Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-09 / 263. szám
1957. november 9., szombat BÉKÉS MEGYEI NEpOJSAG 5 G. ZAPOLSKA : Dulszka asszony erkölcse — Bemutató a Kamara-Színpadon — í'rdekes darab, az ember ne- vet és könnyezik is egyszerre, — tragikomédia a javából, így írta az író, így könyvelte el a világirodalom mindenféle lexikona, és valahogy így játszották a Jókai Színház művészei is. Nos, áll- juk meg néhány szóra, ez utóbbi bennünket minden előző, a darabról alkotott megállapításnál jobban érdekel. A darab: társadalombírálat. Az 1900-as évekre annyira jellemző kispolgári réteg maró élű bírálata, — G. Zapolska nagyszerű színpadi érzékkel, szerkesztési készséggel formálta meg a Dulszki-ház minden alakját, erkölcsi levegőjét, felfogását. IVTond-e a darab valamit a má^ hak? Feltétlenül! Ad-e tanulságot a ma emberének? Ad, bőven! Talán nem élnek manapság olyanok, mint Dulszka asz- szony? Vagy Zbysko? És Felicián? Talán manapság kihalt fajta ez? Nem, kísértenek még, és G. Zapolska víg játékának nagy érdeme, múlhatatlan érdeme, hogy meztelenre vetikőzteti a kispolgárságot, a szennyes és mocskos élet- xelfogást, az embertelenséget, — és ugyanakkor emlékeztet is: ilyenek voltak! A darab központi cselekménye Hanka tragédiája. E körül forr, sistereg és önt ki a Dulszki-ház kispolgári szennye, Hanka az egyetlen, igaz ember abban a környezetben. Horváth Árpád rer.de-' zői vopalvezétése helyesen ragadta« meg ezt a főszálat, és általában a célnak, a végső kifejlésnek megfelelően fonja a mellékszálakat a főszállal szilárddá, erőssé, összbenyomásként mégis mi a hiba? Az, hogy az előadás általában egykét fokkal hangosabb, mint kellene. Még az enyhébb túlzások is kpéldául Zbyskó figurájának el-el- ^■ajzolása) zavaróak, és a pillanatnyi „nevetnivalóra* terelik a figyelmet, és nem a „nevetnivaló” mögött lappangó, kimondatlan, mély, emberi vagy embertelen igazságokra. Ha a „hangerőt” csökkentik — és feltétlenül kell is csökkenteni —, akkor az előadás nemcsak vígjátéki oldalát és feladatát tölti be, hanem sokkal inkább nevel és tanít is. A színháznak pedig fő célja ez, és amíg ezt nem tapasztalhatjuk objektíve, apró részletek megoldásának precíz megmunkálásában is, — addig a cél igen távoli marad, és ez korántsem helyes. Egy jó darab, egy kitűnő „nevelő hatású” társadalom-bíráló játék önmagában még nem biztosíték, — mert művészi ihlettel csak művész töltheti meg. Horváth Árpád művészetét, tudását számtalanszor bizonyította már, — rajta nem múlhatott, hogy a Zapolska-darab kissé el hangolódott, és nem a legjobb irányban. Annyit szólnunk kellett a pi’o- dukcióról, összességében. Ha a művészek játékát értékeljük, keressük azt, hogy mennyit és mit tettek a cél érdekében. A címszereplő: Ruttkay Mária. Olyannak kellene lennie az egész előadásnak, amilyen az ő alakítása. Csak ott hangosabb kissé, a- hol a Dulszka asszony belső világának, jellemének érzékeltetése megkívánja ezt. A színpadon valóban Dulszka asszony, és egy pillanatra sem ötlik eszünkbe, hogy Ruttkay Mária él, és beszél ott. Hiszi, hogy helyes minden tette, — és mi is elhisszük. Nagy jelenetek egész sorát zúdítja a nézőre és Dulszka asszonyt az első szavától az utolsóig gyűlölni, utálni, kinevetni és relatíve sajnálni is lehet — teljes, kerek egész, amit Ruttkay Máriától kapunk. Dulszki úr — Hon ti Sándor. Idős művészünk kitűnő szerepet, vagy inkább: némaszerepet kapott, — munkája is kitűnő. Egy vállrándítás, egy unalmas fintor, legyintés: íme Dulszki úr, aki mit sem törődik már a világ folyásával, csak a mindennapi szivar, és a kávéházi pénz érdekli. A többi — külön világ, körein kívül esik. Zbysko szerepét Cserényi Béla kapta. Tehetséges, helyenként kitűnő, néhol azonban egyenetlen á- lakítás. Hangos, de nem eléggé szenvedélyes. Hanka nagy tragédiája túlságosan könnyen fut át a szívén, — így nem indokolt a második felvonásbeli nagy kitörés, amikor valami „jobbik” vagy „becsületesebbik" én fellázad benne a kispolgári posvány-erkölcs ellen: „Nem leszel te többet cseléd! Feleségül veszlek!...” Legyen szenvedélyesebb, Zbysko szívén-lel- kén az érzelmek és gondolatok százai futnak át, miért játszik hát kevesebb húron?! Pedig Cserényi Béla sokkal több húron képes játszani! >-; IJenriet.re« .. r- Kalmár Zsóká. . Egészében ítélve megfelel, xHr — engedje meg — bármennyire Is bakíislány Henriette — á- zért nem nyafkáskodik. Nem ó- lyan kényes az a lány, sőt. Kalmár Zsóka Henriettéje legtöbb jelenetében hisztériás, buta, hamar „kölnivizet-szagolt” lány, akit egy sor véletlen okosít fel az élet dolgairól. Ez nem igaz! Henriette az angyali pofi mögött nagyon is tudatos (és nem nyafka) nő. Látnunk kellene, hogy a Dulszki-ház „kétkönyökkel törj előre” felfogása igazán benne testesül majd meg, ha felnő. Sajnos, ezt nemigen éreztük egyetlen jelenetében sem. Méla — Romváry Gizella, ö a kellemes meglepetés. Egyszerű, szép alakítása nyeresége az előadásnak. A második felvonásban (jelenete Zbysko-val) egészen magasra jutott. Hogy néhol bᣠtortalan még? Ki nem volt az pályája kezdetén?! j^ovács Mária (Julinké) ezúttal is a megszokott, átgondolt és művészi. Alakítássá annyira pozitív, hogy hibát keresni, csak végtelenül aprólékos elemzéssel lehetne. Néhol „pestiesen” beszél. Ügy véljük, ez nem jó és szükségtelen. (Néhány ilyen ízű gesztusa is van.) Stefanik Irén rövid szerepében munkája igen jó, kimért, de túlságosan is mértéktartó néhol. Emlékszünk: Stefanik Irénről azt mondották régebben: nem tud prózát játszani. Hogy tévedtek, ez nem mások bűne, hanem Stefanik érdeme. Mint említettük, a darab központi cselekménye Hanka. körül bonyolódik. Hanka — Simon Erika — nem könnyű művészi feladat. Meggyőző, és a harmadik felvonásban az egész Dulszki-ház fölé magasük. Itt, e jelenetben Simon Erika megvillantja művészi képességeit, de összbenyomásunk az, hogy fáradt kissé. (Betegség- kihatás bizonyára, de meg kellett említenünk.) Vargha Ilona, mint Tadrach, a mosónő — nem jó. nem és nem! Ki ez a vén banya? Egy delliriu- mos italbolond? Egy gerincnélküli puhárty? Nem értjük ezt a túlzott elnajzolést. (Amikor egyszer egyedül van a színen, pohárszámra lopja-önti magába a likőrt. Ez meglehetősen -erőltetett és enyhén ízléstelen is.) _ S2ábó Lajos díáÜTeÜeí'üé”’hangulatos, művészi alkotás. • • összességében: mit kaptunk a kamara színpad új bemutatóján? Egy gondolat és megérzés erősödését: a Jókai Színház produkciói ebben az évadban még igen szélsőségesek. Kevés gondosság a szereposztásoknál, ebből a- dódó nyilvánvaló rendezői megkötöttség, és ami a legrosszabb: a tervszerűség teljes hiánya. Hol van már az Ígért műsorterv? Jó lenne, ha a színházi élet és munka területén mindenütt visszatérnének az egészséges normákhoz és minden egyéni érdek fölé helyeznék végre a művészi érdeket, a művészet igazi céljait, úgy, ahogyan az elmúlt évad végén tették, sokak örömére. Sass Ervin ÍGY EMLÉKEZZÜNK ADY ENDRÉRE bent Ady uralkodóosztály-eüenA nagy költő irodalmunkban nem csupán lírai, hanem elsősorban politikai jelentőségű személyiség, akinek a költészet nem cél, hanem harcosan haladó állásfoglalásának egyéniségéhez és tehetségéhez mért legjobb kifejezési eszköze volt. Költői pályája a XX. század első évtizedére esik. „— Az érlelődő demokratikus forradalom sürgetője, víliarmadara volt, méltó utóda Petőfi Sándornak és elődje a kommunista József Attilának.” így jellemzik őt, nagyon helyesen és találóan, iskolai tankönyveink. A demokratikus forradalom vezető osztályát keresve Ady, eljutott, mert el kellett jutnia a proletáréig tömegeihez. Nem volt szocialista, talán mert nem futotta rövid életéből, vagy talán — Móricz Zsgimondhoz hasonlóan — nem is jutott volna el odáig, de a munkásosztályban látta forradalmi reményeinek valóraváitóját. A munkásosztály tömegharcai ihlették őt legnagyobb forradalmi verseinek megírására! A burzsoázia hamar rádöbnes nézetének, s e nézet költői és nem utolsó sorban publicisztikai hirdetésének reá nézve veszedelmes voltára. Igyekezett írásainak jelentőségét csökkenteni és költészetét a sajtón keresztül és a könyvkiadás útján szerelmi költészetként kidomborítani, politikai verseit, Írásait likvidálni. A nagy költővel és népünkkel szembeni történelmi kötelesség tehát, Ady közvetlen jóbarátja, Btilöni György és néhány kortársa által megkezdett és máig vitt munkát tovább vinni, mind tökéletesebbé formálni a költő igazi, forradalmi arcát. Ha élne, ő lenne ennek leghangosabb követelője. Iskoláinkban, művelődési otthonainkban és mindenütt, ahol ebben a hónapban (november 22-én) Ady születésének 80. évfordulójára emlékeznek a dolgozók, — fiatalok, öregek — ez a forradalmi Ady Endre kell, hogy legyen a beszédek és méltatások veleje, mert csak ez méltó a nagy költőnek, a szabad magyar népi igazi Ady Endréjének az életművéhez. |¥iic-»<5r Pályázati felhívás A Békés megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya a Művelődésügyi Minisztérium engedélye alapján az 1958—59. tanévi tanító- szükséglet kielégítésére a szarvasi tanítóképzőben — általános gimnáziumi érettségit tett jelentkezőkből — egy párhuzamos negyedik osztályt nyit. A művelődésügyi osztály pályázat útján kívánja betölteni az osztály férőhelyeit olyan fiatalokkal, akik az általános iskolai oktató- nevelő munkát élethivatásuknak kívánják választani. A jelentkezés feltételei a következők: 1. Alkalmassági vizsgán való megfelelés (zenei-hallás, rajzkészség, helyesírás, fogalmazási készség, stb.) Alkalmassági vizsga a Szarvasi Tanítóképzőben alakuló felvételi bizottság előtt történik.) Erre a pályázók a megyei művelődési osztálytól kapnak meghívót. 2. Kitűnő, jeles, vagy legalább jó eredményű általános gimnáziumi érettségi bizonyítvány. 3. Népi demokráciához való hűség. 4. A tanítói pályára hivatást éreznek, s az egyéves tanfolyam sikeres befejezése után, 1958 szeptember 1-től az ország bármely általános iskolájában gyakorlóéves beosztásukat hajlandók elfogadni. Megye székhelyekre, a megye városaiba gyakorlóéves beosztást nem nyerhetnek. A tanítói érettségi sikeres megszerzése elhelyezési kötelezettséget nem von maga után a művelődési osztály részéről. 5. 1958. június 1-ig 25. életévüket még nem töltik be. 8. A helyi általános iskola igazgatójának, vagy a volt középiskolájának javaslata. 7. Orvosi igazolás a nevelői pályára való alkalmasságról. Jelentkezhetnek nők és férfiak egyaránt, akik diákotthoni elhelyezésben részesülnek. (Házastársak diákotthoni elhelyezésben nem részesülhetnek.) A fentiek szerint felszerelt kérvényeket 1957. november 15-ig beérkezően kell a megyei művelődési osztályra beküldeni. (Békéscsaba, Irodaház). Megyei Tanács VB Művelődési Osztálya. eeacaeaaeeeeaeeeeeeaateeeeeeeeaeaaeeeeeeae A NÉZŐ SZEMÉVEL társadalom egyik rétegének, az értelmiségnek a szocialista forradalomhoz való pozitív és negatív hozzáállását. De én nem azért fogtam tollat a kezembe, hogy a darab eszmei mondanivalóját elemezzem. Erre nem vagyok hivatott. A nagy hatást másodsorban a színészek kitűnő játéka váltotta ki belőlem, — de gondolom minden nézőből. Olyan nagyszerű játékot nyújtottak a darab tolmácsolói, ami méltán megérdemli az elismerést, ami megérdemel olyan értékelést, hogy elmondhatjuk: tudásuk legjavát nyújtották. Kitűnő volt Pole- zsájev professzor alakítása. Ügy éreztem, nem is színpadon, hanem az életben látom a 75 éves, világhírű orosz professzort, aki a viharos napokban csatlakozik a bolsevikok igazságához, aki hajlandó segíteni tudományos munkájával a szocialista forradalom győzelmét. Egy nagyon átélt, kidolgozott és sokoldalú alakítás volt, amit Pagonyi Nándor nyújtott. Sok olyan momentuma volt alakításának, ami köny- nyeket csalt ki szememből, . márpedig, ha az ember köny- nyezik valami felett, az valóban mély át- érzést jelent. Méltó volt hozzá a feleséget alakító Rad- nóthy Éva. Egy olyan házaspárt alakítottak, amely nagyszerűen visszaadta a meleg családi szerete- tet, megbecsülést, mélységes tiszteletet egymás iránt, egymás támogatását még a politikai kérdésekben is. Kitűnően összeillettek és jól kiegészítették egymást. Belőlem a két kitűnő színészi alakítás közül mégis a professzor alakítása váltott ki nagyobb hatást. Igen jól érzékeltette a nagy ellentétet a szocialista forradalomhoz csatlakozó és a szocialista forradalommal szembenálló értelmiségi típus között a Bocsarovot és Varaljovot alakító Sárosdi Rezső és Gyu- ricza Ottó játéka. A többi szereplő is tetszett. Olyan gárda vonult fel ebben a darabban, mely képes volt méltóan tolmácsolni e nagyszerű színmű mély mondanivalóját, és igazán méltó alakítást adni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40.-ik évfordulóján s velem együtt sok-sok elvtársamnak felejthetetlen emlékeztetést nyújtani. Ott tapsoltak a nézők sorában a felvonások közben, felvonások végén és az e- lőadás végén, de még e néhány sorban is újra azt tolmácsolom, — köszönet a felejthetetlen estéért. Bocskai Mihályné egy a sok néző közül i J November 6-án es- > te én is egyik nézője » voltam a Jókai Szin■ ház művészei által ■ • bemutatott Viharos J Alkonyat című elő- » adásnak. A darab o- J lyan hatással volt • rám — annak ellené- , re, hogy nem először • láttam és tartalmát • ismertem —, amit • úgy éreztem le kell • írni. • Miért e nagy ha- J tás? Elsősorban ada- % rab mondanivalója, I amely nagyon jól ér- » zékelteti a nézővel • az 1917-es oroszorszá• gi átalakulást, a for- J radalom szelét. Az • ember elevenjébe J vág, amikor a szinpa- » dón felelevenedni lát- J ja az akkori orosz
