Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-28 / 279. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1951. november 28., csütörtök Legyenek önállóbbak Ez év márciusában alakult meg Muronyban a KISZ-szervezet. Az- 6ta igen nagy a sürgéskor gás az új művelődési otthonban. Van kulturális élet, megalakult a szín- jáitszócsoport, s a népi tánccsoport. Kalász Erzsébetet választották a fiatalok vezetőiknek, illetve KISZ titkárnak, aki fáradtságot nem ismerve, szabad idejének jórészét a fiatalok között tölti Ha Halász Erzsébet nincs közöttük, akkor a fiatalok szinte rosszul érzik magukat. Azonban nincs hiba nélkül ez a KISZ szervezet sem. Ugyanis még a vezetőségi tagok többsége is a titkárra vár minden apróbb, csep- rőbb feladat megoldásában. Nem helyes ez, hiszen a vezetőség többi tagjainak is önállóbbnak kell lenniük. Helyes lenne, ha ezen s muronyi KISZ szervezet vezetői alaposan elgondolkodnának. K. Murony. isiid a Múrmünka nyírtán Járási népművelési csoport működik az MSZMP gyulai járási pártbizottság mellett. A csoport tagjai novetnb * 25-én, '’étfőn összeültek, megvitatták eddigi munkájukat, majd határozatot hoztak, hogy november hónap hátralévő és december 15rig végzett munkájukat szintén közösen beszélik meg és értékelik, fajfáte községeiben kifejtett kultörmun- ka helyzetét. A népművelési csoport tagjai rövidesen tanácsadással is segítik a járás községeinek kulturális fellendülését. Magyar kulturális küldöttség érkezett Bukarestbe A Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság 1958. évi .kulturális munka tervének aláírására kedden magyar kulturális küldöttség érkezett Bukarestbe. A proletáriátus nagy tanítója- FfíedHch Engels születésének 137. évfordulójára — Irta: N, Ivanov és F, Rjabov Friedrich Engels 1829. november 28-án született Barmen várnában. Világszemléletének kialakításában nagy szerepet játszott 1842- 14. évi angliai látogatása, amikor tanulmányozta a kapitalista viszonyokat. Ekkor az idealizmustól a materializmus, a forradalmi demokratizmustól a kommunizmus felé fordult. Tudatára édredt annak, hegy a proletáriátus az egyetlen olyan erő, amely társadalmi változásokat hajthat végre. 1844-ben a „Német-francia évkönyvében Marx és Engels már kommunista elveket hangoztatnak. Marx és Enkes először 1844. augusztusában Párizsban találkoztak. Első közös munkájukban lefektették az új, proletár világnézet alapjait. 1845-ben Engels kiadta „A munkásosztály helyzete Angliában“ című művét, amely Lenin szavai szerint, a világ szocialista irodalmának egyik legjobb alkotása. Engels rámutatott annak szükségességére, hogy a szocializmus fogalmát össze kell kötni a munkásmozgalommal. A proletár elmélet fejlesztésében fontos szerepet játszik Marx és Engels „A német ideológia (1845—1846) című műve, amelyekben a történelmi materializmus alapjait fektették le. Létrehozták a „Kommunisták Szövetségét” és a „Kommunizmus elvei” című munkájában Engels meghatározta a munkásmozgalom programját. Ennek alapján született meg később a „Kommunista kiáltvány”, amely a nemzetközi proletáriátus harci lobogójává vált. Míg Marx tudását legfőképpen a tudományos politikai gazdaságtan megalapozásának szentelte, addig Engels egyre inkább a filozófiával és természettudománnyal foglalkozott. Sok évtizedes munkáját foglalta össze az l&Tf—78-as években megjelent „Antidühring“ című könyve, amely hatalmas eszmei fegyverré vált az idealizmus ellen és a materialista világnézetért folytatott harcban. A nemzetközi munkásmozgalom és a proletáriátus forradalmi felkeléseinek irányításában fontos szerepet játszott a I. Intemacio- nálé, amelyet 1864-ben Marx és Engels alapított meg. Marx halála után Engels — amellet, hogy tovább irányította a proletáriátus nemzetközi mozgalmát — minden erejével Marx befejezetlen művének, „A tőké”-nek kiadásán dolgozott. 1884-ben megjelent Engels „A család, a magántulajdon és az állam eredete” című munkája, amelyben lefekteti az ősközösségi társadalom marxista értékelését és tovább fejleszti a marxizmus elméletét az államról és annak szerepéről. 1895. augusztus 5-én halt meg Friedrich Engels. Műve azonban tovább élt. V. I. Lenin történelmi tevékenységében és tovább él most Is a népek jólétéért, szabadságáért, a békéért küzdő kommunista pártok munkájában. Boldog emberek... Csorpák János valamikor ku- láknál cselédeskedett. Felesége Pesten úri házaknál szolgált. Akkor emberszámba sem vették őiket. Most mindketten az orosházi Dózsa Tsz tagjai. A férfi 750, az asszony 538 munkaegységet szerzett, 14 éves kislányuk pedig még 80 munkaegységet hozott a házhoz. Csornák János és felesége az 1278 munkaegységre 58 mázsa búzás, 24 mázsa árpát, 38 mázsa kukoricát (háztájival 68 mázsa) 4.40 mázsa cukrot, 10 liter pálinkát, 13 mázsa takarmányrépát és egyéb terményt kapott. Ezenkívül pénzt is kapnak, ezt azonban még pontosan nem számították ki. Kettőjük keresete azonban a termények átsbámítása után több mint 50 000 forintot tesz ki. Csorpák Jánosék ma elégedettek, boldogoki Valamikor álmodni sem mertek volna arról, hogy ennyire megbecsült és jó módú emberek lesznek. De a múltról soha nem felejtkeznek meg. Áicsoporlosíl&s — ráfizetéssel örvendetes, hogy az utóbbi időben mind több olyan kereskedelmi szervről tudunk, melyekkel a fogyasztók elégedettek. A napokban a Békéscsabai Vendéglátó Vállalat 21. sz. tejivójában jártam, ahol ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy úgy a vevők, mint az elárusítók panaszkodnak. Vajon mi az oka ennek a panaszáradatnak? A tejivó ez év elején a Kiskereskedelmi Vállalattól a Vendéglátó Vállalathoz került. A bolt áthelyezése azt eredményezte, hogy az aruk ára lényegesen felemelkedett, tehát a Vendéglátó Vállalat kalkulációjának megfelelő áron kerültek forgalomba. A magasabb áron forgilomba kerülő áruk iránti érdeklődés ter- szetesen erősen megcsappant és azok a vásárlók, akik ebben az üzletben fogyasztották rendszeresen reggelijüket, fokozatosan elmaradtak. A panaszkönyvben és személyesen többször felszólaltak a dolgozók az ellen az átcsoportosítás ellen, sőt a megyei Népújság is irt róla. De sem a megyei tanács, mint illetékes, sem a Kiskereskedelmi Vállalat nem intézkedett. Amikor meg ez a bolt a Békéscsabai Kiskereskedelmi Vállalat kebelében működött, a panaszkönyvi bejegyzések bizonyítják, hogy a dolgozók mennyire meg voltak elégedő ezzel a bolttal. Érthetetlen, hogy a kereskedelmi szervek a dolgozók jogos panaszát figyelmen kívül hagyva a mai névig sem intézkedtek, hogy ez a bolt ismét a Kiskereskedelmi Vállalathoz tartozzon és így az árak lényegesen csökkenjenek. A K« kereskedelmi Vállalat annakide jén azzal az indokolással adta át a boltot a Vendéglátó Vállalatnak, hogy nem éri el a betervezett nyereséget. Most, hogy a Vendéglátó Vállalat kebelében működik mégin- kább visszaesett a forgalom (mintegy ötven százalékkal), tehát még rosszabb a helyzet. A- mennyiben a kereskedelmi szervek megváltoztatnák álláspontjukat és a boltot ismét a Kiskereskedelmi Vállalat kezelésébe adnák, nem kétséges, hogy a forgalom lényegesen emelkedne és megszűnnének a dolgozók panaszai is. Veszélyben az „utolsó adu“ Ismeretes, hogy az úgynevezett NATO« Parlament értekezletéről, amelynek az volt i feladta, hogy a december 16-ra Párizsba jsszehívotí „csúcsértekezletet” előkészítse. a francia küldöttség kivonult. A kelemenen incidens oka, hogy az amerikai is angol kormány közölte: könnyűfegyvereket és lőszert szállít Tunisznak. Ez a lözös amerikai—angol lépés óriási kava- odást váltott ki Párizsban. Erre a hírre negbolydult az egész pénzügyi világ Pá« izsban: a frank értéke rohamosan' esni lezdett. Francia hivatalos körökben nem a gadják, hogy az angol—amerikai közös epés Franciaország tekintélyének, nem- ;etközi súlyának újabb csökkenését ered- nényezte. Párizsi politikai körök szenve- lélyesen vádolják kétszínűséggel az an- [ol—amerikai szövetkségeseket. Ismeretes, logy a francia kormány nevében Pineau lülügyminiszter hivatalosan kijelentette, logy a francia kormány megkérdezése és •elegyezése nélkül végrehajtott amerikai— mgol akció „nem fér össze az atlanti szó- idaritás követelményeivel” s lényegében 'ranciaország politikája ellen irányul. A tuniszi válság élesen hozta felszínre zokat a lappangó ellentéteteket, ame- yek a vezető atlanti országok között rágta megvannak. Nem érdektelen, ha a uniszi válság hátterét Is megvizsgáljuk. A francia kormány álláspontja az, hogy unisznak, csak ő szállíthat fegyvereket, 'ranciaország azonban olyan feltételek ez kötötte a fegyverek szállítását, hogy a tuniszi kormány nyújtson megfelelő biztosítékokat arra nézve, hogy ezek a fegyvereek semmiképpen sem jutnak az algériai felkelők kezébe. Ismereetes azonban, hogy mind a tuniszi, mind a marokkói közvélemény támogatja Algéria népének harcát a francia gyarmatosítók ellen. A két ország — Tunisz és Marokkó — viszonya Franciaországgal éppen azért feszültté vált az algériai események következtében. Franciaország a- zért tagadta meg a fegyverszállításokat taktikai okból, mert azt remélte elérni, hogy a tuniszi kormányt rábírja arra, hogy megváltoztassa politikáját, ne támogassa Algéria függetlenségi törekvéseit. Franciaország mindent elkövet és minden eszközt felhasznál, hogy Észak-afrikai pozícióit megtartsa. E ragaszkodás oka az, hogy Franciaország számára szinte „utolsó adu”-t jelentenek ezek a pozíciók. Franciaország ugyanis hosszabb idő óta átfogó geológiai kutatásokat folytatott ebben a térségében s rájött, hogy a sivatag homokja nagy értekeket rejteget. 1954-ben jelentkezett a kutatások e- redménye: a tuniszi határtól délnyugatra Hassi Messaoodnál olajat találtak és a geológusok megállapították, hogy ebben a ' körzetben hatalmas olaj kincsek rejtőznek. Mértéktartó becslések szerint is csak ezen az egy mezőn egymiiliárd tonnás olajtartalék van. Az El Golea-i oázis környékén is eredményes kutatások folytak. A Berga-óázis melleit földgázra bukkantak. Tinduf környékén óriási vasérc-lelőhelyeket fedeztek fel, amelynek tartalékát négymilliárd tonnára becsülik. Ebben a körzetben — a szudáni határtól egészen Algériáig óriási kincseket rejt a homok: egyebek között a világ leggazdagabb tunsztén-tartalékait s hatalmas mangán lelőhelyeket. A közelmúltban pedig a Bidon-oázis körül elterülő körzetben urániumra akadtak. Amikor 1952-ben Hassi Messaod környékén kiadták az első olajkutatási engedélyeket ,azokat kizárólag francia, vagy olasz érdekeltségek kapták, amelyekben a nem francia tőke alárendelt szerepet játszott. A francia kormány szigorúan őrködött azon, hogy a francia hegemóniát biztosítsa a természeti kincsek kiaknázása terén. Azonban egyre nagyobb válságot okozott a kilátástalan algériai háború. Az államháztartás súlyos anyagi gondokkal küzdött s a kutatások továbbfolytatása nagy összegű beruházásokra volt szükség. Ugyanakkor Franciaország szövetségeseit is meg kellett nyernie észak-afrikai politikájának támogatására. A francia vezető politikusok úgy vélték, hogy az amerikaiakat is bevonják a kutatásokba és ezzel megoldják a pénzügyi kérdéseket is és az amerikai olaj monopóliumoknak adott koncessziók viszonzásaképpen az USA támogatni fogja Franciaország észak-afrikai politikáját S most az, történt, hogy Franciaország egész észak-afrikai politikai koncepcióját szövetségesei, az amerikaiak és az angolok húzták keresztül. Fegyvert szállítnak Tuniszba, amely országot Franciaország a fegyverszállítás megtagadásával arra akart kényszeríteni, hogy behódoljon a franciák Algériát illető poétikájának, másrészt az USA olajmonopólistái is a saját zsebükre dolgozva igyekeznek kiszorítani Franciaországot eddigi pozícióiból. Lényegében tehát Franciaországot saját szövetségesei is becsapták. Tehát a tuniszi angol—amerikai fegyverszállítások nyomán felharsanó párizsi felháborodás mögött ezek a felismerések keserű íze érződik. Élénk diplomáciai tárgyalások indultak meg a három NATO-hatalom között a kellemetlen konfliktus elintézésére. Pine- au francia külügyminiszter Washingtonba utazott, de erről a küldetéséről üres kézzel tért haza a francia fővárosba. Az USA nem engedett a francia követeléseknek s Dulles külügyminiszter kereken ki is jelentette: nem mond le Amerika a fegyver- szállításról. bármennyire sérti is ez a franciák észak-afrikai érdekeit. A francia lapok kénytelenek beismerni, hogy a külügyminiszter útja nem hozta meg a várt sikereket s most olyan új jelszót adtak ki Párizsban: majd a decemberi NATO-ér- tekezleten fogják megmutatni, hogy Franciaországgal nem lehet packázni! Ez a szenvedélyes vádaskodás és marakodás a maga valóságában mutatja meg, hogyan is fest az „atlanti eg>ség” és a sokat hangoztatott „atlanti szn! dari- tás” s éles fényt vet a NATO egységnek ingatag alapjaira Kovács Jenő
