Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-28 / 279. szám

Világ proletárjai egyesüljetekI ÉÁMZÁS M $A*4. MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA, 1957. NOVEMBER *8., CSÜTÖRTÖK Ara 50 fillér II. ÉVFOLYAM, 279. SZÁM Fogy a morzsoló, tűzhely és a kályha a vasbolttól Szerdán reggel 8 óra után beál­lítottam a békéscsabai kiskereske­delmi vállalat Szálin úti vas- és edényboltjába. Nem vevőként, ha­nem bámészkodni. Odaszegődtem Sódar Mihály 6 holdas újkígyóst dolgozó paraszt­hoz, aki nagy örömmel válogatott a szekrényes kukoricatnorzsolók között. Azt sem kérdezte, miért jegyez­tem tel szavait. Inkább azt nézte gyermeteg örömmel, hogy miként írja Szumyoglhi János kiszolgáló a megvett morzsolóra az eladva szót. Rá kellet azt írni, mert már iát is egy másak vevő: Szarniira Gyöngy Kééegy'házáról. A tizenkét hízónak eddig kézzel morzsolta a kukoricát. Meg kérdeztem, hogy ha ilyen kapós a morzsoló, há­nyat adtak el belőle mostanában? Azt válaszolták, hogy szeptember 1 óta harminc darab szekrényeset és vagy száz darab ládára szerel­hetők Fogy innen minden, mintha in­gyen adnák. S mennyi mindent kérnek hiába, ami nincs, csak ritkán. Nagyon keresik a zsíros- bödönt és a 10-es húsdarálókést. De ki is tudná megállapítani, hogy miből mennyi kell? Kedden, teg- ntap úgynevezett csendes nap volt, mégis 48 OOO forintot forgal­mazott a vasbolt. Ma pedig piac van Békéscsabán. Állandóan zsú- lencet sem jelez, de Pataj And- folt a bolt. Az óramutató még leí­rásáé mér az ötödik zománca* tűzhelyre írta rá, hogy eladva. Egynek az árát Mészáros Gábor- né, a murányi Alkatmány Tsz tagja fizti éppen. Kérdésemre, hogy talán meg volt a zárszáma­dás, azt válaszolja: nem volt még, hanem abból a 4700 forintból fut' ja a tűzhelyre, amit most kaptak kézhez a süldőért. Van pénz, még csaík nem is kell kérdezni, hogy honnan, eldicsek- saenek vele. Az egyetlen 1500 fo­rintos csempekályhára, ami a bolt közepén áll, nagy csalódással néz­nek, meid rá van írva a bűvös szó. Ha volna, ékkor rovod idő a- latt legalább 2550 darabot tudná­nak eladni belőle. Hát igen, elmúlt és soha nem jön vissza többé a rakott tűzhely és a búbos kemence korszaka, JÖN A MIKULÁS Riport arról, hogy megyénk iskolái hogyan készülnek e kedves ünnepségre skaäS nagy örömére iskoláinkat is Sy ajándékokat osztogasson a jó ha­nyagokat, rosszakat. Kedves és 'ónk valamennyi iskolájában. — Minden kedden este és pén- . teken a szülői munkaközösség tlag- ■ jai iskolánkban gyűlnek össze és játékokat, ajándéktárgyakat ké- 1 szítenek a december 15-én meg- ' nyíló karácsonyi vásárunkra. A szülők munkáját Pálinkás And- rásné a városi nőtanács tagja irá- ! nyitja, és Filipinyi Pálné munka- , közösségi elnök, Unyatinszki Pál­né, Pepik Mihályné, Vraukó And- rásné, Farkas Jánosné, Lovas Pál­né szülői munkaközösségi tagok dolgoznak a leglelkeseebtoen és a leglelkiismeretesebben ezeken az összejöveteleken. — A télapó ünnepségeket mi is osztályonként rendczzjjk meg 7-én. ahol az osztályok szülői munkakö­zösségei ajándékokat osztanak ki iskolásaink között. KONDOROSON Tóth Ernő igazgatóval beszéltünk telefonon. Kérdésünkre szívesen válaszolt. — Az óvodások között közel kétezer forint értékű ajándékot osztunk ki, az iskolában pedig az úttörő csapat rendez összevont ünnepséget, ahol a télapó felkeresi a gyermekeket és ajándékokat oszt ki közöttük. Reméljük, úttö­rőink és a szülői munkaközösség fáradozása sikeres lesz és tanuló­ink jól érzik majd magukat az is­kola télapó ünnepségein. BÉKÉSCSABÁN, , felkerestük még az V. sz. általá- 1 mos iskolát is. Tóth Júlia igazgató- : nő beszélt a tervekről, a készülő- i dósról. Még néhány nap, és a gyerm meglátogatja az öreg télapó, hogy tudók között és megdorgálja a ha kék: ki, mit ka»?! — Az iskola szülői munkaközös­sége B. Nagy Ferencivé és Varasztó Jánosné vezetésével igen komoly munkát végez iskolánk támogatá­sa és segítése érdekében. Most a télapó ünnepségek megrendezésé­ben is aktív szerepet vállaltak már megvásárolták az ajándéko­kat is. A műsoros délutánt a Tég­lagyár kultúrtermében rendezik meg 5-én, ahol a télapó kiosztja ajándékait a jól tanuló gyermekek között. Az iskola közös ünnepsé­gén kívül az alsótagozat osztályai külön is rendeznek kis ünnepsége­ket. GYULÁN, a román általános iskolát hívtuk fel telefonon. Székely Jánosné igazgatónővel beszélgettünk, aki örömmel újságolta, hogy már va­sárnap rendeztek egy műsoros es­tet, melynek bevételét több, mint 700 forintot a télapó ünnepség költségeire fordítják. Ebből a pénzből vásárolnak ajándékokat a gyermekeknek. — Az ünnepséget a Jón Frimu Román Kollégiumban rendezzük meg és azon nemcsak a román ál­talános iskolások, hanem a gim­nazisták is részt vesznek. Szeret­ném, ha az elvtársak külön meg­emlékeznének a szülői munkakö­zösség néhány tagjáról, akik nagy szeretettel mindent megtesznek gyermekeinkért, azért, hogy min­den kis iskolásnak öröme teljen a télapó ünnepségben. Székely Jánosné kérését ime tel- le&ítjülk: Mészáros Jánosné, Kin- íán Rétemé és Csépán Tivadarné izok a munkaközösségi tagok, a- ;ik a román iskola szülői mun­kaközösségben a legáldozatosabb ;s a legaktívabb munkát végzik jármiról legyen szó. íkek nagy örömére iskoláinkat is ajándékokat osztogasson a jó ha­nyagokat, rosszakat. Nos, gyere- Sass Ervin Még néhány nap, és a gyerm® meglátogatja az öreg télapó, hog műtők között és megdorgálja a ha szép ünnepségek készülnek megy OROSHÁZÁN, az I. sz. általános iskolában Káro­lyi Pál úttörő vezetővel beszélget­tünk a télapó ünnepségekről. — Szilágyi Erzsébet úttörő’ le­ánycsapat és a Ságvári Endre fiú­csapat rendezi nálunk a télapó ün­^nepségeket. Vidám műsort állítat* Phűnk össze szavalat, tánc és ének­számokat mutatnak be éss külön készülünk a fenyőfa ünnepségre is Jókai: Melyiket a kilenc közül című vidám játékával. Az ünnepséget 5-én délután ren­dezik meg az iskolában, melyen a szülői munkaközösség ajándék csomagokat ad át a gyermekeknek. GYOMAN, az I. sz. általános iskolában Ko­vács Imrémé igazgatót kerestük te­lefonon tőle kaptunk tájékozta­tást az iskola készülődéseiről, a szülői munkaközösség munkájá­ról. — Minden osztály külön rendezi meg télapó ünnepségét — mondot­ta Kovács Imréné igazgatónő — ahol a szülői munkaközösség meg­ajándékozza a tanulókat. Az ün­nepségekre elsősorban az úttörők készülnek és a nyolcadikosok kö­zül vállalkoztak többen arra, hogy téíapó ruhát öltenek és megláto­gatják az alsó tagozat osztályait. Telefonbeszélgetésünk során az Igazgatónő még elmondotta azt is, hogy az iskola munkaközöségének tagjai közül Gőzön Lajosmé, Hain- hardt Mártonná a legaktívabbak és nemcsak most, hanem minden megmozdulásban szervezik és irá­nyítják a szülők munkáját. BÉKÉSCSABÁN, a IV. sz. általános iskolát kerestük fel telefonhívásunkkal. Vántusné •Irtáivsnő, az iskola igazgatója sok ^t'defcea dologról tájékoztatta la­punk munkatársát. Az igazságot nem lehet beszennyezni Ha valamit nem úgy hoz az élet, mint ahogy azt az ember magá­ban eltervezte, ha valami hiba csúszik egy-egy intézkedésbe, ha kifogy az üzletben a szódabi­karbóna, ha nem jut citrom, ha nem szerelik be egy-egy utcába a villanyt, a túlterheltség miatt, gyakran hallani a szót: bezzeg a múltban! S ha megnézzük az em­bert, aki mondta, legtöbbször ha­mar véleményt alkothatunk róla. Nem más ez, mint a letűnt világ figurája, akinek dőlt a haszon, aki előtt hétrét görnyedtek a munkáért, félkiló sóra való nap­számért, a napi kevés kenyérért, az alamizsnáért. Finoman eresztik el hangjukat az ilyenek Békéssámsonban, vagy éppen Dévaványán és azt hinné az ember, hogy némely hibánk éppúgy fáj nekik, mint nekünk. S ha a szavak mögött a lényeget nézzük, rájövünk, hogy nem mel­lettünk állnak, hanem velünk szemben, és mindent ócsárolnak. Nekik jó, ha ritkán lehet mosógé­pet, vagy gyermekmackót kapni, s bensejükben vigadnak és a múl­tat sírják vissza. így harcolnak ellenünk az élet forgatagában, s a gyilkos fegyver után — melyet tavaly november­ben kiütöttünk a kezükből — most más fegyverekhez, a lélek- mérgezéshez folyamodnak, tudva- tudván, hogy a kapitalizmus és a szocializmus harca tágas küzdőté­ren folyik. Ott állunk mellettük néha, s nekünk fáj, hogy kisebb- nagyobb hibáinkon még nem tud­tunk úrrá lenni, talán bosszanko­dunk is. ök viszont vigyorogva örvendeznek és cinikus hangon mindent ócsárolnak. És mit te­szünk ilyenkor? Bizony nem so­kat. Szívből megvetjük őket, sze­retnénk a torkukon fojtani a szót, de legtöbbször hallgatunk* Ki e- zért, ki azért. Van, aki legjobb meggyőződése ellenére is hallgat, mert gyáva, azt- hiszi, hogy egye­dül marad. És mennyire csalódik az ilyen ember. Talán a csabai téglagyári munkás, vagy a dobozi rek már rég megbontották. Egy részük, amikor a világra jött és dölyfösséggel ült az emberek nya­kára, másrészük akkor, amikor nagyobb koncért láncolta magát a burzsoázia szekeréhez és egy éle­ten át a munkás verítéke volt jú- dás-pénze. Megbontotok tavaly októberben, amikor a humanize must és éberséget kijátszva, mv.i- kástestvéreivk holt testén ültek halotti lakomát és elparentálták a néphatalmat. Bizony szerezlek ők nekünk nem kevés kellemetlensé­get. Sokan szükségtelennek tartják az ágálok, a gúnyolódó!; elhallgat­tatását. Azt vélik, úgy sem adnak hitelt a mocskolódcknak az em­berek. Azt hiszik, hogy az igaz­ságot semmilyen hang sem tudja beszennyezni. Ez viszont csak tél igazság. A széles látókörű ember valóban tárgyilagosan fogja fel a helyzetet éa nem fogékony a de­magóg fecsegés iránt De hány és hány becsületes ember van, aki még most sem tud eligazodni a politikai élet forgatagában, mert világszemlélete kiforratlan és ké­telyekre hajló, hiányzik a múlt tapasztalata. Vian még tehát nyitott lélek, bizonytalan léptű ember, akit a hazug illúziók vermébe le­het csalni. Nekünk kell a tévút- ról az. igazság útjára vezetni eze­ket az embereket. Szükséges tehát az igazság kimondása az ágálok és gúnyolódok elhallgattatása. Ha mindannyian fennhangon mondanánk ki igazunkat, ha nem áltatnánk magunkat azzal, hogy az ellenséges fecsegés csupán ne­vetséges dolog, ha soha és senki­nek nem engednénk ócsárolni azt, amit mi tisztelünk, akkor nyomban kitűnik, hogy a közvé­lemény mi vagyunk, a becsületes szándékú emberek — párttagok és nem párttagok egyaránt, akkor a polgári vakbuzgóság nem döntena oly sok embert kétségbe. Ehhez viszont látnunk kell azt is, hogy a két világrend harca a lelkek meg­nyeréséért teljes erővel folyik) volt urasági cseléd a múltat kí­vánja vissza? Nem hihető és nem is igaz! ő mellettünk áll, csak hallassuk hangját. Hibáink miatt ő is aggódik, s ha a gyalázkodót leleplezzük, ő mellénk áll s amaz egyedül marad. Hetvenkedése, a- mi előbb még nagyképű és biztos fellépésű volt, egy szavunkra el­halkul. Mert miénk, a tisztességes emberé az igazság, az erő. Csak mondjuk ki határozottan, amit vallunk és hiszünk. Ha ezt tesz- szük, bátorságot öntünk a becsü­letes emberekbe. Van, aki nagyra becsüli és érté­keli a szocializmus minden eddi­gi eredményeit, s mégis, ha tá­madják vívmányainkat, szemet- huny a rágalmazásnak. Úgy gon­dolja: miért legyen éppen ő a „békebonló”, minek szerezzen ma­gának „kellemetlenséget”? Meny­nyire téves felfogás az ilyen. Hi­szen a békességet ezek az embe­Az ellenség ádáz küzdelmet vív az emberek eszének, szívének meg­nyeréséért és mi nem engedhet­jük őket hazug demagógiának ál­dozatul esve az ellenség karmai­ba. Hallassuk bátrabban hangun­kat. Válasszuk el az ocsut a tisz­ta búzától és ép érzékkel tegyünk különbséget barát és ellenség kö­zött. Különböztessük meg a tisz­tességes, jogosan bosssankodók hangját a vesztünket kívánó el­lenség acsarkodásától. Hallassuk bátrabban hangunkat. Mondjuk kj az igazunkat, fullasszuk tor­kukra a szót az acsarkodóknak? Mérgelődjenek ők és bátor fellé­pésünkre ők kényszerüljenek örö­kös hallgatásra. Adjuk tudtukra, hogy nálunk proletárdiktatúra van, s nem ajánlatos, sőt veszé­lyes, a néphatalom őcsárolása és gvalázása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom