Békés Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
M ERLEGEN a három csorvási íermelőszöveík ezei Néhány nappal ezelőtt foglalkozott a Csorvás község tanácsa a három helybeli termelőszóvetkez et évi munkájának eredményeivel. A megbeszélés során megvizsgálták, hogy a munkaszervezésben, terméseredményekben, állattenyésztésben milyen sikereket értek el az elmúlt esztendő során, és szó esett a hiányosságokról is. VÖRÖS OKTÓBER TSZ 590 katasztrális holdon gazdálkodnak a „Vörös Október” tagjai s atz őszi munkákat már mind befejezték. 152,5 katasztrális hold bússá vetésük szunnyad a hó alatt, őszi árpából pedig 35 holdat vetettek be. A gépállomással igen Jól működnek együtt, a föld megmunkálást részben saját erejükből, részben a gépállomás végezte jel. Megemelhették azt is, hogy az ^állattenyésztés igen jól fejlődik a •„Vörös Október“-ben sa járás ter_ melőszövetkezetei közül az egyik legjobb eredményt érték el az átlag tejhozam növelésében és jelenleg kilenc liternél tartanák. A szövetkezet gyarapodott és 1957- ben egy munkaegységre 43,84 forintot tudnak osztani. szete, ahol szőlő és gyümölcsiter- mesztésisel foglalkoznak. Az őszi munkákat a jelentések szerint időben elvégezték. Ebben a termelőszövetkezetben is jól fejlődik! az állattenyésztés és a tehenészek 8,5 literes fejési átlagot értéit #1. SZABADSÁG TSZ 326 katasztrális hold földjük van és az év végén azt állapítod ták meg róluk a tanácsülésen, hogy kissé lemaradtak az őszi munkák elvégzésében. A lemaradás oka főként az, hogy a tagság körében sok kívánni valót hagy maga után a munkához való viszony és a kollektív szellem. Lemaradás mutatkozott a betakarításnál, az üléseiket rendszertelenül tartják és ebből adódik az is, hogy a munka irányítása, szervezése nem lehetett mindég tökéletes. Az őszi munkák során 68 hold őszi búzát és 18 hold őszi árpát vetettek el. KOSSUTH TSZ Ennek a termelőszövetkezetnek 465 holdja van, és 40 hold kerté-1 íme tőmondatokban: mérlegen három csorvási termelőszövetkezet. E néhány sorból is megállapítható, hogyan dolgoztak és milyen tennivalóik, feladatuk lesz az elkövetkezendő esztendőben, a munka- javulása érdekében. Újévi kérés az Orosházi ' Városi Tanácshoz Orosházán, Móricz Zsigmond utca és a környék lakói már régóta beszélnek arról, hogy az utcában lévő omladozó, lakhatatlan nádfedeles épületet le kellene bontani és az épülethez tartozó igen nagy telken egy gyermek-játszóteret létesítsenek. Eddig csak maguk között beszéltek erről, elsősorban a szülők, akiknek gyermekei a közeli óvodába járnak, — de úgy véljük nem érdemtelen, ha lapunk hasábjain is szentelünk erűnek a kérésnek és indoknak néhány sort. A szóban forgó épület már 1802-ben Is állt és abban az időben, de még néhány évtizeddel később is a helyi kórház boncháza volt. Úgy is ismerik a környék lakói, hogy: az „öreg bonc- ház". Azt mondják és igazuk van, hogy azt o már majdnem romos, düledező épületet helyreállítani riem érdemes. Milyen jó lenne ott egy szép gyermek- játszóteret, parkot létesíteni, hiszen a környéken messze nincs olyasmi! Szeretnénk, ha a városi tanács megvizsgálná a Móricz Zsig- mond utcai lakosok kérését és döntést hozna: lebontják-e az é- pületet és létesítenek-e ott gyermekjátszót eret? Egészen biztos, hogy nem kerülne sokba és az is bizonyos, hogy a környékbeli lakosok társadalmi munkával is szívesen segítenek. A gyermekek pedig szívesen fogadnák tavaszra ezt az újévi ajándékot. U{ év előtt a So-tkadi Sűrű, áfihatolhatatlannak tűnő ködtenger üli meg a vidéket. Sarkadon járunk. A cukorgyárhoz igyekszünk. A magas gyárkémény szinte belefúródik a ködbe. Kihűltén meredezik a magasba, nem gomolyog felette a munkáról árulkodó füst. A cukorgyártás ugyanis rég’ befejeződött, s most úgy tűnik, mintha téli álmát aluszná a gyár. De mégsem. Beérve a gyártelepre mást látunk. Erre is, arra is sürgölődő, munkálkodó embereket. Dolgoznak, mert itt ilyenkor is akad jócskán munka. Nem messzi a gyártelepet keresztül — kasul átszelő sfnhálózatot javítják. Odébb a szén tárolóhelyet e- gyengetik, rendezgetik, A portás útbaigazít bennünket, Elindulunk. Először Lukács Ferenc tervosztályvezetőt keressük fel. Megtudjuk tőle, hogy az 1957- es gyártási idény jó eredményekkel zárult. Szeptember 4-töl de. camber 8-ig jönéhány ezer vagon cukorrépát dolgozott fel a gyár. — Nagy eredménynek könyvelhető el az — mondja —, hogy terven felül csaknem 345 vagon cukrot gyártottunk Ehhez hozzájárult az is, hogy a megengedett veszteséggel szemben nem kevesebb,, mint 2345 mázsa cukrot sikerült megtakarítani. Ebben pedig nagyrésze volt dolgozóink jó munkájának. Megköszönjük a felvilágosítást, s tovább indulunk.,,£ gyár főépülete előtt [különféle gépalkatrészek sorakoznak — várva arra, hogy a karbantartás során helyükre kerüljenek. Bent a gyárban még érezni a melasz édeskés szagát, mely rátelepedett a gépekre, be- léitatódott a falakba s a cukor- gyártás nem is olyan régi voltát idézi. Jelenleg azonban egész más természetű munka színhelye a gyár. Most a jövő évi gyártási idényre készítik fel a gépeket, a gyárat. Leelőssy Kálmán, a gyár főmérnöke, aki végig kalauzol bennünket az üzemben, elmondja, hogy már javában halad a víztelenítés, a gépek szétszerelése és karbantartása. Majd több érdekes, jövő évi tervet sorol fel: — A répa vágó-állomáson ú.) répavágókat szerelünk be, melyekkel lényegesen javul a répa feldolgozása. A régiek kiszerelését már meg is kezdtük. A jövő évben a gyártási idény alatt mintegy 50 vagon szárított szelettel készítünk többet az ideinél. Ahhoz, hogy ezt elérjük, öt korszerű szeletprést állítunk be. De az új esztendő még több tervet tartogat. Ilyen lesz az új előmelegítő, melynek beépítésével jelentősen csökkenteni tudják majd a szénfelhasználást. Amint számolgatják: egy gyártási idény al-att mintegy 27 ezer forintot takaríthatnak meg. De még ezeken kívül is marad egy néhány terv az új esztendőre. Rájöttek arra, hogy a gyári erőteleppel való rém még csak megértjük, hogy nincs, de a három kisebb testvérem, hogyan értse meg, hogy most is éppen csak ettünk, estére pedig csak úgy lesz kukoricakása is, ha kérünk valakitől. Í jidesanyám — szólaltam meg J én elmegyek két hétre, a- tníg az iskolaszünet tart Soly- fnosi Istvánhoz. Ha semmit se ad, csak enni, akkor is. Legalább nem az itthoni keveset eszem... — Ugyan már István, minek hozakodsz elő ezzel a szomorú történettel? — kérdezte fejcsóválva Bagdiné. — Vigadni jöttek hozzánk, nem ilyesmin búslakodni. — Meséld csak Pista — biztatta Szilágyi Károly. — Majd mulatunk aztán. — Másnap reggel elindultam Solymosi tanyájára. Jó messze, vagy négy kilométerre volt a falutól. összehúztam magamon a kiskabátot, amit az aljegyző fia jó vékonyra nyűtt, mielőtt egy kis ételmaradék kíséretében egynapi mosásért anyámnak adták. Fülemre húztam a törött simléderű sapkámat s csaknem futottam, hogy ne fázzak az éles, hideg szélben. Amint kiértem, azt kérdi Solymosi: mi járatban vagy ebben a cudar időben kis Pista? Ez volt a megkölönböztető nevem, két nyáron az ő fiától. Mert két nyári iskolaszünetet már ott töltöttem azelőtt Solymosi disznói mellett. Mondom, hogy jöttem István napot köszönteni, aztán meg itt maradnék két hétre, ha szükség van rám. — Maradhatsz — azt mondja — legalább lesz, aki megjáratja egy-egy kicsit a disznókat. A járandóságodban majd megegyezünk. Q tt maradtam. Délben . már húztam a vizet, kezem ragadt a zúzmarás kútostorhoz és a vízhordó veder füléhez. Délután kihajtottam a disznókat jártatni. Majd megvett az isten hidege. Mikor behajtottam, azt mondtam, ha nem adnak valami meleg ruhadarabot, akkor hazamegyek. Adtak egy ujjatlan bundabekecset. Ezzel aztán jobban tűrtem a széna- és szalmahordást a hajnali hidegben, a disznóetetést és jár- káltatást. De csak szilveszter estéig... — Éppen elég volt abból annyi, a fene a kitalálóját az olyan életnek — szakította félbe Bíró Sándor, aki az elfogyasztott sok bor ellenére is megborzongott. — Birtam volna én tovább is — folytatta Bagdi István — de tudtam, hogy szilveszter estéjén műkedvelő előadás és teaest lesz. Anyámat ugyanis hívták mosogatni. Solymosiéktól is készült már sötétedés előtt a két legényfiú, meg a nagylány az anyjával. Mondtam nekik, hogy mit képzelek, nem lehet otthagyni a sok jószágot őrizetlenül. Feküdjek csak le, s vigyázzak, nehogy összerúgjanak, vagy elszabaduljanak a lovak. Lefeküdtem, de nem jött álom a szememre. Akkor láttam volna műkedvelő előadást másodszorra, tea- és szilveszteri estét pedig előszörre. Megvártam, amíg a házbeliek elmentek, s az öreg Solymosi pedig hozzálát a kösz- vényét kezelni. Aztán usgyé, mindenen keresztül. Hamarább odaértem, mint a Solymosi fiúk. Kihívtak az udvarra, fenyegettek, hogy megvernek, ha azonnal nem megyek vissza. Azt mondtam, ■\ próbálják csak, majd szólok a három unokabátyámnak. ÍVT em is mentem vissza többet. A bekecset sem küldtem vissza, pedig üzentek érte. Az volt az első meleg holmi, amit addig magamra vettem. Abban néztem végig először a szilveszteri mulatságot. — Az én gyerekkorom, sém volt különb a tiédnél — mondta Szilágyi Károly. — Azóta nagyot fordult a világ — szólt Bagdi István, miközben a boroskancsó után nyúlt, hogy töltsön. — Neked is van, nekem is van házam. — Ha már szóba került, akkor engedd meg Pista komám, hogy még egyszer megköszönjem neked. — Mit köszönnél még egyszer? — Hát a házat! Ha nem hallgatok rád, és nemlépek be két évvel ezelőtt a tsz-be. Akkor pedig most is csak vágyam volna ház helyett. — Igyunk barátaim — szólított fel mindenkit Bagdi István, hogy elterelje a hálálkodást; — Éljen és virágozzon tovább a szövetkezet! — harsogta Bíró Sándor az Egyetértés szorgalmas és mindig jókedvű kanásza. — Nem hiába választottam én magamnak azt a nótát, hogy „ne búsulj te kanász, lesz még neked tanyád” Most pedig mindenkit, aki itt van, elvárok szilveszter estéjén az én házamba. De hiszen az Egyetértésnél lesz közös mulatság. — Majd megyünk; előbb ágyat vetünk a bornak hurkából, kolbászból, Mert hogy is mondja a nóta?: Nem él jobban Marci a Hevesen, mint ahogy én élek... Kukk Imre Viharsarki tájak szőnyegen Kellemes meglepetéssel készül- nek a Békéscsabai Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezetben az új évre. 1958-ban népművészeti pamutárukkal kedveskednek a vásárló közönségnek. Népművészeti kutatásokat végeznek és a táj jelégnek megfelelően kedves mintákat dolgoznak be a szőnyegekbe. Valószínű, nagy kereslete lesz o- lyan szőnyegnek is, melyeken békéscsabai, annak környéke, illetve viharsarki tájak lesznek láthatók. Kiváló, s szép munkájuk világszerte keresett. Legutóbb kétmillió 900 ezer forint értékű perzsaszőnyeget adtak át exportra. Az 1958. első negyedévében Is 750 négyzetméter perzsaszőnyeget készítenek külföldi szállításra. A Franciaországba küldött szőnyeg olyannyim megtetszett, hogy ú- jabb rendelést kaptak, s körülbelül hatszáz kilogramm finom, elsőosztályú gyapjút küldtek a szövetkezetnek feldolgozás céljából. A megnövekedőit igény következtében húsz torontáliszőnyeg- szövőgépet szerelnek fel, mely 40—50 embert foglalkoztat. Beindítják a Dózsa György úti szőnyegházat is,_ ahol 25—30-an dolgoznak majd. Az 1958, első negyedévére tehát megvan a terv. Biztosítva van a beindulás is, mind az anyag, mind a műszaki felkészültség terén. energiaelőállítás túl költségesj Csak jó minőségű, magas kalóriá- jú szénnel üzemeltethető. Ez pedig sokba kerül. Ezért már az év elején a gyár bekapcsolódik a, külső áram hasznosításába. Ezzel szerény számítások szerint egy év alatt 250 ezer forintot takaríthatnak meg. Mivel így megszűnik a* energiaellátás problémája, az erő» telepet alacsony kalóriájú szón felhasználásával, a gyári és a telepen levő épületek központi fűtésére használhatják. Az új esztendőben sor kerül a gyári főépület rend behozásán: i«, hiszen — mintahogy a gyárban mondják — már ráfér egy kis renoválás a csaknem 50 éves üzemre. A szűrőtoronynál pedig a külső és belső tatarozást tervezik, a- zonkívül a gép_ és lurbinaház, valamint a gyári főépület felülvilá- gításának nagyjavítását. És még sok szép tervet és elképzelést szeretnének az új esztendőben valóra váltani. A gyárban járva, Sajti Albert üzemlakatossal találkozunk ösz- sze, aki több társával a kazánok mellett szorgoskodik; — Igyekszünk a munkával -* állt meg egy pillanatra —, hogy mielőbb hozzákezdhessünk a kazánok javításához. Mert lesz mii csinálni, hogy teljesem rendben legyenek. Kilépünk a gyár kapuján. A ködtakaró még ott gomolyog alacsonyan a földre ereszkedve. S ahogy távolodunk, úgy vész távolba a gyár, ahol most a cukor- gyártás befejezése után sem szünetel a munka. Az új esztendőre készülnek, hogy mire őszei befutnak az első cukorrépával megrakott vagonok, addigra minden gép üzemképes, minden csavar a helyén legyen... Podlua Péter
