Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-26 / 48. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1Ö58. február 26., szerda Néhány gondolat ce kritikáról és önkritikáról Mi újság: a nagyvilágban? iiiiiiiiiinuuimiiiiiittiiiiiiiiiiRiiiHiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiifiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiffliiiiiiiiiMiiiiiiii Az angol hadügyminiszter bejelentése az aisóházban a rakétatámaszpontok létesítéséről A hazánkban lf>56-<b&n kirobbant ellenforradalom nagy tanulság számunkra. Ezekben az Időkben módunkban volt tapasztalni, milyen következményekkel jár a terrtóka elfojtása, mivel jár, ha eredményeink láttán, csalhatat- lanságunkban hiszünk és elmulasztjuk az önkritikát. Láthattuk azt is, hogy a hibákat, a sérelmeket 'ellenségeink hogyan túlozták el és Ahogyan indítottak dühödt támadást a munkásosztály hatalma el- jlen. Saját bőrünkön tapasztalva tanultuk meg még jobban gyűlölni az igazságtalanságot, az őszinte, becsületes bírálat elfojtását, nem utolsó sorban megismerked- rtünk az osztályellenség ravasz képmutatásával, és azzal, hogy mire képesek, ha látják a nehezen kivívott hatalom gyengeségé:. Amikor arról beszélünk, hogy a múlt években a szocializmus építése közben kisebb-nagyobb hibákat követtünk el, és sok embert sérelem ért, voltak és ma is vannak jónéhányan, akik hajlandók ebből olyan következtetést levonni, hogy kisebb-nagyobb hibák és esetleges bűnök rendszerünk velejárója, a marxizmus—leniniz- mus tételeiből fakadnak. Az így gondolkodók „okosabbjai” revíziót ajánlottak és ajánlanak nekünk, fiiig a többiek szorgalmasan bólo- ga.ják fejüket. Láttuk, hova vezet a marxizmus—leninizmus ilyen „bírálata”, hova vezetett az úgynevezett „nemzeti kommunizmus” gondolata, hova vezetett néhány nap a- latt a proletárintemacionalizmus eszméjének porba tiprása. Nagy Imre aljas árulásával megmutatta, hova vezet az az út, melynek végét a munkásosztály legjobb fiainak megcsonkított holttestei Jelezték: íme. ez a „nemzeti kommunizmus!” Ezek az emberek a- helyett, hogy segítettek volna, az ellenség oldalára állva, árulókká ;váltak és megbocsáthatatlanul, súlyosan vétettek a nép ellen. Hogyan juthattak idáig? Nem látták, vagy ami biztosabb, végtelen önteltségükben nem is akarták látni, hogy az elkövetett súlyos hibákhoz és a személyes tévedésekhez semmi köze népi demokrácitásokat és szokásokat, melyek évtizedek alatt megfertőztek bennünket. Ebben a harcban, melyet az osztályellenség ellen és egyben önmagunk megtisztításáért, a marxizmus-leninizmus teljes győzelméért vívunk, nélkülözhetetlen fegyverünk a kritika és önkritika. Azelőtt is sokat hangsúlyoztuk, hogy a bírálat, önbírálat nélkülözhetetlen fegyverünk, nagyon fontos eszköze előrehaladásunknak, azonban a gyakorlatban megsértettük ezt az elvet. Az ő- szinte szóért nem egy esetben a pártban is megtorlás járt, mely után „mások kábán tanulva” sokan öncélúságból lemondtak a kritikáról és önkritikáról. A plé- numokon a vezetőnek sokan meggyőződésük ellenére is bólogattak, szintén öncélúságból. Akkor sem álltak a gerincesebbek mellé, ha meggyőződtek igazukról. „Ha nem nyúlunk darázsfészekbe, akkor a darazsak is békén hagynak” gondolták, s így a becsületes, őszinte bírálatot a gyakorlatban nem követte az önkritika. Ma már látjuk, milyen tengernyi kár, szenvedés származhat a kritika, önkritika elmulasztásából. A felhalmozódott hibákat az osztályellenség ügyesen felhasználta s a revizionista árulók alá adtunk ezáltal lovat. Mennyivel másabb lett volna a helyzetünk, ha „gyalog” jönnek és egy egységes párt vezette néppel találják magukat szembe. Jóllehet a nyílt támadást így meg sem merték volna kísérelni. Mondhatják egyesek, minek e- zeket a dolgokat elővenni, piszkálni? Ezt mindenki ismeri és önkritikát is gyakoroltunk a bírálat elfojtásával és egyéb elkövetett hibákkal kapcsolatban. Az igaz, hogy önkritikát mondottunk, az is igaz, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt az ellenforradalom utáni tevékenységével eddig mindent megtett, amit emberileg meg lehetett tenni, hogy előrehaladjunk és a múlt hibái meg ne ismétlődjenek. Ennek számtalan jelét tapasztaljuk. Azonban a hibák gyökerei, melyeket e cikk elején említettem, még élnek közöttünk. Mert mondhatjuk-e, hogy már nincsenek a pártban, a munkásosztály és szövetségeseink soraiban olyanok, akik helytelen gondolkodásukkal a jobboldali revizionisták és ellenforradalmárok aló „lovat adnak”? Mondhatjuk-e. hogy már nincsenek olyanok, a- kik megtisztult és megerősödött pártunk politikáját csak szóban ismerik el, de gyakorlatban elengedik a fülűi mellett a párt bírálatát. Akik szinte hősködnek álbaloldali nézeteikkel, a pártonlkívüliek meggyőződésének lebecsülésével és szektás túlzásaikkal, vagy ha éppen ezért bíráljuk őket, a másik végletbe csúsznak és megalkudnak a revizionistákkal? Vannak ilyenek. Ha nem lennének ilyen nézeteket vallók, akikor többek között sokkal nagyobb szervezettséggel és erővel folytatódnék a mezőgazdaság szocialista átszervezése és egyéb területeken Is gyorsabban mennénk előbbre. Az önkritika és a bátor -kritika majdnem mindenütt teljes és alapos. Hogy az önkritikát és a kritikát valóban ütőképes fegyverré tegyük, az alapszervezetekben is nagyobb erővel kell küzdeo-ünk a szektás, dogmatikus, nem utolsó sorban a revizionista nézetek ellen és következetesebben kell megvalósítanunk a lenini elveket. Boda Zoltán Duncan Sandys angol hadügyminiszter az alsóházban bejelentette, hogy az amerikai rakéták kilövésére szolgáló angol támaszpontokat elsősorban Kelet-Ang- liában, Llncolnshireben és York- shireben állítják fel. A rakétákat szétszórva, kis mennyiségben tárolják. A hadügyminiszter hangoztatta, az Egyesült Államokkal kötött egyezmény kiköti, hogy a rakétákat csupán a két kormány „közös és pozitív döntése” alapján lövik ki. A rakétákat és a hozzájuk szükséges különleges felszereléseket az Egyesült Államok szolgáltatja. Az Egyesült Államok vállalja magára a rakéták, valamint az Egyesült Államokban kiképzendő angol személyzet költségét. Ugyanakkor Anglia költségére építik meg majd a támaszpontokat és szállítanak bizonyos felszerelési cikkeket. Anglia részesedése e kiadásból becslések szerint mintHírügynökségek jelentése szerint, a török parlamentben vasárnapa köztársasági elnöki hivatal költségvetési vitájában az egyik köztársaságpárti képviselő, Celal Bayar köztársasági elnökre tett megjegyzése felbőszítette a demokratapárti képviselőket. A heves parlamenti viharnak az elnök csak szünet elrendelésével tudott véget vetni. A parlament délutáni ülésén a köztársaság,párti képviselők egy csoportja az ülésteremben megbeszélést tartott, a- mikor Tevfik Umsalan köztársasági párti képviselő abban a hitben, hogy szabályos parlamenti ülés folyik, belépett a terembe. A demokratapárti képviselők megtámadták és betörték az orrát. Később a parlament büféjében egy tízmillió fontsterling. A bejelentés után munkáspárti képviselők azonnal a kérdések özönével árasztották el Sandys hadügyminisztert az egyezményről, valamint arról, hogy milyen körülmények között lövik ki a rakétákat. Az egyik kérdés az volt, hogy politikai, vagy katonai döntésről lesz-e szó. A hadügyminiszter így válaszolt: „A két kormány közös, pozitív döntésére lesz szükség — s hangsúlyozom: a kormányok és nem katonai parancsnokok döntéséről van szó". A miniszter ezután hangoztatta, hogy az egyezmény öt évig marad érvényben, utána bármely kormány felmondhatja hathónapos felmondási idővel. Egyik munkáspárti képviselő ígéretet kért arranézve, hogy a rakétatámasapomtok építését nem kezdik meg a „esúcs‘’-megbeszé- lések előtt — a hadügyminiszter kitért a válasz elől. újból kirobbant a két párthoz tartozó képviselők vitája. Az esti ülés után pedig, amelyet az elnök a megjelentek kevés száma miatt felfüggesztett, a két párt képviselői a terem elhagyása előtt ismét” összeverekedtek. Hétfőn délelőtt újabb összecsapás volt. A félórás verekedésben mintegy kétszáz képviselő vett részt. A képviselők ököllel támadtak egymásra, padokat törtek ösz- sze, tintatartók és táskák röpködtek a levegőiben, s az elnök végül is kénytelen volt kiürittetni a termet. A verekedés ezúttal a vallásügyi főigazgatóság költségvetésének tárgyalása alatt tört ki, mert egy demokratapárti képviselő „hitetleneknek” minősítette a másik párt képviselőit,---——\T#Ji«ll Ve rekedések a török parlamentben ónknak, annak az államformának, mely gyárakat, bányákat, földet, iskolákat, kultúrpalotákat és mindehhez szabadságot adott a népnek. A proletárdiktatúra erejével a Szovjetunió, valamint a felszabadult népek internacionalista segítségével egy évtized alatt olyan hazát építettünk, a- melyről azelőtt álmodni sem mertünk volna. A felszabadulás utáni történelmi jelentőségű eredményeink mellett előforduló hibák, fogyatékosságok és személyes tévedések nem a marxizmus—leni- nizmus eszméjéből, hanem éppen ellenkezően, ellenségeink, a burzsoázia nézeteiből, szokásaiból fakadtak és fakadnak. Mert miért sorainkban az öncélúság, a bírá- latelfojtási készség, a személyi kultusz, a karrierizmus, az elvtelen hajbókolás, a liberalizmus, a kritikátlanság, a szerénytelenség és Így tovább? Mik ezek, ha nem a burzsoá gondolkodásmód tükrözése sorainkban. A kérdés: hogyan szabaduljunk tőlük, nem új de mindennap választ kell adnunk rá, mert ahhoz, hogy legfőbb ellenségeinket a volt kizsákmányoló osztály még élő képviselőit végképp legyőzzük, le kell küzdenünk elsősorban önmagunkban a még meglévő kispolgári és burzsoá nézeteket, eszméket, haAz amerikai monopolkapitalizmus kiterebélyesedett hálózatának középpontjában a EockeíeUer-csoport áll, amelynek tőkebefektetései jelenleg kétszeresen-háromszorosan túlhaladják a régi vetélytárs, a Morgan-dinasz- tia tőkebefektetéseit. A Rockefellerek birodalma'’ behálózza Ázsiát, Afrikát és Nyugat-Európát. Harmincnyolc nagy vállalat, több száz kisebb társaság és leányvállalat tartozik érdekkörébe, amelyek tőkéjének névértéke összesen hatvankét milliárd dollár. Bankjuk a „Chase Manhattan bank”, az USA legnagyobb pénzintézete. A Rockefeller birodalom élén a dinasztia alapítójának, Jon D. Rockefellernek az unokái állnak. A hírhedt „ötösfogat” a következő „munkamegosztással” dolgozik: Laurence, a vegyiipar és a repülőgépgyáros, Dávid, a pézügyek, Winthrop, az olajüzlet, John az alapítványok, Nelson pedig a politikai kérdések „specialistája.” A Rockefeller-csoport minden más amerikai tőkés csoportnál nagyobb haszonélvezője a hidegháborúnak. 1944 óta alapjában véve, a Rockefeller-csoport dönti el a Köztársasági Párt ügyeit, és határozza meg a párt politikai irányvonalát. Képviselői számos vezető posztot töltenek be a jelenlegi amerikai kormányban. John Foster DullcS és fivére — Allan Dulles, az USA központi felderítő hivatalának vezetője — mielőtt ily magas polcra kapaszkodtak fel, évtizedekig együttműködtek a Rockefeller-ilinaszA Rockefeller csoport szerepe az amerikai politikai élet irányításában tiával, Strauss, a hidrogénbomba gyártást irányító atomerőbizottság vezetője, korábban Rockefeller család pénzügyi tanácsadója volt, Nelson Rockefeller viszont az amerikai elnök politikai tanácsadójának tisztjét tölti be. Nixon alelnök — aki a hírek szerint gyelembevételével a Rockefelier-di- nasztia az államapparátusban lévő bizalmi emberei révén kedvező bel- és külpolitikai feltételeket teremthet a dinasztia működése számára. A Rockefeller csoport tevékenységére és az amerikai politikába vitt szeA MCKEiaiER BIMBAiOM 1960-ban a Köztársasági Párt elnökjelöltje lesz az amerikai elnökválasztáskor — szintén azon munkálkodik, hogy megszerezze a Rockefeller és a velük kapcsolatban álló má9 tőkés csoportok támogatását. Mindezek firepére jellemző, hogy a közelmúltban egy jelentést terjesztett az USA vezető körei elé. Ez a jelentés „Rocke- feller-doktrina” néven vált ismeretessé a nyugati világban. Szerintük — amelyet le ?s szögeztek jelentésükben — az USA legsürgősebb tennivalója növeli a katonai potenciált, a katonai kiadásokat. A jelentés szerzői úgy találják, hogy az USA számára „parancsoló szükségszerűség” olyan különleges katonai alakulatok létrehozása, amelyek a világ bármely részén meg tudják előzni a „nem kívánatos helyzet*’ kialakulását. A Rockefellerek itt nyilván a Közel- és Közép-Kelet térségét, Délke- iet-Ázsíát tartják szemelőtt, ahol kőolaj érdekeltségeik vannak, s ahol — a növekvő függetlenségi mozgalmak miatt — valóban tarthatnak is egy „nem kívánatos helyzet” kialakulásától. Lehetetlen nem észrevenni e törekvések mögött, hogy a Rockefeller csoport az agresszív politika folytatására aspirálja az USA vezető politikai köreit. Az USA kormányát, valamint a politikai élet irányítóit a mo- nopoikapitalizmus bonyolult, szövevényes szálai fűzik össze, és így természetes, hogy ezek a körök minden tekintetben a monopolisták érdekeit tartják szem előtt. A monopol- kapitalisták profitját a háborús hisztéria fokozása, a rakétafegyverek gyártása növeli és így természetes az, hogy ragaszkodnak ezek a csoportok a hidegháború további fenntartásához, és idegenkednek min-y den olyan lépéstől, amely a nemzetközi élet területén a vitás kérdések; békés úton, tárgyalások útján történő megoldásához vezet. KOVÁCS JENŐ
