Békés Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-06 / 286. szám

199?. december péntek BEKÉR MEGYEI NEPOJSAG 5 Mi lesz a vizesfási iskola tanulóival? A vizesfási tanyavilágból gyer­mekeikért aggódó édesanyák küldtek levelet a napokban a szerkesztőségnek. íme az aggódó sorok: „Vizesfáson háromtantermes is­kola van, ahol az utóbbi hónapo­kig három pedagógus tanított. Egy idő óta az egyik tanító néni betegsége miatt nem tanít. Azóta sokszor egész nap csak egy peda­gógus tanítja az összes tanulókat, az egész osztályt. A pedagógus­hiány meglehetősen érezteti hs kellemetlen hatását a gyermekek tanulmányi előmenetelében. Né­hány hét óta — s ezt mi szülők odahaza is tapasztaljuk — uiss2a- esett a gyermekekkel való foglal­kozás. Volt már eset, amikor e- gész héten, például nem osztá­lyoznák gyermekeink dolgozatait. De van itt más probléma is. Mi, szülők úgy véljük, egy három­tantermes iskolának hivatalsegéd­re is szüksége volna, aki a kora- reggeli órákban begyújtana a tan­termekbe, kitakarítaná a helyi­ségeket, vagy éppen ivóvízről gondoskodna — mite gyermeke­ink megérkeznek az iskolába. Hogy ehelyett mi van itt? Az is­kola tantermeiben begyújtani csak úgy tudnak, ha a gyermekek hónuk alatt visznek fát, vagy ku­koricacsutkát. És félős, hogy e- gész télen — a legnagyobb hi­degben is — így lesz ez. Mint édesanyák, szeretnénk megérni, hogy ne a tanulók hord­ják naponként maguknak az ivó­vizet, vagy éppen pedagógusuk, akiknek ehelvett tanítani kelle­ne. Persze a tantermekben való tüzelést sem így képzeljük el. Mi azt akarjuk, hogy gyermekeink megfelelő körülmények között ta­nuljanak és legyenek szocialista módon gondolkodó emberek, ami­kor az iskolát magukmögött hagy­ják. A vizesfási édesanyák. E névtelen levél minden vonat­kozásában igaz tartalmáról ugyan nem győződtünk meg, azonban mégis hiszünk a vizesfási édes­anyáknak. S az a kérése a szer­kesztőségnek, hogy a Békési Já­rási Tanácstól és a megyei mű­velődési osztály oktatási csoport­jától személyesen látogassanak el e távollévő tanyai iskolába és győződjenek meg e sorok igazsá­gáról a szülőktől, s a pedagógu­soktól. Segítsenek e szervek az é- desanyák jogos aggódásán. Mikor? Kénytelen voltam -e levelemmel az elvtársakat felkeresni, mert más szervek többszöri kérés után sem hajlandók segíteni kérésün­kön. Miről is van itt szó? Nővérem a csorvási Kossuth utcai iskola hivatalsegédje. A községi tanács bérbe adott itt egy tantermet s számunkra lakást, Az épület ke­rítése már olyan rossz, hogy azt javítani nemieket. Már legalább hat esetben jelentettük a közsé ,i tanács vezetőinek és Gulyás Mi­hály igazgatónak, de csak ígéretet kaptunk. A tanács gazdasági fel­ügyelője, Kecskés József azzal utasította el a kerítés javítást, hogy az iskola bérli az épületet és csináltassa is meg. Az iskola igaz­gatója pedig azzal védekezik, hogy nincs rá „keret“. Bízunk abban, hogy e kis írás nyomán a kerítés, a kapu kor­hadt deszkáit új váltja fel. Nagy Mária, Csorvás. Üdvözlöm a munkás és paraszt levelezőket Levelüket megkaptam. Nagyon szerettem volna résztvenni a gyu­lai járási levelezői értekezleten, de a legjobb akaratom mellett SeaWült ez lehetséges, mivel je­lenleg öthónapos államigazgatási iskolán vagyok Nyíregyházán. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kikapcsolódok a sajtólevelezésből. Itt az iskolán is elolvasom min­den nap a Népújságot. Jól esik, ha megyénk lapját olvashatjuk, mert így tudjuk, hogy odahaza mi tör­ténik. Vereska elvtárs az asztalos- mesterséget tanulta és 1912-ben már a famunkások szervezeté­ben tevékenykedett. Apja nyolc­gyermekes foltozó-varga volt. — Nekem sohasem ment jól. Aid lekváros kenyeret evett, iri­gyeltem. Nem csoda, hogy a nyo­morúság miatt 1912 óta minden munkásmegmozdulásban részt- vettem. A frontról félholtan ke­rültem haza, de 19-ben odavon­szoltam magam a vörös tobor- zóba: — mondtam nem bánom, ha az úton halok is meg, de ne­kem menni kell. Azt felelték az elvtársak: — nagy beteg vagy János, csak terhűnkre lennél a harcban. Igazuk volt , mégis hosszú évekig fájt ez nekem. Vereska elvtárs szociáldemok­rata volt,' de a párt baloldali erői közt foglalt helyet. Az egyesü­léssel, 1948-ban lett kommunista párttag, feleségével együtt. Az ellenforradalmat említve legyint: — Ha októberben kidugtam a fejem a kapun, a szomszédok jobbika ijedten tűnt el az utcá­ról, nehogy ráfoghassák, hogy kommunistának köszön, vagy pláne beszél. Persze, akadtak másmilyen szomszédok is. Az egyik, egy vasutas lelkes sztráj­koló volt. Mondtam is neki, hogy könnyű és becstelen dolog fizetésért sztrájkolni. Akkor biztosan nem eaúnálta volna, a mikor mi, hogy vállaltuk a bér megvonást, a kirúgást, a csend- őr ütlegel. Az egyik szomszéd mert nem tűztem ki a zsázlót megígérte, hogy kihasít a hú­somból és helyét sóval tömi be Nem sokkal a forradalmi munkás—paraszt kormány meg alakulása és a szovjet segítség megérkezése után az erzsébet- helyi kommunisták is szervez­kedni kezdtek. Az elsők közt volt. Laci bácsit is hívta és no­vember derekán Bartalilk And­rással, az előzött téglagyári igaz­gatóval tizennyolcán megalakí­tották az er zsebet helyi pártszer­vezetet. Ma mindez egyszerűnek tűnik, de akkoriban nem volt gyerekjáték. És most hirtelen egy kép tá­rul elém: a kfnai nép felszaba­dító harca idejéből való télvízi látvány — harcosok vonulnak; át egy deszkabidon, úgynevezett; bürün. Oh, de milyen biirün! A; deszkák a harcosok hátára van nak fektetve, akik hasig álinai a jeges vízben. Az első pillan­tás önkéntelen ül a fent vonult harcosokra esik, de aztán má csak a pallót tartó névtelen hő­söket nézi az ember és közber azt a roppant erőt érzi, melj ilyen fél-isteneket szül. Huszár Rezsi Különösen örvendetes olvadni a levelezők írásait, mélyeit azt az ér­zést .keltik bennem, hogy az egy­szerű emberek — akik az üzemek­ben, vagy a mezőgazdaságban nyi­tott szemmel járnak és meglátják a hibákat, ők a közvélemény igazi tolmácsai. Mint régi levelező, szerettem volna az értekezleten a szerkesz­tőséggel és a többi levelezőkkel elbeszélgetni — mert azt hiszem, lett volna miről. Bizony nagyon sok ember nem látja még tisztán a múlt évi eseményéket. E levelem által küldöm elvtársi üdvözletem a Népújság szerkesz­tőségének és munkás-paraszt leve­lezőinek. Elvtársi üdvözlettel: Kecskeméti László Nyíregyházai Ideológiai könyveket vásárol a „JütiMil" antiknál könyvesbolt Békéscsaba, Szent István-tér 3. MOZIK MŰSORA SZABADSÁG MOZI, BÉKÉSCSABA Dec. 5—11: Emberek vagy Őrmesterek, Kezdés: h.: 6, 8, v.: 4. s. 8 órakor, BRIGÁD MOZI. BÉKÉSCSABA Dec. 5—11: Isten és ember előtt. Kezdés: b.: fél 8, fél 8, V,: fél 4, fél 6, fél 8 órakor. TERV MOZI, BÉKÉSCSABA Dec. 5—8: Pillanat, embere. Kezdés h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél *, fél 8 órakor: PETŐFI MOZI, GYULA December 5—10: Láz. Kezdés: hétköznap 5 és 7 órakor, va­sár- és ünnepnap: 3, 5, 7 órakorj ERKEL MOZI, 6YULA Dec. 0—8: Véletlen találkozás: Kezdés: h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 8, fél 8 órakor, BÉKE MOZI. OROSHÁZA December 5—10: Túristaszerelem. Kezdés: h.: S, 7, v.: 3. 5. 7 órákor. PARTIZÁN MOZI, OROSHÁZA Dec. 5—11: Hoffmann mesél. Kezdés: h.: fél 6. fél 8. v.: fél 4, fél 8, és fél 8 órakor. SZABADSÁG MOZI, GYOMA Dec. 4—6: ördög szépsége. Kezdés: h.: 8. v.: 4. 8 és 8 érakor, BASTYA MOZI. BÉKÉS Dec. 5—8: Az anya. Kezdés: h.: 6. 8, v.: 4, 8. 8 órakor, PETŐM MOZI, SARKAD Dec. 4—4: Londonban jártunk. Kezdés: h.: 8, v.: 4, 6 és 8 órakor, j TÁNCSICS MOZI, SZARVAS Dec. 5—9: Csigalépcső. Kezdés: h.: 5, 7, v.: 3, 3, 7 órákon VÖRÖS OKTOBER MOZI, MEZÖKOVACSHAZA Dec. 4—«: A Fekete erdőtél a Fekete Tengerig. Kezdés: h.l 7, V.í 3, *. 1 érakor, Anyakönyvi hírek Mezőberényi anyakönyvi hírek: Születések: Lakatos József és Dógi Mária fia József. Jónás Sán­dor és Sebestyén Eszter leánya Er­zsébet Eszter, Róka Adám és Nagy Mária fia Adám, Pardi Mihály és Punyi Erzsébet fia Mihály, Szege­di Antal és Tóth Zsuzsanna fia Antal, Komlódi Imre és Gyárak! Eszter leánya Kata! in Eszter, Ta­kács Szilveszter és Szépe Erzsébet leánya Katalin, Komócsin István és Jozaf Mária fia András, Valach János és Bánáti Julianna leánya Katalin, Mojzsiis János és Takács Irén leánya Irén, Hajdú Antal és Sandrika Erzsébet fia Anitái. Házasságkötések; ölje János és Laska Mária, Cservemák János és Varga Erzsébet, Csengeni József és Zahorán Mánia, SAmomfalvd József Nagy Julianna, Lédig József és Weigert Mária, Király Mihály és Szabó Mária, Baksai Mátyás és Weigert Katalin, Borgula János és Kozma Jolán Róza, Stábén Mihály és Márta Zsuzsanna, Földest Mi­hály és Rohák Róza, Kósa Már­ton és Lehoczki Magdolna, Win­ter József és Beregi Erzsébet, Ki­rály Pál és Maléth Mária, Cze- Judit Elvi­ra. ; . ( . • Haláleset: Kiss Péter 70 éves, Komlódi Mihály 72 éves, Apáti Já­nosaié szí Nagy Zsuzsanna 71 éves, Borgula Mihályné sz. Gyurik An­na 78 éves, Tóth Jánosné sz. Kósa Mária 76 éves, Járosi Máháflyné sz. Czinkóczkii Zsuzsanna 33 éves, Komócsin András 1 napos. Olcsóbb árak a csabai Tejívóban Az utóbbi hónapokban igen sok levelet kapott a szerkesztőség a Békéscsabai Vendéglátó V'Halat Tejivójában alkalmazott magas árak miatt. Nemrég — különböző időpontokban — két cikk is meg­jelent lapunkban, melyben író­ik a nyilvánosság előtt kifogásol­ták a Tejivóban alkalmazott ma­gas árakat. A megjelent cikkek s a Vendéglátó Vállalathoz elkül­dött panaszos levelek meghozták az eredményt: intézkedtek a me­gyei tanács kereskedelmi osztá­lyán, melyről Steigerwald György isztályvezető elvtárs ezt írta a napokban a szerkesztőségnek kül­lőit levelében: „A megyei tanács kereske- íelmi osztálya a fogyasztók észrevételei, valamint a megje­lent újságcikkek nyomán meg­vizsgálta a Békéscsabai Ven- déglátóipari Vállalat Tejivójá­nak árjegyzékét. A fogyasztók­nak igazuk volt s ezért a me­gyei tanács kereskedelmi osztá­lya felhívta a vendéglátóipari vállalat vezetőinek figyelmét, hogy 1957 december 1-i hatály- lyal a Tejivót negyedosztályba sorolja át s ennek megfelelően érvényesítse az árakat is. Te­hát december 1 óta az üzlet már nem számítja fel az 5 szá­zalékos fogyasztási felárat és a Tejivóban forgalomba hozott áruféleségek árai a negyedosz­tálynak megfelelően 25 száza­lékkal olcsóbbak lettek, mint a korábbi időszakban.” Olvasd A NÉPÚJSÁGOT | franciskói Jelentését. Szószerint közli | az amerikai hírügynökség tudósítását : arról, hogy a híres magyar középtáv­futót, Tábori Lászlót és nem kevésbé ' híres edzőjét, Iglól Mihályt, akik a meíbournel olimpiai játékok után az Egyesült Államokban kívántak ma­radni a honvágy gyötrl és komolyan foglalkoznak a hazatérés gondolatá­val. A két sportoló rendkívül csalódásról panaszkodik. Úgy gondolták, eredmé­nyeik számos ajtót megnyitnak előt­tük, ebből azonban nem lett semmi. Emlékezetes, hogy Tábori a tavalyi indór-Idény alatt csalódást keltett az amerikai sporközvéleményben. Ezért egyre kevesebb alkalommal hívták meg versenyekre. Most San-Francis- coban egy clpőjavitó műhelyben dol­gozik. Legutóbb elutazott Los Ange­lesbe, hogy megkísérelje kocsiját jobb áron eladni s Így megszerezhesse a szükséges összeget ahhoz, bogy kifi­zethesse utikölt -gét Magyarországig. Iglól Mihály is nagyot csalódott. Edzői, vagy segédedzői állást szeretett volna kapni egy kalifoml 1 egyetemi sportegyesületnél, de a kapott ajánlat feltételei annyira bizonytalanok vol­tak, hogy az állást végül Is lemondta. A Humanité és a Liberation bőven Idézik a Népszabadságnak a magyar sport helyzetével foglalkozó cikkét és megállapítják, hogy a magyar sport új, egészségesebb alapokon épül és így Indul el új sikerek felé. A Humanité ugyanakkor idézi az United Press-nek egy érdekes san­Francia lap Tábori és Iglói amerikai sorsáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom