Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-09 / 34. szám
atSC. február <*.. vi BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Nyomdászok Ormótlan vasdar»bok Amis a kéziratból könyv lesz, nagyon sok munkáskéz szépíti, csinosítja a kiadványt. A nyomdászok lelkiismeretesek, szeretik szakmájukat, mert ha egyszer eljegyezték magukat a nyomdával, többet nem válnak meg tóle. Példa erre a 70 éves Hamecker Józsi bácsi, aki % Békés megyei Nyomdaipari Vállalat gyulai nyomdájában dolgozik, — korát meghazudtoló munkakedvvel. Szereti a gépét, nagyon vigyáz rá, hifién es a kenyere. Itt dolgozik Csorba György né Sä, aki 1937 óta van a szakmában. ügyes munkás, mind a berakásban, mind a könyvkötő munkában otthonos, sok hasznát veszik. <4 Akkorát sózott a vaslapra. hog:< belecsendült a fülein, s az asztalon lévő vasrúdak összecsengtek. Aztán kezébe vette a vaslapot és összehúzott szemmel végignézett az élén. Egyenes. Letette a többi mellé, s csak most nézett fel. Most láttam, hogy fiatal ember, és barátságos. Arcán, kezén vastagon rakódott le a finom vaspor. Kék munkaruhája, és még a sap- kájsa is olajfoltos. Külsőleg olyan, mint amilyennek a kívülálló a Békéscsabai Vasipari Vállalat műhelyének dolgozóját elképzeli. A műhely zajában beszélgetni szinte lehetetlen, Felsétáltunk hát az egyik üres irodába, s a viszonylagos csendben végre szerét ej thettük, hogy bemutatkozzunk egymásnak. D. Nagy Sándornak hívják, s egy kémén/kötésű kétéves! fiú büszke apja. Beosztása? — A kályhalaka;.'* részleg csoportvezetője vagyok.., — És hány tagú a részlege? — Tizenhat. Tíz szakmunkás, három kisegítő és három tanuló. — Mit csinálnak? — A vaiJaiat hoitiozható cserép- ikályhákai gyárt, a ezekhez mi í csináljuk a vasvázat. Jó ez. csak 1 az a hiba, hogy sok az anyaghiány. Most is hiányzik az abroncsvas. Ez pedig ugyancsak hátráltatja a munkát. No, de... — A kereset? — Ez az anyaghiány érződik va- liaimen.nyk'e a kereseten is. Nékem 1 egyébként fix fizetésem van. Nyolcötven órabér. — És a többiek? — Nálunk 34,49 forint a termelési érték, amely alapján az órabért kapjuk, Ha többet csinálunk, több a pénz is, ha kevesebbet, akkor a száza‘ék arányában csökken a kereset. — Telik a családnak a szükségesekre? — Hogyne. Azt nem mondom, hogy mindenre, de hiányt nem szenvedünk. Szépein élünk. Jut szórakozásra is. Inkább 43s idővel ran baj... — ??? — Gyulán lakunk családommal. Rendes körülmények között, már délután fél hat körül a lakásomon vagyok. Igenám, de mostanában ismét egyre több az értekezlet, meg gyűlés. Van egy csomó funkI ár ha tó időjárás vasárnap estig; felhős, párás idő, több helyen havazás, havaseső, ónoseső, mérsékelt légáramlás, a hőmérséklet alig változik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet éjjel: minusz 2, mínusz 5, északkeleten mínusz 5 fok alatt. Legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 0—plusz 3 fok között. (MTI) Szigoíilan ellenőrzik a mérést Az Elelmiszerkereskedelmi Iroda ellenőrei megállapították, hogy töbt hentesüzletben és KÖZÉRT-boltbar helytelenül tárolják a sertészsírt éj így előfordul, hogy az áru szennye ződik, szagot kap. Az ellenőrök azt L megállapították, hogy több helyei hozzámérik a zsírhoz a burkolópapír ís. Ezzel kapcsolatban felhívták az il letékesek figyelmét, hogy a zsír ki méréssé előtt a burkolópapírt le kel szedni, tehát szigorúan tilos a zsír hoz a papírt hozzámérni. rossz kenyeret sütnek. Pedig a mezőhegyesiek is szeretnének mindig jó kenyeret enni. Ennek1« jogos igénynek a kielégítése pedig a sütőüzem munkásain múlik. Veszelka Mihály Békéscsaba *0* I goita bensejét. Először kérte asszonyát; ne hagyja ed. ö még ezek tudatában is szereti, s vele akar élei... Miísem használt... Fenyegette. Az asszony ezzel sem törődött. A gyerekre hivatkozott: Gyurikának az édesapjára van szüksége és nem mostohára. Ha már semmi mást nem tekint, nézze legalább a gyereket... Semmibe vette ezt is. És a bíróság mit tehetett volna mást?... Elválasztotta őket. Főként azután, amikor már a férfi Is beleegyezett a házasság felbontásába. Az asszony és az orvos hamarosan megtartották az esküvőt. Egy hónap telt el, mikor volt feleségétől az első levelet megkapta. A levélben csupán a gyerekről esett szó. Semmi másról, ám, a férfi a sorok közül mégis kiolvasta, hogy az asszony boldogtalan. És egyre sűrűbben jöttek a levelek. S mind többször panasszal teli. Hamarosan találkoztak; Utca: És mint kisd;akok. kéz a kézben bolyongtak a városban, maguk sem tudták, hol, merre járnak. Az asszony szeme sarkában könny-gyöngyszemek ültek... Jó volt mondani ismét a szót: szeretlek... És tervezgettek: még boldogok lesznek együtt; Nagyon-nagyon boldogok. Mint valamikor rég... Régen?... Mikor is? Nem telt el azóta nagyon hosszú idő... Néhány hónap csupán, mégis mintha évtizedek suhantak volna tova... A bírósághoz új beadvány érkezett az asszonytól. Ismét válni akar... A bíróság pedig? Nos, azt Igazán nem helyeselheti a bíróság, hogy valaki alig egy év alatt kétszer kérje a házassága felbontását. Az asszony azonban kitartott szándéka mellett. Talán szó szerint azokkal a szavakkal védte álláspontját, mint amiket a férjétől hallott annakidején: — Az első férjem szeretem, s azt akarom, hogy a gyereket édesapja nevelje. A kisfiam ér-. ’ ke kívánja ezt... Nem választhatja el a gyereket senki az édesapjától..; Ha semmi mást, legalább a gyerek érdekeit tekintse a bíróság... Felbontották a házasságot És Gyurika szülei ismét ösz- szekerülhettek. Az asszonyt még szerette férje, visszavárta és visszahívta. És hogy most miként élnek?... Erről már nem árulkodnak a szárad'an zörgő gépírásos oldalak. Ám a történetnek van még egy tanulsága. A bíró, akinek több évtizedes gyakorlata van a házassági perekben, a következőket mondotta: — Sajnos, nálunk túlságosan gyorsan zajlanak le a válóperek. Sokan az első összevesző* jogos, vagy oktalan haragjában a bírósághoz fordulnak s mire tettüket megbánnák, már szét is választották őket. Mert vajon, ha ennek az asszonynak várnia kellett volna néhány hónapot, s nem hetek alatt intéződik el a perük, felbomlik a házasság?..; összehasonlítom az aktaköte- get, s leteszem. Az első, a borítóoldal tetején az akta szánva... 889/1957-es. Nos, ezt kaptam a válóperes bírótól, amikor érdekes ügy után érdeklődtem. Sz. I. Tudod-e. ? hogy százéves az orosz postabélyeg, s az elsőt 10 kopekes értékben 1858 januárjában adták ki. Az első szovjet postabélyeg 1921 augusztusában jelent meg. Egy proletárt ábrázol, amint ledobja magáról a rabláncokat. Azóta a Szovjetunióban több mint 2 ezer postabélyeget adtak ki, amelyek a Szovjetunió népeinek mindennapi életét, munkáját, béke- harcát, a szovjet tudomány és mert eredményei* tükrözik. cián.: szakszervezet, üzemi tanács, meg más, így sokszor csak a késői vonattal jutok haza. Azt a: a családos férfinek is megvan a maga második műszakja, fái kell vágni, meg egy ebei megcsinálni a ház körül ami az asszonynak nehéz. — Szórakozni hova járnak? — Az Otthon Étterembe, meg a presszóba. És a moziba. Ez ugyan inkább a feleségem kívánsága. Ét» nem szeretem túlságosan a filmet, inkább a színházat. Csakhogy Gyulán erre kevés az alkalom. Ritkán van előadás... — Még valamit: a szakmai szereti? — Igen. Pedig valamikor nem ezt választottam. Motor.-, zerelő a- kartam lenni. Motorszerelő... Mint általában a fiatalok. Aztán, hogy nagyon sokan jelentkeztek oda ezt választavam mégis. Mart szép ez, csak szeretni kell. Eredetileg épület- és vasszerkezeti lakatos s szakmám, nem is oly rég tértem át a jelenlegi ágra. A kályhaláka- tosságra. — Mi a kellemetlen része a szakmának? — Kellemetlen?... Hát nézze, ha az ember szeret valamit, akkor abban nem veszi észre a rosszat, a nehezet, a kellemetlent. Én szeretem a lakatosszakmát, és nem is találom hidegnek, deresnek, piszkosnak, nehéznek a vasat... — És mi a szép? — Minden. Különösen az, hogy az élettelen, a lelketlen, gorombl vasból, az egyszerű rozsdás vasból alkatrészeket, méghozzá mutatós, szép alkatrészeket lehet készíteni... Az, hogy... Látja ezeket az ormótlan vajdarabokat?... No és ott azokat a fényes, nikkelezett, könnyed rudakat? Na, ez ugyanaz. Csak dolgos!unk rajta... Tudja milyen remek érzés az, a- mikor sétálok a feleségemmel és a Isirakatban meglátjuk a kályhákat és én azt mondom a feleségemnek! nézd ezeket a csempézett kályhákat, a mi üzemünk gyártotta... Csak persze ritka az ilyen alkalom, hogy a kirakatban mutathatom meg... — Miért? — Amint lerakják a bolt előtt a kocsiról, legtöbbször már rakják is át a másakra. Elkapkodják őket.,, — És ha megnő a fia, Sanyiba, ugyanezt a szakmát választja? — Kicsi még ahhoz, hogy tudni lehessen, mire lesz kedve, haj« lama. De, ha tehetsége lesz hozzá, hát taníttatom. Egyetemre jár és majd tervez nagyszerű dolgokat. $ ha én még dolgozom akkor, a terveit, az. ő alkotásait majd én valósítom meg... Visszamentünk az üzembe. A műhely egyik asztalán egy egész sereg egyengetósre váró vasrúd halmozódik. Kezébe veszi az egyi* két, figyelmesen megnézi, aztán « görbületre nagyot üt. Akkorát, hogy szinte megsüketül az ember belé. Aztán ismét megnézi, összehúzott szemmel nézd az élét. Egyenes. Odateszi a többi mellé, a mun* kálira tok közé. És másik következik. Arréb már a készekét szerelik össze. Szép fényes váz készül... Szántó István i A „fehér hetek* sikere Békéscsabán Békéscsabán, az elmúlt hetekben rendezték meg az üzletekben a fehérnemű vásárt, az úgynevezett „fehér heteket”. Az eddigi tapasztalatok szerint 30 százalékos forgalomemelkedés mutatkozik. Az Állami Áruházban azóta 200 000 forint értékű fehérneműt adtak el. A 113. sz, Ruházati Boltban szombaton is nagy volt a forgalom. Az eladók alig győzték mérni a méterárukat, de a kész áru előtt is nagy volt a tömörülés. Az elmúlt hetekben mintegy 300 000 forint értékű fehérneműt vásároltak ebben az üzletbem, A napokban Mezőhegyesen jártam, ahol több emberrel beszélgettem, Panaszkodtak ít kenyér minőségére. Néha jó, kifogástalan, vágj’ túlsült, d* előfordul, hogy szinte ehetetlen. Tudomásom szerint a liszt minősége jó, hiszen a tótkomlós!' malomból kapják, amely elismerten jó őrleményt ad. Tehát a liszt , ellen nem lehet kifogás. Tótkom-1 I lóson a kenyér minőségével is j | meg vannak elégedve. Erről is meggyőződtem. j Másutt kell tehát a hibát ké- 1 resni, mégpedig a Mezőhegyes! | Sütőüzem dolgozóinak munkájában. Csak a hanyagság lehet a?. I oka, hogy a jó lisztből időnként j Mezőhegyesen is szeretnének mindig jó kenyeret enni
