Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-26 / 22. szám
2 BÉKÉS MEGYÉI NÉPÜJSAG 1958. Január 26, vasárnap NEMZETKÖZI SZEMLE A világ békét akar Az események lázas kavargásában, amely a nemzetközi életei jellemzi, ezekben a napokban Ankarától Venezueláig, mind tisztábban, áthatóbban-és egyre elementárisabb erővel tör jel a népek bé- kevágya. A világ minden táján követelik a tárgyalások megkezdését, amelytől az emberiségre nehezedő egyre nyomasztóbbá váló hideg-* háború feszültségének feloldódását, az esztelen fegyverkezési hajsza megszüntetését, a béke fenntartásit és megszilárdítását várják. Angliától Norvégiáig, Nyugat Németországtól Franciaországig egyek az emberek a viharos tiltakozásban az ellen, hogy amerikai atom- és rakétafegyver támaszpontokat létesítsenek országuk területén, hogy légi terükben, mint kóválygó halál, körözzenek a hidrogén-bombák gyilkos terhével megrakott amerikai repülőgépek. bontotta az anélkül is zilált nyugati szövetséget is, amelyen belül egyre többen ébrednek rá arra: milyen veszélyes játék felsorakozni az egyik hibás politikai lépési a másik után. Az idd megéreti *rra, hogy az emberiség megragadja az utolsó kínálkozó alkalmat a problémák tárgyalások útján való rendezésére, a békés egyíit:élés platformjának kialakítására. A Szovjetunió békeof- femzivája, amely legutóbb Bulga- nyin leveleiben, majd a bagdadi paktum államainak értekezletével kapcsolatban kinyilatkoztatott szovjet hivatalos állásfoglalásban is kifejezésre jutott: hatalmas Visszhangra talált világszerte. ,.A szovjet javaslat — állapítja meg: többek között a Combat c. fran-: cia lap — kiterjeszti a Rapacki- tervet, amely pedig tagadhatatlanul visszhangra lelt egyes nyugati országok közvéleményében, különösen Nagy-Britairmiában és a skandináv országokban, úgy hogy sem MacMillan, sem Gaillard, sőt Eisenhower sem merte azt határozottan elutasítani. Az a .békefront, amelyet, a .Szovjetunió épít ki, minden nap csak erősödik, ezzel' szemben az Atlanti Sző-; vétség egyhelyben topog.1’' ’Hasonló megnyilatkozások olvashatók az angol,' amerikai sajtóban. El a Kennan-javaslattól Slosser légügyi marsallnak, az angol légierő volt vezénkari főnökének ama kijelentéséig: „Tegyenek meg minden erőfeszítést, hogy a NATO elvben hozzájáruljon Bulganyinnak az európai atommentes övezet létrehozására tett javaslatához” — számos megnyilatkozás mutatja, hogy politikai körök is felismerték nyugaton a szovjet javaslatokban rejlő új lehetőségeket, A bonni páriámén: ben is elhangzott dr. Mende, a Szabad Demokrata Párt parlamenti csoportja alelnökének interpellációjában a figyelmeztető szó: „Most elérkezett a tárgyalások időszaka,, egy biztonsági rendszer megteremtéséért, amelyben mind a nyugat, mind a kelet országai részt- vennének. Aki ma nem akar tárgyalni, az a háborúra szavaz“ — mondotta Mende, s a nemzetközi enyhüléshez vezető első lépésként követelte az atom mentes ö- vezet létrehozását. A közvélemény követelése tehát egyre erőteljesebben, mint szűnni nem akaró nemzetközi kórus kívánja a kérdések tárgyalások útján való rendezését, — a *külügyminiszteri értekezlet és minden más, odázó, halogató kísérlet mellőzésével —a csúcstalálkozót. Azt a találkozót, amelynek útját konkrét, reális, elfogadható javaslatokkal egyengeti a Szovjetunió, míg a másik oldalon csak kapkodás, zavar, halogatás és kibúvók a válasz. Egyre élesebben mutatkozik meg, hogy a szovjet érvek és javaslatok általános e- gyüttérzést, helyeslést és egyetértést váltanak ki a nyugati népek széles rétegeiben is, s ugyanakkor elmélyítik a szakadékot az imperialista államok pénzemberek, pórázán rángatott vezetői és a nép között. De a Bulganyin üzenet világos logikája, mélyen elgondolkoztató érvelése még jobban megA Béke Világfánál nyilatkozata mely leszerelési és nemzetközi együttműködési kongresszus ösz- szehívását jelenti be, olyan időpontban hangzott el tehát, amikor a békevágy hangja egyre tisztábban és messze liaüihatöbhan tör fel a világ minden tájáról s amikor valóban égetően fontos, hogy a béke erői minden földrészein kiszélesítsék és összehangolják akcióikat. „Cjabb erőfeszítésekre van szükség... elérkezett az idő, amikor az éber közvélemény megváltoztathatja az atomháború felé vezető irányvonalat.“ Jelenti ki a felhívás s szavait alátámasztja a világ népeinek nyomása, aminek —. ért a NATO párizsi tanácskozásait követő események menete, eg,yeg,. nyugati, államférfiak hang- j váUása is bebizonyította —* nem tudnak a nyugati kormányok ellenállni. A közvélemény hullámai felcsaptak Washingtonig, magukkal ragadták Nyugat-Európát és kitartanak a tárgyalások, a csúcs- értekezlet követelése mellett. A történelemnek olyan napjait éljük, amikor a népek, a kisemberek milliói éreztetni tudják akaratukat és megálljt kiáltanak a szakadék felé vezető úton. A másik front Nem lenne teljes nemzetközi szemlénk, ha a hét olyan két eseményéről nem emlékeznénk meg, amely szinte követeli a szembeállítást. Eisenhower elnök a hét elején a kongresszus elé terjesztette szokásos évi jelentését, mely nem tudta leplezni az VSA gazdasági helyzetének kedvezőtlen képét, majd chicagói beszédében tett kényszerű beismerést az amerikai gazdasági élet hanyatlásáról, a munkanélküliség emelkedéséről, a beruházások eséséről, az államadósság és magánosok adósságának növekedéséről, az inflációs irányzat veszélyéről, a lakosság vásárló képességének csökkenéséről, ai árak emelkedésérőlL Szinte egyidöben tette közzé a Szovjetunió Minisztertanácsa felhívását az ország gazdasági dolgozóihoz, mely — egy időjárás szempontjából kedvezőtlennek mondható esztendőben is — a szovjet mezőgazdaság hatalmas e- lőretöréséröl tett tanúságot. Hruscsov elvtárs egyik nyilatkozatában jelzett cél így indult el a megvalósulás útján, bebizonyítva, hogy van egy másik front is a világon, ahol a népek békében versenyezhetnek ez ember magasabb életszínvonaláért, szebb és jobb életéért. Szívleljük meg A tiencsini „Kelet Ázsia” textil gyárban körülbelül 300 olyan kommunista van, akik a felszabadulás után léptek be a pártba. E- zek egytésze mint párttag is megtartotta korábbi baráti kapcsolatait a pértonldvüliekkel, más részük viszont elszakadt korábbi baráti körétől. A munkastílust javító mozgalom keretében megtartott gyűlésen a pártankívüliek ezért megbírálták a kommunistákat, mondván, hogy helytelen az olyasmi, hogy ha egy ember a párt tagjává válik, azután már nem törekszik eléggé arra, hogy jóbaráti kapcsolatot tartson a pártcnkívü- liekkel. Az üzemi pártbizottság 1- gen. komoly figyelmet szentelt ennek a kérdésnek, és a gyár összes kommunistájának gyűlésén vetette fel a problémát. A kommunisták gyűlése végülis érdekes határozatot. hozott, melyben felszólított- minden párttagot: „Kommunisták, legyetek a pártonkívüldek bará ai!” A határozat helyteleníti a párton- kívüliektől való elszakadás jelenségeit és felhívja a kommunisták figyelmét: ha minden egyes kommunista öt munkással köt szorosabb barátságot, akkor nem kevesebb, mint 2.400 embert hoznak közelebb a párthoz és a szocializmus ügyéhez a gyárban. Ezzel pedig igen sokat nyerhet a párt, igen sokat nyerhetnek a kommunisták. A kommunisták a párthatározat értelmében olyan gyűléseket szervezitek, amelyeken kommunisták és pártonkívüliek jöttek össze, régi barátságok újultak fel és sok új barátság született. Az eredmény az lett, hogy a gyárban megváltó* zott az egész légkör, az emberek aktívabbakká váltak, a kommunisták és a pártankíviiliek közötti viszony barátibb, megértőbb és gyümölcsözőbb lett. A Zsenmim- zsipao a tiencsini kommunisták kezdeményezését mint a tömeg- kapcsolatok megjavításának jó példáját kommentálja és felszólítja a kommunistákat, kövessék az 1- lyen példát. 1 A nagy költő halálának évfordulóján ADY EiXDRE Harminckilenc esztendővel ezelőtt halt meg a magyar líra egyik legjelentősebb alakja: Ady Endre, 1919 január 27-én. Számtalankor méltattuk már életművének óriási nagyságát, forradalmiságát mely vitathatatlanul bizonyítja, hogy Ady, korának legharcosabb írói egyénisége volt, és addig ismeretlen bátorsággal és élességgel ostorozta az akkori politikai rendszert, és a gyökeres társadalmi átalkulás szükségességét hangoztatta. Álljon itt e helyen megemlékezésül a nagy költő-társ, Józseí Attila 1930-ban, Ady halálának évfordulóján írott verse, abból az időből, amikor az uralkodó osztály és kiszolgálóik fékevesztett Ady- ellenes hajszát igyekeztek teremteni, mert féltek az igazságéi, amit Ady mindig és mindenütt bátran hangoztatott. Ady emlékezete (1930) Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is? Mért békitik a simák alatomba’ lány-duzzogássá haragvásait? Földön a magyar és földben a költő, dühödt markába rögöket szőrit, melléről égre libbent föj a felhő, de tovább vívja forradalmait. A televény titokzatos honában izgat tovább, nem nyugszik, nem feled. Ezer holdon kiált és haragjában, szeleket űz ft* Hortobágy felett. i - A ' ‘A*’* - V-:-.; JSfZ’i JP " Szeleket, melyek úri jpasszióból, a begyűjtött kis szénát szétszedik, s a süllyedt falun fölkapják a hóból Dózsa népének zsuppfedeleit. Teste a földéj Földmívesé a lelke, ezért koppan a kapa néhanap. Sírja három millió koldus telke, hol házat épít, vet majd és arat. Verse törvény és édes ritmusában kő hull, i a kastély ablaka zörög, — eke hasit barázdát új húsában, mert virágzás} mert élet és örök. Canadától- Tótkomlósig $ sW* *0* 'í ^ * Néha már betegeskedik Bandi bácsi, de azért sok fiatalabb ember is szégyenkezhet előtte. Még mindig frissen mozdul, ha nem köti ágyhoz a nyavalya. Soha nem kéreti magát, megy, ahová a kötelesség szólitja. Pedig már hetvenkét év van mögötte. De milyen hetvenkét év! Huszonhatot ebből Canadában töltött. Bizony, sok idő ez, távol á szülőföldtől. — Sokan mentünk mi akkor — emlékezik vissza. — Az ilyen magamfajta szegényembemek olyan »keserű volt a sorsa mindenütt az [országban, mint itt Tótkom'óson. |6s vágytunk valami jobb után. I Ez a jobb utáni vágy vitte ki [sok-sok honfitársával Bandi bá- icsit, Rimovszkj Andrást 1921-ben, iíi fpncfOTAntríTra TTnffv mit talált ott? Keserűségből legalább any- nyit, mint itthon. Örömből, hogy mennyi jutott neki? Egy-egy csipetnyi, mint annyi másnak, akik még a tengerentúlra is elmentek, hogy emberséget csikarjanak ki maguknak a mindennapi kenyérküzdelemben. Amúgy istenigazában meg is kellett verekednie a napi betevőfalatért. Dolgozott far. mon, volt alkalmi munkás és volt munkanélkül. Különben Canada is bőven osztotta ezt az amerikai „á'dást". Űgyaunyira, hogy a munkanélküliek serege össze-össze- ütközött az ,.ígéret földjé”-nek hatalmasaival. Igv volt 1934-ben is, amikor a Csendes-Öceán partján fekvő Vancouverben vagy ezerötszáz munkanélküli vonatot foglalt el, hogy Reginán áthaladva, az Atlanti-Óceán, partjától nem messze fekvő Ottawáig dübörgő vonattal- tüntessen. Minden állomáson újabb és újabb százak csatlakoztak hozzájuk, míg Reginában aztán ígérgetésekkel becsapták őket, majd gépfegyverek kelepelése válaszolt rtigoíódásuk- ra. Egynéhányan közülük örökre elcsendesedtek. Sem víz, sem kenyér nem kellett nekik többet Várhatták őket hozzátartozóik Vancouverben és másutt. A tengerentúli „új világ” ilyennel is kecsegtetett. És Bandi bácsi vékony ujjai most is tenyérbe görbülnek, amikor ezekre az időkre visszaemlékezik. Fakó szemöldöke meg-megrándul. Mintha visszatérne ereibe a régi erő, halkan beszél ugyan, de ' szavai a Vancouver! vonat dübörgésével vannak teli. Mintha lerázná magáról a hetvenkét év súlyát, egy- egy pillanatra megkeményednek keskeny ajkai körül a vonások, karját energikusan emeli fel, amikor ecseteli az eseményeket. Mert ott volt ő mindig, ahol ’-ellett Érdekes új kezdeményezés ^gy iiencsini üzemben
