Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-22 / 18. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958. január 22., szerda A proletárinternacionalizmus - a szocialista országok Az internacionalizmus a dolgozók nemzetközi szolidaritásának eszméje már régóta a proletár iá- tus felszabadító mozgalmának ve- aérelvét képezi, hiszen Marx és Engels adta ki a harci jelszót: Világ proletárjai egyesüljetek!” Az internacionalizmus azonban, a konkrét történelmi viszonyoktól függően, más & más formában mutatkozik meg. Amikor például a kapitalizmus egységes világot átfogó rendszer volt, az internacionalizmus a munkások kölcsönös testvéri támogatásában, a kapitalista elnyomás elleni közös karcukban ■ mutatkozott meg. 1917 után, a világ első szocialista államának' megjelenése, új tartalommal töltötte meg az internacionalizmus eszméjét. Egyik, vagy másik párt, politikai csoport internacionalista szemléletét le lehetett mérni azon, hogyan tekint a Szovjetunióra. Amikor a II. Internacionálé szociáldemokrata vezetői szavaikban dicsőítették bz internacionalizmust, de valójában szov je’-ellenes politikát folytattak, nyilvánvalóvá vált, hogy távol állnak az internacionalista eszmétől. Akkoriban joggal állíthatták, hogy csak az érzi át igazán az internacionalizmus jelentőségét, aki nyíltan, becsületesen kész megvédeni a világ első pro- le!árállamát, a Szovjetuniót. Most, hogy a Szovjetunión kívül még számos állam lépett a szocialista építés útjára, megint új vonásokkal gazdagította az internacionalizmust. Ennek egyik legfőbb ismertetőjelévé az egész szocialista táborhoz való viszony vált. Ismeretes, hogy a burzsoázia politikusai, diplomatái, újságírói és más kiszolgálói segítségével szakadatlanul küzd a teociaKsta tábor, s éthőscMban' a Szovjetunió ellen. Az amerikai imperialisták és nyugati szövetségeseik csak arról álmodoznak, hogy szakadást idézzenek elő a szociakölcsönös kapcsolatának alapja Irta: SZ.TYITORENHÓ lista táborban, megbonthassák az államok együttműködését. Hiszen egyes szocialista államok ellen sokkal könnyebb küzdeni, mint egy egységes táborral szemben. Az egység megbontása érdekében világgá kürtölték a revizió- nisták által életre keltett „nemzeti kommunizmus” jelszavait. A proletár internacionalizmus helyett sovinizmust és nacionalizmust a- kamak szítam. Talán Nagy Imre és társai nem a burzsoá nacionalizmus zászlaját emelték magasra, amikor ellenforradalmi összeesküvést szerveztek Magyarországon? A magyar események tanulságairól sohasem feledkezhetünk meg. kommunista és munkáspártok képviselőinek tanácskozásán elfogadott határozat azt a feladatot tűzi elénk, hogy következetesen valósítsuk meg a marxista-leninista internacionalista politikát, s a dolgozókat arra neveljük, hogy az internacionalizmus egyben hazaííságot is jelent Minden lehető eszközzel küzdenünk kell a burzsoá nacionalizmus és sovonizmus maradványai ellen. Az igazi hazafiságnak semmi köze sincs a nacionalizmushoz. A hazafi szereti népét, országát, de ugyanakkor tiszteletben tartja a többi népet, azok szabadságát és függetlenségét, kultúráját és erkölcsét. A nacionalisták és a soviniszták pedig gyűlöletet táplálnak a többi nép iránt. A tények azt bizonyítják, hogy a nacionalisták rendszerint imperialista ügynökökké, árulókká válnak. T erűn azt tanította, ha helye■*”* sen értelmezik a nemzeti érdekeket, akkor azok egybeesnek a világ proletáriátusának szocialista érdekeivel. Napjainkban az imperialisták — félve a szocializmus és az internacionalizmus állandóan növekvő befolyásától — kétségbeesett próbálkozásokkal igyekeznek megváltoztatni a tömegek ideológiai hangulatát. Rágalmazzák a szocializmust, faji és nemzetiségi gyűlöletet szítanak. Ugyanakkor felhasználják a koz- mopolitizmust a nemzeti öntudat elfojtására. Ismeretes például, hogy az amerikai és az angol gyarmatosítók .makacs nacionalizmussal" vádolják az ázsiai és afrikai népeket. Ezért a kommunista és munkáspártok szent kötelességüknek tartják a tömegek marxista-leninista nevelését. A revizionisták, a , .nemzeti kommunizmus" hívei a nemzeti sajátosságok védelmének leple a- laft tagadják, hogy a szocialista fejlődésnek vannak közös törvényszerűségei is. A revizionisták azt mondják: építse minden ország saját, nemzeti módján a szocializmust. Miért tanulmányozzuk a Szovjetunió, vagy más szocialista ország tapasztalatait, amikor minden ország saját, meg nem ismétlődő törvényszerűsége szerint feledik: VTalójában ez azt jelenti, hogy ’ tagadják a marxizmus-lenini zmus olyan alapvető megállapításait, mint a komon Ista párt vezette proletárdiktatúra, a munkás-paraszt szövetség, a nemzetiségi egyenjogúság, a népek testvéri barátsága, a szocialista tervgazdaság stb. A marxizmus-leniniz- mus megköveteli, hogy szigorúan figyelembe vegyék bármely ország nemzeti sajátosságai a szocialista forradalom megvalóJ sításában és a szocializmus építésében. Ugyanakkor azonban azt tanítja, hogy ezeket a nemzeti sajátosságokat össze kell hangolni a közös törvényszerűségekkel, hiszen a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet nem véletlen, hanem törvényszerű és főbb vonásaiban egységes folyamat. tnarxizmus-leninizmus tudományosan kimutatja aa emberiség haladását a kommunizmus felé. Ez a tudomány a világ munkásosztályai felszabadító harcainak tapasztalatait általánosítja s ezen az alapon fejlődik. Különösen sok tapasztalatot szerzet a Szovjetunióban és más népi demokráciáikban, a szocialista építés során. Tehát, ha tagadjuk a közös törvényszerűségeket, akkor számításon kívül hagyják mindazt, a- mely a szovjet és a más tapasztalatok mutatnak. Más szóval a szocializmus már megjárt, szilárd útja helyett olyan ösvényre térünk, amelyen könnyen eltévedhetünk. Nem véletlen tehát, hogy a moszkvai nyilatkozat leszögezte: a közös törvényszerűségek tagadása kárt okoz a szocializmus építésének. Ugyanakkor, ha nem megfelelően használjuk fel ezeket az egyes országok konkrét viszonyai között, ez szintén káros hatást gyakorol. A marxizmus-leninizmus állandóan fejlődik. Az a tény, hogy a tudomány elméleti alapja a dialektikus materializmus, azt bizonyítja, hogy ez az elmélet nem tűt semmiféle dogmatizmust, szektás korlátokat. Az új őrsvezetők Január 7—10-ig őrsvezetői tanfolyamot tartottak 'Szarvason, az Úttörő Állomáson, melyen csak tanyai pajtások vettek részt kilencvenötén. A foglalkozásokon a pajtások megismerkedtek az úttörőélet 12 pontjával, az úttörőfogadalommal, valamint a sípjelekkel, karjelekkel, útjelekkel a kirándulás szabályaival, egészségvédelemmel, egészségügyi szabályokkal és igen sok más hasznos ismerettel. Ezeket a gyakorlatban alkalmazták is őrsi akadályversenyeken. Az akadályverseny végállomása a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet volt. Itt kettős célt tűztek ki: az egyik, hegy letegyék a vajuisúk az őrsvezetői próbát, a másik, hogy megismerkedjenek a Szövetkezet életével, az ottani munkával. A Vasipari KSZ dolgozói igen kedvesen fogadták kis barátaikat, és hamarosan beszélgetésekre, barátkozásokra került a sor. Itt hirdették ki az e- redményt és az első két őrsöt a KTSZ elnöke megjutalmazta< A pajtások csatakiáltással és dallal köszönték meg a dolgozók kedvességét. A kispajtások találkoztak a rendőrség, a honvédség, a munkásőrség és a KISZ küldötteivel, akikkel meleg barátságo: kötöttek. A járási pártbizott: meghívására megnézték a tel víziós adást, aminek nagyon örültek a pajtások. Az utolsó nap estéjén ünnepélyes táborműsorml és tábortűzzel zárult a tanfolyam. Itt tették le az úttörő fogadalmai, majd a tábor vezetője, Laurinyecz Jenő kiosztotta az őrsvezetői igazolványokat Kutassák János, járási úttörő titkár telgot yon Kié lesz Szahara olaja? kinM'indinkább nyilvánvalóbbá válik, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország küzdelmet folytatnak egymással Észak- Afrika mérhetetlen gazdasági kincseinek birtoklásáért Ebben a küzdelemben nemcsak arról van szó, hogy Észak-Aínka légi- és tengeri támaszpontjai nagy jelentőségűek, hanem annál sokkal többről, az olajról. A Szahara méhe valóban nagy gazdagságot rejt magában. Így például a Francia-Aírika közepén elterülő három és félmillió négyzetkilométeres óriási körzet körülbelül 1 milliárd tonna szén, 4 milliárd tonna vasérc, 30 millió tonna mangánérc, nagymennyiségű réz és ón tartalékokkal rendelkezik, Haggar környékén uránércet találtak. De a gyarmatosítókat leginkább mégis a gazdag kőolajtelepek csábítják. A francia sajtó már a múlt év elején közölte, hogy befejezés előtt áll az Edzseli kő- elajfeiepék feltárása. Ezek termelőképessége napi 800 köbméter, vagyis nagyobb, mint a leggazdagabb amerikai kutaké. Nagy kőolajtelepeket fedeztek fel In-Salak vidékén és Cuargala körzetében is. A „Le Figaró" című francia lap a Hassi Nassaucf mellett fe*‘árt telepen lévő kőolajtartalé- kokat 600—700 millió tonnára becsüli. A feltárt szaharai kincsek lelőhelyei zömmel Algériáihoz tartoznak. A francia uralkodó körök meg is szervezték a Szahara-minisztériumot és valamennyi sza- harai területet egyetlen, külön kormányzott területté akarták nyilvánítani. Az 1957. január 11- én Párizsban kihirdetett törvény érteimében Franciaország a Szaharát gazdasági egységnek tekinti s a gazdasági program végrehajtására főmegbízQttat nevez ki, aki közvetlenül a francia minisztertanácsnak felelős. A franciák azonban nem tudták biztosítani egyeduralmukat a szaharai kőolaj feltárásában. At angol-holland Royal Dutch Shell- nek 65 százalékos részesedése van a Compagnie des Petroles d‘Algéria (CPA)-ben és 35 százalékos részesedése a Compagnie des Recherche« et d'Exploitation des Petroles du Sahara (CBFPSj-foen. •Jelentősen kisebb mértékben és több közbenső vállalat közvetítésével résztvesznek a szaharai o'aj feltárásában az amerikai olajmo- nopóhumek is, míg néhány nyu- eatnémet ék angol tőkés vál'aiat a francia tőkéscsoportokkal szövetkezve vesz részt az ércek kitermelésében és feltárásában. A monopóliumoknak ez az érdekszövetsége azonban nem jelenti azt, hogy ezek a monopóliumok egyetértésben vannak egymással. Ezen érdekszövetségek csupán arra szolgálnak, hogy ugródeszkaként felhasználják újabb pozícióik megszerzésére. Mi sem bizonyltja ezt jobban, mint az, hogy a spanyolok is akcióba léptek. De hasonló izgalom mutatkozott Londonban is s a nyugatnémet monopolistáik nehogy lekéssék az osztozkodást, sietve megalakították az „Burafrikai Táíájkutató Társaságot’*, nyíltan hangoztatva, hogy a nyugatnémet cégeik is részt követelnek a Szahara kincseinek kiaknázásában. Az USA kormánykörei kezdetben nem akarták nyíltan elkedvetlenítem NATO-beli partnereiket s rejtve tartották a Szaharával kapcsolatos terveiket. Az amerikai külügyminisztérium, Dul- lessal az élen, úgy tett, mintha közömbösen szemlélné a többiek marakodását, de közben lázas munkába fogott a kulisszák mögött. Rövidesen azonban fellebbent az amerikaiak kulisszák roösötti játékának függönye. Kitudódott, Jjogy ifjabb Herbert Hoovert rendkívüli megbízatással Madridba küldték. Amerikai lapok úgy értesültek, hogy Hoovert a spanvol kőolajpolitika diktárorává avatták s azt a megbízatást kanta, hogy szervezze meg az amerikai—spanyol érdekcsoport behatolását a Szaharába. Az amerikai terv a- zonban minden bizonnyal sokkal nagyobb arányú. Titkos előkészületek folynak egész Észak-Afn- ka olajkincsinek megkaparintásá- ra. Az elkövetkezendő időben kialakuló konkrét érdekek és erőviszonyok határozzák majd meg, hogy a sokféle, ellentmondó irányzat és koncepció közül melyik kerekedik felül, s kinek sikerül megkaparintani a Szahara esett. A monopóliumok és érdekcsoportok egymás közötti marakodásuk közepette azonban megfeledkeztek arról, hogy a Szahara nem „senki földje”. A szaharai területek szorosan, szervesen hozzátartoznak a parti országokhoz: -Marokkóhoz, Tuniszhoz és Algériához, amely országok igényt is tartanak jogos, birtokaikra. Amerikai vágyálom A franciák megkísérelték, hogy erős. katonai őrizet alatt olajat juttassanak el a tengerpartra, de az algériai szabadságharcosok ennek ellenére felrobbantották a vasúti síneket é® nap mint nap támadják a francia olajtelepeket. Tehát a Szahara körüli sok problémának is Algéria a sarkalatos pontja. Franciaország éppen ezért — a hatalmas olajtartalékok megszerzésének és kiaknázásának r< nyében — folytatja az ere, meghaladó algériai háborút, nem veszik észre, hogy az USA —1 miközben Franciaország az algériai háború okozta hatalmas pénzügyi terhek következtében elvérzik — türelmesen folytatja a kulisszák mögötti manővereit. Az USA arra vár, hogy amikor Franciaország már nem bírja tartani Algériát és az algériai nép még nem olyan, erős, hogy megvédel- mezze olaját, akkor közbelépjen, s magának szerezze meg a Szaharát. Ilyen tendenciát mutat az angolamerikai fegyverszállítási eset is, amelyet Tuniszba és Marokkóba irányítottak. E mögött most már világosan látszik a kettős politika, hogy az USA egyrészről bátorítja Franciaországot, hogy erejének latbavetésével csikarja ki a győzelmet Algériában, de mivel tudják Washingtonban azt, hogy ez a franciáknak nem sikerül, másrészről támogatják az északafrikai népeket is, hogy egy esetleges amerikai segély ígéretével ajtót tudjanak nyitni a maguk számára a szaharai olaj megszerzésére. Észak-Afri'kia népei azonban átlátnak a monopolisták szövevényes manőverein, s az egyre jobban erősödő nemzeti felszabadító mozgalom semmivé teszi azokat aa álmokat, amelyeket az imperialisták a Szábaira olajkmcsei megszerzésének reményében oly színesre szőttek. Kovács Jenő sszer‘cmá^ rejfllM De ^
