Békés Megyei Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-25 / 71. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Mi gátolja Orosházán a párt tömegkapcsolatának erősödését? Az utóbbi hónapokban szinte napról-napra nőtt a párt tömeg- befolyása — állapította meg a leg­utóbbi végrehajtó bizottsági ülés. Hogy ez mennyire, hogy így van, arra bizonyítékok azok a rendez­vények, amelyek az utóbbi időben vol .ak. Maholnap Orosházán már a íeffliagyobb helyiség is szűkösnek bizonyul. Egy-egy ünnepségen 900—1000 ember is ré&ztvesz. így volt legutóbb a nemzetközi nőna­pon is. Ez az érdeklődés a párt helyes politikájának a végrehajtár sából adódik. Az új vezetőség ki­vétel nélkül minden réteghez el­jutott, felkeltette az érdeklődést a párt politikája iránt. Ez az egyik legfőbb érdeme a helyi pártveze­tésnek. Az eredmények zökkenőmentes fejlődését azonban gátolják azok a nézetek, amelyek meg helyenként megvannak. Különösen a balosság, az elbizakodottság Üzemekben, hivatalokban a párt­tagok sokszor elfelejtik, hogy pár- tonkívüliek is vannak. Mindent maguk akarnais elintézni, s attól féltek, hogy valamit megtudnak a pártonkívüliek is. Ezért van az, hogy több helyen az ellenforrada­lom óta nem tartottak pártnapot, nem értekeztek a párt cm kívüliek­kel. A Vas- és Kályhaipari Válla­latnál, a Faipari Vállalatnál, nem- 1 hogy pártnapot, de még szakszer­vezeti gyűlést sem hívtak össze. Az elbizakodottságra enged követ­keztetni az is, hogy a kommunista gazdaságvezetőfc még a helyi párt­szervezet javaslatát sem veszi figyelembe. Helyenként “'ditktán, gorombán bánnak a .beofenottak- kál. A Bameválnál könnyen meg­kaphatja a beosztott: „'ha nem tet­szik, mehet a könyvéért“. Ezek az emberek úgy érzik, hogy erősek vagyunk és nem számít, ha egy­két pártonkívüli elfordul, hiszen a hatalom a mi kezünkben van. Könnyen rámondják valakire, 1 hogy ellenforradalmán A tsz-ek- nél ellenforradaímároknak tekin­tik a kilépetteket. Ezért van az, hogy esetenként szóba sem állnak velük. Nemhogy paroláménak, de még a kultúrterembe sem enged­ték be biliárdoznl az egyik kilé­pőt. Pedig tudják, hogy becsületes, jószándékú ember, de 1956, októ­bere őt is megzavarta, mint am’y- nyi sok mást • nemhogy az utat egyengetnék előtte, inkább rögöket görgetnek elé. Súlyos hiba, hogy a párt építé­sében is jelentkezik az elbizako­dottság. Vannak alapszervezetek, ahol a megalakulás óta egyetlen tagjelöltet sem vettek fel. A Vas- és Kályhaipari Vállalatnál 14 elv­társ alakította meg az alapszer­vezetet, s azóta is annyian van­nak. Pedig nem lehet azt elhin­ni, hogy 180 munkás között nincs o- lyan ember, akit ne lehetne a kommunisták nagy családjába fo­gadni. A helytelen nézetek és gyakor­latok abból ig adódnak, hogy a párttagok nem képezik megfele­lően magukat; elmaradnak a fejlődéstől Még nem értik meg kellően azt, hogy a párt é6 a tömegek kapcso­lata a proletárdiktatúra erejének legfontosabb része, s ha a párt és a tömegek kapcsolata gyengül, akkor egyengül a proletárdiktatú­ra ereje is. A párt jelenlegi hely- zeében, amikor a párttagság szá­ma a munkásosztály számarányá­hoz mérten, helyesen a korábbi é- vekhez képest, kisebb, még na­gyobb jelentősége van annak, hogy a pártot nagyon erős kapcso­latok fűzzék egybe a pártonkívüli 'ömegekkel. Világosan kell hát látni az o- ■sházi pár; tagoknak is, hogy a zocializmust nemcsak a kommu- 1 isták építik és nemcsak a kom- nun istáknak épül. S ha ezt fi- yelembeveszik az orosházi elv­árnak, akkor megértik, hogy a '“csü'etes pártonkíviiliekmek is helyet kell biztosítani az élet min­ién területén. — Cs. R — ÜNiN ÉPSÉGEK a KISZ és úttőrő szervezetekben a Tanácsköztársaság évfordulóján SZARVASON a területi KISZ tagjai a járási tanács dísztermében ta­lálkoztak a veteránokkal. Az í- dős elvtársak 1919-es élményeik­ről beszéltek. A tanítóképzőben zászlót bon­tott a KISZ. Zászlóanyának Bági János százados — 1956-ban a Ká­dló ostrománál hősi halált halt — édesanyját hívta meg. Szalagfel­köt éskor sírva mondta elaKISZ- tagoknak, hogy legyenek büszkék a vörös szalagra, amelyért már­tírjaink vére folyt. A járásban a Tanácsköztársa.- ság tiszteletére, valamint a KISZ megalakulásának első évforduló­jára 21 alapszervezetben tették le a fogadalmat. Meghaló ünnepség tanúi le­hettünk szombaton este a Sar­kad! Cukorgyárban. Amikor a szakszervezeti székház kultúr­termében a nemzetiszínü és vö­rös zászlók köré elhelyezett több tucatnyi villanyégő klgyúlt, fé­nyük egy képre vétette sugarát. A mártírhalált halt Mező Imre elvtárs fényképére, akit példa­képül választottak a gyár kisze- sei. A kép alatt 59 KISZ-tag so­rakozott fel: kipirult arcú, csil­logó szemű leányok, fiúk vár­ták néma csendben az ünnep­ség kezdetét. Zászlóavató ün­nepségre jöttek össze, amikor fogadalmat tesznek: hűek lesz­nek a néphez, hűek lesznek a párthoz. Elérkezett a pillanat. Szívhez ; szóló, útra, harcos útra bocsátó szavak hangzottak el. Az idő-; setob elvtársak, a párttagok sza­val voltak ezek, akik azt kér­ték tőlük: a zászlót tisztán őriz­zék, oly* tisztán, miként azt kapják; z ifjú kommunisták, mikor átvették a díszes selyemzászlót, mélyet Mező Imre neve díszít, megígérték: — hűek lesznek névadójukhoz, aki életét áldoz­ta a pártért, az eszméért. Az ő nyomdokain haladva dolgoznak a népért, úgy, ahogy azt életé­ben példaképük, Mező elvtárs tette. BÉKÉSSZENTANDRÁSON úttörőavató ünnepséget tartott a Tanácsköztársaság tiszteletére a központi iskola. Az ünnepségen i részt vett Kulasák János járási úttörő titkár, Botos Mihály fő­hadnagy és a békésszentandrási öreg veteránok. Ott voltak a párt- szervezet és a KISZ küldöttei is. Az avató ünnepséget Botos Mi­hály főhadnagy elvtárs méltatta. Megemlékeztek az 1919-es har­cokról. Az ünnepségen 71 úttörő tptt fogadalmat.^ Elmondották, hogy büszkén viselik a vörös nyakkendőt; melytó itt az ünnep­ségen kaptak. Mi akadályozza a szovjet-japán békeszerződés aláírását? esküt tettek. Esküjükben fo­gadták, ha kell, fegyverrel is megvédik hazájukat GYULÁN, délelőtt 10 órakor indultak a vá­ros főterére, majd a Harisnyagyár kultúrtermében gyülekeztek. A nagygyűlésen több százan hall­gatták meg Dalmadi Gábor KISZ megyebizottsági tag előadásét, melyben különösen sok szó esett fiatalok szerepéről, a Tanácsköz­társaság eredményes munkájá­ról. A közös ebéd után megnéz­ték a múzeumot, majd az „Ok voltak az elsők” című szovjet fil­met nézték meg. Este változatos kultúrműsor szórakoztatta a ven­dégeket, s a jól sikerült ifjúsági találkozó táncmulatsággal zárult,: a ENDRÖDÖN, a gyászos endrődi sortűz emléké­re rendeztek ifjúsági nagygyűlést, melyen Gonda József, a KISZ megyei bizottságának litkára be­szélt Az endrődi és környékbeli fiatalok — összesen több mint fél* v jx». — megkoszorúzták a «őr­tűz áldozataként mártírhalált halt hősök sírját s este ők is vidám táncmulatságon vettek részt. MEZÖBERÉNYBEN Mezöberény magyar és szlo« vák nemzetiségi lakóit vidám zenés ébresztő köszöntötte va­sárnap reggel. Szombat este megszűnt a havazás s a kedve­ző időjárást kihasználva, a kör­nyékbeli falvakból és a tanya­világból csoportosan érkeztek a fiatalok az ifjúsági találkozóra. Az ünnepi nagygyűlés után sport- és kultúrműsor volt s este együtt ropták a táncot helybeliek és vidékiek. A Pravda vasárnapi száma cik­ket közöl, amelyben elemzi a ja­pán uralkodó köröknek a szovjet- japán békeszerződés aláírását ha­logató politikáját. A cikk arra a következtetésre jut, hogy a japán kormány szándékosan akadályoz­za a békeszerződés aláírását. A ja­pán uralkodó körök mindenkép­pen akadályozni próbálják a szer­ződés aláírását, s ezért a japán kormány alaptalan területi igé­India fővárosában közlemény jelent meg, amely szerint a Béke Világtanács Irodája megkezdte munkáját, Az iroda munkájában 29 ország képviselői vesznek részt. A megnyitó ülésen elhang­zott felszólalások közül kiemelke­dik Isabela Blum (Belgium) beszé­de, A szónok megállapította, hog; világszerte megnövekedett a bé­kéért küzdők ereje. Ezeknek az erőknek, valamint a békét fenye­gető veszélynek pontos felmérése adta meg az alapot ahhoz, hogy ez év július 16—22 között összehívják a leszerelés és a békés együttélés kérdésével foglalkozó világkong­resszust. A szónokok beszámoltak azok­ról az intézkedésekről, amelyeket országaikban a leszerelésért, a legmagasabb szintű értekezlet összehívásáért és az atomháború veszélye ellen tettek. Útban Moszkva felé! Naplónkban lapozgatva, úgy éreztük, hogy kievi és leningrádi élményeinkről való beszámolás után nem mehettünk el szó nélkül pedagógus Béke-delegációnk moszkvai emlékei mellett 1958. január 10-én este búcsúztunk el Leningrádtól... Észak Királynője, Leningrad, éjszaka vett tehát búcsút tőlünk. Űj barátaink, a város pedagógusai még sokéig integettek lassan ki­gördülő különvonatunk után. S még hosszú ideig elevenítgettük a leningrádi három nap élményeit. Beszélgettünk a városról, az Er- mitageról, a balettról, mellyel a Kirov-színház ajándékozott meg, meg arról a találkozásról, mely­ben szállodánkban, az Astoria- szállóban volt részünk. Itt talál­koztunk egy másik delegációval, a kairói értekezleten résztvett In­diai delegáció képviselőivel. Min­den angol tudásunk felhasználásá­val elmondtuk egy kedves indiai leánynak, hogy a kis Magyaror­szág küldöttei vagyunk; tőle pedig megtudtuk hogy ők a Szovjetunió vendégel s őket is várja Moszk­va..., de előbb még megismerked­nek Leningráddal. Egy másik találkozásra is gon­doltunk! Ez a leningrádi egyete­men volt... Egyik nap a békési gimnázium volt növendékét, Be- reczki Gábort akartuk felkeresni az egyetem finn-ugor tanszékén. Sajnos, ott akkor nem találtuk meg (később beszéltünk vele!).« De jól esett hallani az egyik pro­fesszor dicsérő szavait, amikor el­mondta nekünk, hogy a finn-ugor tanszék fiatal magyar lektora ép- oen előző este bizonyította be a mintegy 400 oldalas kandidátusi értekezésével (s annak sikeres megvédésével), hogy méltó a kandidátusi címre. Ügy gondol­juk, hogy érdemes ezt is megem­líteni. Hiszen Bereczki Gábor ha­zánk és — közelebbről — me­gyénk jó hírét öregbítette Lenin városában. Jól esett volt tanárjá- j nak több, mint 2000 km. távolság- | ban hallani a tanítvány dícséretét' és... személyesen gratulálni neki szép eredményeiért.. ...Igen, az élmények, benyomá­sok így kavarogtak kiben-kiben a Leningrád—Moszkva közti alig 700 km-es útszakaszon, amíg a ké- kS éjszaka és kényelmes külön­vonatunk álomba nem ringatott bennünket. Január 11-én, szombaton 11 óra »tán — percnyi pontossáffgal ér­keztünk meg a moszkvai „Le- ->ingradszkajá’‘-ra. Ünnepélyes fo- godtatás! A küldöttséget üdvöz- ők között ott volt Boldocziki Já- acs elvtárs is, moszkvai nagykö­vetünk. (Mi, Békés megyeiek ké- őbb is találkoztunk vele, s ez a alálkozás kedves emlékünk ma­radt.) Szállodánk a Metropol-szálló lett, ez a hatalmas épület, idegen­forgalmi hely, Moszkva szívében, a moszkvai Nagyszínház szom­szédságában, á Szverd'ov-téren, közel a világhírű Vörös-térhez és a Kreml ünnepélyes. tör*énelmi falaihoz... I Moszkva hihetetlen iramban fejlődő világváros. A múlt és je- 'an harmónikus pgvséabm oldó­Mező Imre nyomdokain , MEZŐHEGYESEN i Majoros János elvtárs, a gazda- i ság igazgatója méltatta a Ta­nácsköztársaság jelentőségét. Az ünnepi beszéd után Győri Imre, a pártbizottság titkára, a mezőhegyesi kommunisták ne- ' vében átadta a KlSZ-szervezet- nek a párt által adományozott 1 vörös selyemzászlót. A zászló , átvétele után a KISZ-fiatalok A Béke Világtanács Irodája megkezdte munkáját nyékét támaszt a Szovjetunióvá szemben, pedig nincsenek megöl datlan területi kérdések a Szov­jetunió és Japán között. A Pravda rámutat, hogy a szov­jet-japán békeszerződés aláírásá­nak halogatása csak azoknak aí érdekeit szolgálja, akik fenn a> kmják tartani a távolkeleti fe- ' szültséget, mert nem kívánják « szovjet—japán jószomszédi és ba- ! ráfi kapcsolatok kialakulását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom