ezek kipuszíítására ingyen permetezőszert és gépeket biztosított jus egyre vállalták, hogy az utolsó kukoricaszemet is földbe teszik. A szeszélyes időjárás miatt el vannak késve. Sürget az idő. Hét Zetor vetőgépet húz. Lucernát, kendert, répát, takarmánykeveréket és kukoricát vetnek. Négy lánctalpas meg a talajt simítja, egyengeti, hogy jó ágyat készítsen a magvaknak. A gazdaság főagronómusával, Nicsovdcs Györggyel beszélgetünk. — Nem volt nehéz megszervezni a vasárnapi munkát? — Nálunk megértik az emberek, hogy most mindennél fontosabb a vetés — adja a választ az agro- nómus. — Különben a vasárnapi munkáért a rendes kereseten felül még 50 százalékot rászámítunk. — Mennyit vetnek el ma? — Ha nem lesz üzemzavar, akkor svtbüegy 150 holdat, és ha az idő nern szól közbe, május elsejére ii/p. ^?,ünk mindennel. Közben a gépek új fordulatokat tesznek. Egymás után ürülnek ki a zsákok. Valamelyik Zetor-vezeíő ajkáról dal csendül fel. Gondolatban talán a kedvesével sétál. Egy pillanatra elmélázik, de aztán kérges tenyerével újra megmarkolja a kormán ykereket, mert a munka sürget, s amit vállaltak, teljesíteni kell. T- Jantyvk — „Áll a malom, áll a vitorlája“ — de nem sokáig Másnap elkezdtem a futkosást. Felmentem Barna Tibor főkapitányhoz ,akinek szobájában Héjjas Jván főhadnagyot találtam. Nekem akkor halt meg az apám és emiatt talpig gyászban voltam, Amikor előadtam a főkapitánynak, hogy mi történt férjemmel, a főkapitány megkérdezte, miéit vettem gyászruhát, hisz lehet, hogy még él a férjem. Héjjas Iván nem szólt egy szót sem, szélesen mosolygott, szívta a cigarettáját és a füstöt az arcomba fújta. Nem ijedtem meg, hanem megmondtam a főkapitánynak: követelem, hogy férjemet akár élve, a- kár halva kerítsék elő. A válasz az volt, hogy ne nagyon járjon a szám, — mert én is könnyen pórul járhatok. Hiába ijesztgetett a főkapitány, hiába fújta a füstöt az arcomba a gyilkosok vezére. Nem nyugodtam. Jártam az utcákat, beszéltem a többi elhurcolt hozzátartozóival, és kerestem férjemet, gyermekem apját. Közben rendőri felügyelet alá helyeztek. Az volt a bűnöm, hogy nem nyugodtam bele abba, hogy• egy éjszaka elhurcolják a páromat. így sem nyugodtam. Tovább mentem, és decemberben beadványt intéztem az antant-misszióhoz. Erre a hivatalos apparátus kénytelen volt megmozdulni. A csendőrség kiment Orgoványba és idomított csendőrkutyák segítségével kereste az elföldelt áldozatokat. Az első hírt egy ismeretlen parasztasszonytól hallottam, aki a kecskeméti piacon megszólított, és nagyon halkan, félve odasúgta: — Menjen ki Orgoványra, ott megtalálja férjét. Engem december 21-én rendeltek ki Orgoványba, ahol a hullaházban hatvan halott feküdt. Ma ‘már öreg asszony vagyok, közel a sírhoz, a lányom is asszony asz- szony, az unokám is felcseperedett, de azt a szörnyűséget, amit akkor láttam, ha von másvilág, még ott sem felejtem el. Szegény férjem testéről a bőr le volt nyúzva, a két szeme, amivel egész életén át az Abc betűit nézte, kiszúrva. És ott voltak a többi áldozatok: Deutsch Imre holtteste, nyaka kettétörve, feje az ölébe lehelyezve, Dr. Halmos Lajos ügyvéd ktitéfűrészclt holtteste és a többi, a sok szörnyen megcsonkított tetem...’ így halt meg Hegedűs Rezső kecskeméti tanító, mert az igazságot merte tanítani. Békésszentandrás.n Hárman ültünk az egyik szobában: Bállá András tanácselnök, Matúz László párttitkár és jómagam. Beszélgetünk, csepüljük ezt a fránya időjárást, amely sehogy- sem akarja magát megemberelni. Lassacskán másra terelődik a beszéd, Így került szóba az idei községfejlesztési terv, amelyről szívesen beszélnek. — Figyelemmel kísérjük a lakosság kéréseit, kívánságait —- töri meg a pillanatnyi csendet a tanácselnök. — Az idén is van bőven mit csinálni, hogy eleget tudjunk tenni. Négy és fél kilométer betonjárdát építünk, tovább bővítjük a villanyhálózatot, mintegy 3 kilométer hosszúságban. Aztán azt is felsorolja, hogy tavaly mi mindent kapott a község. Ahogy hallgatom, jóleső érzés tölt el, hiszen mindez a község fejlődéséről ad számot. Ki ne örülne? De még korai az öröm, mert a járdaépítéssel, a villany- hálózat bővítésével sem ért véget a sok szép idei terv. A lakosság ugyanis, az ezer és ezer választó, a tanácstagoknak sok kívánságát elmondja. Az egyik pedig már elég gi. A malomról van szó, amelyet 1951 óta csak cseretelepnek használnak. Ezt sokan sérelmezik, s azt mondják: ...miért kell Szarmsról, hét kilométerről ideszállítani az őrleményt, amikor itt helyben is van malom. A tanácselnök elmondásából megtudom, hogy a tanács is jogosnak találja ezt a kívánságot. Március 21-én tanácsülés határozott: üzembe kell helyezni a malmott Erre a célra a tanácstagok 170 ezer forintot szavaztak meg. Ugyanis transzformátort, villany- motorokat, szitákat és e- gyéb felszerelést kell még beszerezni, amit a malom leállításakor leszereltek, s ki tudja hová vittek. Ha ezeket a felszereléseket sikerül beszerezni — mondja a tanácselnök —, akkor meg is kezdhetjük a malom ü- zemeltetését. Azt is megérdeklődték, hogy áramot kapnak-e. Mert anélkül csak ott lennének, ahol voltak. Itt már nem olyan kedvező a helyzetük, mert ezeket Tiszántúli Áramszoloál- taló Vállalat csak 1959- rt ígérte, hogy elláthatja a malmot a szükséges t- nergiával. A választók kívánságait tehát figyelembe veszik a községben. Matúz elvtárs arról is szólt, hogy a pártszervezet is támogatja a malom ii- zembehelyezését, annál is inkább, mivel 7000 lakost számlál a község. A „malom kérdés’’ e- lég régi keletű, hiszen idestova csaknem hét é- ve áll jóformán kihasználatlanul. Így hát nyugodtan el lehet mondani: ,^All a malom, áll a vitorlája’’, de a legutóbbi tanácsülés határozata után azt is hozzátehetjük: nem sokáig! p. p.
