Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-14 / 11. szám
MTCU7 Világ proletárjai egyesüljetek! MUNKÁSOK, RÁKÁSZTOK POLITIKAI NAPILAPJA. 1958. JANUÁR 14., KEDD Ara 50 fillér II. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM Megnyugvás nélkül Járva a megyét, beszélgetünk az emberekkel s a szavakból, a szavak mellett a növekvő termelési eredményekből világosan tűnik ki, hogy dolgos népünk bízik pártunkban, kormányunkban, elfogadja határozatait, javaslatait és tudása legjavával szolgálja azokat. De amikor ezt szemléljük és erről beszélgetünk, amikor ezeket az. eredményeket elkönyveljük és jóleső érzéssel állapíthatjuk meg a párt és a tömegek kölcsönös bizalmának helyes alakulását, nyugtalanító tünetekkel is találkozik az ember*. Sok vezető-beosztásban dolgozó mondja e] ezeket az eredményeket és némelyeknél sokszor hangzik el a kinyilatkoztatás: ha most, egy évvel az ellenforradalom után népszavazást tartanának, a dolgozók abszolút többsége a népi demokráciára szavazna. Ebben nagy igazság van. A nyugtalanító az, ahogyan ezeket a szavakat kijelentik egyesek. Mert legtöbbször az csendül ki belőle, hogy itt már nincs is különösebb feladat, tennivaló a tömegek megnyeréséért, együttérzésének kivívásáért, megnyertük a tömegeket egyszer s mindenkorra. Ez az ami nyugtalanító, mert korántsem áll úgy a helyzet, mint ahogyan az egyes vezetők szavaiból árad. Sokszor megkérdezünk vezető embereket, milyen a politikai hangulat, miről beszélgetnek a faluban, vagy az üzemben? S a válasz bizony sokszor szegényes: „Nem is tudom, hogy jelenleg mi a helyzet. Egymásnak inkább elmondják, hogy mi foglalkoztatja őket, nekünk nem nagyon szólnak.” S a kérdezett, a kérdező is továbbmegy. Pedig itt meg kellene, meg is kell állni egy percre! Mert ha korántsem általános ez a jelenség, mégis figyelmeztet. Figyelmeztet arra, hogy nem mindenütt teljes még a bizalom — különösen egyes pártalapszerve- zetben — a párt vezetői iránt. Fi- gyelmezetet arra, hogy az emberek jogos vagy vélt sérelmeikkel, gondjaikkal nem mindig fordulnak a kommunistákhoz, hanem „egymás között” rágódnak és évelődnek. Hogy ez így van, annak több oka van. Az egyik: — és i- gen lényeges —, hogy még mindig nem elég türlemesen vitatkozunk. A másik: még nagyon sok pártonkívüliben él, hogy ha „nem tetszőt” mondott, pártnapon, vagy üzemi értekezleten „hozták ki”, hogy ime Kis János ilyen és ilyen nézeteket hangoztat, és a párt álláspontjával ellentétes kérdések foglalkoztatják. S az ilyen ember, aki egyébként híve a szocializmusnak, csak bizonyos dolgokat nem értett meg — mert ilyen ss van — megszégyenülten, megbélyegzetten áli tovább, Innét már csak egy lépés hiányzik, hogy az ellenség a maga oldalára állítsa, s ha az egyén gyenge, legtöbbször belelterül a hálóba. Az eszmei, politikai meggyőzés eszköze, a párt munkája és eredményei, ennek ismertetése tehát a bizalom fokozásának, erősítésének forrása. Ez a meggyőzés viszont azt jelenti, hogy vitatkozunk, érvelünk igazunk tudatában s a vitában mérlegeljük, hogy a vitapartnert milyen szándékok, érzések vezetik. Olyan vitába természetesen nem megyünk bele, mint amilyet 1956 októbere előtt az ellenforradalmárok provokáltak. Az elleneséggel nem vitatkozunk és nincs szándékunkban meggyőzni őket. De baráti, elvi vitát folytatunk minden olyan emberrel, aki jószándékkal viseltetik a néphatalom iránt, ha különböző kérdésekben ellentétes véleménye van is. Igen káros gyakorlat az, ha a kommunisták elparentálják az i- lyers, — szándékukban becsületes, de minden kérdésben még nem tisztán látó embereket. S ahol ez megnyilvánul, a legtöbb esetben abból a rossz felfogásból ered, hogy párttagjaink magas mércével mérnek- Az ő öntudatukhoz hasonló mécét állítanak a párton- kívülieknelc, egyszóval nem értik meg kellően, hogy az elvi, politikai vita, az eredmények igazolása az, ami az emberek gondolat- világát a szocializmus megértése irányába terelheti s ez nem megy máról holnapra. De mikor mondhatjuk azt, hogy rendben van itt minden a párt és a tömegek kapcsolatát illetően? A válasz erre csakis ez lehet: Akkor, ha a pártonkívüliek minden problémáikkal, gondjaikkal a kommunistákhoz fordulnak. Ha ügyesbajos dolgaikat, nézeteiket vagy kételyeiket nem rejtik véka alá, hanem nyíltan elmondják azt. Ha nem hallgatnak el akkor, ha a beszélgető csoporthoz egy kommunista közeledik. Ha nem kerülik, hanem keresik a kommunistákkal való beszélgetést. Arra nem egy, hanem számtalan példa van, hogy ahol a kommunisták nem felülről, hanem mint ember emberrel beszélnek a pártonkívü- liekkel, ott nem terelik másra a szót, hanem szólnak nekik, hogy segítsenek dönteni a vitában. S ez már valóban a bizalom, a kölcsönös bizalom megnyilvánulása. Itt már egymásra talált a pártonki- vüli és a kommunista. Ez a bizalom már magasabb fokú és nem öncélú. S hogy a dolgozó tömegek abszolút többsége egyre jobban mellettünk álljon, ma szilárdabban, mint tegnap, annak nem a kinyilatkoztatásokban, hanem a tettekben is megnyilvánuló kölcsönös bizalom az lapja: Csökkentik a francia hadsereg létszámát A francia kormány i. 1958. évi költségvetési előirányzatai megszorításának keretében 106 000 fővel csökkenti a hadsereg létszámát. Az Cszak- Afrikában lévő francia e- rőkben csak kisebb változások következnek be: 12 000 katonát szerelnek le a szárazföldi erők köte- 1 lékéből, ezenkívül 4000 tengerészt is leszerelnek, viszont a francia légierő i északafrikai egységeinek | létszámát ötezer fővel növelik. Marokkóból és Tuniszból vonják ki azokat a katonákat, akiknek lesze- , relését a költségvetési csökkentés a francia hadsereg ész.akafrikal létszámából előirányozza. 1 é Talán közelebb kerültünk a megoldáshoz Äz első nyugati vélemények Eisenhower válaszlevelére London (Reuter). Pamela Matthes, a Reuter munkatársa írja: Az angol külügyminisztérium szóvivője nem fűzött kommentárt Eisenhower válaszleveléhez azonkívül, hogy kiemelte: a válasz megegyezik azzal a véleménnyel, amelyet más NATO- konmányok kifejezésre juttattak a NATO állandó tanácsának két ülésszakán. Általában jólértesült forrás szerint küszöbön áll MacMillan Bulganyaihoz intézett levelének megküldése is. Biztosra veszik, hogy — Eisenhowerhez hasonlóan — MacMillan is hangsúlyozza, hogy a legfelső síkon tartandó értekezletet külügyminiszteri tárgyalásoknak kell megelőzniük. Világos, hogy Anglia és az Egyesült Államok álláspontja a legfelső síkon tartandó értekezlet összehívását illetően nem változott meg Bulganyin múltheti levele következtében. Londoni megfigyelők kijelentik, hogy az Eisenhower által felsorolt napirendi pontok az esetleges legfelső síkú értekezletre — úgy látszik, kiegészítést jelentenek ahhoz a kilenc pontból álló napirendihez amelyet Bulganyin marsall a múlt héten javasolt. Newyorki lapok Eisenhower válaszleveléről New York. (Reuter) A New York Times hétfői számában azt írja, Eisenhower elnöknek Bul&anyin- hoz Intézett válaszlevele ,,túlságosan józan ahhoz, hogy vitára lenne szükség iwk kapcsolatban Nem javasol semmiféle elhamarkodott akciót és nem lephette meg Bulganymt, vagy bárki mást" — teszi hozzá. „Az üzenet nyilvánvalóan őszinte — írja a lap. — Ugyanabban a stílusban van fogalmazva, mint a- milyent az elnök akkor használt, amikor a kongresszusi üzenetben az eső által szavatolt biztonság fejlesztéséről áttért a külföldi sa • gélyre, az oktatásra és a kutatásra. Remélt, hogy'ezeken a területeken „totális békét teremthet”. A lap hozzáteszi, hogy Eisenhower javaslatai „alapvető gondolatokat tartalmaznak és az alapvető gondolatok sok munkát követelnek meg.” A Mirror azt írja, hogy a válasz „józan észről és jóízlésről" tanúskodik. „Realista és nem háborúskodó”, Az elnök az üzenetben megmutatja, hogy „szilárd alapon áll.” (MTI) Eisenhower válasza N, A, Bulganyin ileeember 10-i levelére Washington. (MTI) A Fehér Ház vasárnap este közölte, hogy Eisenhower elnök válaszolt N. A. Bulganyin december 10-i levelére. A Reuter-iroda jelentése szerint az elnök a négyezer szavas válaszelvéiben kijelenti, hogy hajlandó kormányfői értekezleten résztvenni a Szovjetunió vezetőivel együtt, de csak azzal a két feltétellel, hogy egyrészt a kormányfői találkozón megvitatásra kerülő problémákat előzőleg diplomáciai úton és a külügyminiszterek tanácskozásai útján tisztázzák, másrészt a találkozón „vegyenek részt olyan más államok megfelelő vezetői is, amely államoknak elismert kötelezettségeik vannak egymás iránt, a megvitatandó kérdésekkel kapcsolatban.” Az elnök saját javaslatokat is tesz levelében, nevezetesen, hogy a nagyhatalmak mondjanak le a vétójog alkalmazásáról, hogy a biztonsági tanácsot képessé tegyék a viták békés rendezésére; Németországot egyesítsék szabad választás útján; szüntessék meg „az atomfegyverek jelenlegi korlátlan gyártását”, és ennek a programnak keretében hagyják abba az atomfegyver-kísérleteket — nem két vagy három esztendőre, hanem végleg; tegyenek lépéseket a hagyományos fegyverzet és a katonai létszám ellenőrzött és fokozatos csökkentése érdekében; fokozatosan kezdjenek olyan intézkedések végrehajtásába, amelyek a kölcsönös légi felderítés útján biztosítékot nyújtanak a meglepetésszerű támadás ellen, és a nagyhatalmak fogadják meg, hogy az ürlövedéket csak békés célokra használják. (MTI) A megfigyelők a kommunista világgal szembeni jelenlegi nyugati érvelés lényegét abban foglalják össze, hogy a nyugatot elsősorban Németország úgynevezett szabad választások útján történő újraegyesítése, a „keleteurópai helyzet” és az atomfegyverek gyártásának beszüntetése foglalkoztatja. Londonban megjegyzik, hogy Eisenhower válasza elutasítja azt a korábbi szovjet javaslatot, a- mely kétoldalú szovjet-amerikai kormányfői találkozóra vonatkozott. Az elutasítást a válaszlevélnek az a része foglalja magában, amely hangsúlyozza, hogy helyén való más államok vezetőinek részvétele, „amelyekre felelősség hárulna megvitatandó kérdésekben”. * Párizs (Reuter). Párizsi francia diplomáciai és kormánykörökben vasárnap este „nagyszerű benyomást” kellettek az Eisenhower válaszleveléről szóló első értesülések. A francia külügyminisztérium szóvivője azt mondotta, hogy a levél tartalmának első elolvasása a kelet-nyugati kapcsolatok „konstruktív megközelítésének benyomását kelti”. Párizsban megjegyzik, hogy Eisenhower egyáltalán nem utasította el a legfelső síkon tartandó értekezletre vonatkozó szovjet javaslatot, de ugyanakkor ^emelte annak szükségességét, hogy „diplomáciai úton és a külügyminiszterek útján megfelelően előkészítsék az értekezletet. „Helyeslik azt is. hogy az elnök válaszában hangsúlyozza, bármilyen kelet-nyugati értekezleten csak a- zok az államok vegyenek részt, a- meiyekre. elismerten felelősség hárul a vitában szóba -kerülő egy, vagy több kérdésben. Diplomaták magánbeszélgetésekben kifejezték: „Nagymértékben helyeslik”, hogy Eisenhower felvetette a vétó használatának kérdését az ENSZ Biztonsági Tanácsában. * Bonn (DPA). Bonni kormánykörökben „őrömmel üdvözölték" Eisenhower amerikai elnök levelét, amellyel válaszolt Bulganyin szovjet miniszterelnök javaslatára a csúcsértekezlet összehívása ügyében. A levél bonni körökbe» „mély benyomást” keltett. Kormánykörök rámutatnak, hogy • német állásfoglalás e kérdés» komplexumánál kapcsolatban kitűnik majd Adenauer szövetségi káncellár válaszleveléből, amelyről Jelenleg Bonnban még tanáca- komák. Hangoztatják azonban, * szövetségi kormány is úgy véli, hogy a csúcsértekezletét alapod diplomáciai előkészületnek kell megelőznie. (MTI) Maurice Thorez beszéde Nizzában Párizs (MTI) Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára nagy beszédet mondott Nizzában, a Patriots című kommunista lap hagyományos évi ünnepén, Thorez beszédében rámutatott arra, hogy a rakéta kilövőpályák felállításával az a- meríkaiaknak az a szándékuk, hogy Franciaországra irányítsák az általuk megtámadott ország visszavágását. Szörnyű számítás ez. De egyben hiábavaló számítás 5», már ami az Egyesült Államok sorsát illeti. Mert ha a franciák szerencsétlenségére a kormány el is fogadná a kilő- vőpályák felállítását, és az országnak ennek következtében el kellene szenvednie következményeit, az amerikaiak sem tudnának megmenekülni az ellenük irányuló csapások elől. Thorez végül hangoztatta; a mai francia nemzetgyűlésben is lehetséges baloldali többségű kormány megalakítása, elegendő lenne ehhez az, hogy a kommunisták, a szocialisták és a köztársaságiak megegyezzenek egy közös programban.
