Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-13 / 61. szám
2 BÉKÉS MEG VEI NÉPÚJSÁG Küzdjiink a párt parasztpolitikáját torzító nézetek ellen Ami a tudósításból kimaradt Az elmúlt tizenöt hónap alatt az ellenforradalmat segítő revizionista nézetek lelepleződtek. Káros hatásukat számialan termelőszövetkezet életében keserűen tapasztaltuk s ha lelepleződtek is, nem semmisültek meg, ezért különösképpen veszélyesek. A veszélyességüket pedig növeli, hogy nem mindig könnyen felismerhető módon jelentkeznek. Sokszor szinte árnyalatok, nem megfelelően használt kifejezések választják el a helyes állásponttól. Veszélyesek azért is, mert - elég símulékonyak ahhoz, hogy belopják magukat az emberek gondolkodásába és őrlő szú módjára elrágják a helyes elveket. fl harc Hét fronton folyik A jobb- és baloldali nézetekkel egyaránt végig kell vinnünk a küzdelmet, mint ahogyan azt pártunk mezőgazdasági politikája elöirja. S hogy ez a helyes elv egy ponton megegyezzen a gyakorlattal, addig még sok vitát kell megvívnunk a torz nézetekkel és meg is vívjuk, mert kötelességünk ellenük harcolni a teljes megsemmisülésükig. Merész és túlzott dolog azt állítani, hogy a párt parasztpolitikája végrehajtása közben előforduló helytelen nézetek minden esetben a revizionistáik hangja. Hogy az engedékenység, vagy békülékenység és lemondás az ellenség hangjának tudatos megnyilvánulása. Szó sincs erről, de arról igen, hogy sokszor párttagjaink egyes rosszul felfogott nézeteikkel akarva, akaratlanul a revizionisták szekerét tolják, mert kijelentéseik mögött sokszor 'nincs kellő megfontoltság, reális helyzetfelismerés és megfelelő következtetések levonás-3. Semmiképpen sem nevezhető például revizionistának az a me- zőhegyesi pártmunkás, aki a mi- nap határozottan kijelentette: „csak o*t vigyük a középparasztok felé az agitációt, ahol a szövetkezeti jövedelem elérte a középparaszti színvonalat”. Az első hallásra, mintha semmi kivetni való nem lenne a felfogásban. De, 4 ha jobban megvakargassuk a doH got, rájövünk, hogy csak a felü-3 letes szemlélő juthat ilyen véle-J ményre. S ha következményeiben J elemezzük ezt a felfogást, rögvest rájövünk, hogy nagyon veszélyes nézettel . találkoztunk, attól függetlenül, hogy becsületes elvtárssal van dolgunk és kijelentésének jó szándékát nem lehet kétségé - vonnunk. X Oá vitába kell szállítunk náze’éve! minden gyanakvást mellőzve mert e kijelentés zavarja, kétségbf vonja a párt egyértelmű állásfoglalását a mezőgazdaság szocialista átszervezését illetően. A veszély* summázza az is .hogy olyan fontos réteg megnyeréséről kíván lemondani — ha nem is mindörökre — melynek gazdasági súlya földterülete, lélekszámú és szakértelme a legjelentősebb a mező- gazdaság szocialista jövője szempontjából. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy az elfogadott főbb elvi vonalak mellett sokat kell töpren génünk, hogy megtaláljuk azoka* a legmegfe'előbb módszereket, melyek a szövetkezés gondolatát és gyakorlatát közelebb viszik az egyéniekhez, különösen a középparasztokhoz. Azon sem lehet vitatkozni, hogy affitáciőnk akkor a legeredményesebb ha a számok t ti kdében igazoljuk a középparasztnak, hogy a szövetkezetieknek több a jövedelme és biztonságosabb az élete. De az említett kinyilatkoztatással vitába kell szánnunk, mert alapvető elvi tételt keresztez és kimondva, vagy kimondatlan lemondás arról, hogy termelőszövetkezeteink mihamarabb ne csak elérjék, hanem a kö- ’épparasztok együttes erejével túl is szárnyalják a középparaszt életszínvonalát. Az Ilyen nézet a eg többször alkalmat ad arra. is, hogy egy ideig megnyugvásra, semmittevésre és tétlenségre kárhoztassuk magunkat, s ha egyet- értenénk vele, magunk adnánk ovat a kisárutermelés örökkévalóságának illúziója alá. Rövidlátás lenne azt megállapítani, hogy a középparaszt csak azért nem lép be a termelőszövetkezetbe, mert a jövedelem kevesebb, vagy ugyanannyi, mint az övé. Ha a belépési szándékát csak az az egyetlen feltétel döntené el, akkor jórészük már a termelőszövetkezetben volna. Hiszen egyre öbb az olyan termelőszövetkezet, amely elér e, sőt meg is haladta a özépparaszti színvonalat, s még- 's azt látni, hogy gyéren lépnek be a középparasztok ezekbe a termelőszövetkezetekbe, vagy ha lépnek is, az eredménnyel nem lehetünk megelégedve. Sz ok, amiért ez így van, kenős Az egyik: — és ez lényeges — a középparasztok jelentős része az új gazdálkodási móddal szemben naradi gondolkodású, különböző fenntartásai, aggályai vannak és nézeteiben — mivel az új szokatlan — görcsösen ragaszkodik a régihez, még akkor is, ha az új íazdálkodási mód többel is kecsegtet. S ha jobban utána nézünk az ilyen helyeken, az is nyilvánvalóvá válik, hogy a vezetők, a sz kommunistái a szilárdulást hangoztatva — noha gazdasági srejük már elérte a középparaszti életmódot — keveset, vagy semmit sem teszitek azért, hogy agráraiktól, kötöttségeiktől rendszeres vita és beszélgetés során megszabadítsák ezeiket az embereket. Arról szóltunk az eiején, hogy a ferde nézetek veszéllyel járnak, mert legtöbbször burkolt formában jelentkeznek. S ez valóban igy van. Ha jobban utána nézünk, azt is tapasztaljuk — és ez a másik ok —, hogy a középparasztok, ha rá is ébredtek arra, hogy számukra elfogadható út a szövetkezet, mégis zárt kapukat döngetnek. Az első pillanatban úgy véli az ember, hogy itt szektás elzárkózás, befelé fordulás van. II helyzet valóban így fest Lökösházán az a hír járja és nem is alaptalan, hogy könnyebb egy tevének átjutni a tű fokán, mint egy parasztnak bejutni a Május 1 Tsz-be. De, ha az ember iobban szemügyre veszi a dolgokat, arra is rádöbben, hogy ez az elzárkózás nem önmagából ered, hanem egy revizionista álláspontra helyezett közgyűlési határozat szüleménye, mely szerint két évig egyáltalán nem vesznek fel új tagot a termelőszövetkezetbe. Lám, az e tekintetben megnyilvánuló revizionista és szektás nézetek miként járnak karöltve azzal a végeredménnyel, hogy ilyen, vagy olyan indokkal a fejlesztés nem halad előre. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében még sokat kell vitatkoznunk, s ha a torz nézetek, módszerek és gyakorlatok bajvívásra hívtak bennünket, állunk síibe és megvívjuk velük harcunkat azok megsemmisüléséig. De nem úgy, mint azök az elvtársak, akik ilyen, vagy olyan okokra hivatkozva, nem mernek a középparasztok elé állni a boldogulás igazi útjának gondolatával. S nem úgy, ahogyan a lőkösiházi elvtárak gondolják', hanem jól felfogok tan és teljes szívvel, úgy ahogyan azt a párt megjelöli a kommunistáknak. cicák Gyula III. RÉSZ írta: ERDŐS KÁROLY, a Békéscsabai kötöttárugyár főmérnöke A bolgár nép szeret bennünket magyarokat, ezt iépten-nyo- mon tapasztaltuk. Azt is éreztük, hogy az a szeretet, amely- lyel körülvettek bennünket, nemcsak személyünknek szólt, hanem az egész magyar népnek. Éreztük és tapasztaltuk, hogy a világszerte híres magyar vendéglátásnak itt komoly versenytársa van. Szívélyességük különösen megmutatkozott az étkezéseknél. Mint mi magyarok, úgy ők is nemzeti eledeleiket hozták előtérbe. Az ebéd (ven- déglátásos) pálinkával kezdődik, melyhez savanyú uborkát, paprikát adnak. Az elmaradhatatlan előétel tartalma 6—8 féle: savanyú-uborkából, paprikából, káposztából, olajbogyóból, kö- . rözöttből, paradicsom püréből, összevágott hagymából, petrezselyem zöldjéből áll. Ez olyan ízlésesen van összeállítva, hogy szinte egy kinyílt virághoz vaav tortához hasonlítható. Határozotton étvágvgerjesrtő. Ezt követi szintén a külön tánvéron kihozott sült. ami majdnem minden esetben báránysült, hozzá a körítés 4—5 féle, krumplipüré, párolt zöldborsó, zöldbab, párolt rizs, savanyú uborka stb. Ezt követi a fasírozoft, vagy bécsdszelet féleség, szintén körettel, majd tészta, vagy krém. Ennek az a jellegzetessége, hogy cukorsziruppal van leöntve. Ez nyílván a török idők maradványa. Előfordult, hogy még narancsot, vagy tejszínes fagylaltot is felszolgáltak. Jellegzetes, hogy minden étel főleg olajjal van elkészítve, még a savanyú uborkát is olajjal öntik le. Közben természetesen jó minőségű bort szolgáltak fel, melyet itt málnaszörp és még más 3—4 ízű szörppel isznak. Ezek a szörpök izre, minőségre sokkal jobbak, mint a mieink. Itt ismerkedtünk meg többek között a cukrozott forralt pálinkával is. Dicséretére váljék a bolgár konyhának, hogv ez a változatos és kiadós menü elfogyasztása u- tán egyikünknek sem volt gyo- morrontáea. Itt kell még megemlíteni. hogy a bolgárok szeszesitalai jóval . a'acsonvabb szesztartalmúaik. mint a mio,ink Ezt bizonyítja az is, hogv két hét alatt egyetlen részeg emberKommunista kereskedelmi dolgozók tanácskoztak Békéscsabán. Erről közöltünk lapunk tegnapi, szerdai számában tudósítást. Most néhány olyan problémáról Írunk, amit szintén a tanácskozáson hallottunk. Méghozzá azért, mert olyan dolgok ezek, amikkel nap-nap után találkozni az életben. Mert vajon nem igaz-e az, hogy ha történetesen egy boltban valamilyen visszaélésről rántják le a leplet, akkor az emberek hajlamosak általánosításra, messzemenő következtetésekre? Röviden: egy kalap alá vesznek minden kereskedelmi dolgozót, becsületeset is, meg bűnöst is. Ilyen jelenségek tapasztalhatók. Helyes ez? Nem. A becsületes, munkáját szerető kereskedelmi dolgozók védelmében mondjuk, hogy nem helyes általánosítani, Kassay Béla, az Orosháza és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat igazgatójának szavai is arra késztettek bennünket, hogy ezt megírjuk, ö mondta el, hogy ha egy boltban leltárhiány mutatkozik, akkor máris, úton-út- félen terjed a hír: itt loptak, csaltak. És sokszor kiderül, hogy egy szó sem igaz az egészből. Mert előfordult már olyan eset, hogy az egyik boltvezetőnek valóban volt leltárhiánya, de csak papíron mutatkozott az 5 ezer forint hiány, A valóság viszont az volt, hogy egy rossz szorzás eredményezte a leltárhiányt. És ilyen esetben vajon nem fáj-e a becsületes embernek, hogy csalónak titulálják? De Igen! Mert alaptalan, a vád. Az viszont természetes, hogy aki bűnt követ el, az bűnhődjék — ezt határozottan elmondták a tanácskozáson, Ha már itt tartunk, akkor rel sem találkoztunk, különben is részeg embert nem szolgálnak ki a vendéglőkben és italméré- sékben. A bolgároknak van egy érdekes és tálán egyedülálló szokásuk, hogy az igen fej rázással, a nemet fejbólintással jelzik. Tehát pont fordítva, mint mi magyarok, vagy más nemzet fiai! Ezt mi sehogy sem tudtuk megszokni és így több esetben szenvedő alanyokká (nem túl kellemetlen) váltunk. Étkezés előtt mindenki elé egy üres lapostányért tesznek és erre helyezik rá a külön tányérokon hozott fogásokat. Lehet, hogy a delegáció tagjai nem a legnagyobb e- vőlvből és ivókból kerültek ki, mert mi nem igen bírtuk az iramot a bolgár testvéreinkkel. Sokszor mór aggódva néztük az üres tányért, hogy mikor viszik el, mert amíg az ott volt, addig várhattunk még újabb fogásra. Dicsérni sem nagyon mertük az éteteket, mert akkor még hoztak belőle. Megkérdezték, hogy kob-e még valami. (]e akkor már ml oukkadásig voltunk. Erre m! élénken n“met intettimk a felünkkel Kis idő múlva elénk tesznek eg” jókora adagot... udvariassá? ide. vaw oda. de ehho? már nem nyúltunk hozza rcoV ftcszenée+ürtk a vendéglátóinkká ' és jói nevettünk a tévedéseinken. Esv más alkalomma’ előfordult, hogy egv szólnunk kell Nun Mihálynak, a MÉSZÖV elnökének felszólalásáról is. Nun elvtárs igen hely sen mondta, hogy bizony a földművesszövetkezet! boltvezetők közül sokan hadilábon állnak az adminisztrációval. Az operatív nyilvántartást is elhanyagolják, s ennek természetes velejárója, hogy ebből több e- setben leltárhiány adódik. Az admlnisztárlcós munkától nem lehet eltekinteni a kereskedelemben sem. A tanácskozáson arról is több szó esett, hogy nem megfelelő még a kapcsolat az ipar és a kereskedelem között. Az ipar többször olyan cikkeket ad, ami nekik jő, mert teljesítik vele a tervet, de rossz a kereskeda’eii- nek, mert elfekvő érték lesz az ilyen áru az üzletekben. Ezen pedig csak jó együttműködéssel, a kereskedelem részéről az Igények helyes felmérésével, az ipar részéről pedig ezek teljesítésével (amennyiben ez nem ütközik anyaghiányába), lehet segíteni, Ugyanez áll a nagykereskedelem s kiskereskedelem kapcsolatára is. Ne a prémiumhaj- hászás, a különféle taktikai meggondolások érvényesüljenek, hanem elsősorban a viszonteladók igényeinek legjobb kielégítése. Ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha a nagykereskedelmi vállalatok, lerakatok alkalmazottai — tisztelet a kivételnek — áttörik az tmitt-amott meglévő begyepesedettség burkát, s ha a kiskereskedelem jelzései nyomán jobban, behatóbban tanulmányozzák az életet, a vásárlóközönség kívánságait és ezt továbbítják az iparnak. Ezekkel a gondolatokkal kívántuk még teljesebbé tenni a tanácskozásról írott tudósításunkat, (p. p.) gyár látogatásakor a iegminto májasabb udvariasság mellett is elég sok pálinkát Ittunk meg. A vacsoránál megkérdezték, hogy akarunk-e pálinkát inni, mi erre erélyes nemet intettünk a fejünkkel és nemsokára jókora adag pálinkát tesznek elénk. Erre mi már kapcsolva, bolgár módon adtuk tudtul, hogy már nem kérünk több pálinkát. Erre megkérdezték, hogy akkor mit akarunk inni, mire mi a félreértések elkerülése végett bolgárul málnaszörpöt, maiinovkát kértünk. Még azt is megkérdezték, hogy milyen adagot. Mi szerényen egy kétdecis. pohárnak megfelelő adagot kértünk. Evés közben egy jóízű korty u- tán jöttünk rá, hogy az bizony málnáidkor a javából. Ugyanis elfelejtettük a malinovka m?”é hozzátenni a limonada szót. Persze ebbe sem haltunk b°le, csak egy kicsit jobb kedvünk lett. Sokkal rosszabbul járt egy német újságíró a fejbólintással. Ezt az e^tet bo'»ár barátaink mcoól+ólk e’. Ez a jóember hajjlt a berbólvhe^ Az udvarias borbély megkérdezte, hogy bomt- válást parancséi -e. Persze kéz- jelekkel, mire a mi németünk .MAnV j «Pp f#,iV*ó' irOÓ-rcVála- szolt Erre a bolgár Figaró a német hajában motoszkálva {ovekezett megértetni. hogy baivá.o>i«* parancsol-e? Erre é- lénk fejrázás volt ? váw v*
