Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-26 / 22. szám
1958. január 26., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NEPCJSAG 3 Mi újság a szeghalmi járásban? A SZEGHALMI JÁRÁS 1958 évi költségvetését a tanácsülés 22 856 900 forint kiadási — é' 4 792.100 forint bevételi előirányzattal, továbbá ezen a költségveté-1 sen belül a járási tanács vb. központi 1958. évi költségvetését 12 876 900 forint kiadási — é<; 867 100 forint bevételi előirányzattal fogadta el. A végrehajtó bizottság a költségvetési költségeket előzetesen alaposan áttanulmányozta és megvitatta. Az idén több oly fontos feladat vár megvalósításra, mely a szeghalmi járás életében jelentős előrehaladást jelent. A járási tanács Tüdőbeteg Gyógyintézete 280 ezer forintos költséggel bővíteni fogja helyiségei számát oly módon, hogy a kiköltözendő szülőotthon az épületeit konyha és egyéb célokra rendelkezésére bocsájtja. Ugyanakkor tervbe vették a bejáró betegek és a kórházi betegeknek elkülönítését is. Az ezévi költségvetésből a járási tanács rendbehozatja a szociális otthonok mellékhelyiségeit. Kö- rösladány köz?ég például 30 ezer formtot kap erre a célra. Szeghalmon ezév januárjától a községi népkönyvtár helyén járási népkönyvtár működik, mely tevékenységét az egész járásra kiterjeszti, s ezzel nagyban segíti az olvasómozgalom itteni erősödését. EZ ÉVBEN az 1957-ben megkezdett garázsépítkezés és a járási tanács épületének rendbehozatala befejeződik. Építkezésre és felszerelésre a vb. 40 ezer forintot irányzott elő. A járási művelődési ház belső tatarozására 20 ezer forint az. előirányzat. Az iskolás gyermekek rendszeres orvosi felügyeletének az érdekében a járás az „iskola—egészségügy" cím a'att új iskolaorvos és asszisztensnő beállítására teremtett anyagi lehetőséget. Ugyanakkor a járás területén szükséges közegészség és járványügyi feladatok ellátására közegészségügyi felügyelőt állítanak be, Bucsa községben pedig új trahoma gondozókört szerveznek. A járásban lévő iskolák bútorzataira, szemléltető-eszközök pót-1 lására,' újak beszerzésére 100 ezer forintot fordítunk. A JÁRÁSI TANÁCS vb. gazdálkodási csoportvezetője Gyöngyösi Károly elvtárs munkatársaival együtt nagyban hozzájárul! ahhoz, hogy a költségvetési feladatok ez évben sikeresek lesznek. A tanácsülés és a végrehajtóbizottság — miként az a fentiekből is látható — ebben az esztendőben fontos és jelentős anyagi intézkedéseket tett a járás lakossága szociális, kuturális és egészségügyi helyzetének az érdekében. Nátor János EfyusKtuicH: a<z éltttál &e&vétfyeitiiti k — Kgy óra a Gyulai Harisnyag- áru. n — Anglia katonai támaszpontokat létesített Cszak- Borneóban A Hrian Rakiat című indonéz lap pénteken jelentette, hogy Anglia katonai támaszpontokat létesített Észak-Borneoban, az indonéz határ közelében. A múlt év novemberében néhány angol és mintegy kettőszáz holland katona szállt partra Brit- Észak-Borneo egyik fontos városában, Sandakanban. A katonákat új laktanyákban helyezték el. Ezt követően nehézfegyvereket — köztük páncélautókat és harckocsikat — szállítottak Sandakan térségébe. Később egyes angol és holland egységeket az indonéz határ közelébe irányították. Az angol holland együttműködés a SEATO keretében történt. Kimondták u- gyanis, hogy Szingapúr és Brit- Észak-Borneot angol és holland csapatok közösen tartoznak védelmezni. Éppen műszak váltás volt a Gyulai Harisnyagyórban, amikor megérkeztem. A pártszervezet irodájába kopogtattam be, megismerkedtem Borbély Jánosné elvtársnővel, a párttikárral, Kocsis István párt- vezetőségi taggal, idősebb, fiataJ labb asszonyokkal, akik műszak után benéztek még néhány percre a pártirodába. Az egyik sarokban kis, kerek asztal mellett, — ha röpke néhány percig is — sok érdekesség hangzott el, mert ha asszonyokról van szó, a beszélgetés hamar megindul és csak az vet véget a beszéd fonalának, ha valaki fejkiált: Asszonyok, ebédet is kell még ma főzni... Közéjük telepedtem és minden begyakorolt és bevált újságírómódszert félretéve nagyokat halloda, mert talán izgatóbb és érdekesebb, hogy a Jancsival randevú lesz este, és milyen jói táncol az a Pista, és milyen fess férfi az a Gábor Miklós az Éjfélkor című film ben!... Fiatalság, bohóság. — ez igaz, de azért azt is jó meghal hatni ré- ha, amit ott a pártiredán Földest Ferencné kicsit könnyezve, kicsit szomorúan, de már megnyugodva elmondott. , — Bizony, 14 éves koromban Tízezer csomó I A békési szőnyegszövő kiváló | dolgozója, Virág Istvánná. Naponta tízezer csomót lvöt, keresete meghaladja az '400 forin- itot. Képünkön éppen a nyolcezred ik csomót köti. Csávázzák a hibrid kukorica* vetőmagot A múlt évben egy angol cég megbízásából a Békés—Csongrád megyei Állami Gazdaságok 300 mázsa hibrid kukoricavetőmagot termeltek, melyet Békéscsabán, a Selyemgubó Vállalat szárító üzemében a kívánt víztartalomra beszárítottak. A 300 mázsás tételt a szállítás megkezdése előtt a Békés megyei Növényvédő Állomás korszerű csávázógépeivel csávázzák. .Csávázás után a vetőmagot Angliába exportálják. A gépjavítások ellenőrzésére a Gépállomások Megyei Igazgatósága komplex brigádot alakított állomási dolgozókból komplexbrigádot szervezett. A brigád hétfőn a Csorvási Gépállomásra látogat, ahol megkezdi működését. egtanulta, ha még oly erős ka- , jól megtermett is valaki, mint — egyedül nem sokra megy. De ár százan, ezren vonatot foglaltnak el, milliók és milliók pe- g elfoglalhatják maguknak indazt, amit néhányan bitorol- ik: a földet, a gyárat — Vancou- •rtől Ottaváig, Londontól Buda- stig. Budapest. Igen, ebben benne jlik Tótkomlós is, a szűkebb hai. Ezt pedig egy pillanatra sem lejtette el. Bár Canadában ve- ikedett a nagyobb darab ke- .-érért, de tudta, ha nagyot tud ni az ottani Urakra, akkor az j Horthyéknak is. — Tudja, én már 1935-ben be- ptem az ottani kommunista írtba — emeli fel fakó hajjal ürítőit fejét. Majd egész testéül felém fordul ültében és meg- írdezi: Ismeri a Canadai Ma- rar Munkást? — Olvasgattam már. Feláll a székről és az asztalon :resgél a különböző újságok, fo- óiratok között. Majd kezébe vesz egy magyar nyelvű kanadai naptárt, amelynek már hiányzik a fedőlapja. Lapozgatja, közben felteszi szemüvegét. — Látja, itt vagyok én a feleségemmel — mutat egy csoportképre, melynek szövege arról szól, hogy a Vancouver! magyar irodalmi társaság estét rendezett, s a bevételt a Canadai Magyar Munkás fenntartására fordítja. — Ez a kép 1950 nyarán készült, októberben pedig már hazajöttem. Jöttem volna hamarébb, ahogy az orosz testvérek Horthyék uralmát szétverték, de nem lehetett. Bizony, hatvannégy éves lett Bandi bácsi, mire megtalálta azt, ami után évtizedekig vágyott, a- míért gyűjtötte a pénzt a Canadai Magyar Munkásra, amiért Reginában sztrájkolt. Nemsokára, hogy hazajött, a Viharsarok szövetkezet tagjai közé ment, és tovább verekedett a jobb világért, csak most- már más módon, mint Canadában. — Nem akartam hinni a szememnek, amikor itt a kommunistákat kezdték üldözni azokban az októberi napokban — teszi vissza a naptárt az asztalra és leül. Néhány pillanatig emlékeiben kutat. — Egy hétig éjjel-nappal a pártházban voltam. Fegyver kellett volna, de nem volt. Beteg lettem ágynak dőltem, de nem nyugodtam. Néhány nap múlva felkeltem. Mondtam is az embereknek csak talpon kell lenni. Ennek komédiának vége lesz. Itt vannak az orosz testvérek is. Nem hagynak azok magunkra. Mosolygó arca körül derűs ráncok futnak össze. Az öreg bolsik derűje ez, aki a sok viharban elfáradt ugyan, de most is ott van mindig, ahol kell. Most már nyugdíjba megy, de éjszakánként őrséget áll a pártháznál. Szívével, eszével, erejével küzd a jobb életért — Elhoztam ide a canadaj magyar nyelvű naptárakat a párt házba, hadd olvassák. Okuljanak belőle. Sokan olvassák, az egyik most is oda van valahol. Tanulja meg mindenki: az emberibb élet nem pottyan le az égből. Cserei Pál gattam és ha közbe is szóltam valamit, nagyon ritkán yolt az kérdés, inkább mindannyian e- gyutt beszélgettünk. őszintén, nyíltan nem * kcntörfalazvG Ebben állapodtunk meg akkor, j amikor beszélgetni kezdtünk ü- I gyes-bajos dolgaikról, problémákról, tervekről, hogy erről is, arról is mi a véleményük. mit mondanak? Manapság már nem lepődik I meg az ember olyan könnyen, mint régebben. Igv történt ez most, , is, mert ahogy kihajtottam a blokk | kezdtem a SYufagyarban A Pénzből alig telt valamire. Mos más a helyzet, de nekem most sem olyan könnyű. Nem anyagilag, lelkileg. A második világháborúban eltűnt a férjem, az öcsém meghalt, egyedül maradtam öreg szüleimmel. Azért szépen megvagyunk... Látjátok fiatalok, ilyen az élet, Még egyszer a keresetről Ha ilyen dolgokról beszélgetünk, csoda-e, hogy sokszor visszatér a kereset dolga, a pénz. Azt beszélik, hogy az orsózóban 2—3 évvel ezelőtt többet is kerestek, mint most, de azt is megmondják, hogy az akkori 1500 forint nem mindig volt reális kereset. ,.Sűrűn változnak a körülmények, más fonal, más gépek, akkor 50—10C orsót is kezelt egy dolgozó, most kevesebbet.” Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Elsősorban azt, hogy a Gyulai Harisnyagyárban is a minőségi munka lett a döntő és nem a mindenáron való mennyiségi teljesítmény fokozása. — De ami elveszett a vámon, bejön a réven — szól közbe valaki —, mert megszüntették a szombat éjszakai műszakot, de az éjszakai pótlékot mégis 6 napra fizetik. Nem emberséges intézkedés volt ez? De igen! Hiszen ebben az üzemben túlnyomórészt nők, a- nyák dolgoznak, akik a szombat éjszakai műszak után vasárnap édes-keveset tudtak törődni a családdal, hiszen a ‘ műszakváltás úgy fordult, hogy már hétfőn reggel munkába kellett állniok újra* Nagy örömöt váltott ki az üzemben ez az intézkedés és fhegelége- dettséget is. Hát még a nyereségrészesedés f' Hamarosan kiosztásra kerül, és — akik még ma is kétkedve híméi* nek-hámolnak, ha erről esik szó, — azok csalódnak, ez bizonyost Lesz nyereségrészesedés, mert a- mit kormányunk megígér, az manapság mind megvalósul ez évben is, ezután is. Az ezer forintos vásárlási utalványt is örömmel említik, hiszen csak 272 forintot kellett visszafizetni és ezer forint értékű ruhaneműt, textilárut vásárolhattak azok, akik már egy éve, hogy az üzemben dolgoznak. Alig beszélgettünk egy órát* őszintén, köntörfalazás nélkül* Lám, mennyi igazságról, mennyi problémáról esett szó: dolgozók beszéltek önmagukról, államunk gondjairól, sikereiről, terveikről Egyszóval, és egyszerűen: az é- letrő'. füzetemet, hogy jegyezzem mindazt, amiről majd szó esik, — Kocsis elvtárs, a pártvezetöseg egyik tagja — minden probléma köze-1 E>ébe vágva elindította rövid eszi mecserénk fonalát: „A kormány igazat mond akkor, amikor szóvá- teszi: sokat kell még dolgoznunk ahhoz, hogy adósságoktól mentes ország legyünk." Miről is van szó? Gazdasági helyzetünkről, munkánkról, jobb» vagy rosszabb életünkről. — Negyvenkilencben jöttem ide az üzembe dolgozni, akkor körülbelül 500-an voltunk. Nagy fejlődés előtt állt az üzem. Dobozról Sarkadról, Váriból jöttek az asszonyok, lányok, mert egyre több munkaalkalomra nyílt lehetőség. A fizetés? Nem volt rossz. Aki dolgozott, az megkereste a magáét. Kocsis elv társ még azt is megjegyzi, hogy a dolgozók manapság is elégedetten szólnak a kereseti lehetőségről. Igaz ez? Kérdezzük csak meg a többieket, a pártirodán összegyűlt asszonyokat, hogy mit mondanak? Gáleg Istvánmé szól először Nem is szól mindjárt, csak látom, hogy szólni akar. Talán azt fontolja, hogy elmondjon-e mindent? Nem! őszintén beszél, érzem. — Igazán nem szólhatunk egy szót sem. Ki, hogy dolgozik, úg? kap pénzt. Én 1.300-at keresek, a fejelőben dolgozom már évek óta. Mit mondjak még? Nem dicsek szem, de ruhaneműt is többet vettem, mint tavaly, meg tavalyelőtt Jobban meg is becsülik az embert. Novemberben 290 forint jutalmat kaptam. így beszél, kissé tagoltan, nem mindig ad a szoros összefüggésekre, de amit elmond, az mégis egy- megtalálja számítását az űzőmben „A bérrendezés után 200 forintot emelkedett a fizetésem!" — és ezt nem lehet nem megmondani — így van ez valahogy. Én világéletemben gyári lány voltam, filléres keresettel kezdtem 14 éves koromban a gyufagyárban. Most? — és valami rosszal iásféle rezzen a hangjában, — sose volt oiyan flanc, mint most! Hát így is más a helyzet: „sose volt olyan flanc, mint most!” Nos, gyári lányok, egy kicsit azért igaza van Földest Ferencnének, aki igazán szívból és közvetlenül megállapította a múlt és a jelen közti különbséget. Egyszerűen, a- hogy látja, érzi. Persze, nem kell azt a „flancot” olyan nagyon komolyan venni, nem is úgy mondta ő, de ami igaz, az igaz: a Hor- ♦hy-világ gyáros lányai nemhogy nylon kombinát, de még üzletben árult vászon nadrágot sem tudtak venni maguknak abból g néhány fillérből, ami a borítékban kuncogott,. Vagy maguk varrták a holmit, vagy megéhezték, ha mégis vettek. így volt ez valóban? A fiatalok nem nagyon tudják, és ha az idősebb asszonyok erről beszélnek, nem szívesen figyelnek | Sas* Ervin A LrOpciiüomasoK megyei igaz- gatósága a gépjavítások minőségének ellenőrzésére az i- gazgalóság műszaki szakembereiből, valamint kiváló gép-
