Békés Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-02 / 28. szám

1958. február 2., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG 5 Gyulavári jelentési a határőrök és a község kíszeseioek jó kapcsolatáról Gyulavári, határmenti kis köz­ség, valamikor a környező ura­dalmak cselédei lakták, ma fej­lődik, és az ott élő emberek tett­vágya, áldozatvállalása messze földön híres. Néhány hete írtunk arról, hogy a községfejlesztés so­rán emeletes iskola felépítését tervezik, vízvezeték-hálózatot, parkot, gyermekjátszóteret akar­nak létesíteni, — a napokban pe­dig aról érkezett hír, hogy a köz­ség egyre tevékenyebben műkö­dő KISZ-szervezete jó kapcsolatot teremtett a helyi határőr-őrs har­cosaival, és a községi, meg a ha­tárőr kiszisták közös kultúrcso- portot alakítottak. Legyen közös színj átszócsoport 1 — határozták el, és nem reked­tek meg az elhatározásnál, hanem tettekre is váltották a tervet. A határőr kiszesek és a község fia­taljai összejöttek, és kimondották: a mai naptól kezdve közös szín- . játszócsoportunk lesz! Rövid vita után a Fehér Anna című háromfelvcnásos színdarab­nál kötöttek ki. Megkezdték a szerepek gépelését, összeállították a szerposztást, és rendszeresen próbáztak. Kunfalvi Béla határ­őrtiszt elvtárs örömmel segítette harcosainak kezdeményezését, és a nehéz szolgálat, a kiképzés mel­N tt mindig biztosította a határ- Jszereplők eltávozását, hogy szt vehessenek a próbákon. Minden úgy ment, mint a ka­rikacsapás. A község fiatalsága, Rausz Imre KlSZ-títkárral az é- olyan kulturális munkába lett, amilyenre régen nem volt da Gyulaváriban. Dandé Kata- földművesszövetkezet dol- a, Ilyés Sándor és Antal Ist- sz-fiatalok, Csikós Rózsi e- paraszt leánya vállalták a 'főszerepeket, a határőrök közül pedig Anderkó Ferenc, Rácz Pé­ter, Kiss Lajos és László István harcosok szerepeltek a színdarab­ban. Nagy ünnepséget, bemutatót terveztek. A bemutató napján zsúfolásig megtelt a művelődési otthon nagyterme. A fiatalok ki­tettek magukért, és a közös kul- túrcsoport minden szereplőjét sok-sok, megérdemelt tapssal ju­talmazta a gyulavári közönség, — Ügyes harcosaim vannak — mondja Kunfalvi tiszt elvtárs is, — és öröm az, hogy ilyen jó a kapcsolatunk a lakossággal. Per­sze, nemcsak a kultúrmunkában segítjük egymást. Nyáron arató­brigádokat is szerveztünk, és.jó- néhány idősebb parasztbácsinak segítettek a fiaim. így erősödik és gyümlöcsözik a határőrök és a lakosság kapcso­lata. Sok leszerelt harcos gyula­vári lányt vett feleségül, és eb­ben a kis határmenti községben telepedett meg, Az új terv az, hogy közös népi tánccsoportot alakítanak. Ehhez is sok sikert kívánunk a község kiszeseinek és a szolgálatukat be­csülettel teljesítő határőr harco­soknak! S. E. e9V emlékezetes nap ' Mintha a nap is tudta volna va­sárnap reggel, hogy mi készül az úttörőtházban. Aranyos sugaraival meg-megeirógatta az izgalomtól Kipirult vörös nyakkendő« kispaj­tások arcát, amint siettek az út- törőíházba, hogy bizonyságot te­gyenek, tízhetes kemény munká­jukról, hogy jogosan és bátran hordják a vörös nyakkendőt. — Pajtikám mutasd meg, hogy kell megkötni a halász csomót? — hangzik itt is, ott is egy-egy kér­dés és felelet a próba anyagából. Hallgassuk csak meg ezt a kis­lány csoportot, miről is beszélnek. — Jaj, tudjátok lányok pénte­ken, amikor Ádám bácsi felolvas­ta a próbaállomások anyaeát, nagy izgalom fogott el, délután eljött hozzánk az Éva is és átnéztünk mindent. — Jaj, én úgy érzem, semmit sem tudok! Egy másik kis csoportban is összedugják a fejüket a pajtások, úgy hallom, va'amit olvasnak. INNEN-ONNAN A Mezőhegyes! Állami. Gazda- iágbgp, a pártbizottság nagy gond­dal foglalkozik a KISZ alapszer­vezeteivel. A párt-végrehajtó bi­zottság tagjai rendszeresen tarta­nak előadásokat a fiataloknak. Legutóbb Ufatár János elvtárs a járás felszabadulás előtti munkás- mozgalmairól tartott előadást. Há- ri János elvtárs pedig a mező- hegyesi volt cselédek életéről Az előadások után a párt vezetői még soká együtt maradtak a fiatalok­kal. Beszélgettek, szórakoztak, é- nekeltek. A fiatalok szeretik és nagy érdeklődéssel várják az ilyen előadásokat. « A KISZ gyomai járási bizottsá­ga előadássorozatokat rendez, me­lyeket a járási előiadógárda öt tagja tartja meg. Az előadásokat „A hazáról" január elején tartot­ták meg, ahol a szocialista háza­sságról, a proletárintemaciona- ' izmusról beszéltek a hallgatók­nak. A legközelebbi előadások „A kommunista erkölcs alapjaidról szólnák. Február hatodikén’ Gyo­mén és 7-én Endrődö^. is lesz ilyen előadás, • A megyei tanács KISZ alapszer­vezete február 8-án, szombaton sste 8 órai kezdettel Békéscsabán, az Iparos székház dísztermében farsangi bálát rendez. A bál jöve­delmét a. Gyermekváros felépíté­sére ajánlják fel. * A gyomai járásban a KlSZ-szer- vezetek tagjai lelkesen készülnek a március 23 án Endrődön meg­tartandó járási ifjúsági találkozó­ra. A találkozót az 1935-ös end- rődi tüntetés jegyében rendezik meg. Ez alkalommal megemlékez­nek a esendőrsoríűz áldozatairól. Az ünnepséget előkészítő bizottság február 4-én alakul meg. Az elő­készületeket a járás valamennyi társadalmi szerve segíti. Igen, ez valóban meglepetés. Még verset is írt Eperjesi Éva,- Megszólalt a kürt, a pajtások fel- sorakoznas a nagy teremoen, a próbáz.ató bizottság elfoglalja a nelyét s megjött a várva-várt pii- •anat. Nézzünk csak be az I-es állo­másra: az őrsvezető jelentést tesz az állomásvezetőnek. „Csapatve- vető pajtás jelentem, a Szarvas- őrs 14 fővel a próbáztatásra együtt áll! Vigyázz! Pihenj!" Sorra előszedik a pajtások meg­lepetéseiket, a saját munkájukat, benne van szivük-lelkük minden nelege. Fából faragott madár, horgolt csipketerítők, kihímzett úttörő jelvények, magyaros motí­vummal ellátott emlékkendő, könyvjelzők és sok más apró igazi meglepetések. „Hazádnak rendületlenül Légy híve óh magyar.” Kipirult arccal mondja, a pajtás a költő gyönyörű sorait a hazáról. A másik teremből vidám úttörő dal hallatszik. Itt lányok vannak. Nézzünk csak be. Milyen népda­lokat ismersz? — teszi fel a kér­dést Kalász Zsófia állomásveze- tő. S már énekli is a pajtás S2óp csengő hangon az, úttörők, .egyik kedvenc dalát. Az V-ös állomáson hangos vita folyik a sátor építéséről. Bizony egy úttörőnek tudni kell, hogy hol, hogyan kell egy sátrat fel­verni, hogy biztonságos nyugal­mat adjon a nyári táborozáskor. A kultúrteremben pihenő paj­tásokra találunk, ök mos 20 per­cet pihennek, hogy azután tovább folytassák. Nekem már 50 pontom van, eddig még nagyon jól megy, .mindenütt a legtöbbet kap.am —< mondja egy pajtás. Csak az tudja megérteni hogy milyen nagy harc folyik a tudás fegyverével a pon- tokért, aki itt van. Nem mindegy, tőgy kinek, mennyi van, mert, aki mm éri el a 120 pontot, az nem próbázik le. De íme, már az utolsó állomás* nál vagyunk. Megszólal a kürt, a pajiások a nagy teremben gyü- ©keznek. Még mindég izgalommal tele, felsorakoznak a fogadalom ’©tételére. Vajon fel leszek avat­va? Elértem a 120 pontot? —kér­dezik egymástól a gyerekék. Vigyázz! Zászlónak tisztelegj! S a kürtök kellemes dallamára Három pajtás büszkén hozza az avatandók sorai között a piros- íeihér-zöld színű úttörő zászlót Minden pajtás arcán boldog és büszke öröm sugárzik, hiszen most jogosan úttörőkké lesznek. S fel­hangzik a csillebérci dal: „Leóin hol a tölgyek őrzik a völgyet...” Majd Inokai elvtárs, a megyei lüörő-titkár néhány szóval üdvö­zölte a pajtásokat és megnyugtat­ja, hogy a próbán mindenki meg­felelt a követeknényekmek, s mind a 84 pajtás avatására megadta az mgedólyt, Kürtszó kíséretében 84 pajtás ajkáról büszkén hangzik az úttörő fogadalom. Majd a legtöbb ponteredményt álért pajtások jutalmat kapnak. De minden l-epróöázott pajtás dicséretet érdemel, tízhetes becsü­letes,. szorgalmas tanulásáért. Pataj Pál, városi úttörő-titkár. M 2^- djt&tá&ímk m A vésztői KISZ-szervezet aszta­litenisz szakosztálya részletesen kidolgozott versenynaptárral in­dult az új évben. Most az első hó­nap elteltével elmondhatjuk, hogy a mintegy 25 tagot számláló szak­osztály teljesítette tervét. J nuár násodik vasárnapján kezdődött a versenyszezon. Először Szegha­NOBEL ALFRED 1 Ugye hallottatok már a Nobel-díjról? Mi-'1“a esztendőben három tudóst, egy írót és egy politikust juta1 maznak ezzel a nagyjelentőségű díjjal. Azt már kevesebben tudjátok, hogy miért nevezzük ezt a magas kitünte­tést Nobei-díinak? Ki volt Nobel Alf­réd, akinek a nevét így örökítette meg az emberiség? Nobel Alfréd az elmúlt században élt. Svéd kémikus volt; ő találta fel a dí^amitot. Ez a veszélyes robbanó­anyag on «kan orra] összekevert *»it- roglirerinből áll, amelyet kovaföldbe itatnak. A dinamit nélkülözhetetlen az út-, vasútépítésnél és a bányászat­ban. Nobel hamarosan rájött arra, hogy amennyire hasznos ez a robbanóanyag, olyannyira káros is. Az ember teheti azzá, ha egymás gyilkolására, városok, falvak, kulturális értékek elpusztítá­sára használja fel. Nobelt nem hagyta nyugodtan ez a gondolat, ö, aki az emberiség barátjának vallotta magát, mégis ezt a rémes gyükoló-cszkőzt ad­ta embertársai kezébe. Halála előtt ügy döntött, hogy ötvenmillió koronát érő vagyonát egy olyan alapítványra hagyja, amely az embereket munkára és békességre ösztönzi. így született meg a Nobel-díj. Azóta minden esztendőben, decem­ber 10-én, — Nőbe! halála évfordulóján — osztják szét e díiat. Angol, német, orosz, francia, amerikai tudósok. írók, politikusok mellett, magyar emberek is részesültek e magas kitüntetésben. Ezek: Lénárd Fülöp fizikus, Zsig­mondy Richárd és Szent-Györgyi Al­bert kémikusok, Bárány Róbert or­vos. SAJNOS f még ilyen is előfordul Ebédszünet köz­ben kinézek az utcá­ra. Három fíatalem- I bér megy a járdán, teljes szélességben el­foglalva azt. Fejken­dős asszony jön ve- 1 lük szembe. Ilyen e- I selben emberileg a legérthetőbb, hogy az ifjak valamelyike hátramarad, s a szembejövőnek — a- kinek éppen olyan jo- l ga van a járdán köz­lekedni, mint nekik, — utat adnak. Ám ők, mint valami ér­zéketlen gépemberek csak mennek előre. A fejkendős asszony, aki joggal várta, hogy helyet adnak a fiatalok, az utolsó pillanatban kétségbe­esetten próbál kitér­ni, nekiütődik a jár­da szélén haladó e- gyik „reménység” ol­dalának és leperdül az úttestre. A le­génykék még csak hátra sem néznek. Mit érdekli őket ez az egyszerű asszony, hiszen talán éppen „nőről” társalogjak. Miért ilyen sok fia­tal? Nemrég jelent meg a Békéscsabai Hid- és Vízműépítési Technikum egyik ta­nulójának tollábőlűj szín városunk életé­ben című írása a Népújságban új e- gyensapkájukről, s ebben többek közt a következőket írja: „Lehetőség nyílt arra. hogy felismerjenek bennünket és ezt elő­zékenységünkkel, ud­variasságunkkal a- i karjuk viszonozni” - Hát csak rajta ked­ves technikumos fia­talok és minden be­csületes fiatal a me­gyében, mutassátok meg a világnak, hogy nem érzéketlen gé­pek, hanem érző. küzdő emberek tisz­teletet tudó gyerme­kei vagytok... Huszár Rezső lomra látogattunk el: felnőtt esa* patunk 9:1, ifjúsági csapa.un,. .:0 arányban győzött a szeghalmi te­rületi KISZ csapata ellen. A har­madik vasárnapom felnőtt „A” jsapatumk visszavágót játszott a szeghalmiak ellen, s 5:0 arányban győzött Ugyanezen a napon „B” csapatunk 5:4 arányban vesztett a békési területi KISZ csapata el- i'en. Január utolsó vasárnapján ren- 'ezttik meg szokásos évi meghívá­sos egyéni és csapatversenyünket; Á versenyen a sarkadi és okányi 'ersenyzőkkel együtt, 32-en in­dultak. A két kieséses rendszerű /erseny jó küzdelmeket hozott '’gyénrben: 1. Pardi S. (vésztői KISZ), 2. Lőrincz S. (Sarkadi te- "ületí KISZ), 3. Kiss J. (vésztői erületi KISZ). Az esyéni csapat- versenyben: 1, Vésztői KISZ 16, t Sarkadi területi KISZ 6, 3. Sar- 'adi gimnáziumi KISZ 3, 4. O­-ányi KISZ 2 ponttal. A februári versemvnaotár sze- nnt három barátságos csapatta,1 al- 'ozót borvob'hink le o7 okénvi, sarkiad i és békési KTSZ-saerve-« etek esa tataival. Főben a hónap- Hfm kerül sor az évi bírt­nokságunkra, va’amint egv tehet- ÓEtkutstó versenyre. R^zt szer°t- tortk venni mée a „PékAersaba 'áros 1958. évi alapfokú bainek- ásán“, amenmv'ben az rneo-Vetóő- dík. Kiss József, Vésztő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom