Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-22 / 18. szám
1938. január 22., szerda. BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 8 Iliii r ll=: L, II II II I II II II __ a kenyérgyárban í El némult a nappali zaj. A mun- kában elfáradt emberek nyugovóra tértek. Kihalt az utca, s csak néha bukkan fel egy-egy siető, késet járókelő. A Békéscsabai Kenyérgyárnál zárt kapu fogad bennünket. Béniről fény szűrődik ki, tompa zaj hallatszik. A simogató szellő frissen sült kenyér illatát hozza felénk. Nézzünk be. Az esti műszak dolgozói — mintegy nyolcán — szorgoskodnak. Muesi Lajos fűtő a kemencélcet fűti. Sistereg az o- lajfűtő, az éles lángnyelvek végignyaldossák a kemencék alját. Tovább megyünk a dagasztócsészékhez, ahol a lenge, hőséget tűrő ruhába öltözött Ágoston Mihály művezetőnek előadjuk, hogy szeretnénk szétnézni a gyárban. — Semmi akadálya — egyezik bele. A lisztraktárban katonás rendben sorakoznak a tömött zsákok. Látni, kínos gondossággal ü- gyelnek a rendre, a tisztaságra, mert jól tudják, tőlük függ, milyen lesz legfontosabb táplálékunk: a kenyér. Panasz Bár tisztaság van mindenhol, a kemencék előtt, a dagasztóban, a lisztraktárban mégis előfordul az, hogy fadarab, vagy más nem kenyérbe való tárgyacska belekerül a lisztbe. Régóta nem hallottunk ilyen panasztól. A napokban — szinte meglepetésszerűen — Kása János, békéscsabai olvasónk írt levelet. Ezt adjuk át kérdés helyett Ágoston elvtársnak: „Már többször akartam a Népújságnak írni a kenyér minőségével kapcsolatban, de mindég elhalasztottam. Most egy fadarabot találtam, nem vártam tovább, megírtam a levelet, mert találtam már zsákdarabot, madzagot, üvegdarabot is a kenyérben. Néha sü- letlen is a tészta, szinte képtelenség enni. Persze ez nem. azt jelenti, hogy minden kenyerük rossz. Általában olyan finom a kenyér, hogy sok háziasszony is megirigyelhetné. Ügy gondolom, hogy egy kis akarattal ezeket a néha előforduló hibákat is kijavíthatnák a kenyérgyár dolgozói, s akkor nem kellene ilyen levelet írni, legfeljebb olyat, amelyben dicsérjük munkájukat.” Rögtön ránéztünk, válaszoljon, hogy a tisztaság és a rend ellenére miként juthatott mégis az említett fadarab a kenyérbe? — A szitákat rendszeresen ellenőrizzük — nyitja fel az egyik szitarész tetejét. — Azonnal észre- veszük ,ha baj van, mert a gép csattan, s a szita szenygyűjtője azonnal megtelik. Ilyen szitasza-1 kadás alkalmával juthatott a fadarab a szitált lisztbe, amiből a kenyeret sütöttük. Az éremnek azonban két oldala van, mert n kenyérgyárnak is panasza van, mégpedig a cserekenyérért kapót liszt tisztaságára. Előfordul, hogy a jómitiőségű kenyérért cserépdarabbal, madzaggal,, sőt mésfélkilós karalábbal,.fűszerezett” liszttel fizetnek. Ennek ellenére a gyárban mindent megjustesznek, hogy a kenyérbe ne son szennyező anyag. Kel a reggeli kovász Az óra mutatója már tíz felé jár. Ahogy leérünk, már üres a táblások munkahelye, negyven csészében kel a reggelre elkészített kovász. A kemencék előtt még javában dolgoznák, az utolsó sütés piros-barna kenyereit szedik ki. Az, esti műszak 50 mázsa kenyeret sw tőit, amit hajnalban hordanak szét, a szállítókocsik a boltokba. Még néhány perc, s a gyárban is csend lesz. Az esti műszak dolgozói hazatérnek. Nem marad más, itt, csak a portás, a fütő és az ü- gyeletes karbantartó, aki ilyenkor javítja az esetleges hibákat. Kilépünk az udvarra. A raktárban most rakják a polcokra az utolsó kenyereket... Holnap friss kenyeret eszünk. P. — Sz. „Három bőr egy bi rkáról“ A Dombegyházi Állami Gazdaságban 1957. őszén ráJ Sértek az ürühízlalásra. Mi* vei a gazdaság nem rendelkezik juhászánál, a hízó állatokat a testvér állami gazdaságokból szerzik be. Je- énleg 565 darab ürüt híz- alnak. A hizlalás megkezdése előtt a gazdaság lenyírja i gyapjút. A hizlalás befejeztével az állam megvásárolja az állatokat. A levágott illatok bundájából panofix bundát készítenek, a húst bedig Franciaországba exportálják. így kerül le há- ’"om bőr egy birkáról, amíg Dombegyházáról Párizsba I szállítják a juh-húst. ' ?»*»**•****•*# ( Háromezer hordozható cserépkályha készül Orosházán Az Orosházi Vas- és Kólyhaipa- csempegyár felépítése amelynél* ri Vállalatot nemrégiben csaknem négyszázezer forintos költséggel fejlesztették. A nikkelezőműhely teljesítőképességét újabb gépi berendezéssel, mintegy háromszorosára növelték, s az összeg egy részéből a többletnyereség terhére kapott önköltségcsökkentési hitelből már csaknem elkészült az új csempegyártó műhely, öltözővel és mosdóhelyiséggel. Rövidesen megkezdik egy csempeégető kemence építését is. Az új műhely üzembehelyezésével kétszer annyi csempét készíthetnek, mint tavaly s a tervek szerint ebben az évben háromezer hordozható cserépkályhát és sok száz csempetűzhelyet gyártanak. Távolabbi tervek: egy nagy alapjait már lerakták, de annalí további építése néhány éve félbe* maradt, Szovjet légitaxi Oleg Antonov ukrán konstruk* tőr megépítette a szovjet légitaxit, a „méhecske’* nevű utasszállító repülőgépet. Az új hat-nyolc személyes utasszálító repülőgép kiválóan alkalmas, rövid távolságok nem túlságosan magas berepüléséi-e. Nincs szüksége különleges repülőterekre — öt-hatszáz méter hosszú kifutópálya is elég a fel-, illetve leszállásához. Az óránkul* 50—230 km-es sebességgel repülő gép kezelése igen könnyű, rövid gyakorlattal elsajátítható; (MTI) Öszvért küldünk Egyiptomba A Mezőhegyesi Törzsállattenyésztő Állami Gazdaságban é- vek óta foglalkoznak öszvértenyésztéssel. A ló és a szamár keresztezéséből származó állatból az utóbbi két év alatt összesen százat neveltek fel. A táplálkozásban igénytelen, amellett nagy. teherbíró képességű öszvérek .többségét Egyiptomba és Olaszországba exportálják. A napokban az egyiptomiak 23 darab három éven felüli öszvért vásároltak Mezőhegyesen. Még a válasz után ist Á tervszerűbenség súlyos károkat okoz (Válasz egy cikkre és megjegyzés) Lapunk január iO-í számában megjelent „A tervsaerűtlenség súly« kárt okoz” című cikkünkre Bekecs Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának dolgozója az alanti.hozzászólást juttatta el szerkesztőségünkbe: „Cikkükkel kapcsolatban szeretnék elmondani néhány dolgot. A megyei tanács vb. szakosztályai, így a megyei tanács vb. művelődési osztálya is. a hároméves terv szerint építteti iskoláit, óvodáit. A beruházási terveket az Országos Tervhivatal hagyja jóvá. A terv elkészítését előzetes szükséglet-felmérés és bírálat előzi meg, amit a Művelődésügyi Minisztérium ie megtárgyal, illetve jóváhagy. Az 1958-ban építendő iskolák helyét — a helyi tanácsok javaslata alapján — a megyei kijelölő bizottság állapította meg. A tervek és a költségvetések még 1956-ban, illetve 1957-ben készültek el. (Erről jegyzőkönyvek tanúskodnak.) Ma már az 1959-ben kivitelezésre, illetve építésre kerülő iskolák, nevelői lakások helykijelölése kezdődik. Egy évvel előbb jelöljük ki az iskola helyét és ugyancsak egy évvel előbb készíttetjük el a tervet és a költségvetést, amelyet a megyei tervbíráló bizottság felülbírál, esetleg módosít, elfogad. Ezek szerint semmilyen akadálya nincs annak, hogy a Békés megyei Tatarozó és Építő Vállalat az anyagot az építkezés színhelyére kiszállítsa, mert a hely rendelkezésükre áll. • E tények alapján kitűnik,* hogy a Népújság január 10-i számában megjelent cikk egyoldalú tájékoztatás alapján íródott, ugyanis Az ésszerűsítések eredménye — négy-öt millió forint nyereség. Mezőhegyesen A Mezőhegyesi Törzsállattenyésztő Állaimi Gazdaság vezetői és dolgozói 1957-ben megyénk állami gazdaságai közül elsőnek tették gazdaságukat jövedelmezővé. A felszabadulás után ez a gazdaság évről-évre bevételi hiánnyal készítette évzáró mérlegét. A gazdaság akkori vezetői kimutatást készítettek és kutatták a gyengén jövedelmező melléküzemágakat. Amelyek túl drágán termeltek, egyszerűen meg akarták szűntetni. A munka- szervezés fogyatékosságait azonban nem vizsgálták. A fejlett termelési módszerek közül csak azokat hasznosították, melyek nem Igényeltek különösebb befektetést, A jobb munkát a régi „ősmezőhe- gyesi” eljárásokkal akarták biztosítani. így nem csoda, hogy a próbálkozások bevételhiányhoz vezettek. A múlt évben megpróbáltak szakítani az „ősmezőhegyesi konzervativizmussal” és új módon gazdálkodtak. Lapunk akkor a termelési és betakarítási folyamatról több esetben hírt adott. Most nem az akkor megjelent írásokat ismételjük, hanem ízelítőt szeretnénk nyújtani olvasóinknak a gazdaság 1957. évi munkaszervezéséről a fejlett új agrótechnikai eljárások kísérletezéséről, az állattenyésztésben dolgozók béralap csökenté- séről, új eljárásokról és ami mindezekből adódik, a jövedelmező termelésből. A gazdaság csatoka marási ü- zemegységében évtizedeken át 150—200 holdon a cukorrépa hotdankénti átlagtermése 100— 110 mázsa volt. A múlt évben 150 holdon átlagosan 260 mázsa cukorrépát termeltek. Új agrotechnikai eljárás alapján holdanként 6 mázsa műtrágyát használtak fel. A kedvezően összeállított (káli, szuperfoszfát, nitrogén) műtrágya-adag holdanként az 540 forintos befektetéssel szemben 3150 forint többletbevételt eredményezett. Az eredmény alapján ebben az évben ilyen nagy mennyiségű műtrágya használatára térnek át. * A lónevelés költségei rendkívül drágák voltak. Mit lehetne tenni a költségek csökkentésére? Az egyik ménest 10 ember gondozta, egy függetlenített brigádvezető irányításával. Az új szervezés szerint hat dolgozó és egy nem függetlenített munkacsapatvezető végzi el ugyanezt a munkát. A gondozók fizetése 1250 forintról az új munkaszervezéssel 1400 forintra növekszik, a népgazdaság pedig évi 54 000 forint megtakarításhoz jut, ebből az egy ménesből. A hizómarha kilónkénti önköltsége majdnem megközelítette az eladási árat. Hogy jövedelmezőbb legyen a marhahízlalás, új módszerrel oldják meg a göbölyök tartását. Az új módszer lényege: a hízómarhákat nem kötik meg, hanem aránylag kis területen szabadon tartják. (A jól lakott marha fekve pihen.) Ilyen módon gazdaságosabb a hizlalás. * A gazdaság központjában egy központi abrakkeverő üzemet állítanak fel. Az abrakfélék fehérje és keményítő arányát saját laboratóriumukban vizsgálják meg. Az 50—60 éves takarmányszabvány összeállítását felülvizsgálják és ahol szükséges, változásokat végeznek. A köznonti abraktakarmánykeverő üzemeltetésével könnyítettek az állattenyésztés dolgozóinak munkáján. Ezenkívül Mezőhegyes egész területén csökken a bérfelhasználás is. Az ésszerű takarmányozás pedig | több millió forint hasznot hoz a gazdaságnak. Ezek és a fel nem sorolt sok ésszerűsítés hatására a gazdaság — előzetes kalkuláció alapján — jövedelemmel zárja az 1957. évet. A főkönyvelő szerint 4—5 millió forint lesz a gazdaság tiszta jövedelme a betervezett 4 millió forint veszteséggel szemben, sem tervszerűtlenség, sem súlyoá kár eddig nem volt, de nem iá szabad, hogy legyen. Bekecs Sándor MEGJEGYZÉSÜNK Nem értünk egyet Bekecs Sándor hozzászólásával, s nem adhatunk igazat, mert a tények minket igazolnak. Hozzászólásában arról ír, hogy az 1958-ban építendő iskolák helyét, valamint a terveket és a költségvetéseket még 1956-ban, illetve 1957-ben készítették el. Az igazság az, hogy csupán Kétsop- rony, Lőkösháza, Köröstarcsa és Körösújfalu terveit készítették el határidőre, a többire 1957 szeptember 24-én, illetve 1957 október 21-én adtak megrendelést. A Békés megyei Tatarozó és Építő Vállalat közölte, hogy helykijelölés, illetve kisajátítás hiányában nem valószínű, hogy 1957-ben elkészülnek a tervek. 1958 január 20-ig csak a bu- csai iskola terve készült el, a többi tervet még ma sem ismeri a vállalat. Az első negyedéves anyagigénylést, — melyet 1957 végén kellett benyújtaniuk — az 1 millió forintra eső anyag- normatíva szerint igényelték, ami kevesebb, mint amire — a tervek ismeretében — szükség lenne. Ez azt jelenti, hogy a munkákat a szerződésben kitűzött határidőre nem tudják elkészíteni. A bucsai iskolánál még ma sem intézték el a szerződésben vállalt telek kisajátítását. Ezért a most építendő szakasz belenyúlna egy magánlakás területébe. Való igaz az az állításunk is, hogy kétszeres lesz az anyag- szállítási költség, mert a kevesebb anyag birtokában először a telephelyre kell szállítani azt, s majd csak ezután vihetik ki a tetthelyre. Még egy tervszerűtlenséget bizonyító tény. A tervek nagyobb részét még ma sem hagyták jóvá, de a vállalat már az építkezés megkezdéséhez szükséges anyagokat kiszállította a tetthelyre. Amennyiben a terveket nem fogadják el, nem folyósíthatják az építkezéshez szükséges pénzösszeget, úgv az anyagok szállítására fordított költség oktalanul kiadott ösz- szeget jelent a Békés megyei Tatarozó és Építtető Vállalatnak. Erre is gondolnia kellett volna a tervszerűség érdekében a művelődési osztálynak. Szabó Zsigmond
