Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

Merészebben, még nagyobb kommunista

felelőséggel

— PártaktívWik tanácskozása a Mezőhegyes! Törzsállattenyésztő Állami Gazdaságtan -•

Ha röviden kellene választ adni arra a kérdésre, hogy milyen volt a Mezőhegyes! Törzsállattenyésztő Állami Gazdaság kommunista aktíváinak tanácskozása, akkor néhány szóban is ki lehetne fejezni: jó volt és felelősségűk tudatában vitatkoztak. S mivel jó volt, — de ha fordítva lett volna, akkor is — többet kell róla mondanunk. Mert ez a tanácskozás, a beszámolóban és a vitában elhangzottak egyaránt azt tükrözik, hogy ahol a kommunisták ott vannak és a ipárttagok méltóan dolgoznak, ahol a párt- és gazdasági vezetők közös egyetértésben egv cé’<Vt munkálkodnak, ott az eredmény eh-araihatatlan.

A peszSr ícrzr amelyet Majoros János etvtars, a gazdaság igazgatói« mondott el, épp ennek az állításnak a helyességét példázta. A közös együttműködés és a párttagok töretlen akarata az emberek tudatának és gondolatvilágának formálása, a szocialista tulajdon iránti fokozottabb felelős- s: "érzet tette lehetővé, hogy sok defizites esztendő után az ellenforradalom pusztításainak ellenére is nyereséggel zárták a gazdasági évet Nem is kevéssel.

A tervezett négymillió forintos

veszteséggel szemben négymillió forint a tiszta nyereség,

vagyis a hozzávetőleges mérleg mintegy 6 millió forintos eredmény javulást mutat. Egyben azt is, hogy, a megérdemelt' mütííia' elismeréseként mintegy kétheti fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést kannak a gazdaság dolgozó*.

Az eredmény, mint ahogyan a beszámoló is elemezte, nemcsak az évben fogant. Benne vannak az elmúlt évek küzdelmei. A sikerek, vagy sikertelenségek, melyek év- ről-évre újabb tapasztalatokkal gazdagították a vezetőket, vagy éppen egyszerű embereket. Hosszú évek munkája kellett ahhoz, a- míg az új szakemberek megismerkedtek a mezőhegyesi földdel, s bízónv sokszor bukott meg egy- egy sikeresnek vélt kísérlet. De nem csüggedtek. S a napról-nap- ra vívott harc és küzdelem íme, a termékenyebb munkában jutott kifejezésre. Az eredményhez a jó j időjárás is jelentősen hozzájá- | rult, s ezt a beszámolóban az igaz. gat/) elvtárs is elismerte, de menjünk ennél tovább egy lépéssel. A korábbi években sajnos, Mezőhegyesen valóságos „isten csapás“ volt a jó időjárás és a miniszteri megbízottak hada sem tudott elég okos lenni, hogyan küzdiék le a nasv munkák idején jelentkező munkaerő hiányt. S az idén? Egészen másként állt a helyzet, a munkáknál. Csaknem felé- nyi időszaki munkást alkalmaztak. mint a korábbi években és mindent’ a legjobb időben elvégeztek, mert a esúcsm-unkák idején — mint a november 7-re indítóit forradalmi műszakban is — a gazdaság dolgozóinak csa’ádtag- jai jelentkeztek munkára. Egyszóval: összébb forrtak az emberek a mezőhegyesi földdel, jobban a j magukénak vallják s a termés betakarításáért, de

mindenért jobban érzik a felelősséget

És e törekvésben, mint minden

másban, ott van a kommunisták

munkája, szava, tette és fáradozása. ök kezdeményezték a forradalmi műszakot, ők hívták segítségül az embereket, sokak követték őket s most világossá vált, hogy fáradozásuk jutalma nem marad el. A becsületes béren túl ott van az elismerés a szavakban és a később kiosztásra kerülő nyereségrészesedésben. Együttes munkájukat dicsérik a gondosan elmunkált vetések, a jól előkészített talajok, a gyönyörű tenyészállatok. De mindez csak egy része annak, amit a megérdemelt munka elismeréseként kapnak, mert az sem lebecsülendő, hogy 58-ban több múlt másfél millió forintot költenék lakásépítésre, vagy javításra, három millió forintot pedig tudományos kutatói alapra fordítanak, s ez újabb bizonyítéka annak, hogy méltó helyet kap a gazdaságban a szakemberek megbecsülése és támogatása.

Ez a tanácskozás azonban éppen azért érdemel elismerést, mert nem az eredményeken való szen- dergést, hanem a jövő év legégetőbb kérdéseit tűzte napirendre. Filléreken, forintokon kezdték bizonygatni a további takarékoskodás tennivalóit, és sok-sok hasznos javaslatot, elgondolást összevetve, a legtöbb mutatónál a milliókban értek véget a számvetések. S h„gy csak néhány példát említsünk. Ha az anyagfelhasználásban 4—5 százalékos csökkenést érnének el (ami nem is nagy követelmény), 2,5—3 millió forinttal több jövedelemre tehetnének szert. A munkaerő jobb kihasználásával és elosztásával, valamint a csúcsmunkák idején a belállaini gazdaságban, melyek alapos számvetés után újabb és

újabb milliókban Jelentkeznek.

A vitából félreérthetetlenül csendült ki az is, hogy a kommunisták fején találták a szeget. Egyöntetű vélemény volt az, hogy

az anyagtakarókosságot elsősoron a takarmány betakarításánál és felhasználásánál kell megvalósítani, mert ez a tervezett anyagfelhasználás mintegy felét teszi ki. s eddig bizony tényleg csákiszal- mája módra bántak vele. A bőséges szénatermés ellenére félő, hogy tavasszal nem viliázni, kanon szálain! kell, s talán újig e- lég sem lesz. A gépek karbantartása és megbecsülése is sok kívánnivalót hagy maga után. Ezek üzemeltetése és karbantartása csaknem 6 millió formte emészt fed, s a vélemények itt is egybehangzóak voltak: csak egy kis akarat, és fegyelmezettebb munka és újabb egymillió forintot lehetne megtakarítani. Sok még tehát a kiaknázatlan lehetőség, sok a sárbataposott forint, eksö- pögött üzemanyag, és elszórt széna alakjában sok még az eltemetett millió, melyet következetesebb munkával mind a magukénak tudhatnának.

Ahogy ez évben megtették a nyereséges gazdálkodás felé az eL ső lépéseket, a mezőhegyesi kom- munást'k és pártonkivüliwk, úgy megteszik a jövőben is, mert ez a tanácskozás a mikéntre is hasznos útmutatással szolgált.

Az igazgatósig a napokban juttatja el a terveket az üzemegységekbe,

ső munkaerők, a családtagok mozgósításával a béralapból 2 millió forintot takaríthatnának meg. Az átlag 200 mázsa cukorrépatermés sem nagy igény a mezőhegyese földtől, s ha a fejlettebb agrotechnikai módszereket időben és nagyobb szeretettel alkalmaznák, el is élhetnék. Ha ez valósággá válna, 2,5 millió forint többlet jövedelmet jelentene a gazdaságnak. Az egyik felszólaló elég találóan jegyezte meg, hogy

a földtől még nem vették d csak részben art, amit nyújtani tud az embernek

A mezőhegyesi földben 50 mázsa kend er termés nem nagy produkció, de, ha ezt elérnék, újabb egymillió forint jönne a konyhára.

Ezek a példák csak elenyészőek ahhoz képest, amiket ezen az értekezleten felsoroltak. Számtalan formában illusztrálták, hogy milyen lehetőségek vannak az önköltségek csökkentésére, a hozamok növelésére eb-bon a hatalmas

s ezeken már nemcsak a mennyiségi tervek vannak előírva, hanem az is, hogy mennyi lehet egy-egy cikk előállítási költsége. Tehát nemcsak a mennyit, hanem a mennyiért is elő lesz írva és * jutalmazásnál a kettő együtt jön1 számításba. Ez a módszer még érdekeltetbbé teszi az embereket aibban, hogy nap mint nap gazdaságosabban termeljenek. Ezeket a mutatókat viszont a legközérthetőbb módon kell megadni, hogy az egyszerű emberek is eligazodjanak rajta s végső soron a kommunistákon múlik, hogy a tervek pontos ismeretében azokat másokkal is megismertetve, kezdeményezőkké váljanak a megvalósításban. Tavaszig van idő. Ha a téli hónapokat a tervek ismertetésére, és a megvalósítás megvitatására használják fel a mezőhegyesek és eként cselekednek, akkor az új esztendő még gazdagabb lesz az eredményekben.

DeáJt Gyula

Párthír

Csorváson, január 12-én vasár- j p délelőtt 9 órakor összevont ritageyűlést tartanak. A ta- cskozáson a községi pártszervetek 1957. évi munkáját értéke- j Szó lesz arról, hogy a párt- tározatok végrehajtásában mi- ;n eredményeket értek el. ho- an erősödött a községben a rtszervezetek tömegkapcsolata

milyen eredményeket értek el a jobboldali revizionizmus és a szektás nézetek elleni harcban, mit tettek a pártszervezetek a termelésért, stb.

A tanácskozáson el kívánják érni, hogy valamennyi pártszervezet nagyobb gonddal szervezze és irányítsa a pártcsoportokat és jobban támaszkodjanak a párt- csoportokban rejlő nagy erőre.

/JViVEiV — ONNAN

Kultúrhás épül Nagykopáncson

Nagykopáncson a község] ejlesz- tési alapból ét a lakosság társa-' dalmi munkájából új kultúrházai építenek. A kis község joggal lesz büszke új, vagy kultúrházára. mely már tető alatt van és már csak vakolásra vár. Ügy tervezik, hogy az épület teljes befejezése és felszerelése után nagyszabású a- vató ünnepséget tartanak.

A község laJcosságának a kuU tűm iránt való szeretetét is bízó* nyitja ez a tény, hiszen régi ván gyük valósul meg azzal, hogy saját kultúrháxukban szórakozhatnak és öntevékeny művészeti csoportokat is alakíthatnak, amelyek valamennyien otthonra találnak majd az új kultúrházba.

Ismeretterjesztő előadásokat szerveznek Kardoskúton

A Kardoskúti Községi Tanács elhatározta, hogy a téli estéken ismeretterjesztő előadásokat szervesnek. melyeik fő-ként a mezőgazdasági termelés problémáival, új

módszereivel, és eredményeivel foglalkozik. Az ismeretterjesztő előadásokat a mezőgazdasági felügyelő és a községi állatorvos tartják majd meg.

Néhány szó Kardoskút állategészségügyéről

A kardoskúti tanács az elmúlt napokban vitatta meg a község állategészségügyi helyzetét. A községi állatorvos és több tanácstag hozzászólásából általános helyzetkép alakult ki, mely szerint Kardoskúton az elmúlt hónapokban fertőző állat megbetegedés nem fordult elő, ami elsősorban annak köszönhető, hogy elenyésző kivétellel, mindenütt megtörténtek a védőoltások.

A sertésorbáne elleni védekezés legjobb módjának Kardoskúton is a védőoltások megszervezése bizonyult. Ugyanez volt a helyzet a baromfi pestis elleni védekezésben

is. A jelentések szerint a község- ben és a községhez tartozó tanya* világban 30 ezer baromfi kapott védőoltást.

Két tanteremmel bővítették a kardoskúti

iskolát

A kardoskúti általános iskola eddig két tanteremmel működött, ami igen nagy nehézséget jelentett az oktatómunkában. A napokban fejeződik be az iskola bővítése, mert a községfejlesztési alapból és jelentős társadalmi munkával két új tanteremmel bővítettéi ki az iskolát és a legmodernebb felszerelésekkel látták el az új tantermeket.

r

István-naptól

Szilveszter irj

JJagdi István házának minden zugában a töltöttkáposzta, a pulykásain és a nyúlpaprSkás vegyes illata terjengett. Az asztalom egymást váltogatták a fogások, a- kár egy lakodalomban. Végül különféle sütemények, bemal teli kancsók és poharak foglaltaié el tartósan a helyet az asztalnál ülők előtt.

így szokás ez karácsonykor mostanában minden falusi házban. Bagdiék pedig nemcsak a karácsonyt ünnepük, hanem az 1st\ férfiemberek fenékig ittál a poharat, az asszonyok pedig éppen megkóstolták, pedig sikamlós, úgynevezett komty alá való bort tartogatott erre az alkalomra Bagdi István. ízlett a fiának Is, és fel is hajtott volna égj tele pohárral, ha az apja rá nerc szól: lassabban fiam.

Mivel így előtérbe került a gye rek és még nem szövődött folyamatossá a beszélgetés, Balog Pé térné megkérdezte: aztán mit hován napot, meg a házszerntelőt. A- lig két hete fizették ki az árát, s költöztek ebbe a jókora házba. Szóval összejött az ünnepelni való, a összejöttek néhányam a rokonok és a jóbarátok közül. Bár már elmondták a jókívánságokat érkezésükkor, de az első pohár bornál megismételték, hogy kellemes karácsonyt, sok István napot, eJ rőt, egészséget és békességet az új házban, még hosszú évekig.

— Éd-es Pista komám, én csali azt kívánom, — emelte fel a poharát Bíró Sándor, akin már látszott, hogy több Istvánnal koccintott mielőtt ide ért — én azt kívánom, hogy ebből a házból kísérjelek ki a temetőbe 90 éves korodban.

— Nézzétek már a vén önzőt, 5 százhúsz éves koráig akar élni — szólt nevetve, poharát emelve az ünnepelt —, mert annyi lenne mire én kilencven.

zott a Jézuskia, Pisti? Erre oda* sereglett mind a négy Bagdi gyerek és sorolták, mutatták a karácsonyi ajándékokat. A 11 éves Pisti nagy derültség közberj mondta: Télapóra ródlit, karácsonyra pedig új ruhát és korcsolyát kaptam édesapámtól, mert a Jézuska mással volt elfoglalva, i Nevettek valamennyien. Bagdi István is, de hirtelen elkomorult az arca. Sóhajtott egy nagyot, az« tán megszólalt: mikor olyan idős voltam, mint most a fiam, ón annak is nagyon örültem volna , ha karácsonykor jóllakhattam volna. De még az sem volt. Édes. anyám azt kérdezte karácsony el« ső napján délben, mikor megettük a nagynénémtől kapott hurka, kolbász kostolót: — mit adjak ennetek - stére gyermekeim? — Főzzön édesanyám kukoricakását — mondta az öcsém. Én meg gondolkozni kezdtem 11 éves fejjel, mit csinállak? Én, meg a nővé-