Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-14 / 11. szám
1958. január 14., kedd békés megyei népüjsAg Az ipariianuló nap után Országos kérdés a szakmunkáskérdés, hogy szocialista iparunk számára elméletileg és szakmailag jól képzett szakmunkásokat neveljünk. Nagy gondot fordított és fordít pártunk és kormányzatunk a szakmunkásképzésre, az Iparitanulók munkakörülményeire, ellátására, szakmai és elméleti képzésük emelésére. A múlté már a szörnyű „inas“, „tanomé” idők testet, lelket ölő kizsákmányoló állapota, A megváltozott helyzetben gyökeresen megváltozott a nevelés és a szakmai képzés is. Ma az iparitanuló iskolákban szakképzett tanárok — akik főiskolát, egyetemeit végeztek —, s kiváló mesterek oktatják elméleti és szakmai téren szocialista társadalmunkban ipari tanulóinkat, gondot fordítva arra, hogy szakkörökön, sportkörökön továbbfejlesszék kulturális és sport- igényüket. Évenként, mintahogy a felnőtt dolgozók körében megünneplik e- gyes szakmák dolgozóit: építők napja, vasutas nap stb. alkalmával, ugyanígy folyó év január hó 12-én, vasárnap ünnepelte az ipa- rltanuló iskola meleg, bensőséges ünnepség keretében az „Iparitanuló napot", ahol is az iparitanulók ünneplése volt a főcél. Sajnos, a békéscsabaiak, főként az üzemek vezetősége, de egyes szervek sem képviseltették magukat. SziilŐK és idősebb iparosok elég ^szép számban jelentek meg. Az iparosszékházban lefolyt ünnepség bizonyára maradandó emléket hagy fiatat ifjúmunkásainkban, a- hol Zsilák igazgató elvtárs ismertette beszédében az iparit&nuló- képzés fejidősét, szörnyű múltját és boldog jelenét. A társadalmi és tanácsszervek, az MSZMP pedagógus pártszervezet, a városi tanács Ipari osztálya részéről pedig Nyemcsok elvtársnő, a KIOSZ nevében Csepregi elvtárs, a szülői bizottság részéről Vizsnyiczai elv- társnő üdvözölte az iparitanulókat, KuHch Gyula édesanyja me leg szeretettel emlékezett meg a mostani iparitanulóképzésről, beszélt az ifjaknak fia nehéz életéről. A KISZ részéről — az Iskolában alakult KISZ-szervezet — tagjainak ünnepélyes keretek között nyújtotta át Iványi elvtárs a tagkönyvet, majd Tokaji Béla mondott beszédet az iparitanulók nevében. Az iskola tanulói kedves kultúrműsort adtak, ahol az iskola zenekara is közreműködött, majd sportműsor követte az ünnepélyt. Az iskola KlSZ-szervezete megkoszorúzta Kuiich Gyula pártház előtti szobrát, valamint az iskola falán lévő emléktáblát. Az iparitanuló nap alkalmával kitűnt, hogy az Iskola vezetése, nevelőmunkája, ami az iskola nevelőtestületére és szakoktatóira hárul, mindent megtesz, hogy szocialista szellemnek megfelelően, erkölcsi, politikai és kulturális téren, valamint szakmai vonatkozásban fejlesszék a rájuk bízott ifjúmunkások magasabbsziníű képzését. Szekeres Béla Mezőgazdasági szakemberek utaztak külföldre A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa mezőgazdasági . állandó bizottságának állategészségügyi kérdésekkel foglalkozó munkacsoportja január 14—18. között tartja rendes ülését Varsóban. Az ülésen magyar részről Pusztai Oszkárral a Földművelésügyi Minisztérium állategészségügyi igazgatósága vezetőjével az élen háromtagú küldöttség vesz részt. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa mezőgazdasági állandó bizottsága élelmiszeripari részlegének az élelmiszeripari csomagolástechnikai kérdéseket tárgyaló munkacsoport ja j anuár 13—19 között Prágában tartja ülését, amelyen magyar részről Solt István, az Élelmezésügyi Minisztérium osztályvezetőjének vezetésével négytagú küldöttség vesz részt. Prémiumosztás Bihariigran A Brharugrai Halgazdaság dolgozói az elmúlt évben hatszázezer kiló kifogástalan minőségű halat tenyésztettek, aminek döntő többségét külföldre exportálták, 'lbvee tervüket 101,5 százalékra teljesítették, amiért összesen 119 000 formt prémium illeti a gazdaság szorgalmas dolgozóit. Szombat este bensőséges családi ünnepséget rendeztek a Biharúdra! Halgazdaságban, ahol hetvenezer forint prémiumot osztottak szét a legkiválóbbak között. (A többi a pici hal elszállítása után kerül kiosztásra.) Az ünnepi vacsora előtt a gazdaság igazgatója részletesen ismertette az elmúlt évi eredményeket, hiányosságokat és beszélt Stz újévi leiadatokról is. Ezután került sor az es? legszebb részletére^? pénzosztásra. Többek kézött^Öíáh Aladár brigádvezető )9p«f Földes Sándor három és fél* ííer,’ Debreceni Sándor telelőmester 1950 és Vass János tizenkilenc éves KlSZ-tag, élenjáró dolgozd 1915 forint prémiumot kapott^ A gazdaság dolgozói elhatározták, hogy jó szervező munkával, helytállással év végére ismét az ország legjobb gazdaságai közé emelkednek. A gazdaság dolgozói családtagjaikkal és a meghívott vendégekkel együtt összesen több mint kétszázan, kedélyesen ünnepeltek csaknem éjfélig. Az ünnepi esten többször felhangzott a jót ismert halászdal: „Csendes Maros partján van a halászlegény tanyája.” jók a juhászok — jó a juhtenyésztés Seiyemhernyótenyésztés megyénkben A múlt évben 650 000 forint értékű selyemgubót váltottak be Békéscsabán. Ebben az évben közel 25 000 kiló gubó termelésre készülnek. A selyemgubó-termelés fokozására községenként 4—10 holdas zárt epreseket telepítenek. Békéscsabán 10 holdon már el Is ültettek közel 10 000 epercsemetét és suhángot, melynek leveles hajításaival nagyüzemi módon oldják 'meg a hernyók etetését, tenyésztését. Megyénkben is egyre többen kedvelik meg a selyemhernyó tenyésztését. Nem csoda, hiszen kifizető mellékfoglalkozás. Nemes Mátyás békési lakos 2 doboz selyemhernyó felneveléséért 2500 forintot kapott. Mivel minőségi gu- bót termelt a Selyemgubó Vállalat vezetője a kiváló gubótermelő- nek 300 forint jutalmat is adott. Ebben az évben nagy érdeklődés előzte meg a selyemhernyó-tenyésztésre a szerződések megkötését. Dévaványán, a betervezett te- nyésztői számot a termelők már leszerződték. Kétegyházán, s Gyomén is jól halad ez a munka. Gyulán, Dombiratoson, Füzesgyarmaton, Kaszaperen, Gerendáson viszont nagy még a lemaradás. Van annak már három éve is, hogy a Gyoma felé döcögő személyvonaton amolyan félismeretséget kötöttem egy pásztoremberrel. Foglalkozása a ruházatáról is látszott. Pörge kalapot, és rézgombos mellényt viselt. Alakja a- lacsony, tömzsi. Pirospozsgás arca csupa derű volt, amint a pásztorélet szépségeiről magyarázott a fülkében szorongótenaik. Egy idő múlva aztán csüggedtté vált a hangja, borongóssá az arca, mert arról beszélt, hogy baj lesz az állatállománnyal, mert lassan kiöregednek a meglévő pásztorok, S nincs aki a helyükre álljon, mert a mai fiataloknak csak a gép, a traktor az istenük, ö ugyan pásztort nevel a fiából, dehát csepp az a tengerben... Valaki hol Pista bácsinak, hol Porosaim! bácsinak szólította a vonaton. így tudtam meg a nevét. S most a napokban Füzesgyarma- ton, az Aranykalász Tsz-ben jutott eszembe a pásztor utánpótlás, amikor az elnök sorolta, hogy mit jövedelmezett tavaly a tsz hatalmas birkanyája. Mert volt 2460 darab is, de aztán adtak el belőle, úgyhogy most 1762 darab van, s ez év végére megint felszaporodik vagy 3000 darabra. Egy ideig aztán a számoknál időztünk. Az anyák száma 900 ebből 540 törzskönyvi ellenőrzés alatt áll. Én csak a törzskönyvezettek közül kiválogatott, az úgynevezett árutermelő 360 darabot láttam. Az elnökhelyettes és az elnök is sajnálkozott ezen, mert kétszeresen is büszkék a törzskönyvezett állományra. Egyrészt azért, mert ők tenyésztették ki 1954 óta. Másrészt azért, mert a törzskönyvvezetők azt mondták, hogy ilyen nyájat nemigen láttak másikat a megyében. Pedig a szegény oktalan juhok is megsínylették az ellenforradalmat. Miután a tsz feloszlott, öt hónapig a Halaspusztai Állami Gazdaságban volt az egész nyáj s bizony kevés lehetősége volt a gazdaságnak arra. hogy ellássa őket. Emiatt a tavalyelőtti 5,22 kg átlag helyett csak 4,24 kg-ot nyírtak egy-egy birkáról, s a bárányozás sem sikerült, csak 640 volt a szaporulat. Most 1000 darab bárányra s a tavalyi 62 mázsa gyapjú helyett mintegy 100 mázsára számítanak. A kilo* grammon kén ti ár 42-54 forint között ingadozik. Még 42 forintjával is rengeteg pénzt hoz a gyapjú, az egész állomány pedig szinte alig felbecsülhető értékel termel a tsz-nek, a népgazdaságnak jószándék, a család jólétének fél-1 tése vezeti őket, de az eszközök: hatástalanok. A férfiben még jobban fellángol a dac, „csakazértis’ megy a kocsmába — megmutatni ő nem fél! Aztán meg érdemes-e azért í pár forintért ilyen szégyent csinálni? Rendeséletű, józan emberek ezek, ki a tszcs-ben, ki az államiban, ki saját kis földjén dolgozik szorgalmasan. Rádió, szobabútor, ikerablak, a három gye zek taníttatása, — mindenre telik már és néha pihenésre, társa ságra is vágyik az ember fia. Igaz, nem a kocsma volna a falu társaséletének megoldása. De ma még ez az egyetlen hely, ahol az idősebbek összejöhetnek. Nem mindig csak ivásra, korhelykedés- re. Üzletet kötnek, gazdasági tapasztalataikat kicserélik, elbeszélgetnek a falu, az ország sorsáról . Ha volna egy klub, olvasókör biztosan kevesebb botrányról számolhatnának be a szomszédasszonyok egymásnak, a hosszú téli délutánokon. H. 7. C míg baktatnak hazafelé — ^ elől az ember szótlanul, féllépésre utána dünmyögve az asz- 6Zony — már jön is Viki ángyom vér'ben forgó szemmel. És Mari, hogy még szítsa is a tüzet, kaján örömmel közli: Ne siessen úgy! Nem száll el a jómadár, lépes- vesszőre ragadt a biliárdnál. Ángyom egy órával ezelőtt va~ mliacukorért küldte át Péter bácsit, bár vasárnap van, de csak kiadja Ferke, a boltos-kocsmáros, ha nagyon kérik! Péter bácsi meg ottragadt a biliárdozóknál 1,20-al a zsebében, a vaniliacukor árával. — Fizesd ki mán, ha eljöttél lelkem, amit fogyasztottam —kéri csendes szóval a feleségét. — Fizesse ki a ... majd megmondom kicsoda! És meg is mondja! ömlenek a szavak, válogatás nélkül, míg az öregember hallgat. — Nem engem szégyenítesz meg, hanem magadat, hogy így viselkedel — vágja el csendesen a beszédet elmenőben. rj e nem mindegyik férfi ilyen ^ béketűrő. Bene Éva a férjéért szappanfőzés közben szaladt el, még a kavarófa is a kezében maradt, úgy sietett. Avval kólintotta fejbe életepárját ország-világ szemeláttára. Kapott is érte ott a helyszínen olyant, hogy.két hétig dagadtan járt a piacra. — Szégyelje ő magát — hety- kélkedett az érdeklődök előtt az ‘asszony. Én a családért küzdők! S megy peckesen, mint a sebesült hős, aki megnyerte a csatát. De vajon megnyerte-e? Sátor Vince bátyáméknál is mi történt? Vince bácsi alkalmi zenész. Kutyabőrből saját kezével dobot szerkesztett, fel is fogadják lakodalmakba. S hogy Lévai Matyj lakodalma után a kialkudott 100 forintból csak ötvenet hozott haza, a felesége baltával verte szét a dobot, aztán a roncsokat a kútba dobta. Mire Vince, felesége vadonatúj gumicsizmáit aprította fel fejszével, aztán az asszonyt cibálta meg. Jgy térítgetnék jó útra az asszonyok az embereket. A ► Nem akarom túlságosan részie- 7 tezni, hogy mennyi az állomány i évi tej hozamának, szapora laténak | az értéke és hogy mennyivel nö- r véli a termésihoaatrciot az évente 100 holdra elegendő trágyatenne- lés. Érdekesebbnek látszik az 1 hogy mit jelent a minőségi juhtenyésztés. A tsz fokozatosan rátért a szerződött üirü nevelésre. Tavaly 100 darab volt leszerződve, ez évre már kétszáz. Egy ürüröl harmadéves korában 6—7 kg'gyapjút nyírnak le, aztán eladják 450—550 forintért darabját. Szerződés nélkül 300—400 forintot kapnának érte. De van még egy másik igen jelentős pénzforrás is: a szerződött juhtenyésztés. Egy másféléves tenyészkosért így 1500—2000, te- nyész jerkéért pedig 1000— 1200 forintot kapna a tsz. Le is akarnak szerződni vagy 400—500 darabra az idén. Amint a fenti számokból látszik, szinte ömlik a pénz 1 a juhtenyésztésből. S a tény észtési költség ehhez képest minimális, mivel a juh igénytelen állat. Az év 8—9 hónapjában megél a legelőn. Az Aranykalász Tsz pedig gondoskodik jó legelőről. Az eddigi öt hodályt úgy építette a 3526 hold földjén, hogy a juhok le tudják legelni csaknem az ossz búza- és kukoricatarlót. Ezt figyelembe véve építenek három új hodályt ebben az évben is. Emellett a legelőt javítják, füvesítik. Jó kondícióiban is vannak a birkák. Ráadásul most az elles előtt hat héttel abrakot is kapnak és az eddiginél jobb takarmányt. No és a juhászok? Itt jutott e- szerwbe az, amit Porcsalmi István mondott, hogy jó pásztor nélkül nincs jó állattenyésztés. Amikor megkérdeztem, hogy milyen a juhok takarmányozása, Takács András olyan választ adott, amit csak a lelkiismeretes állattenyésztőik adhatnak, hogy ilyesmit ne kérdezzek, mert a juhász soha nincsen megelégedve a takarmánnyal. Takács András egyébként Csonkásról került az Aranykalászhoz. Azt mondja, hogy ő születése óta juhász. Kérdeztem az elnöktől, hogy több juhász jött-e messzebb vidékről? Sorolta, hogy Mackó László, a Nyírségből, Bugyi Mihály Mezőberényből, Porosaim! István Gyoméról... — Öt ismerem — szalad ki a számon — hogyan került ide? Mesélte aztán Csathó Zsigmond, az elnök, hogy újsághirdetést adtak fel... Porcsalmi István nagyon megszerette a tsz-t. Azt mondta, hogy ilyen helyen szeret ő dolgozni, ahol sok az állatállomány. A pásztor-utánpótlás nevelésére sem lehet most már panasza. Az A- ranykalászra legalább is nem, mert négy bojtár van. Kettőnek az apja is juhász, tehát vérbeü. De vérbelinek számít a 15 éves Török Imre is, aki tavaly önállóan és olyan jól nevelte a bárányokat, hogy Csathó Zsigmond jutalmat Ígért neki: egy szép cifra szűrt, de eddig még nem talált. De nem nyugszik amíg nem talál, mert Török Imre fontos megbízatást kap megint: az & gondjaira bízzák az országos kiállításra kerülő legszebb juhokat. Sajnálom, hogy elakadt az autónk a dűlőúton s nem találkoztam Porcsalmi Istvánnal, hogy megmondjam néki: nincs olyan gond hazánkban, amit nem tudnánk orvosolni. Kukk Imre A FÜZESGYARMATI ARANYKALÁSZBAN
