Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-29 / 280. szám

4

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG

1951. november 29., péntek

A Békés megyei írókról

PUSKIN:

BAHCSISZERÁJI

SZÖKŐKÚT

A magyar olvasóközönség ismeri Puskin remekbe szabott költeményét és külön a balettet. A

Megjelent Puskin • „BahealszeráJI esttkőkút'’ című költeménye.

most megjelent bibliofil kiadás* ban az olvasó bizonyos mértékben együtt gyönyörködhet a költemény két műfaj beli feldolgozásában. A szöveget ugyanis Fülöp Zoltán és Márk Tivadar az eredeti operaházi előadás színpadképeivel, illetve figuráival illusztrálta. A könyv bibliofil kivitelben, többszínű offset eljárással készül. KUPRIN:

SZULAMIT

Nemrég jelent meg a könyvpiacon ez a bűbájos könyv, mely bizonyára sokak kedvenc olvasmánya lesz.

MURÁNYI KOVÁCS ENDRE:

SZENVEDELYES ÉVEK

Muranyi-Kovics Endrének „Szenvedélyét évek" címmé könyve Jelent meg.

A regény a francia társadalomról és az ott élő emigránsokról ad érdekes rajzot, a müncheni egyezmény és 1914 között. Fő hőse egy magyar mérnök, aki 1938-ban e- migt'áVt Párizsba.

Kodály ha ng verseny lesz Gyulán

Gyulán, az Erkel Ferenc művelődési otthonban hangversenyt adnak a debreceni Kodály Zoltán Zeneiművészeti S«5kisikola körzetébe tartozó abonyi, békéscsabai, debreceni, karcagi, nyíregyházi, szolnoki, valamint a szegedi zene- művészeti szakiskola körzetébe tartozó gyulai és oivtehám állami zeneiskola legjobb tanulóinak közreműködésével decercv>»r 1- én, délután fél 3-kí

| Köszönet a színjátszó- ,

| csoport tagjainak

i November 23-án és 24-én, i vasárnap, Medgyesegyházán a ] helyi kultúrcsoport nagy siker- 11 re! mutatta be a Csókos asz- , szony című háromfelvonásos 1 j operettet. Egy kicsit szabad- |: koztam, hogy megnézzem ezt : az előadást budapesti színészek előadása után. De igen 1 kellemesen csalódtam. j

. A szereplők a kopott szín- j pádon és csaknem díszlet nél- 1 j kill is művészi teljesítményt 1 , nyújtottak. Virágcsokor he- 1

Í

lyett itt szeretnék köszönetét mondani magam és sok száz néző nevében, akik ezen a két i estén gyönyörködhettek e lel- | fees kis színjátszó csoport művészi előadásában, i

i Bálint Ferencné, \

l Medgyesegyháza. |

I) szovjet irók, művészek - tanácskozása

November a7-én, a Szalcszarvezetek Házának oszlopcsarokában értekezletre ültek össze a szovjet írók; zeneszerzők, képzőművészek, színészek, rendezők, a szovjet főváros művész értelmiségének aktívája. A találkozónak az volt a célja, hogy résztvevői kicseré’jék gondolataikat, megbeszéljék azokat a feladatokat, amelyekét a párt tűzött az irodalom és a művészet művelői elé. Az értekezlet megvitatta A. Szurkovnak, a Szovjet írók Szövetsége első titkárának előadását, amelynek címe: Az irodalmi és művészeti

alkotók feladatai az irodalom és a

művészet, valamint az élet közötti kapcsolatok erősítésében.

Beszédet mondott a gyűlésen J, A. Furceva, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és Moszkva Városi Bizottságának tagja;

A Kínai Kommunista Párt a kínai fróknak és művészeknek azt az egyszerű, világos tanácsot adta, hogy szolgálják a munkásokat, parasztokat, katonákat, szolgálják a népet. Az élet jobb visszaadása érdekében menjenek a g}'árakba, termelőszövetkezetekbe dolgozni, hogy ne csak „tanulmányozzák“, hanem éljék is a munkások, a parasztok életét. A szovjet írók legutóbbi kongresszusán Solohov is ezt pendítette meg. Lényegében arról van szó, hogy az élettől, a tömegektől való elszakadás mondanivaló szempontjából terméketlenséget szül, tehát írók, művészek: együtt az élettel, előre! Az üres idézetek ideje lejárt. De éppen az üresség, a terméketlenség ellen vonultatok fel idézetet a kommunista pedagógu- sök megyei értekezletén elhangzottakból. Az iradolmi élettel kapcsolatban mondották: „Megyénkben a Békési Üzenet a kísérleti számok után megállt. A kezdeti számoknál a viszonylag szűk kör érthető volt. Ma már azonban megérlelődtek a feltételek arra, hogy a kört bővítve, színvonalasabb példány számok jelenhessenek meg". A megállapítást azt tükrözi, hogy a folyóirat, lényegében pedig a Békés megyei írók Munkaközössége, mint ilyen, nem képviselte a megye íróinak, költőinek egészét.

A közösség ez év februárjában , eszmeileg-politikailag teljesen í tiszta vizet öntött a pohárba,megtisztítva magát az oda nem valóktól, a nép, a szocializmus ügye mellett tette le a garast. Sorainak szükséges gyarapítását azonban elmulasztotta. A most megjelenő Békési Üz.enet — a harmadik szám — már a bírálat visszhangja lesz. A múltbam féltucatnyi és állandóan ismétlődő arcok mellett számtalan új arc kerül bele. Harminc körül van azoknak az íróknak, költőknek, esztétáknak a száma, akik a legújabb Békési Üzenetet írásaikkal

megtöltik. Ez folyóiratunk életé* ben erőteljes kitörést jelent a néhányak tevékenységévé szűkült körből az élet tágultabb, szélesebb világába.

Vajon^a megye íróira is vonatkozik a munkásokkal, a parasztokkal való közvetlen együttélés? Az a helyzet, hogy írásaiból élő, úgynevezett független író (Csurka Péter kivételévtegy sincs köztünk. Mindnyájan más „kenyér- keresetből” élünk. Azonban sok közülünk az olyan, aki értelmiségi munkakörben dolgozik. Lényegében tehát szükséges lenne a munkások, parasztok, katonák mindennapi életéből részt kérni; De hogyan, miképpen? Ez már nehezebb kérdés. Egy időben országszerte próbálkoztak hivatásos és nem hivatásos íróink azzal, hogy közelebb kerüljenek a termelőmunkát végző milliókhoz. Természetesen egy-két napos kiszállások üzemekbe, termelőszövetkezetekbe még riport megírásához sem kellő elmélyülési lehetőségek. Ami a független írókat illeti, különösen az idősebbek, nemigen ragadják meg az esztergapad fogantyúját, vagy a traktor kormánykerekét. Persze, minden író és költő a maga módján, a maga lehetőségei és körülményei közepette igyekszik mennél mélyebbre merülni az élet áramában. Valamilyen módon azonban feltétlenül meg kell valósítanunk a termelésben résztvevő dolgozókkal a szoros kapcsolatot mielőbb, annál jobb az irodalomra nézve. *Szerintem az élet és az irodalom szorosabbá tételéhez azzal járulhatnánk a leghatásosabban, ha felfigyelnénk az üzemekben, földeken és a honvédségnél a tennivalók legközepében tevékenykedő és emellett tolláit is forgató dolgozókra. Őket kellene elsősorban a munkaközösség soraiba toborozni, de nemcsak nálunk, hanem az országban mindenütt.

TJj Rezső

EMLÉKEN!

Tombolt az ellenforradalom... Igen... Hatalmas dühvei..; Az utcákon szalagos emberek szaladgáltak, tenyérnyi Kossuth- címerrel. Nagyon kevés ember tudta, hogy hová tartozik abban az időben. Fekélyes volt az élet... Bent a szerkesztőségben a szobák tömve voltak emberekkel. Tíz órát dolgoztunk mindennap, alig volt idő ebédelni. A sok jogtalan követelés meg el is vette az ember étvágyát. Nem mindenki követelt, de voltak nagyszájúak, a „nemzeti forradalom zászlóvivői”.

Még most is * élesen, emlékszem rá, ami december 5-én este történt. Bent ültem a szólómban. Lent az utca viszony- 1 ig. csendes volt. írtam... Ha jól elnlékszem, egy idős ember történetéről, életéről, akinek az elmúlt Horthv-rendszer csak börtönt, száraz kenyeret és kubikos-talicskát adott. A háta immár meggörnyedt, a sok megpróbáltatás kiszipolyozta teste velejének nagy hányadát. írtam arról is, hogyan viselkedett

Szarvason, s miként illeszkedett a közösségbe a Táncsics Terme- lőszövéikezetbe. S akkor jöttél be az ajtón Te, barátom, akivel most is együtt dolgozom. Akkor még nem voltál nálunk, fontos megbízatásban dolgoztál. Megkérdezted tőlem, hogy mit írok. És én megmutattam. Hosszan nézted a hófehér papírlapokon a sorokat, sokáig nézted és helyeslőig bólintottál fejeddel. Igen...igen.., — mondtuk, talán mindketten — ezek az emberek tudják csak igazán, mi az elmúlt 12 esztendő. Talán többen is — mondtuk akkor — de legjobban ők. Megtanultak nyakasok lenni az embertelenségben és gyűlölni a kapitalizmust. Megtanultak a párt mellett szilárdan kiállni, leleplezni, felszámolni az ellenséget, ha még életükkel adóztak is érte. Igen..; Ők, a tizenkiiences vörös katonák, Emlékszem rá, megegyeztünk ebben, pedig mindkettőnknek más beosztása volt, más szakmája. Sokáig beszélgettünk akkor este. Igaz, sokszor kialudt a villany, kikapcsolták a villanytelepen, mert így követelte a „forradalmi tanács.” Ezzel indultam útnak... Ugv érzem, sok hasznos útravalót kaptam tőled.

Kilenc óra lehetett, amint beléptem a Csaba Szálló forgó aj-' táján és beszédbe kezdtem az öreg portással, — Murányi bácsival — a nap eseményeiről. Ismered Te is. Az öreg rendes bácsi volt. Egyszerű... Máson kívül nem volt semmije, mint a napi két deci bor... Nagyon szerette a bort.

Amint beszélgettünk a fülkében, nagy csikorgással fordult a. ajtó, s legalább nyolcán jöttek be. Olyan úriember-formák. Igen, azok voltak, mint később megtudtam. Nem az egyszerű hétköznapok hősei, hanem a Nagy Budapesti „Munkástanács” emberei — az ellenforradalom kifinomult ügynökei. Jöttek...

Követelőztök... Sok mindent mondtak. „Tiltakozzunk a kormány ellen...” „Csak sztrájkkal lehet győzni...” „Ez itt a fő dolog” — mondták — közben kesztyűjüket lehúzva, látszott hófehér párnás kezük. Nem, ezek nem kétkezi munkások, s nem

igaz, amit a szállodai naplóba beírtak, hogy esztergályosok. Tudták már, hogy 6-án néma tüntetés lesz Békéscsabán. Emlékszem rá, két jellegzetes ember volt köztük és egy nő, aki jobban hasonlított egy francia görlhöz, mintsem a szállodai naplóba beírt gépírónőhöz. Felmentek szobájukba, nagy kiabálással, arcukon kaján mosollyal végig mértek bennünket. Egész éjjel ittak, daloltak, ahogy ők mondták a szobaasszonynak, „hatodika sikeres győzelmére”;

Az öreg portás erre csak eny- nyit mondott:

— Nem tudják ezek, hogy mit csinálnak. Tudja, olyan szedett- vedétt csibészbanda lehet. Ügy néznek ki, mint a stricik...

Azon az éjjelen nyugtalanul aludtam... Ezen az egy mondaton gondolkoztam, ami legjobban megragadta képzeletemet: „Sztrájk... sztrájk... — ez itt a fő dolog.”

Hatodikán a város népe hűvös téli reggelre ébredt. Fél 8 lehetett, amikor bementem a tej csárdába reggelizni. Nyugtalanság látszott az embereken..: Kiabáltak az utcákon, az üzemekben szónokoltak.

Emlékszem rá, együtt mentünk le Veled a tömeg közé, — és arra is, hogy mosolyogtunk. Tudtad Te is, hogy miért volt ez a mosoly. A tömegben igen sok ismerősünk volt, akik a környező üzemekbe i dolgoztak; Megkérdeztünk vagy húszat, hogy miért jöttek tüntetni a főtérre, de egy sem tudott rá választ adni. Csak azt hajtogatták hogy kellett jönni... mert különben baj lesz... Akkor már megjelentünk a lappal./

...De mi történt? A néma tüntetés „kivívta” a Független Újság megjelenését is. — Ahogy akkor mondták — az „Igaz Szót.”

Első találkozásunkkor azon az estén beszélgettünk a párttagsági könyvről. Emlékszel?.:i Te is olyan véleményen voltál, mint én. Arról beszéltünk, hogy nem tudnánk megválni tőle, akkor érezzük jól magunkat, ha zsebünkben van. Beszélgettünk, hogy hány kommunistának vélt ember, hány pártiág tüzelte el a párttagsági könyvét, hány kommunistának vélt ember kiabálta a tömegbe a sztrájkot és e- gvebeket.

És végétért... De hogyan? Azt Te is tudod. Eloszlott a tömeg, nem bírtak a becsületes emberekkel... Nem tudták elfe'ejte-