Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-09 / 34. szám
BÉKÉS MEG VEI NÉPÜJSAÍÍ 195é. február vasárnap — PÁRTÉLET Tegyük aktívabbá a tanácsokban működő kommunista csoportokat Csaknem két hete annak, hogy a sarkadi pártbizottságon az elvtársak arról panaszkodtak, hogy a járás egyik községében, Bihar- ugrán a tanácsülés olyan határozatot fogadott el, amellyel a helyi pártszervezet nem ért egyet. Változtatni most már nem lehet rajta, hiszen határozat. De mielőtt a tanácsülés elfogadta, vajon az MSZMP-csoport foglalkozott-e az említett határozattal? Valószínű nem. Mert ha a tanácsülés előtt a kommunista frakció tárgyal a napirendi pontról, megbeszélik a határozatot, akkor a tanácsülés után nem vitatkozni kell, hanem végrehajtani azt, amit magukra .vállaltak. Sajnos, sokszor hangoztatják a tanácstagok, hogy nincs most olyan nagy munka, nincs beadás, ami azelőtt is a legtöbb erőt igényelte, s így nincs is Szükség az MSZMP csoportok aktív tevékenységére. Ez a hangulat nemcsak egyes helyeken van meg, de a megye legtöbb községében így nyilatkoznak, s ebből adódik, hogy nem is működnek a kommunista csoportok. Csak nagyon keresve-kutatva lehetne találni még csak közepesen működőt is. Pedig volna mit tenniök. A községfejlesztés sokoldalú feladata a lakosság mindennapi ügyeinek, gondjainak megoldása és ezenkívül ezer és ezer feladat, amelyet pártirányítás nélkül nem lehet megvalósítani. A tanácsok párt- irányítását a pártbizottságok és pártvezetőségek nem közvetlenül gyakorolják. Éppen ezért nagyon fontos a kommunista tanácstagok egységes fellépése, (nem tévesztendő össze a tanácsnál dolgozó kommunistákkal). A kommunista tanácstagok összefogásával lehet csak pártszerűen irányítani a tanácsokat, nekik kell érvényre juttatni a tanácsokban a párt politikáját. Ezt a célt kell segíteni a kommunista csoportnak. Pártszervezeteink azonban keveset törődnek ezekkel a kommunista csoportokkal, s különösen tevékenységük tartalmával. Sok helyen nem tisztázódtak feladataik sem. Másutt egyenlő jelet tettek a kommunista csoportok és a tanácson belül működő pártszervezet között. így van ez Orosházán is. Akik így gondolkoznak, súlyos hibát követnek el, hiszen a választott szerv kommunista magját összetévesztik a tanácsban dolgozó — nem választott e- I gyénekltel. A tanácsülés napirendjét, határozatát is a tanács pártszervezete dönti el. A járási, városi, községi pártbizottságaink még nem jutottak el addig, hogy a tömegszervezetekben (a községi, városi tanácsban, földművesszövetkezetben, ifjúsági és nőszövetségben) megalakítsák a kommunista csoportokat, amely a pártszervek munkáit jelentősen könnyítené, de ami a lényeg, érvényesülne a párt politikája. ■ - * A kommunista csoportokon is múlik, hogy a tanácsok ne formális, ünnepélyes ülésező testületek legyenek, hanem ténylegesen az államhatalom helyi szervei. A kommunista csoportok időnként vitassák meg, hogy megfelelő-e a tanácsülések előkészítése, a napirendi pontok és határozatok alkalmasak-e arra, hogy a tanácsülésen megfelelő aktivitás és érdemi határozatok szülessenek, hogy szívügyüknek tekintsék a tanácsok tömegkapcsolatainak szüntelen erősítését. Ehhez viszont az szükséges, hogy a pártszervek minél előbb létrehozzák a kommunista csoportokat ott, ahol megfelelő a kommunista tanácstagok száma. A kommunista csoportok csak akkor •.tudják*, jól-ellátni, .feladataikéi,. ha a p,áríhjzp,tts£gok és a pátfvezgtő- ségék nem hagyják magukra' ő- ket, hanem segítik, vezetik őket. A pártbizottságoknak helyileg kell kidolgozniok és tisztázni a kommunista csoportok feladatait, tevékenységük módját. Látniok kell, hogy a kommunista csoportok jelentik a hajtóerőt a tanácsok működésében. Ok lépnek fel elsősorban kezdeményezőén, ők hívják fel a figyelmet a tanácsok tevékenységében jelentkező hiányosságokra, és ők harcolnak a- zok ellen legeredményesebben. Csepkó Eta NEMZETKÖZI SZEMLE Lesz-e csúcsértekezlet? Ezt a kérdést teszik fel talán a legtöbbször napjainkban az újságolvasó embereit. Vajon tárgyalóasztalhoz ülnek-e az emberisé* sorsáért, fennmaradásáért leginkább felelős nagyhatalmak kormányfői? Megtalálják-e a közös nyelvet, amelyen őszintén, nyíltan tanácskozhatnak a mindnyájunkat érintő problémákról és kivezethetik a világot a jelenlegi diplomáciai politikai zsákutcából? A Szovjetunió a diplomáciai jegyzékek pergőtüzével árasztotta el az elmúlt hetekben a nyugati világ felelős áHamférffait. Ezek a jegyzékek felölelték majdnem, valamennyi fontos nemzetközi problémát, a tömegpusztító fegyv erek gyártásának és kísérleteinek betiltásától kezdve, az idegen te. mieten lévő támaszpontok felszámolásáig és a külföldön állomásozó csapatok fokozatos kivonásáig. És ezekhez a javaslatokhoz több kiegészítő diplomáciai kezdenté nyezés csatlakozott, így az európai atommentes övezet létesítésére vonatkozó Rapaokl-terv, a Német Demokratikus Köztársaság kor-, mányinak a két német állam szövetségének megvalósítására irányuló javaslata, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legutóbbi nyilatkozata Észak- és Dél-Korea egyesítéséről stb. Az Egyesült Államok vezető körei, főleg Dulles külügyminiszter és környezete elutasítja a kormányfői találkozó gondolatát. Pedig az eljárási kérdésekkel folytatott huzavona, a felesleges szócsép- lés súlyos bűn az egész emberiség ellen. Az amerikai diplomácia e-* gyébként is saját magát hozza egyre lehetetlenebb helyzetbe. Az amerikai mesterséges hald fellövéséig arra hivatkoztak, hogy az Egyesült Államok a szovjet rakétafölény folytán egyenlőtlen helyzetben van, s ebből a helyzetből nem tárgyalhat. Most pedig, hogy az explorer, ha szerényebb kiadásban is, de szovjet társával együtt rója földkörüli útját, a kezdeti csügge- dést a harsogó öröm váltotta fel és most a vélt erő tudatában hé-» lyezkednek elutasító álláspontra Walter Lippman a New York Herald Tribuné-ban kénytelen volt csillapítani az újjorigókat, felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államoknak legalább négy-öt é- vébe kerül, amíg utoléri a Szovjetuniót a rakétatechnika, a világ- űrhajózás fejlesztésében. Az erőpolitika álláspontját korunk már alaposan túlhaladta A józanul gondolkozó amerikaiak előtt is világos, hogy egy új háborúban az Egyesült Államok stratégiailag, katonailag sem mar radhatna meg a „Splendid Isolation”, az előkelő elszigeteltség helyzetében. Az interkontmentális rakétáik korszakában nemcsak London, Párizs, Brüsszel, stb. válhat pillanatok alatt semmivé, hanem New York, Chicago, Wasr hington is. Az Egyesült Államok ma éppúgy sebezhető, mint a kii sebb, nagyobb nyugateurópai or- ?zágplt*, Katonai szempontból tehát teljesen^ érthetetlen az amerikai mesterséges hold fellövése után az Egyesült Államok diplomáciájának újabb megmerevedése. Áz amerikai technikai fölény, a katonai fölény ma már a múlté. Be kellene végre látni azt, hogy a megfélemlítésnek, a zsarolásnak, az erő fitogtatásának politikáját korunk alaposan túlhaladta. Ezt felismerik ma már a legtöbb nyugat- európai országban. Nyilvánvaló, hogy ebből a felismerésből az új háborútól való félelemből adódik az a komoly taktikai nézeteltérés is, amely pl. az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között a csúcstalálkozó kérdésében megnyilvánul. A Londoni Times legutóbbi számában megállapította, hogy az amerikai kormánnyal ellentétben az angol kormány ma már nem vonakodik attól, hogy akár külügyminiszteri értekezlet nélkül is találkozzék a Szovjetunió vezetőivel, ha megfelelő előkészítést másképpen is biztosítani lehet. A Daily Express vezércikkében hangsúlyozta, hogy a nép kétségkívül csúcstalálkozót kíván. „Közvéie-.. ménykutatás szerint az emberek 83 százaléka szögezte ezt le kiféjé2é{-[äm( ten — írja a lap. Ebben a tekintetben teljes az egyetértés az összes pártok hívei között.” És ez teljességgel így van. Az emberiség számára ma nincs más kiút, mint az, hogy a kis és a nagy országok leüljenek a tárgyalóasztal mellé és meghányják-vessék, hogyan lehet kikerülni a kátyúból, hogyan lehet megmenteni az emberiség jövőjét. A népek azt várják az új vezetőiktől, hogy megtalálják a megoldás útját. Keleten és nyugaton egyaránt azt akarják, hogy az elkövetkezendő években ne az atamhalált hordozó gépe« soáguldjanak a fejünk felett, hanem a szputnyikok, explorerek, űrhajók röpítsék a fény sebességével a diadalmas embert ismeretlen világok felé. (MTI) fiz amerikai mesterséges hold fellövésének hatasa — a Newsweek vezércikke — A Newsweek vezércikkében foglalkozik az amerikai mesterséges -hold fellövésének hatásával. Bármennyire örülnének is az amerikaiak — és nem 'nagyon uj- j-onganak — semmit sem változtak az alapvető erőviszonyok a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a rakétatechnikát illetően. Bármely percben várják a harmadik szovjet szputnyik felrepülését, amely talán nagyobb és jobb lesz az előzőknél. És mindenekelőtt az amerikaiak nem felejtik el, hogy mesterséges holdjuk szánalmasan elkésett és csak két elődjének nyomát követte. A második szpatnyik már 1100-szor kerülte meg a földet, mikor az explorer! felrepítették. Újra együtt Érdekes ügyet kerestem és az iratszekrény magas aktahalmából ezt húzta elő a válóperes bíró. A 889/1957-es számút. A lapozáskor szárazon zörrenő, gépírásos oldalak valóban érdekes cseppet sem mindennapi ügyről regélnek olvasójuknak. Válóper... Igaz, a-válóperek iratai egyébként is érdekesek, hisz, emberi sorsokról, derékbetört életutak- ról, vagy éppenséggel új élet kezdéséről, örömről, bánatról, természetesen inkább csak az utóbbiról: a keserű bánatról beszélnek. És ez is ilyen... Legalábbis a kezdet. Ám, nézzük: hogy kezdődött. A házaspár az ország túlsó végén élt. A per iratai szerint házaséletük még ebben az időben — példás... Szerették egymást és nagyon szerették a kicsit is az egyetlent: a kéteszten- dős Gyurikát. Szerették?... Nem. ez nem is kifejezés. Imádták, debát Imádni va'ó is a kicsi. Bnnivalóatn édesen pötyögi a szavakat, s o- lyan hízelgő és kedveskedő, hogy az ember nem is tudja megállni, hogy minduntalan össze ne csókolja. És olyan ártatlan... Ki gondolná róla, hogy végeredményben ő az oka, hogy a szülők házassága felbomlott. Az történt ugyanis, hogy az asszony szülei kérték, engedjék hozzájuk Gyurikát. Hadd örüljön csacsogásának egy kicsit a nagymama és a nagypapa is. Csak rövid időre: néhány hétre. És alig volt itt néhány napig, mikor megbetegedett. Orvoshoz vitték. Az megvizsgálta, aztán mondta .feküdnie kell. Orvosságot rendelt. Közben biztatta az ijedt öregeket: — Hamarosan rendbejön . -.. nem kell megijedni... Azoknak persze, több sem kellett ennél. Nyomban táviratoztak lányuknak, azonnal jöjjön. mert... És a fiatalasszony indűlt is seoiemn. Gyermekéért rettegett: sietett. Vonatra ült. Gyorsra. Ám — képzelni lelkiállapotát — akkor tán* még a leggyorsabb repülőgép szédítő sebessége is a csigá mászásának tűnt volna a szemében... Este érkezett, de pillanatnyi időt sem akart vesztegetni. Pokrócba csavarta a gyereket és Vitte az orvoshoz. Hadd tudja meg, mi történhet még Gyurikával. Talán meg is..i De nem, arra még gondolni sem szabad... Az orvos épp’ menni készült, Könyörgött az asszony, s az orvos maradt. Ismét megvizsgálta Gyurikát. Aztán nyugtatta a remegő asszonyt: — Ne féljen, gyógyul már a kicsi... Az anya úgy érezte, hogy az orvos a halál torkából mentette meg kisfiát. Boldog volt. Egyik pillanatról a másikra kivirult. Egyébként is szép asszony. Csinos. Olyan, akit megnéznek a férfiak. Ha utcán találkoznak vele, utána fordulnak. És ezenkívül okos is. Kitűnően tud csevegni. Az első találkozást követte a második. Akkor is a gyereket vitte. Most már néhány perccel tovább maradt, mint a szükség megkívánta vol*a. Beszélgettek. A gyerek az orvos ölébe bújt, Megbarátkozott a fehér köpenynyel. Alig tudta anyja elvin- ni. Harmadszor az orvos ment hozzájuk Éppen arra járt és gondolta, felugrik egy pillanatra. Megnézi, hogyan javul kicsi betege. Még itt találta az asszonyt. Szabadságot kért, mert elhatározta, csak akkor megy vissza, ha Gyurika egészsége rendbejön. A-'tán majd viszi magával. Egy pillanatra sem hagyja többé a kicsit... Végre meggyógyult a gyerek. Ám, az asszony még maradt: — Kár lenne kitenni a legyengült gyereket a hosszú út fáradalmainak. Hadd erősödjön előbb... — mondták az öregek, s az asszony igazat adott nekik. És most már szükségét érezte a szórakozásnak is. Vitte a gyereket sétálni, levegőim. Vagy elsétált a presszóba. Egy feketére. Tisztára véletlen játéka volt, hogy szinte naponta találkozott az orvossal. És énp’ a cukrászdában Sikk«" mi "m ’-Wc-rntt természetesebbnek, mint az, hogy asztalánál itta meg fe- téjét. És együtt' szívták el a cigarettát is, amely olyan jól esik a forró fekete után. A szimpátiából észrevétlen vált szerelemmé kettőjük kapcsolata. Az asszonynak tetszett, hogy egy orvos, és hogy főleg ez az orvos udvarol neki. Vonzó jelenség volt az agglegény és az asszony egyébként is tagadhatatlan, hogy hálát érzett iránta. A gyerek miatt. Az orvos pedig? Nos, elege lehetett már a legényéletből. Tetszett az asz- szony, s úgy érezte, meg'alálta benne az igazit. Meleg otthonra vágyott. Amikor letelt a szabadság, elintézett tény volt, hogy az asszony gyorsan lebonyolított válása után egybékelnek. Otthon az asszony első szaval férjéhez ezek voltak: . — ...szeretem..., most még csak a szeretője vagyok, de ha elváltunk, hozzámegyek feleségül... Megtaláltam az igazit. Csak ő mellette tudom elképzelni az életem... Ki tudná 'efmi az érzést, mely a férfiben dúlt. A mardosó kín, • a végtelen fá'da'óm. a gyötrő •mi-vn/iés ‘ép*e. vágta, marcan-
