Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-14 / 11. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1058. január 14., kedd Van erő és akarat a kommunista fiatalokban Tanácskozóit az orosházi járási KISZ-aktíva Vasárnap az orosházi járás ifjú kommunistáinak tanácsokzásán Badár János elvtárs, az MSZMP járási titkára, a járás kommunis­tái nevében átadta az MSZMP járási bizottság vörös zászlaját. Ezután a fiatalok dörgő tapsa kö­tött vették át Záluszki Mihály és Pisrsjak Pál tótkomlósi KISZ-fia- talok a Ságvári Endre Emlékérem kitüntetést. A szervező bizottság beszámolóját Tarján József elv- társ, a bizottság titkára tartotta meg. — KISZ-szervezeteink harcban Jöttek létre — mondta többek kö­zött. — Bizonyságát adták an­nak, hogy nincs igazuk az aggá- lyoskodóknak. akik attól féltek, hogy a fiatalokat elriasztja a kom­munista név." Békéssámsonbam, ahol 9-en alakították meg a szer­vezetet, ma mintegy hatvanén vannak. Vagy az Orosházi Tán­csics Mihály Gimnáziumban, ahol 3ű-an vo'tatc még 1957. nyarán, ma már 110- en vannak. Fiataljaink példáját adták a ha­zaszeretetnek, amikor még a ineg- megújuló ellenforradalmi erők támadásának közepette, a KISZ- szervezetek létrehozásához kezd­tek. Ma már megállapítható, hogy a járás KISZ-szervezetei méltóan képviselik a fiatalok érdekeit.,Ak­tívan tevékenykednek azért, hogy a szervezeten kívüli fiatalok is megszeressék a KISZ-t. Ma már a szervezetek egy-egy rendezvé­nyein a tagok létszámát lényege­sen meghaladó létszámban vesz­nek részt a fiatalok. A felszólalók is egyetértettek abban, hogy ez- irányű munkájuk azonban még nem eléggé tökéletes, mert egy-egy községben a fiatalok létszámához viszonyítva, kevés a szervezetek tagjainak száma. Egy kicsit be­zárkóztak, megnyugtatta őket az — mint a békéssámsoniakat —, hogy habár a taglétszám 60 fő, szervezetben esténként 100—120 fiatal is összejön. Ugyanez a hely­zet a gádorost, a tótkomlósi és még jónéhány szervezetben is. Az jó dolog, ha egy szervezetet sok szimpatizáns vesz körül. De gondoljanak a KISZ vezetői arra is, hogy az ifjúsági szervezet nem zárt szervezet, abban helye van minden becsületes fiatalnaík. A sok szimpatizáló fiatal legjobb­jait vegyék be soraikba. Ezzel is erősítsék szervezeteiket. A küldöttek beszámoltak arról, hogy a megbízásokat milyen ko­molyan veszik a fiatalok. Lelkesen dolgoznak azok végrehajtásán. Jö­vőbeni terveikről is beszéltek. Az orosházi gimnazisták Lengyelor­szágba akarnak menni a nyáron. A szükséges öszeget a maguk ere­jéből teremtik elő. A gerendá- siak zenegépre és a könyvtár fel­újítására gyűjtik a pénzt. A bé­késsámsoniaknak televízió a vá­gyuk. Már félre is tettek több, mint ezer forintot. Lelkesen sza­vazták meg a gyopárosi ifjúsági üdülő építésének tervét is. A szép, impozáns külsejű, emeletes épü­let — amelynek tervrajzát is meg­mutatták — mintegy 4 millió fo­rintba fog kerülni. Az épület az egész megye ifjúságáé lesz, azok­kal közösen akarják felépíteni. Az anyagi fedezetet téglajegyek el­adásából szervezik meg, felépítem pedig a KISZ-fiatalokból szerve­zett brigádok segítik maid. A fiatalok igénylik a MÖHOSZ tevékenységét is. Szeretnének MH lönböző szakköröket létrehozni' Tanulni, fejlődni akarnak. Sokat beszéltek a belső szervezeti élet kialakításáról. A fiatalok nevelé­séről. Itt eltérő vélemények és kü­lönböző módszerek vannak, hiszen minden községben más adottsá­gok, más lehetőségek vannak. Azonban azt minden szervezet figyelembe veheti, hogy őszinte­ségre, egymás megbecsülésére, szüleik és a haza szeretetére, a munka szeretetére neveljék tag­jaikat és a szervezet köré tömö­rült fiatalokat. Ehhez kérjük, Igé­nyeljék a szülők és a társadalmi szervek segítségét is. Elmondták a fiatalok, hogy ott ahol eredményeket értek el a KISZ szervezetek azt a pártszer­vezetek hatékony támogatásának köszönhetik. Pártszervezeteink a legtöbb helyen felismerték az if­júság lendületes erejének Jelentő­ségét és tevékeny segítséget nyúj­tanak számukra, hogy még na­gyobb eredmények elérésére ösztö­nözzék Őket. Idős kommunisták látogatják meg őket és tanácsaik­kal segítenek megoldani napi problémáikat. Ez az értekezlet íe megmutatta, hogy van akarat, van elszántság és tettrekészség a kommunista fiatalokban. Lipcsei Imre B pártohtatás helyzete Szarvason Szarvason a múlt hét végén tartották meg az időszerű kérdé­sek tanfolyamait vezető járási propagandisták, egésznapos ta­nácskozását. A tanácskozáson Ja- nurik Pálné, a járási párt-végre­hajtó bizottság ágit. prop, titkára tartott előadást, mely után a pro­pagandisták munkamegbeszélésen többek között meghallgatták a já­rási párt-végrehajtó bizottság ér­tékelését a pártoktatásról. Janurik elvtársnő hangsúlyoz­ta, hogy az elméletben tanultakat egyes pártszervezetek gyengén, vagy nem használják, fel a mun­kájukban. A megbeszélés után a párt és tömegek kapcsolatának kérdéseiről vitát vezetett Lita- uszki András elvtárs, a városi pártbizottság titkára. Sajnos, né­hány propagandista nem vett részt a vitában, mert nem szerezték be időben a szükséges irodalmat és felkészületlenül vettek részt a konferencián. A propagandisták többsége a- zonban hozzászólt a feltett kérdé­sekhez és vitatkoztak. Fogyatékos­sága volt a konferenciának, hogy a tanultakat nem kapcsolták eléggé össze a járási pártszerveze­tek és tagjainak gyakorlati tevé­kenységével. Erre csak itt-ott tör­tént egy-egy kísérlet. Hugyik elv­társ, a megyei pártbizottság mun­katársa felihívta erre a hibára a propagandisták figyelmét és hang­súlyozta, hogy a szemináriumokon többet és konkrétabban szükséges foglalkozni a revizionista és a szektás, vagy egyéb, a járásban előforduló káros nézetekkel, e né­zetek leleplezésével. Mint mondot­ta — jelenleg a tömegek meg­nyerésének legfőbb akadálya a járásban a szektás nézetek, a szektás magatartás és hangulat, Igen fontos, hogy e nézeteket sze­mély reszólóan bírálják', mert so­kan nem veszik észre, hogy mi­kor szektás a nézetük, magatar­tásuk. A tanácskozás késő délután ért véget és a propagandisták vé­leménye szerint is igen hasznos volt. SZAKSZERVEZETI ELET A Közalkalmazottak Szakszer­vezetének kultúregyüttese —mely 1957 december elején alakult —, a szakszervezeti napon történt be­mutatkozás után január 18-án, Gyulán, a Harisnyagyár Művelő­dési Otthonában vendégszerepei esztrádműsorával. Ugyanezzel a műsorral január 25-én Sarkadon, a Közalkalmazottak „Bástya” Kultúrházában szerepelnek. A be­vételt az együttes fejlesztésére fordítják. * A Békés megyei Malomipari Vállalatnál decemberben 61 ta­gú üzemi tanácsot választottak. Első ülésüket január 24-én tart­ják. Január elején választottak üzemi tanácsot a sarkadi és a mezőhegyesi cukorgyárban és a lőkösházi célgazdaságban. Még ebben a hónapban a Békéscsa­bai Húsipari Vállalatnál és az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalatnál lesz üzemi tanácsvá­lasztás. * A Háziipari- és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének me­gyei bizottsága• január és február folyamán az üzemi bizottságok el­nökei, termelési-, társadalombiz- tpsítájú^ kultúr- bér-, és mun- kaséuátási felelősei, munkásvé­delmi felügyelői részére 2—2 na­pos oktatást szervez. Az oktatás­sokon 152 szakszervezeti munkás vesz részt. * A Kereskedelmi-, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szak- szervezetének megyei bizottsága január 28-án nagygyűlést tart Bé­késcsabán. Ezen a nagygyűlésen ismertetik a II. kongresszus hatá­rozatát, ahol jelen lesz az orszá­gos kongresszuson résztvevő né­met delegáció is. * A január elsején életbelépett új tagdíjbesorolási rendelet ér­telmében a Közalkalmazottak Szakszervezete csaknem 3000 tasriánál végezték el az új beso­rolást. Az előző besorolási rend­szerben Vili. osztály volt, most XII van. Az új besorolás szerint emelkedett az egyes osztályok­ban tagdíjat fizetőknek folyó­sítható szakszervezeti anyasági- és temetkezési segély. A régi besorolás alapján az anyasági segély 120—340, a temetkezési segély 180—500 forint volt. Az új besorolás szerint anyasági se­gélyt 150—470 forintig, temet­kezési segélyt 250—650 forintig folyósíthatnak. Ebben a hónap­ban már három tagnak fizettek ki az új besorolás által előírt összeget. * A megye állami gazdaságaiban 3S különböző tanfolyamot szerve­zett a MEDOSZ. Hat állattenyész­tési-, 10 növénytermesztési, 12 gé­pesítési és öt egyéb tanfolyam működik 757 résztvevővel. Leg­többen a Szarvasi Állami Gazda­ság tanfolyamain vesznek részt. A gépszerelő szakmunkás, traktoros- gépészi, öntözési, növénytermesz­tési, szarvasmarhatenyésztési, magtáros és sértéstenyésztési tan­folyamon 90 dolgozó tanul. januan süvít ke­idé gr szél resztül-kasul Mezömegyer utcáin.Páter Jánoshoz tartok... Jó me­leg van aszobában. A sparheltben barátságo­san pattog a tűz. A lán­gok fénye néha furcsa a- lakokat rajzol a szoba falára az esti szürkület­ben. Odakint alkonyodik már. Hárman beszélgetünk: Páter János, a felesége és én. En leginkább hall­gatok és nézem az előt­tem ülő gazdát. Olyan negyven év körüli lehet, alakja zömök, egészsé­ges, arca piros. Barna hajában már itt-ott ősz szálak csillannak meg a rávetődő tűz fényében. A kezét beszéd közben hol a térdére, hol a dí­ványra helyezi. Beszél biztatás nélkül az életéi j ről. — Nehéz sorsom volt nekem. Huszonhárom é- vig ettem a keserű cse­lédkenyeret. Volt egy gazdám. Hát az csuda egy ember volt, hogy a fene ette volna meg. Minden hónapban másik béres volt nála. Mert szinte ölte az embert a munkával. Én azért ki­húztam nála két évet. Igaz, hogy mikor ott­hagytam, lötyögött raj­tam a ruha... Akkor gon­doltam rá magam, 38- ban, hogy kimegyek kül­földre szerencsét próbál­ni. Németországba ve­tődtem. De ott is csak olyan gazemberek voltak az urak, mint itthon. Négy év alatt aztán egy kis házra valót kapar- gattam össze — s kezével félkört írt le a szoba fa­lára mutatva. — Ezt a házat vettem. De nem ilyen volt, mint most, hanem elég rozoga. Hirtelen elhallgatott. Arcán a múltra emléke­zés keserű vonásai je­lentek meg. Ereztem, hogy nem szívesen em­lékszik vissza ezekre a szomorú évekre. Gyor­san másra tereltem a szót. — Na és most ho­gyan él Páter bácsi? Lá­tom van szép bútoruk, a kamra is és a góré is tele van. A disznóólak sem ásitoznak üresen. Kérdésemre derűs mo­soly jelent meg az arcán. — Hát most nem pa- naszkodhatom. Van min­denem. TermslőcsppQrt- tag vagyok. Minden év­ben leszerződök 10—12 darab hízóra, meg egy­két hízott marhára. De ezek ám mind elsőosztá- lyúak, törzskönyvezet­tek. Nyolc hold földet vittem a csoportba. A tavalyi búzatermés-átla­gom 12 mázsa, árpából meg 14 mázsa volt. Mert Igyekszik az ember. Ne­kem meg különösen jó példával kell elöljárnom. Tagja vagyok a községi tanács végrehajtó bizott­ságának. Nemcsak saját részünkre kell termelni, hanem el kell látni az országot is kenyérrel. Jantyik Tibor & 99 Kardos“ menyecskék Mert az asszonyok iszonyatosan tudnak ám spórolni... Hajnalban indul a piacosvonat Békéscsabára, ilyenkor még nem esiik jól az étel. Aztán egész dél­előtt ácsorgás a hideg gumicsiz­mában a fagyon, míg elkel az áru. Hiába ingerkedik orrukkal a lacikonyhák felől áradó csabai kolbász illata. Hiába árulnak for­ró rumosteát és hordják körül az árusoknak. Az asszonyok fagyos kezében már ott lapulnak a ban­kók, de ki nem repülnek. piac után ők vásárolnak Ezt, * azt, ami kell, meg a gyere­keknek cukor, alma, mostanában a drága narancs is. De maguknak egy falat, egy korty sem — ami pénzbe kerül! — Lám, szerdán én egész dél­előtt pattogott kukoricán votam — gondolja Mari néni, míg a kocs­ma felé halad. A nyelvem száradt ki a szomjúságtól, mire délután­ra hazaértem. Szíttam a vizet ma­Mam tudom, városon, mi a di- vat, de itt, faluhelyen még az a szokás, hogyha az ember so­káig távolmarad, az asszony el­indul megkeresni és rendszerint meg is találja a kocsmában. Mert hát nincs annál nagyobb méreg, mintha a írissenjó étel ott sül, szárad a „lenben”, ha az ezer­féle házimunka mellé még a fa­vágás, a jószágetetés is az asz- szonyra marad. — Hol az isten csudájában le­het? — dühöng Mari néném, az­tán csak kapja a kiskabátot, beke­cset a színehagyott barchettruha fölé és biztos léptekkel elindul a szövetkezeti italbolt felé. Kattyog a sárban a nyári „szan- iálcipőfoőr1 papuccsá operált láb­beli, a patentharisnyából kikandi­kál a sarok, A gyerek már kinőtte, de még egészen jó így a házkörül, ha ol­lóval helyet vágunk rá a ma­'yobbméretű lábnak. gamba, mint a spongya, de ki­bírtam! 40 fillér egy pohár szóda! De ez... ez a tékozló... gazember..» Kivágja az ajtót, kufcatóan körül­néz. A sok egyforma vasárnapi feketében öltözött alak között ne­hezen fedezi fel az urát. A ko­mák azonban látják a közelgő vészt és kárörvendve közük az ál­dozattal: — Itt az asszony, Jani! Mehetsz már kukoricára térgyepülni! Az ember elveresedik, de úgy tesz, m ntha nem látná a felesé­gét és iegényes hangon egy „run­dot” rendel. Lecsapott a villám! — Ö, hogy az isten rcgyassza magára a kocs­mát, hogy égetné le a bélit az ital! Én csak főzzek, mossak, dol­gozzak, rakjam élire a garast, ez meg 1*1 herdálja a kocsmában! A sógor bátorságot vesz:-- No, no, Mari! Az idén csak 12 ezeret hozott a dohány, jut is, marad is... — Maga csak fogja be a szá­ját — formed rá is Mari néni. Mingyárt gyön ángyom, lesz kapsz magának is!

Next

/
Oldalképek
Tartalom